Új Szó, 1973. június (26. évfolyam, 129-154. szám)

1973-06-12 / 138. szám, kedd

ä 1973 VI. 12. Belpolitikai kommentár ELNÉZŐ MOSOLY HELYETT... Látogatóban a szénégetőknél Felúj ított régi mesterség A törvényesség helyzetének a Szlovák Nemzeti Tanácsban le­folyt megvitatása teljes nyáinaté- kossággal hívta fel a figyelmün­ket arra, hogy nálunk túl nagy a szeszes italok hatása alatt el­követett bűncselekmények szá­ma. A múlt évben a különböző bűntettek 34,1 százalékának az elkövetéséhez az alkohol „nyúj­tott segédkezet“. Ami a garáz­dálkodás bűntettét illeti, az emiatt büntetett egyének négy­ötöde erejének fitogtatása ide­jén nem volt józan, éppen úgy, mint a köztisztséget betöltő sze­mélyek elleni támadás elköve­tőinek a kétharmada, illetve minden második bűntettes, akit verekedésért vagy testi sérté­sért elítéltek. 7189 esetben szegték meg tavaly a közleke­dési rendszabályokat a szeszes italok hatása alatt. Ezenkívül az iszákosság súlyos következ­ményekkel jár a családi viszo­nyoknak, a polgártársak közti kapcsolatoknak a meghomlasz- tását illetően is, továbbá élüs- ködést, munkából való hiány­zást, munkaerő-vándorlást, üze­mi baleseteket és prostitúciót szül. Ezt mind jól tudjuk, mégis évről évre növekszik nálunk a szeszes italok fogyasztása. 1960- ban Szlovákiában, beleszámítva a nőket és a gyermekeket is, az egy lakosra eső fejadag át­lagban 3,4 liter pálinka és pár­lat, 7,5 liter bor és 8 liter sör volt, 1972-ben viszont már 10,4 liter pálinka és párlat, több mint 12 liter bor és 120 liter sör volt a fogyasztás. Tavaly Szlovákia minden lakosa —, is­mételten beszámítva a nőket és a csecsemőket is, — fejenként 1367 koronát adott ki szeszes italokra, azon a pénzen kívül, amelyből saját termésű borá­nak a készítését fedezte. Az iszákosság okozta károk szembeötlőek, mégis meglepően enyhén küzdenek ellene. Ilyen­kor nem gondolunk azokra a bírósági eljárásokra, amelyeket a szeszes italok hatása alatt elkövetett bűntettek miatt indí­tanak, hanem arra, ahogy a tár­sadalom küzd az ilyen bűncse­lekedetek „melegágya“ ellen. A nemzeti bizottságok, a ke­reskedelmi szervezetek, a ven­déglátó üzemek, a munkaadók, a nevelő- és egészségügyi intéz­mények és a társadalmi szerve zetek számára az iszákosság el­leni harcot az 1962 ben kiadott 120. számú törvény kötelezővé teszi. Őszintén be kell valla­nunk, hogy ha valamennyi tör­vényes rendelkezést a gyakor­latban csak ennyire teljesíte­nénk, mint ezt a törvényt, akkor ugyancsak bajok volnának ná­lunk a törvényesség helyzete körül. Idézzük csak fel leg­alább a törvény egyik-másik rendelkezésének a tartalmát, így például a nemzeti bizottsá­goknak jogukban áll, hogy bi­zonyos napokon vagy bizonyos alkalmakkor korlátozzák, sőt be is tiltsák a szeszes italok árusítását, illetve felszolgálását a vendéglátó üzemekben és az üzletekben. Főleg a fizetések napjáról van szó, mégpedig a munkahelyekhez közel eső ven­déglőkben és üzletekben. A tör­vény kötelezővé teszi továbbá mindenkinek, aki ittas állapot­ban közbotrányt okoz, vagy a maga, családja, környezete, va­gyona számár» veszélyt jelent, hogy kezelésnek vesse magát alá, amíg teljesen ki nem józa- nodik. Hány esetben történik Sportolnak a rokkantak Eddig sem számított újdonság­nak, különlegességnek, hogy a rokkantak közül bizonyos sport­ágakban szép számban tevé­kenykedtek a rokkant sporto­lók. Néhány évvel ezelőtt pél­dául a rokkant sportolók bi­zottsága szervezte meg a rok­kant sportolók bratislavai spar- takiádját. Zelenay Gábor, a Bra­tislavai Rádió sportszerkesztő- jének kezdeményezésére azon­ban most megalakult a Szlová­kiai Testnevelési Szervezet köz­ponti bizottsága mellett is a rokkantak bizottsága. Bratisla­vában már működik önálló sportegyesületük, a TJ SLOVAN, ezenkívül a hallássérültek to­vábbi 8 csoportjának tagjai fej­tenek ki nagyon jelentős sport- tevékenységet. (haj.) ez meg? Aki gyakori ittas álla­pota következtében ismételten közbotrányt okoz, vagy iszá- kossága kedvezőtlenül befolyá­solja munkateljesítményét, illet­ve családját fenyegeti, az kö­teles az iszákossága ellen gyógykezeltetni magát. Ha ezt megtagadja, akkor a jnb inté­zeti kezelést rendelhet el. A törvény azt is megszabja, hogy kinek fizetik ki az iszákos dol­gozók fizetését, illetve bérét, hogy családjaik ne szenvedje­nek szükséget. Hogyan tartják meg ezeket a rendelkezéseket? Ha valaki ittas vagy részeg állapotban megy munkába, az a Munka Törvénykönyvének a követelményeivel van ellentét­ben. E követelmények komoly, vagy ismételt megszegése ese­tén, a vétkes ellen fegyelmi el­járást kell indítani, és az ilyen eseteket be kell jegyezni a ká­deranyagba. Ezt sem végzik kö­vetkezetesen. Járási, illetve ke­rületi színvonalon antialkoholis­ta testületek működnek, ponto­sabban mondva kellene, hogy működjenek, amelyeknek a fel­adata az aküholizmus elleni in­tézkedések koordinálása lenne. Sajnos, a legtöbb ilyen testület alig működik, még munkater­vük sincs. Ha azonban az iszákosság el­len csak mosolygós elnézéssel küzdünk még olyan esetekben is, amikor közvetlenül tragédia fenyeget, messzire nem jutunk. Az igaz, hogy zavarba hozhat az a tény, hogy a szeszes ita­lok árusításából az államnak nagy bevétele van. Nincs szó alkoholárusítási tilalomról, amint arról sem, hogy tilos lenne a szeszes italok élvezete. Csak az olyan szeszesital-fo­gyasztás ellen vagyunk, amely már ártalmas az egyénnek vagy a társadalomnak. Pontosabban mondva, a fiatalkorúak, a gye­rekek, a betegek, az iszákos emberek szeszes ital fogyasztá­sa ellen emelünk szót, továbbá ha az italok élvezete meg nem felelő időben történik — pél­dául — munka közben, vala­mint az olyan fogyasztási mód ellen, amely a szeszes ital megszokásához vezet. Felhívjuk tehát a nemzeti bi­zottságok, az üzemek, az efsz-ek, a társadalmi szerveze­tek felelős dolgozóinak a fi­gyelmét arra, hogy ne feledkez­zenek meg arról a kötelessé­gükről, amelyet a 120. számú törvény és a Munka Törvény- könyve ír elő a számukra az alkoholizmus elleni harcot ille­tően. Mert ezen a téren is meg kell tartanunk a törvényességet. JÁN KOMES l/r ét hónappal ezelőtt jár* tunk Tomášovón (Félen) a Nyugat-szlovákiai Termelő- szövetkezet üzemében és varro­dáiban. Talán még emlékeznek rá, hisz a riportnak ilyen fur­csa címe volt: SÍRNAK A LÁ­NYOK .. . Folytatása következik, mert újra meglátogattuk a varrodát, csak most legelőször Pásztó István elnökkel találkoztunk, s azután beszélgettünk a varró­nőkkel. AZ ELNÖK szívesen fogadott bennünket, bár előbb szemüve­get cserélt, s elég szúrós te­kintettel nézett reánk. — Nem jó reklám volt a múltkori riport...! Néhány mondatos eszmecsere után megegyeztünk, hogy az újságíró feladata nem mindig azonos a reklámíró feladatával, sőt ...! Azután mi kérdeztünk: — Sírnak-e még a lányok? — Ha bántja őket valami, bi­zonyára ... de nem azért, mert kiabál rájuk az elnök ...! — Akkor rendben van min­den. — Sajnos, nincs. És szépen sorra vettük a prob­lémákat. Tavaly nagyon szép munkaeredményeket értek el. A dolgozók átlagos havi jövedel­me 1429 korona volt. A mun­katermelékenység 12U,8 százalé­kos. Haszonnal, pontosan 225 ezer koronás haszonnal zárták az évet. Az idén azonban na­gyobb, igényesebb feladatokat tűztek maguk elé Szerelték vol­na, ha az első negyedévben leg­alább 150—160 000 koronás ha­szonnal zárták volna a kimu­tatást. Sajnos, nem minden si­. Virágzó akácfák szegélyezik az erdőt, amerre útba igazítot­tak az Állami Erdőgazdaság lipovníki részlegén. Szorgos méhecskék hada zsongott a hó­dító illatot árasztó akácvirá­gok körül. Úgy tűnt, mintha ez az illat örökre, tartósan szaglószervünk vendége ma­radna. De mégsem. Beljebb az erdőben, a hatal­mas rakásokban heverő tölgy­fahasábokhoz közelítve érez­tük az akácillattól átitatott le­vegőben a nehéz, szokatlan füstszagot. Lassan égő fa sza­ga terjengett a sűrű lombú fák között. Célunkhoz értünk, ezt már sejtettük, s valóban mihamar találkoztunk azok­kal, akiket kerestünk. A la­kókocsiból kilépő négy füstös arcú ember: Várady János, Bodnár László, Fedor János és Szabados János fogadott ben­nünket. Mind a négyen Gömör legmagasabban fekvő községé­ből, Szilicéről érkeztek ide. Szénégetők, olyan mesterség művelői, amelyet ma már ke­vesen folytatnak nálunk. Pe­dig hajdanán a gömöri szén­égetők igen híres és ípegbe- csült emberek voltak. Annak idején a faszén minden ház­tartásban mint mellőzhetetlen szükségleti cikk szerepelt. Ez­zel hevítették a vasalót, sőt sokáig a cséplőgépek hajtómo­torlát is faszénnel „etették“... Később, amikor a villanyáram hathatósabb energiaforrásnak bizonyult, lassan kialudtak az utolsó boksák tüzei és a szén­égetők is szögre akasztották a ma már történelmi munka- fegyverként kezelt szerszámo­kat. — Kár, liogy nem jöttek egy héttel korábban — szólalt meg a múltba tekintő rövid tájékoz­tató után SZABADOS János, a négy közül legidősebb szén­égető —, akkor fejeztük be az égetést. Hellyel kínált s ő ma­ga is letelepedett a farakásra. — Ott van a munkánk eredmé­nye — mutatott egy nagy celt- ponyva alá rakott papírzsákok­ra. Elmondta, a zsákokba he­lyezett faszén a Kelet-szlová­kiai Vasmű hengerdegazdasá- gába vándorol. De az INTER­HOTEL vendéglátóipari vállalat is nagv érdeklődést tanúsít termékeik iránt. Azt rögtön megtudtam, az utóbbi helyen az ízletes pecsenyék grillezé­séhez használják. De a Vasműben? Később er­re is fény derült. A meleghen- gerdében előhevítéshez alkal­mazzák. Eddig a szomszédos került úgy, ahogy szerették vol­na. Az első negyedévben 80 000 koronás hasznot könyveltek el. Nem mindig minőségi a mun­ka. Közbejött, hogy a vezető munkahelyeken megbetegedtek a dolgozók. A piac igényes, az eladó nem tudja minden eset­ben, mindenkor azt az árut el­adni, melynek gyártása egy­szerűbb, olcsóbb volna A var­rónők többségének viszont ke­vés a munkagyakorlata. PÁRTSZERVEZET nem műkö­dik az üzemben. — Nehéz így — mondta az elnök. — Bizony nehéz. Azután azt mérlegeltük, hogy miként lehetne a termelőszövet­kezet munkahelyein megszer­vezni a dolgozók politikai ne­velését; mert az igényes felada­tok teljesítésének egyik feltéte le éppen ez. — Talán, ha más módon szer­veznék meg az üzemvezetést... Talán, ha legalább ifjúsági vo­nalon megpróbálkoznának a szervezéssel... Talán, ha bizo­nyos munkaszakaszokon meré­szebben új kádereket léptetné­nek elő . . . Talán ... Találgattunk. Azután az elnök elújságolta, hogy a felettes szervek is vala­hogy így, ilyenformán latolgat­ták a szövetkezet jövőjét, mert július 1-től, vagy a következő A négy szénégető Magyarországból szerezték be a faszenet, ahol a szénégetés még ma is a megbecsült mes­terségek közé tartozik. Az Állami Erdőgazdaság feladatul kapta, saját forrásai­ból biztosítsa a faszénterme­lést. — A tél vége felé jöttek hozzám az erdészet dolgozói — emlékezik Szabados János —, és arra kértek, írjam le a szénégetés receptjét. Amit gondoltam, rögtön ki is mond­tam: Kérem, nem bélés, vagy sütemény ez. A legjobb recept birtokában sincs biztosíték ar­ra, hogy sikerrel jár a szén­égetés. Ez olyan mesterség, aminek sok fortélya van, amit nem lehet egyik napról a má­sikra jól csinálni. Akkor azt mondták, vállaljam el én, ke­ressek társakat. Felébredt bennem a szunnyadó szakma - szeretet. Vállaltam, felkeres­tem volt társaimat, akikkel valamikor az Andrássy-féle birtokon égettük a szenet. Meggyőztem őket, próbáljuk meg. Ezt követően már nem sok idő telt el. a négy mesterem­ber lement sziliceí fennsíkról a lipovníki erdőbe. Megtartot­ta a terepszemlét, megvizsgál­ta a tölgyfa minőségét, s mi­után minden feltételt biztosí­tottnak láttak, elkezdték a munkát. A vaskos fahasábokon üldö­gélve beszélgetünk a négy szénégetővel, akik nem tagad­ják, örömmel és nem titkolt büszkeséggel láttak munkához. Örültek annak, hogy szükség van rájuk és szaktudásukra, év elejétől már a KOŽATEX kis­ipari szövetkezethez fog tartoz­ni a varroda. ADDIG AZONBAN a lehető legjobb eredményeket kellene elérni. Jó volna, ha az első fél évet jó haszonnal zárnák. Mit jelent ez? Ügy dolgozni, hogy a második negyedév 200 000 ko­ronás hasznot eredményezzen! — Tőlem est kérik számon — magyarázta az elnök —, a ter­melés mutatószámait, és az igé­nyeket, a követelményeket to­vábbítom. Ha sírnak, ha nem, a tervfeladatokat teljesíteni kell! — Próbáljuk csak meg lefor­dítani mindezt a varrónők nyel­vére! Nagyot lélegzett és kimond­ta: — Ha a termékek 20 százalé­ka nem minőségi, hanem az úgynevezett partiáruba kerül, akkor a munka már nem nye­reséges! Papírt, ceruzát vett elő. Pon tosan kiszámította. A MŰHELYEKBEN dől el tehát a kérdés, hogy ez sikerül-e, vagy se. Arról van szó, hogy a tavalyi munka ütemet folytat­ják e, vagy se. Tavaly a varro­da rentabilitása 119,3 százalé­kos volt, 5,38 százalékkal ma­gasabb, mint az előző évben. Folytatni kellene ezt az ütemet. Mi lesz az idén? mesterségükre és ma már nem a rakott szoknya. széleit „en- g e d e l messég r e“ kényszerítő vasalóba, hanem Kelet-Szlová­kia legnagyobb üzeme, a Vas­mű részére termelik a fasze­net. Beszélgetés közben — mi­alatt kolléganőm lencsevégre vette a fatönkökön pihenő szénégetőket — közelebbről megismerkedtünk a szénégetés munkafolyamatával. El kell ismerni, nem olyan egyszerű munka ez, mint ahogyan első pillanatra tűnik. Közel hetven köbméter fahasábot kell szak­szerűen boksába rakni és „be­gyújtani“. Most négyet készí­tettek egyszerre. Egész héten át izzik az egymásba „kapasz­kodó“, rengeteg fahasáb, míg csak faszénné nem válik. Két- két ember egész idő alatt éj­jel-nappal őrködik, rendben van-e minden? További két hétig tart az elszenesedett fa kiszedése, ami szintén nagy szakértelmet igényel. Annyi fortélya van ennek a mester­ségnek, hogy ezen a helyen la sem tudnánk írni. Minden be­avatkozás közrejátszik abban, milyen minőségű lesz a faszén. Márpedig egy termelőnek sem mindegy, hogy mázsaként két­száz koronát, vagy ennél ke­vesebbet kap a faszénért. Azzal váltunk el a négy szénégetőmestertől, hogy el­fogadjuk a meghívást, s ha a silicei fennsíkon befejezik u szénakaszálást és megint meg­kezdik a szénégetést, újból el­jövünk látogatóba. A hamuliakovói (gútori) rész­legen már befejezték a frottír­áru varrását. Most szilonköpe- nyeket varrnak. Exportra. Igé­nyes feladat. Hatos Istvánné, a részleg új vezetője, aki néhány héttel ezelőtt még maga is var­rónő volt, jól szervezi, jól irá­nyítja a munkát. Már nem bí­belődnek napokon át a javítga­tásokkal. Mit csinálnak a mliecnói (tej­falusi) varrodában? Most lepe­dőket varrnak, mintegy 32 000- es megrendelést kaptak az IMEX vállalattól. Tengerentúlra, az USA-ba küldik. Ez a munka 1,8 millió koronás forgalmat je­lent a szövetkezet számára. Ha jól megy minden, s nem lesz hiba a minőséggel, akkor a har­madik negyedévre is kapnak hasonló megrendelést. A VARRÓNŐK TEHÁT bizo­nyítanak. Munkával. így láttuk, így tapasztaltuk. És amikor visszatértünk az irodába, meg is mondtuk az elnöknek: — A lányok szorgalmasan dolgoznak. Újra szemüveget cserélt. — Dolgoznak ... Szúrós tekintettel nézett reánk. — Dolgoznak ... de munká­jukat majd még a technikai el* lenőrzés is felülvizsgálja! Álltuk a tekintetét. — Bízzunk bennük . ..! Levette a szemüvegét és el­mosolyodott. — Látják, ha nem bíznánk bennük, már rég elfutottunk volna, ki tudja hová Szívből mondta Olyan iga­zán. HAJDÚ ANDRÁS (kulik) A lányok bizonyítanak Mikor nyereséges a munka? # Már nem bíbelődnek a javításokkal # A kisipari szövetkezet lepedőket, szilon- köpenyeket exportál

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents