Új Szó, 1973. május (26. évfolyam, 102-128. szám)

1973-05-10 / 110. szám, csütörtök

A KAPCSOLATOK NORMALIZÁLÁSÁRÓL TÁRGYALNAK Hazánk felszabadítása 28. évfordulójának és a csehszlovák—szovjet baráti, együttműködési és köl­csönös segítségnyújtási szerződés aláírása harmadik évfordulójának alkalmából május 8-án Brati­slavában ünnepi estet rendeztek. Az ünnepségen részt vettek Szlovákia vezető politikai és közéleti személyiségei. Az ünnepi beszédet Eugen Turzo, az SZLKP nyugat-szlovákiai kerületi bizottságának ve­zető titkára mondotta. (Felvétel: Z. Repová — ČSTK) ALOIS INDRA ELVTÁRS BESZÉDE (Folytatás az 1. oldalról) Prágáig, nem csupán saját ha­zájuk érdekében, de szabadsá­gunkért, s a nácizmus rabigájá­ban szenvedő valamennyi nem­zet szabadságáért küzdve. Sohasem feledjük, hogy nem­zeti és állami szabadságunk egész nemzedékek szenvedésé­nek gyümölcse, és elsősorban szovjet testvéreink mérhetetlen áldozatainak legszebb virága. Ezt nagy gonddal őrizzük, ápol­juk, hogy sohase hervadjon el, hogy szirmait a jövő nemzedék boldogságáért bontsa ki. Minden politikai koncepciót legjobban az élet igazol. És az elmúlt 28 év meggyőzően bi­zonyítja, milyen megfontoltan cselekedett a CSKP Klement Gottwald vezetésével, amikor a Szovjetunióval kötött szövetsé­get a felszabadított állam bél­és külpolitikájának fő pilléré­vé tette. Ennek a szövetség­nek köszönhetjük, hogy nem vagyunk egyedül, hogy orszá­gunk a világimperializmus szeny- nyes játékában nem vált tehe­tetlen figurává. A Szovjetunió­val való testvéri együttműködés a politikában, a gazdaságban, a tudományban és a technikában, a kultúrában és az iskolaügy­ben egyaránt sikeres szocialista fejlődésünk alapja lett az utol­só negyed évszázadban. Nagy szövetségesünk erkölcsi, poli­tikai, gazdasági és katonai ere­je szavatolja biztonságunkat. Csak annak köszönhetjük, hogy 28 év alatt békében élhettünk és dolgozhattunk. A csehszlovák—szovjet szö­vetség és barátság nehéz idők­ben kovácsolódott, a közösen kiontott vér pecsételte meg, és számos megpróbáltatáson ment keresztül. Mindig szálkát jelen­tett mindenfajta ellenségünk szemében, mivel tudták, hogy éppen ez a szövetség kárhoztat­ja el valamennyi felforgató ter­vüket. Nem arathattak sikert mág abban a furcsa 68-as évben sem, amikor a „szocializmus tö­kéletesítésének“ jelszava jegyé­ben megpendítették a polgári nacionalizmus, a sovinizmus és az antiszovjetizmus valamennyi húrját. Népünk történelmi tapaszta­latokkal rendelkezik, sohasem felejti el, hogy szabadságáért kinek tartozik hálával, értékel­ni tudja az igazi barátságot, s a hűségért hűséggel fizet. Ezért fogadta oly örömmel a CSSZSZK és a Szovjetunió szö­vetségi, barátsági és együttmű­ködési szerződését, amelyet há­rom évvel ezelőtt a prágai vár­ban írtak alá. Ez nem csupán diplomáciai aktus volt, jelentős haladás ez testvériségünk elmé­lyítésénél. Váljék becsületünk­re, bogy ezt a szerződést be­csületesen teljesítjük, hogy to­vábbi tetteinkkel építjük és szi­lárdítjuk megbonthatatlan szö­vetségünket. Nem szükséges hangzatos szavakkal kifejez­nünk azt, amit szívvel és lélek­kel érzünk, ami számunkra va­lóban szent. Mindnyájan tud­juk, hogy barátságunk a Szov­jetunióval a világon a legdrá­gább kincs. Aki szereti nemze­tét, az sorsát is szívén viseli. Aki igazi csehszlovák hazafi, az a Szovjetunió barátja volt és marad is örökre. Az utóbbi négy évben a CSKP és a Csehszlovák Nemzeti Front folytatta újkori történelmünk legsikeresebb időszakát. Úgy döntött, hogy folytatja a csehszlovák bel- és külpo­litika legjobb hagyományait. Népünk ezt megértéssel vet­te tudomásul, hazafiasságá­ról és szocialista öntudatáról tett tanúságot és ezt a politi­kát tevékenyen támogatja. Kö­szönet illeti a munkásokat, a szövetkezeti parasztokat és a dolgozó értelmiséget azért, hogy a népgazdaságban, a mű­veltség és kultúra fejlődésében, valamint az életszínvonal emel­kedésében olyan nagyszerű si­kereket mutathatunk fel. Örö­münket és büszkeségünket egy­bekapcsoljuk azzal az elhatáro­zással, hogy leküzdjük az ed­dig még fennálló nehézsége­ket, fogyatékosságokat, felelős­séget érezve szép országunk je­lenéért és jövőjéért. Tisztelt Barátaim! A közelmúltban tértem vissza Vietnamból. Láttam ennek a megpróbáltatott országnak hős népét, amely több mint kilenc éven keresztül állhatatosan vé­delmezte nemzeti szabadságát és állami függetlenségét a vi­lág leghatalmasabb kapitalista államával szemben. Ugyanakkor láttam a barbár bombázás megrázó következményeit — a kráterek ezreivel tönkretett föl­deket, a földdel egyenlővé tett városokat és falvakat, a bom­báktól sújtott kórházakat, is­kolákat és katolikus templomo­kat. Küldöttségünk valamennyi tagja újra meggyőződött arról, milyen kegyetlen az imperia­lizmus, hogy az emberiség szá­mára milyen pótolhatatlan ér­ték a béke. Természetesen a béke legyen igazságos, biztosít­sa valamennyi nemzet szabad­ságát, függetlenségét és egyen­jogúságát. Ott Vietnamban, szemtől szembe állva a háború követ­kezményeivel, még nagyobb lett a Szovjetunió iránti hódolatunk, amely fennállása óta szüntele­nül küzd a béke fenntartásáért és megszilárdításáért. Az egész világ meggyőződött arról, hogy a Szovjetunió az egész embe­riség sorsát fontosnak tartja, hogy mindig becsületes és min­dig a munkásosztály történelmi küldetésének pozícióján áll, hogy politikája sohasem támad­ja más államok érdekeit. A Szovjetuniónak az SZKP XXIV. kongresszusa után indított bé- keoffenzívája kézzelfogható si­kerrel jár, a kapitalista orszá­gok reálisan gondolkodó poli­tikusai egyre inkább tudatosít­ják, hogy számukra nem ma­rad más, mint megkeresni a szocialista világgal való békés egymás mellett élés útját, hogy ezt a világot erőszakkal nem semmisíthetik meg, hogy a szo­cialista országok döntő módon befolyásolják a történelmi fej­lődést. és hogy mellettük áll az összes világrész valamennyi haladó, békeszerető és nemzeti felszabadító ereje. A legutóbbi két év alatt Európa felett ész­lelhetően kiderült, s minden azt bizonyítja, hogy e földrész örökre a béke földrészévé vá! hatna. Mindez kétségtelenül je­lentősen befolyásolná a világon a békés együttélés feltételeinek a kialakulását. Más nemzetekkel együtt mi is hálásak vagyunk a Szovjet­uniónak a csodálatra méltó bé keigyekezetéért. Rendkívül ér­tékeljük Brezsnyev elvtárs sze­mélyes aktivitását, szívósságát, érdemeit, s egyben jókívánatain- kat fejezzük ki a Lenin-békedíj- jal való kitüntetése alkalmá­ból. Teljes joggal megilleti őt ez a kitüntetés, mint embert, és mint a lenini dicső SZKP kép­viselőjét. Biztosítjuk a szovjet elvtársakat, hogy békepolitiká­juk támogatásánál minden erőn két latba vetjük, és hogy ebben az igyekezetben is hűséges szö­vetségesek maradunk. Tisztelt Barátaim, Elvtársakt Kérem mindnyájukat, hogy továbbra is támogassák a CSKP és Nemzeti Frontunk po­litikáját. Hisz ez a politika az egész nép számára érthető, megfelel minden hazafinak. Ez országunk további szocialista felvirágoztatásának, a szocialis­ta demokrácia tökéletesítésének politikája, a népgazdaság fejlő­désének és az életszínvonal emelkedésének, a műveltség és a kultúra kibontakozásának a politikája, ez a nemzetek közti békés egymás mellett élés és együttműködés politikája, a szövetséges szocialista orszá­gokkal való barátság, a Szov­jetunióval való testvéri együtt­működés politikája, tehát szá­munkra és gyermekeink számá­ra boldog, békés életet biztosí­tó politika. A HŐSÜK EMLÉKÉNEK ADÓZTAK (ČSTK) — A tátrai hegyi mentőszolgálat és a Csehszlo­vák Hegymászók Szövetségének 60 tagja tegnap megmászta a hátsó Gerlach-csúcsot, ahol 2630 méter magasságban törpefenyő­ből font koszorúkat helyeztek el a második világháborúban lezuhant szovjet katonai repü­lőgép roncsainál. A repülőgép a Szlovák Nem­zeti Felkelés alatt a 2. ejtő­ernyős dandár katonáinak szál­lításakor nekiütközött a hátsó Gerlach-csúcsnak. A 24 repülős és ejtőernyős életét vesztette. A hegyi mentőszolgálat tagjai és a hegymászók ezzel kegye­lettel adóztak az elesett hősök emlékének. * * • Brno-Žebétínben tegnap ünne­pélyesen leleplezték a szovjet katonáknak emelt emlékművet. A hős szovjet repülősök 1945 áprilisának végén életüket ál­dozták a Brno felszabadításáért vívott harcokban. Az emlékmű építésében részt veitek Kohoutovice és Zebétín lakosai. A CSKP szervezetének és a CSSZBSZ szervezetének vezetésével társadalmi munká­ban több mint 900 órát dolgoz­tak le. Bydgoszcz lengyel városban él Kazimierz Walukiewicz. Az 52 éves munkásnak, az antifasisz­ta ellenállási mozgalom részt­vevőjének érdekes hobbija van: már 12 éve foglalkozik fafara­gással. Szabad idejében a len­gyel történelem ismert szemé­lyeit faragja ki hársfából. Több ezer alkotást hozott létre, ame­lyet otthon és külföldön is so­kan megcsodálhattak. A híres népművész szobrait iskoláknak és különböző intézményeknek adományozza. Képünkön Kazi­mierz Walukiewicz fafaragás közben. (ČSTK — I. Dubovský felv.) (ČSTK) — Prágában 1973. május 7—8-án megkezdődtek a hivatalos tanácskozások a Cseh­szlovák Szocialista Köztársaság és a Német Szövetségi Köztár­saság kölcsönös kapcsolatainak normalizálásáról szóló szerző­déssel kapcsolatban. A cseh­szlovák küldöttség vezetője Ji­rí Gotz külügyminiszter-helyet­tes, az NSZK küldöttségének vezetője pedig dr. Paul Frank, a külügyminisztériumállamtitkára. Frank államtitkár tegnap el­utazott a CSSZSZK-ból. A ruzy- néi repülőtéren az államtitkár­tól Jirí Götz külügyminiszter­helyettes és a Szövetségi Kül­ügyminisztérium további dolgo­zói búcsúztak. Jelen volt O. E. Heipertz, az NSZK csehszlová­kiai kereskedelmi képviseleté­nek vezetője és a képviselet más dolgozói. Ma a két küldöttség szakértői folytatják munkájukat. Az enyhülés légkörében (ČSTK) — Bohuslav Chňou­pek, a CSSZSZK külügyminisz­tere tegnap fogadta Albert W. Scherert, az USA csehszlovákiai nagykövetét a nagykövet saját kérelmére. Az USA nagykövete átadta William Rogers, az USA külügy­miniszterének beszámolóját az Amerikai Egyesült Államok 1972. évi külpolitikájáról. Ebből az alkalomból a csehszlovák— amerikai kapcsolatok további fejlődésének náhány szempont­járól tanácskoztak. Úisácfírápályázcit eredménye (ČSTK) — /. Buša, az SZSZK fejlesztésügyi ös műszaki mi­nisztere adta át az 1972. évi új­ságírói verseny díjait. A ver­seny célja a műszaki fejlesztés éjs a környezetvédelem problé­májával foglalkozó újságírói te­vékenység fejlesztése volt. A díjak átadásán részt vett Bohuš Trávníček, az SZLKP KB titkárságának tagja, a Pravda főszerkesztője, Elena Suchov- ská, a Szlovák Újságírók Szö­vetségének vezető titkára. A kollektívák kategóriájában a bíráló bizottság az első díjat a Pravda újságírói kollektívájá­nak, a II. díjat a Národné výbo­ry (Nemzeti Bizottságok) folyó­irat kollektívájának, a III. díjat a Technické noviny folyóirat kollektívájának ítáRte oda. Az egyének kategóriájában az I. díjat Ľubomír Leňoch, a Pravda vasárnapi számainak szerkesztője, a II. díjat Jaroslav Ročák, a Technické noviny szerkesztője és Štefan Suchov- ský, a Pravda szerkesztője, a III. díjat Charlota Fričová, a Svet práce szerkesztője és Mi­lan Kenda, a Príroda a Spoloč­nosť szerkesztője kapta. A bratislavai Magasépítő Vállalat iparitanuló-iskoiája Szlovákia legrégebbi kőművesképző iskolái közé tartozik. Az eddigiek során mintegy ötezer építőipari dolgozó szerzett itt képesítést. Az isko­lán 16 szakmát tanítanak. Képünkön: az asztalosmííhelyben az első évfolyam ipari tanulói Ján Masár vezetése alatt tanulják a szak­szerű gyalulást. (Felvétel: Š. Petráš — ČSTK) FIATAL KARMESTER BEMUTATKOZÁSA Patócs Gábor és Valentína Kameníková hangversenye Május első bérleti estje két kellemes meglepetéssel szolgált a hallgatóságnak. A hangver­seny szólistája, Valentína Ka- meníková Rahmanyinov I. zon­goraversenyével (fisz moll, op. 1.) mutatkozott be a bratislavai hangversenyközönságnek. A Prágában működő szovjet mű­vésznő egyéni hangú, kifor­rott zongorista. Hangszerével összeforrva színes zenei fantá­ziával, élénken és nagyon fo­lyékonyan muzsikál. Zongora­hangjának erőssége az acélos, férfias forte és érdekes ellen­tétben a lágy, nőies piano, a középső dinamikai regisztert kevésbé változatosan alkalmaz­za. Rahmanyinov az I. zongora- versenyt tizennyolc esztendős korában, még a konzervatórium befejezése előtt komponálta. De már ebben az ifjúkori hajtásban is megtaláljuk a későbbi Rah­manyinov jellegzetes vonásait, a virtuóz hangvételt és az érzel­mi kultuszt. Az előadó formáló készségén múlik, hogy a kettő találkozása őszintén hasson, a giccs mellékíze nélkül. Kame- niková megoldotta ezt a felada­tot, előadásában az érzelem egészséges arányban fonódott össze a virtuozitással. A bérleti estek törzsközönsé­ge ezen az estén örvendetes esemény tanúja volt: Patócs Gá­bor személyében új karmestert avattunk. Patócs, aki jelenleg a Szlovák Filharmónia hegedűs­csoportjának tagja és a karmes­teri szakon Rajter docens tanít­ványa, szép reményekre jogo­sítja fel hallgatóságát és pro­fesszorát. Bemutatkozó hang­versenyén diplomamunkájának egy részét adta elő. Műsorát Alexander Moyzes „Őrizd a ha­zát" címet viselő nagyzenekari előjátékának hatásos tolmácso­lásával nyitotta meg. Az est zá­rószáma pedig Brahms IV. szim­fóniája volt. A fiatal karmester ezzel a produkcióval nagy fába vágta a fejszéjét, a Brahms szimfóniák tolmácsolása próba­köve még a gyakorlott dirigens­nek is. A Brahms muzsika szö­vevényes, mély értelmű zenei anyaga nem „simul“ a kahnes- ter keze alá. A zárkózott Brahm- sot nem könnyű vallomásra bír­ni, ahhoz küzdelmes évek mun­kájára és küzdelmes évek le­szűrt bölcsességére van szük­ség. Nem hiba, hanem korával járó természetesség, hogy az ifjú karmesternek az teljes egé­szében még nem sikerült, és nem is sikerülhetett. De zenei­sége, intellektusa, érzelmi vilá­ga félreérthetetlenül jelzi, hogy örömmel és bizalommal nézhe­tünk további művészi kibonta­kozása elé. HAVAS MARTA Emlékmű Eduard Urxnak (ČS1K) — A hodonlni járás Veíká nad VeÜ£kou községéinek polgárai tegnap leleplezték az Eduard Urx, a kiváló kommunis­ta újságíró és irodalomkritikus emlékének állított mellszobrot. Az ünnepségen részt vett Mi­roslav Moc, a CSKP KB titkár­ságának tagja, a Rudé právo fő­szerkesztője, a dél-morvaországi kerület és a hodoníni járás kép­viselői, élükön Karéi Neubert- tal, a CSKP dél-morvaországi kerületi bizottságának vezető titkárával. Eduard Urx életművéről Mi­roslav Moc, a Rudé právo fő- szerkesztője mondott beszédet. Beszéde végén Moc elvtárs le­leplezte as Urx szülőháza előtt álló emlékművet, amelyet Bed- rich Hanák műépítész, és Jan Rafael Michálek szobrászmű­vész alkotott. 1970. V. 10. \

Next

/
Thumbnails
Contents