Új Szó, 1973. június (26. évfolyam, 129-154. szám)
1973-06-13 / 139. szám, szerda
Valóságlátás és elkötelezettség BESZÉLGETÉS ANDREJ LETTRICH FILMRENDEZŐVEL Mélyen gondolkodó, tudatos rendező, az elkötelezett szlovák filmművészet egyik legjelentősebb alkotója. Az egyén jellemének, magatartásának formáit elemzi, olyan kérdések izgatják, mint az emberi viszonylatok, az egyén tetteinek és cselekvésének a helyessége, a személyiség nemesebbé tétele. Művészete, kifejezésmódja sajátos, mondanivalója a szlovák történelem és hagyomány jellegzetességeiben gyökerezik. Pályáját Paľo Bielik rendező asszisztenseként kezdte. Huszonöt éve dolgozik a „szakmában“ s ez idő alatt számos dokumentum- és játékfilmet készített. Első játékfilmjéért, František Hečko Falu a hegyek közt című regényének filmváltozatáért, 1954- ben Andrej Lett- richet és munkatársait állami díjjal tüntették ki. Az alkotást számos rövid- film követte, majd 1961-ben a Peter Jilem- nický regénye alapján forgatott Fivérek következett, aztán ,az Arkhimédész törvénye című szatirikus film. A hatvanas évek elején életének jelentős állomásához ért: televízióra alkalmazta Rudolf Jašík A holtak nem énekelnek című regényét. A sikeres bemutatkozást több tv-film követte: Hanussen jövendőmondó esete, Rézgomb stb. Aztán néhány detektivfilm következett: A halál esőben jön, Gyilkos a túlvilágról, A démonok hívása; majd ismét a televízió. Legutóbbi munkáját, František Hečko l/orös bor című regényének tv-változatát — mely az idei monte-carlói nemzetközi tv-fesztiválon is szerepelt — a hazai közönség megkülön- böKtetett figyelemmel kísérte. Nem csoda hát, hogy Andrej Lettrichet a regény televízióra alkalmazásáért KI. Gottwald állami díjjal tüntették ki. Az alkotóval beszélgetve, elsősorban arról érdeklődöm: © Mi a magyarázata annak, hogy vonzódik Hečko regényeihez, s mi késztette arra, hogy ezúttal ismét a nagy szlovák író életművéből merítsen témát? — A kérdés első részére tömören válaszolok: mindig olyan szerzőt választok, akinek élet- szemlélete „szinkronban van“ az én életfelfogásommal. — Hečko műveivel ismerkedve, kezdetben lenyűgözött lényének erőteljessége; később, amikor bizalmasabb, meghittebb kapcsolatba kerültem alkotásaival, magával ragadott sajátossága; erőteljes a meseszövése, történeteinek bonyolítása, sajátos a jellemrajza, a hősök tulajdonságainak a megrajzolása. Hečko nemcsak remek elbeszélő, hanem kiváló lírikus, sőt eredetien drámai alkotó is. Műveinek alakjait lenyűgöző és plasztikus élettel ajándékozta meg, lelket lehelt beléjük, hősei ezáltal egyedülállóak, utánozhatatlanok. Nemcsak a természet viszontagságaival és az elemi csapásokkal küzdenek, de az önmagukban rejlő őserővel is viaskodnak. Kegyetlenül szeretnek, de könyörtelenül gyűlölnek; vágyaik, szenvedélyeik izzanak, az emberek boldogságáról alkotott elképzeléseik sajátos világában élnek. Hečko Vörös bora egy nép legintimebb, A Klement Gottwald állami díjjal kitüntetett Andrej Lettrich filmrendező legalaposabb és a legkifejezőbb krónikája. Hečko értelmes és bölcs. Okosan válogatta ki a lényegbevágó társadalmi tényezőket, ezek befolyását és hatását, bölcsessége viszont a mű végkincsengésében jut kifejezésre. Művészi formában mutatott rá az emberek nyomorúságának és boldogtalanságának az okaira. © Vallomása szerint ön teljesen azonosult Hečko életszemléletével Ez az azonosulás az alkotó munka első jeltétele; a tények, az összefüggések képi megfogalmazása és megjelenítése azonban ennél többet feltételez ... A Vörös bor című háromrészes tv-filmet látva a figyelmes nézőnek az az érzése, hogy ön ebben a környezetben otthonosan mozog. — Igen, hasonló környezetben nőttem fel; falum semmi— Az emberek helyenként még manapság is kapzsik s az ilyen és ehhez hasonló tulajdonságok deformálják az emberi kapcsolatokat. Arra törekedtem, hogy a mondanivalóval felkeltsem a nézők érdeklődését, kiprovokáljam őket, hogy az ilyen magatartást ítéljék el, határolják el magukat tőle. • Eddigi legsikeresebb alkotásáról beszélve, szinte önkéntelenül felvetődik a kérdés: hogyan illeszkedik ez a mű eddigi filmjei sorába? — Véleményem szerint, ha párhuzamot vonunk A falu a hegyek közt, a Fivérek, A holtak nem énekelnek és a Vörös bor című alkotások közt, egyértelművé válik, hogy az említett filmeknek közös a nevezőjük, mégpedig az emberi nyomorúság okainak a keresése, kutatása. A Fivérekben a vagyon, a birtokhoz való ragaszkodás deformálja az emberi jellemeket, ez mérgezi, méte- lyezi kapcsolataikat; A holtak nem énekelnek című műben Jašík arról a „gépezetről“ rántja le a leplet, amely értékeket pusztít el, elsorvasztja az emberek testét-lelkét. A Vörös borban Hečko a társadalmi és szociális viszonyokban kereste és találta meg azokat az okokat, melyek az emberi méltóságot sértették, s az embereket lealacsonyították. • Elmondaná, min dolgozik most s miről szól készülő filmje? — fozef A. Talloval a minap fejeztük be egy készülő film forgatókönyvét, melynek címe Fegyverbe, kurucok! A történelmi filmben az 1831-es parasztlázadás, az ún. koleralázadás kapcsán népünk forradalmi hagyományainak a folyamatosságát szeretnénk érzékeltetni. Nehéz és igényes munka vár ránk; hatalmas tömegjelenetek, korabeli díszletek és jelmezek, sok-sok színész közreműködése. Munkánkat jelentősen segítik déli szomszédaink, a magyarországi filmesek, akik lehetővé tették számunkra, hogy a zalaegerszegi skanzenban, a szabadtéri néprajzi múzeumban vegyük fel a film külső felvételeit. Az alkotást a Szlovák NemŠtefan Kvietik a Vörös bor című tv-film egyik jelenetében □ A. Harris és a A. Sédouy francia rendezők Franciák, ha tudnátok címmel háromrészes hosszú dokumentumfilmet készítettek a franciák „atva- komplexusáról“, vagyis Petain- kultuszáról és De Gaulle-imá- datáról. A két filmes részt vett az immár világhírű és Francia- országban nagy vitát, sőt botrányt kiváltó Bánat és irgalom című film forgatásában is. Bár a televízió és a hatóságok nagy akadályokat gördítettek az alkotók útjába, a két rendezőnek sikerült két év alatt 70 000 méter színes filmet forgatnia. Ebből a 150 óra vetítést kitevő anyagból válogatták ki végleg a 3 részes, hét és fél órás filmet, amely 1914-től máig terjed és amelyben olyan jelentős személyiségek nyilatkoznak, mint J. Duclos, Mendés-France, Senghor elnök, Frachon, a CGT elnöke s mások. A cenzúra még nem engedélyezte a film vetítését. ben sem különbözött Hečko Vlčindol nevű községétől. Az emberek, akik zsenge koromban körülvettek, hajszálra hasonlítottak Hečko regényének hőseihez; szerettek és gyűlöltek, imádkoztak és szidkozódtak, körömszakadtáig ragaszkodtak a vagyonhoz, igazságra vágytak, kétségbeesetten keresték a járható utat. Behatóan ismerem mentalitásukat, gondolkodás- módjukat, életszemléletüket és bölcsességüket, élni akarásukat. © Ebből következik, hogy a filmbeli magatartásformákról megfogalmazott gondolatai áta- lános érvényűek. Ennek kapcsán hadd kérdezzük meg: miben látja Hečko regényeinek időszerűségét, s a Vörös bor tv-változatában mi az, amivel újat akart mondani? — Mint embert és mint alkotót egyaránt mindig izgatott az emberi boldogság kérdése, mindig dühített, ha az emberi méltóság csorbát szenvedett. Rettenetesen elkeserített — akárcsak a Vörös bor hőseit —, ha nem telt erőmből, hogy megakadályozzam az emberek leal- iasodását. zeti Felkeilés 30. évfordulója alkalmából, 1974 augusztusában szeretnénk bemutatni. — Ugyancsak J. A. Talloval közösen írtuk a Csapodár szépség című detektivfilm forgató- könyvét is. A krimi forgatása már folyamatban van. © Nem fűződik szorosan a témához, a felvetett gondolathoz, mégis valamiképpen kapcsolatban van vele, az alkotó elkötelezettségének, a művész és társadalom viszonyának a problémája... — Egyszóval: mi a művészi hitvallásom? Szüntelenül harcolni az emberért, küzdeni az ember benső énjéért, hogy érzéseinek, lényének egy parányi része se vesszen kárba, mint ahogy azt az egyik újabb tv- filmben (Az érzések tizede — egyébként ez az alkotás képviseli a Csehszlovák Televíziót a héten Prágában zajló nemzetközi tv-fesztiválon] is kifejezésre juttattam... • Őszinte szándék és nemes művészi hitvallás ez, melynek további megvalósításához erőt és újabb alkotó sikereket kívánunk! TÖLGYESSY MÄRIA HOGYAN LÁTTÁK BULGÁRIÁT A SZLOVÁK KÉPZŐMŰVÉSZEK? Festmények és rajzok kiállítása A Bratislavai Művészet Házában igazi nyári tárlat fogadja a látogatót. A sorjázó alkotások tizenkét festőnk tájélményeit és érzelmeit tolmácsolják. A természet formáinak, színeinek, gazdag hangulatvilágának a képbe való átmentése el nem évülő, maradandó téma. A valóság birtokba vételéről tanúskodik az egész anyag, mely a művészet erejével törekszik vallani a látott világ szépségéről. Tehát nem földrajzi, de érzelmi beszámoló a baráti Bulgáriának hol mozgalmas, hol nyugalmat árasztó tájairól. Mindenekelőtt a folyvást változó, hatalmas víztükörről, a tengerről, amelynek varázsát ez esetben az is fokozza, hogy a mi országunk határain belül csak kicsinyített másaival, a technika teremtette víztárolókkal találkozhatunk. A változatos technikájú művek évjelzése 1952-től 72-ig terjed. A legrégibb keletűek J. Báláz tört színű, szordinós temperái, alkonyi hangulatok s ódon városrészletek belső lényegére figyelő szénrajzok. F. L. Urban sötét színvilágú temperái Ne- sebar egy-egy rejtett zugát, vagy a tengerpart fövényes szakaszait tüntetik fel. E. Lehotský, a korán elhunyt mester suhanó, könnyed ecsetvonásokkal festette akvarelljeit, s a természet erői küzdelmét drámai feszültséggel fejezte ki. f. Nemčík tíz esztendővel ezelőtti formanyelvén éreztette a természet monumentálitását, a fenyegető, vihart jelző felhők csoportját a városka felett s a színes cseréptetős, apró ablakú halászkunyhókat a sötélkék ég alatt. A. Hollý többször ismétlődő ott-tartózkodására emlékeztetnek a fénnyel átitatott. oldott, lirizáló vízfestések, s kulturált filc-, és színezett tollrajzai, s néhány, a kompozíció erővonalaira sűrített ceruzarajza. F. Studený olajképeinek színfoltjai olykor keményebben csengenek össze, máskor meg egymásba simulnak. Lázongó tengerének fehértara jú hullámai dinamikusan torlódnak. Csemicky László, a lírikus piktor lelki szemmel, lényeglátó intuícióval festi az atmoszférikus változásokat, a levegő rezgését, a fény remegését, a természeti formák sejtelmes mozgását. Oldottságukban is összefogottak a Móló és a Száradó hálók. M. Tvrdon palettája elég sok színt elegyít. Széles ecsetvonásokkal keményebb festői elemeket hangsúlyoz. Z. Bellušová-Rusková színellentétekkel, határozott körvonalakkal, szigorúbb szerkesztéssel érezteti a dolgok tömegét. M. Velba szaggatott ritmusú tömbös formái expresz- szív indulatokról s összefogó szándékról árulkodnak. A „csend festője“ L. Zoborský vásznán az ég, a tenger, a part halk színei meleg együttélésbe olvadnak, f. Sochor remegő kontúrok közé fogott, 1972-ben festett eleven színű guasai, a jellegzetes bolgár falusi faházak s a vízen szelíden ringó csónakosok a természettel való közvetlen találkozásának élményeiről szólnak. A valóságot elénk táró alko^ tások láttán Paul Klee 1915 augusztusában leírt szavai idéződnek fel tudatomban: „Minél szörnyűbbé válik ez a világ, annál inkább válik absztrakttá a művészet, míg a béke világa realista műveket termel bArkAny jenöné SIKERES RENDEZVÉNY A nitrai pedagógiai kar hallgatóinak kulturális élete A csehszlovákiai magyar tannyelvű alapiskolák tanítóit immár tizenkét év óta a nitrai pedagógiai karon képezik. Innen, erről a főiskoláról került ki eddig a jelenlegi magyar tanítóság mintegy 40 százaléka: ezerötszáz tanító és szaktanár. A magyar tagozatra 333 hallgató jár, a főiskola összes hallgatóinak mintegy 30 százaléka. Ha ehhez még hozzászámítjuk a levelező tagozat mintegy hetven hallgatóját, megállapíthatjuk, hogy a nitrai magyar tagozat oktatógárdájának kiemelten fontos szerepe van a szlovákiai magyarság kulturális életének alakításában, formálásában. Diákjaink együtt laknak a szlovák diákokkal, együtt dolgoznak a Szocialista Ifjúsági Szövetségben, együtt szórakoznak a főiskolai klubban. Esténként azonban külön, magyar rendezvényekre is sor kerül, hogy a tagozat hallgatói jobban megismerhessék egymás munkáját és jövendő feladataikat. Ezt a célt szolgálta a május végén megrendezett nitrai magyar főiskolai diáknap is. Az ünnepségen többek között megjelent Szigl Ferenc elvtárs, a szlovák kormány mellett működő nemzetiségi tanács titkára. A résztvevőknek dr. Zalabai Zoltán, a pedagógiai kar pro- dékánja tartott előadást a jelenlegi tanév oktató-nevelő munkájáról és az 1973—74-es tanév beiskolázási és nevelési feladatairól. Ezt követően a hallgatók adták elő értékes kultúrműsorukat. A főiskola folklőrcsoportja bemutatta azt az összeállítását, amelynek anyagát a Nitra környéki magyar falvakban gyűjtötte ösz- sze. A műsorban jeleneci (gí- mesi) és žiranyi (zsérei) népdalok szerepeltek, többek között a Szabó Vilma, a Barna Jancsi és az Angyal Bandi című népballadák és népdalok. Ezenkívül ismert Zoboralji népszokások is. Az egyórás műsor végig lekötötte a hallgatók figyelmét. Ez biztos jele annak, hogy a csoport — amely Hodek Mária vezetésével 21 Zobor vidéki magyar falu népi hagyományait gyűjti öszsze, dolgozza fel és adja visz-- sza a falvak lakosságának —- jó úton jár, szabad idejét hasznosan tölti. A műsor további részében Pereszlényi Irén tisz- ta szólóéneklésével, Jónás Kar talin klasszikus zeneművek és népdal feldolgozások előadásával hódította meg a közönséget. Felléptek a főiskolai Petőfi» szavalóverseny legjobb helyezést elért résztvevői is: Zakál Ilona, Gilányi Sándor, Böszörményi Ildikó, Németh Tilda, Ronkay Ágnes és Pathó Rozália, a legjobban kidolgozott versért járó különdíj tulajdonosa is. Műsorzáróként a főiskola magyar tagozatának énekkara szerepelt Ág Tibor karnagy vezetésével. Kulturált éneklésük általános tetszést váltott ki. TÜNGLI GYULA A párizsi pénzverde tavaly nemzetközi emlékérem pályázatot hirdetett a francia me- dailon-klub megalakulásának 10. évfordulója alkalmából. A versenypályázaton több mint 30 művész vett részt. A zsűri második díját Karol Lacko bratislavai szobrász és éremkészítő kapta. Képünkön: Karol Lacko az emlékérem vázlatával, amelyért második díjat kapott. (Felvételi: Magda Borodáčová — CSTK) 1973 VI. 13.
