Új Szó, 1973. június (26. évfolyam, 129-154. szám)
1973-06-12 / 138. szám, kedd
Ú J FILMEK AZOK A KIS KIRÁNDULÁSOK (szlovák) Örökzöld téma: a szerelmi háromszög, mely a maga időtlenségében is rendkívül időszerű, főleg akkor, ha a kapcsolatok szenvedő alanya a gyermek. Ezzel a ténymegálla- tással máris tömören elmondtuk, miről szól, milyen kérdéseket elemez az új szlovák csapásra szoknyavadász lesz, a háziasszony feleséget a gyermeknevelésen kívül semmi sein érdekli, még a televízió sem, a gyermek, miután megtudja, hogy apjának barátnője van, kémkedik utána, s a nyomozás eredményeiről beszámol az anyjának, majd felgyújtja a i Jifí Sovák (jobbra) az Azok a kis kirándulások című szlatoák (film férfi főszerepében film, melyet Ladislav Luknár forgatókönyve alapján Jozef Re- iucha rendezett. Örvendetes, hogy rendezőink 'légyre gyakrabban vetnek fel kortárs-problémát, a mai ember életét, munkáját, gondjait elemzik. Csakhogy ez a jó szándék bármennyire tiszteletre méltó, még nem minden, mert ha az időszerű mondanivaló nem párosul igényes megvalósítással, kellő művészi színvonallal, a szándék sajnos, csak szándék marad. Nos, ez történt az Azok a kis kirándulások esetében is, melynek több fogyatékossága van. A hibák, persze, 'a forgatókönyvből erednek, melynek szerzője nem volt eléggé következetes, s úgy tűnik, nem gondolta végig a történetet. Alapvető hiba, hogy az alkotók nem tisztázták a film műfaját, mely emiatt helyenként meglehetősen vegyes, hol kamarajellegű, majd szatirikus ‘és komikus hangvételű, helyenként pedig moralizál; nehéz Tenne eldönteni azt is, hogy fiataloknak szánták-e az alkotást .vagy kimondottan felnőtteknek. Véleményünk szerint a szereplők: férj, feleség, gyermek, barátnő magatartásának, jellemének megrajzolása felületes, egyáltalán nem tipikus (a jól kereső otthonülő mintaférj egy víkendhúzat stb.). Az alkotók fő célja az volt, hogy a szerelmi kapcsolat révén ráébresz- szék a nézőket arra, a ,,kis kirándulások“ levét a gyermek issza meg, az ő lelkülete szenved csorbát. Csakhogy a film láttán kiderül, hogy az alkotók kevésbé ismerik a zsenge korú gyermekek lelkivilágát, ezért oly mesterkélt a filmbeli gyermek lelki megrázkódtatásának az ábrázolása. Az élet s az elkötelezett művészet nem kreál ilyen atipikus eseteket. A forgatókönyv hibáit, sajnos, a rendezőnek setn sikerült áthidalnia. Sőt, a menteni, ami menthető elv alapján helyenként túlságosan is „javítani“ akarta a valóságot, mely emiatt bizony kevésbé hiteles. Ebben a filmben minden a he lyén van, minden szép, jó, még az apuka „kiruccanásai“ is megbocsáthatok... A film gyengéit a kiváló szereplőknek (Regina Rázlová, Jifí Sovák, Milena Dvorská, Jozef Adamo- vič, Milan Kemr) sem sikerült leplezniük. Az élet időszerű problémáinak filmre vitele s művészi szinten való megfogalmazása mindig is a legnehezebb s legigényesebb feladatok közé tartozott. Ezt a megállapítást igazolja a látott fii mis. PAJKOS ÖREGEK (szovjet) A mozilátogatók közül bizonyára még sokan emlékeznek 'az ötvenes évek végén nálunk Ts sikerrel vetített Karneváli éj- '■szaka című szovjet vígjátékra. cimboráról szól: Mjacsikov bűnügyi nyomozó peches ember, munkája a legnagyobb igyekezete ellenére mindig kudarccal végződik. Borobjev, látva barátJelenet a Pajkos öregek című. szovjet vígjátékból Alkotója, Eldar Rjazanov hű maradt a műfajhoz s azóta több ötletes komédiát készített. Most bemutatott filmje, a Pajkos öreges helyzetkomikumok láncszeméből fűződik össze. A mó- kázás természetesen megfelelő színészválasztást is igényelt. Nos, a rendező a főszerepet olyan tehetséges komikusokra bízta, mint Jurif Nyikulín és Jevgenyij Jevsztyignyejev; játékuk a film alappillére. A szellemes vígjáték egyébként két ja elkeseredését, segítőtársként mellészegődik, s igen sajátos módon segíti ténykedését. Az önként vállalt nyomozás azonban — mint az sejthető — számos bonyodalmat és félreértést idéz elő. Rjazanov a kifejezőeszközök alkalmazásánál nem ragaszkodott az igényesebb formákhoz, célját, azaz a közönség jókedvre derítését azonban kétségkívül elérte. S ez nem ke- vésl —ym— SZIMULÁTOROK A TECHNIKÁBAN A „szimulátor“ elnevezéssel a műszaki és tudományos irodalomban mind gyakrabban találkozunk. Szinte kivétel nélkül valamennyi műszaki szakágazatban hasznát látják és éppen ez mutatja az eljárás univerzális jellegét. Alapvetően néhány fő csoport különböztethető meg: a fizikai-műszaki jelenségek, a fiziológiai és végül — de nem utolsósorban — a gazdasági folyamatok szimulálása. A ma embere hajlamos arra, hogy az elektronikus számítógépeknek a szimulálás gyakorlatában kizárólagos jelentőséget tulajdonítson, azonban a szimulátorok sok esetben számítógép alkalmazása nélkül is megvalósíthatók. A fizikai rendszereket elvileg vagy ki lehet számítani, vagy (a valóságos, esetleg szimulált rendszert) meg lehet vizsgálni. A számítások a rendszernek gyakran csak a statikai állapotát adják meg, és komplex rendszerek esetében — a zavaró mennyiségek ismerete hiányában —, végre sem hajthatók. A valóságos rendszer felépítése pedig gyakran időrabló, drága, sőt bizonyos körülmények között a vizsgáló emberre ve^ szélyes is. A szimulált rendszerek mentesek ezektől a hátrányoktól. Lehetővé teszik a vizsgálat tetszés szerinti megismétlését, kis előkészítési időt igényelnek, és gyakran megengedik az időlépték megváltoztatását. Többnyire viszonylag kis ráfordítás elegendő hozzájuk. Sok vizsgálat csak a számítóberendezések bevezetésével vált végrehajthatóvá, mert nélkülük a leküzdhetetlen számítási munkamennyiség miatt a vizsgálat meghiúsult volna, illetve a tökéletlen utánzás miatt nem vezetett volna eredményre. Ezért a szimuláció mind nagyobb jelentőségre tett szert és a kutatás, fejlesztés, kipróbálás és kiképzés nélkülözhetetlen segédeszközévé vált. Repülő-szimulátorok A korszerű repülés és űrhajózás terén a terv- tanulmánytól egészen az üzembe helyezésig alkalmazott szimulátorok segítették elő a mind összetettebb rendszerek létrehozását. Aranyszabály, hogy a szimulátor — legalábbis oktatási feladatok esetén — akkor fízetődik ki, ha kevesebb üzemköltséget okoz, mint az eredeti berendezés. Ez a szabály azonban nem érvényes akkor, ha a szimulátor nélkül a kísérlet veszélyes, vagy ha bizonyos problémák megoldása kizárólag a szimulátorral lehetséges. A járműszimulátorok az űrben, a levegőben, a szárazföldön és a vízben mozgó testeken végbemenő fizikai folyamatokat utánozzák le. Két fő alkalmazási esetük: a fejlesztés és kipróbálás, másrészt a kiképzés és oktatás. A korszerű repüléstechnika elsajátításához kétféle szimulátor-rendszert alkalmaznak. Az egyik a repülés szimulátor, amely földhöz kötött és ott teszi lehetővé a repülés legtöbb fogásának, manőverezésének elsajátítását. A másik, a repülő szimulátor a repülőgépbe kerül beépítésre és ott ad alkalmat a tanulónak a földön utánozhatatlan körülmények közti manőverek begyakorlására. Ezeknek a szimulátoroknak mindegyike tartalmaz egy számítógépet, eredeti repülőszerkezeti elemeket és olyan készülékeket, amelyek a kettőt összekapcsolják, mint amilyen a né'ző szimulátor, háromtengelyű forgóasztal, vezetőfülke és mozgórendszer. A gépek vezetőfülkéit valósághűen építik fel. Ezek tartalmazzák az összes szükséges repülő- és hajtómű-ellenőrző műszereket, továbbá azokat a szerveket, amelyek kormányzáshoz szükségesek, végül egy teljes navigációs berendezést. A fenti műszereket valamilyen szimulált repülési állapotnak megfelelő helyzetbe lehet kívülről beállítani. Ezáltal a bennülőnek az lesz a benyomása, hogy valóságos repülés közben került a szimulált helyzetbe. Ezenkívül hangszalag-vezérléssel a valósághű hangokat és zajokat, egy vibrátorra pedig a megfelelő géprezgést is utánozzák. A szimulátorok egyszerűbbé teszik a típus-átképzéseket, a félévenkénti ellenőrzéseket, az ismétlést célzó tanfolyamokat, különleges kiképzéseket és vonalszakaszpróbákat. Meg kell említeni még, hogy a szimulátor nem függ olyan műszaki feltételektől, mint például a repülés előkészítése, karbantartás, időjárási helyzet stb. Repülőtér a képernyőn Repülőgép vezetését oktató berendezések elengedhetetlen tartozéka a vizuális szimulálás is. A leszállóhely képe tv-kamera képernyőjén jelenik meg. A kamera a képet video-jelekről adja. A tv-kamerával természetesen földi tájat, repülőteret is lehet fekete-fehér, vagy akár színes kép formájában sugározni, továbbá éjszakai leszállási rendszert bemutatni. A szovjet központi áramlástani intézetben (CAGT) kifejlesztett oktatókabin segítségével a Földön, a laboratórium falai között meghatározott hitelességgel lehet reprodukálni a valódi repülés körülményeit, és így jóval az új repülőgép- típusok megjelenése előtt tanulmányozni lehet azok stabilitását és irányíthatóságát. A repülőgép jellemző adatait betáplálják a próbafülke egész berendezését irányító elektronikus számítógépbe. A pilóta elfoglalja helyét és elkezdi az előkészületet a „földi repüléshez“ — pl. „beindítja a hajtóművet“. Az elektronikus számítógép máris működésbe hozza azoknak a műszereknek a kicsinyített utánzatát, amelyek az igazi gépen a hajtómű működését ellenőrzik, és a pilótasisakban elhelyezett hallgatókban magnószalagról felhangzik a „hajtóművek“ dübörgése. Elkezdődik a „kifutás“, egy televíziós kamera a repülőtér makettjét ábrázoló filmet vetít a pilóta- kabin előtt elhelyezett vetítővászonra; az irányító pedálokban és fogantyúkban erőhatás keletkezik; pílótaszékhez kapcsolt, rázást utánzó tömb reprodukálja azokat a rezgéseket, amelyek a gépnek a repülőtér betonfelületéhez való ütődé- sekor keletkeznek. Ha a pilóta itt hibát követ el, pl. olyat, amelynek következtében a gépnek le kell csúsznia oldalt a kifutópályáról, az elektronikus számítógép utasítására a televíziós kamera rögtön elfordul, és a vetítővásznon megjelenik a hiba eredménye. Űrtechnikai szimulátorok Az űrhajózás sok összetett problémája már csak szimulátorokkal oldható meg. Ide tartozik egyebek között az űrhajózásra kijelölt személyek repülés előtti gyakorlása. Az Apolló-tervhez is szimulálták a repülés minden fázisát. A kiképzés ezenkívül a visszatérő és a Holdra leszálló jármű közötti átszállási gyakorlatokra is kitér* jedt. Két, űrben repülő test találkozásának nehéz fázisa az összekapcsolási manőver. A NASA erre vonatkozólag két berendezéssel végzett gyakorlatokat. A pilótának az első esetben úgy kellett egy kabint irányítania, hogy a falra vetített jelet meg tudja érinteni, hogy azután a második esetben az eredeti nagyságú modelleken meg tudja kísérelni az űrkabin és egy rákétafokozat összekapcsolását. A Holdra szállás manőverezésével kapcsolatban igen érdekesek voltak a súlytalansági vizsgálat- tok. Az ember akcióit és reakcióit 1/6 mértékre csökkentett gyorsulás mellett, különféle módszerekkel vizsgálják. A holdraszállás végső fázisának a vizsgálatánál egy futódaru a kabin súlyának 5/6-át viselte, míg a vezérlő- és fékezőrakéták a kabint megfelelően mozgatták. Egy további hold- raszállási kísérleti berendezésben egy kardáno- san felfüggesztett sugárhajtómű vette át a berendezés súlyának 5/6-át. A berendezés-szimulátorok alkalmazásai példájaként még meg kell említenünk a világűr-szimuláló kamerát. Ebben azt vizsgálják, hogy milyen hatást gyakorolnak a kísérleti alanyra a világűrben megnyilvánuló befolyásoló tényezők, mint pl. a hőhatások, napsugárzás, primer föld- sugárzás, a világűr mint végtelen hőelnyelő, kozmikus sugárzás, mágneses terek, a folyamatos meteoritáramlás, a nagy- és ultravákuum és a nagy gyorsulás. Jármü-szimulátorok Vannak olyan alkalmazási területek, amelyeknél a gépjármű-szimulátorok a valódi járműve/ó hez képest előnyöket mutatnak. Feltáratlan területek, például sivatagok vagy az Antarktisz kikutatására szánt navigációs berendezésekkel ellátott különleges járműveket Is lehet megfelelő szimulátorokon leutánozni. Ezzel kapcsolatban bizonyos analógia jelentkezik a repülőszimulátoroknál megoldott műszeres repülésekkel. Végül pedig a földi és vízi járművek közé besorolható légpárnás és kétéltű járművek szintén további alkalmazási területet jelentenek a szimulátorok számára. A korszerű tengeri járműveken, különösen a tengeralattjárókon, a műszaki berendezések — mégpedig nemcsak a gépi, hanem a navigációs berendezések is — mind bonyolultabbakká válnak és a hajóüzem automatizálása következtében mind nagyobbak lesznek a műszaki igények a kezelőszemélyzettel szemben. Ezért a hajószi- mulátorok hatásos segítséget nyújtanak a kiképzéshez. A nehéz menet- és kikötési manővereknek megfelelő szimulátoron végrehajtott gyakorlás olcsóbbá teszi a személyzet kiképzését. A BOR AKUPUNKTURA-PONTJAI Gejkin és Mihalevszkij szovjet kutatók egy újfajta elektronikus műszert fejlesztettek ki, amelyet tobiszkópnak neveztek el. Ha a töltőtoll nagyságú műszer hegyét könnyedén ráhelyezik az ember bőrére, s ott lassan tolni kezdik, a beépített miniatűr lámpa hol felvillan, hol pedig kialszik. Ami a legérdekesebb: a lámpa a bőt úgynevezett akupunktúra-pontjainál gyúl ki. Első hallásra talán különösnek tűnik: mi közé lehet a modern elektronikának az ősidők óta használatos tűszúrásos gyógymódhoz, az akupunktúrához? A kutatók, úgy látszik, most választ találtak erre a kérdésre. A tobiszkóp pontosan kijelöli az akupunktúrás szúrások helyét, mégpedig azon az elven, hogy az akupunktúrapontoknak — a bőr más részeihez viszonyítva — nagyobb az áramvezető képességük. Bár az akupunktúra az orvostudomány legrégibb módszerei közé tartozik, lényegében még ma sem tudjuk pontosan, hogy mik az akupunktúra-pontok. A szakemberek többsége idegvég- zödéseknek vagy velük összefüggésben levő képződményeknek tartja őket, de a tobiszkóp megcáfolja ezeket a nézeteket, ugyanis hasonló pontokait növényeknél is kimutat. Mások azt tartják, hogy a titokzatos pontok olyan szubmikroszkopikus csatornáknak a test felszínére való kivezető nyílásai, amelyek bio- áramokkal vannak kapcsolatban. Szerkezetüket valószínűleg csak a molekuláris biológia módszereivel lehet majd feltárni. A tobiszkóp segítségével biológiai információ szerezhető az egyes belső szervek állapotáról, felhasználható az úgynevezett füldiagnosztikára is, mely a fülkagyló bőrének szabad szemmel láthatatlan kis pontjai segítségével igyekszik következtetni a betegségekre. {dfl 1973. VI. 12.
