Új Szó, 1973. május (26. évfolyam, 102-128. szám)

1973-05-10 / 110. szám, csütörtök

események margójára? ÚJ szó 1973. V. 10. BUDAPESTEN ülésezik a KGST 10 évvel ezelőtt létrejött valuta- pénzügyi állandó bizott­sága. A bizottság 24. üléssza­kán részt vesznek a tagorszá­gok és Jugoszlávia pénzügymi­niszterei. A csehszlovák kül­döttséget Rudolf Rohlíöek pénz­ügyminiszter vezeti. GEORGES MARCHEIS, a Fran­cia Kommunista Párt főtitkára négynapos látogatásra Rómába érkezett. Meghívóival — az Olasz Kommunista Párt vezető­ségével és Enrico Berlinguer főtitkárral a nemzetközi hely­zetet és a két pártot érdeklő kérdéseket vitatja meg. ION PATAN, a Román Szocia­lista Köztársaság Minisztertaná­csának elnökhelyettese, külke­reskedelmi minisztere moszk­vai látogatásának befejeztével hazautazott Bukarestbe. A szov­jet—román kereskedelem volu­mene az idén meghaladja az 1 milliárd 100 millió rubelt, ami tavalyhoz képest mintegy 9 százalékos növekedést jelent. RICHARDSON amerikai had­ügyminiszter a kongresszus elé terjesztette az ázsiai katonai műveletek költségvetését: 1 mii. liárd 200 millió dollárt követel Kambodzsa, Dél-Korea, Thaiföld és más államok fegyveres erői­nek szilárdítására. Csak Kam­bodzsa számára 167 milliárd 200 millió dollárt igényelt. ALEKSZEI KÜSZIGIN, a Szov­jetunió Minisztertanácsának el­nöke. kedden a Kremlben fo­gadta John Lindsay New-York-i polgármestert. Baráti beszélge­tés keretében megvitatták a szovjet—amerikai kapcsolatok kérdéseit, New York és Moszk­va kölcsönösen hasznos kap­csolatai bővítésének lehetősé­geit. Lindsay főként a város- tervezés iránt érdeklődött a Szov jet u n tóba n. MOBUTU, a Zaire Köztársaság elnöke Leone olasz köztársasági elnök meghívására kétnapos lá­togatásra Rómába érkezett. Az olasz vezetőkkel főként az af­rikai államok és a Közös Piac viszonyáról fog tárgyalni. Hiva­talos látogatásának befejezése után május 14-ig tartózkodik Olaszországban, egyes városok­ba és ipari üzemekbe látogat 61. DÁNIÁBAN NATO elleni har- fci bizottság alakult, amely 30 politikai és társadalmi szerve­zetet tömörítő, s elsőrendű fela­data tüntetések szervezése a NATO-tanács júniusra tervezett koppenhágai ülése ellen. Libanon tesfvérháború peremen Nem sok eredménnyel jártak a közvetítési kísérletek i£ Az arab világ a palesztinai ellenállók pártján áll Merénylet a haladó erők ellen? Bejrút — A libanoni helyzet kedd délután sem javult. Bej­rutban és környékén folytatód­tak a lövöldözések. Frangié köztársasági elnök intenzív tanácskozásokat foly­tatott a libanoni és palesztinai politikai vezetőkkel és az arab közvetítőkkel, elsősorban Mahmud Riaddal, az Arab Liga főtitkárával és dr. Szabri el- Kholival, az egyiptomi elnök különleges megbízottjával. Hivatalosan nem erősítették meg azt a hírt, hogy Iszkan- der Ghánám tábornok, a fegy­veres erők főparancsnoka lett az új miniszterelnök, de a tényleges hatalmat a libanoni hadsereg tartja kezében. A bejrúti rádió szerint ked­den este 6 órától érvénybe lé­pett az új tűzszüneti megálla­podás. Az elmúlt napokban azonban már két hasonló meg­állapodás született a libanoni hadsereg és a palesztinai ellen­állók között, de az ellenséges­kedés ennek ellenére folytató­dott. Helyi idő szerint röviddel 9 óra után első ízben ült össze a közös libanoni—palesztinai katonai bizottság, hogy lépése­ket tegyen a fegyverszüneti megállapodás érvényesítésére. Viszonylag nyugodt éjszaka után tegnap a reggeli órákban szórványos tűzharcra került sor a palesztinaiak és a libanoni hadsereg katonái között két menekülttábor vidékén. A libanoni hadsereg szóvivő­je közölte, hogy a keddi akciók során 13 libanoni katona életét vesztette, 65 pedig megsebesült. A libanoni parancsnokság teg­nap két órára visszavonta a ki­járási tilalmat Bejrutban és a többi libanoni városban. Haladó libanoni körökben nagyon komolynak tartják a helyzetet s a kormány intézke­déseiben azt látják, hogy nem­csak a palesztinai ellenállás, hanem a libanoni haladó erők fokozatos felszámolására is tö­rekszik. A múlt heti összecsapások óta nem hivatalosan 200-ra becsü­lik a halottak és 500-ra a se­besültek számát. Kamal Dzsumblat, az ismert haladó politikus javasolta, hogy Libanon, Egyiptom, Szíria, Irak és Algéria képviselőinek rész­vételével hívjanak össze csúcs- értekezletet a libanoni helyzet megvitatására. Szadat egyiptomi elnök utasí­tására, El Kholi, az elnök sze­mélyes megbízottja Damasz­kuszba utazott, hogy a szíriai kormánnyal tárgyaljon. Ugyan­csak villámlátogatást tett Da- maszkuszban Ahmed Iszmail tá­bornok, egyiptomi hadügymi­niszter. Szadat elnök kijelentet­te, hogy Egyiptom határozottan támogatja a palesztinai ellen­állási mozgalmat és felhívta a figyelmet, hogy a palesztinaiak elleni katonai akciók komoly katonai következményekkel jár­hatnak. Sajnálatosnak tartotta az arabok kölcsönös vérontá­sát. A palesztinai rádió jelentette, hogy a Földközi-tengeren har­ci készültségbe helyezték a 6. amerikai flottát. Tegnap délutánra összehívták a libanoni parlament rendkívüli ülését. ÜLÉSEZETT A BEKE VILÁGTANÁCS ELNÖKSÉGE Varsó — A Béke világtanács elnöksége kedden délután a határozatok, felhívások és az időszerű világproblémákkal kapcsolatos dokumentumok jó­DÉLDAKOTÁBAN Wounded Knee falu 71 napi megszállása után a sziu indiánok letették a fegyvert. Az indiánok kivonulá­sáról vasárnap állapodtak meg a szövetségi kormány képvise­lőivel. EDUARD DECKER, szlovákiai ke r esk ed el mi m in isz terhel yet tes vezetésével csehszlovák belke­reskedelmi küldöttség érkezett Budapestre, hogy részt vegyen a csehszlovák—magyar belke­reskedelmi vegyes bizottság társelnökeinek ülésén és a Csehszlovák Hét megnyitásán a tataibányai áruházban. váhagyása után befejezte négy­napos varsói ülését. Az ülésről üdvözlő táviratot intéztek a Le- nin-békedíjjal kitüntetett Leo­nyid Brezsnyevhez és Salvador Allende chilei elnökhöz. A Bé- ke-világtanács elnökségébe tar­tott pótválasztásokon beválasz­tották Vasco Cabralt, Guinea- Bissau és a Zöldfoki-szigetek Afrikai Függetlenségi Pártja Politikai Bizottságának tagját és Józef Cyrankiewiczet, a Len­gyel Békevédő Bizottság elnö­két. Az ülés elhatározta, hogy a közeljövőben a ghanai és a Sierra Leone-i békemozgalom képviselőivel egészítik ki az el­nökséget. Edward Gierek, a LEMP Köz­ponti Bizottságának első titká­ra tegnap fogadta a Béke-vi- lágtanács elnöksége ülésének résztvevőit. KISSINGER ELlGEDETT Moszkva — Henry Kisinger, az amerikai elnök nemzetbiz­tonsági főtanácsadója tegnap Moszkvából Londonba utazott. Elutazása előtt újságírókkal kö­zölte, hogy nagyon elégedett a Leonyid Brezsnyevvel, az SZKP Központi Bizottságának főtitká­rával folytatott megbeszélései eredményével s tájékoztatni fogja róla Nixon elnököt. Kissinger közölte, hogy a ke­let-nyugati kapcsolatokról, az indokínai helyzetről és az új atlanti szerződésre vonatkozó amerikai javaslatról fog tár­gyalni Londonban. Kissinger holnap Heath miniszterelnök­kel és Douglas-Home külügymi­niszterrel tárgyal és még az­nap visszatér Washingtonba. Ülésezett az RKP Központi Bizottsága Bukarest — Nicolae Ceauses- cunak, a Román Kommunista Párt főtitkárának elnökletével Bukarestben együttes ülést tar­tott az RKP Központi Bizottsá­gának Végrehajtó Bizottsága és a Minisztertanács. Az ülésen megvitatták a tár­sadalmi és gazdasági fejlesztési terv teljesítésének eredményeit és az állami költségvetés első négyhavi teljesítését. Az RKP Központi Bizottságá­nak Végrehajtó Bizottsága és a Minisztertanács megállapította, hogy a tárgyalt időszakban egymilliárd leijei teljesítették túl a teljes termelés tervét. A négyhavi sikerek azt mutatják, hogy minden feltétel megvan az idei terv, valamint a munka- közösségek felajánlásainak tel­jesítésére. Az ülés számos más kérdés­sel is foglalkozott. BARZEL LEMONDOTT Bonn — Rainer Barzel, a CDU elnöke tegnap lemondott pártja parlamenti csoportjának elnöki tisztségéről. A CDU/CSU frakció ügyvezető elnöke Ri­chard Stücklen, a bajor CSU tartományi parlamenti csoport­jának elnöke lett. Barzelt az NSZK ENSZ-tag- ságával kapcsolatos javaslatról megejtett ellenzéki szavazás eredményei késztették a lemon­dásra. Annak ellenére, hogy Barzel, mint a CDU elnöke és az ellenzék vezetője támogatta a javaslatot az ellenzéki kép­viselők többsége elutasította azt. Barzel lemondásában a bonni ellenzék hosszan tartó mély válságának visszatükröződését látják. zetesítés megvalósítása várt rá­juk. A fiatal országok fejlődése azonban kanyargós utakon ve­zet. Mivel a forradalmi katonai kormány szocialista eszménye­AFRIKAI PROBLÉMÁK ÉS PEKING két követve egypártrendszert, szocializációs politikai irányvo­nalat vezetett be, ez ellen nem­csak a volt gyarmattartók ma­radványai tiltakoztak, hanem Ngouabi törekvéseivel a legel­maradottabb törzsek képviselői csakúgy szembeszálltak, mint az elpolgáriasodott városi ál- forradalmár politikusok. A tegnapi gyarmattartók megfékezése viszonylag egy­szerű, bár nagy erőfeszítést igénylő feladat volt, mert a kisajátítások, az ipari államosí­tás után is az ország még je­lentős mértekben függ a külföl­di tőkétől. Ám sokkal bonyolul­tabb és nehezebb volt a harc a kormányzó pártban és a kor­mányon belül sokszor leplezet­ten jelentkező ellenzéki, a kon­gói forradalmi valóság aláásá- sára törő irányzatokkal. Az 1968-as forradalom óta négyszer kísérelték meg a Ngouabi-rendszer megdöntését. Az 1969. és 1970. évi elvetélt puccskísérletek lényegében az elűzött politikusok (Youlou ab­bé, Massemba—Debat stb.) visz- szahelyezésé're irányultak, vi­szont a tavalyi és idei februári lázadási kísérlet egészen más jellegű volt, s ha úgyszintén eleve kudarcra volt is ítálve, jelentősége mégsem becsülhető le. E felkelések élén egy rang­jától megfosztott hadnagy, An- ge Diawara állott. Diawara, aki egy ideig Kíná­ban tartózkodott, rendkívül ügyesnek bizonyult. Fokozato­san, szinte a kormány szeme láttára építette ki összeesküvő hálózatát a hadseregben. Köz­ben politikus társai tétlenséggel vádolták a kormányt, különféle radikális intézkedésekre unszol­ták Ngouabi híveit, noha világos volt, hogy az adott helyzetben az elhamarkodott, radikális in­tézkedések a jelenlegi haladó kormányzat vesztét okozhatják. Diawarával kapcsolatban a kor­mánynak már régebben is vol­tak kellemetlen tapasztalatai, amikor a saját szakállára fegy­veres szervezetet hozott létre ás ez különféle kilengéseket kö vetett el, ami miatt Diawara „milíciáit“ feloszlatták. Diawa­ra hetvenkedhetett a kormány­nyal szemben, mert befolyásos pártfogója volt Claude-Ernest Ndallának, a Kongói Munkás­párt első titkárának személyé­ben. Mivel Ndalla egységbontó, álradikalista törekvései kitu­dódtak, leváltották őt tisztségé­ből, s Diawara felkészült a nyílt konfrontációra a Ngouabi-kor- mányzattal. 1972. és 1973. februárjában egy gyalogos századdal felke­lést kísérelt meg, de lázadásuk tiszavirágéletű letL A felkelők — Diawara kivételével — had­bíróság elé kerültek, s minden vádat Diawarára, az értelmi szerzőre és kivitelezőre kentek, aki minden alkalommal ügye­sen kicsúszott a rendőrség gyű­rűjéből. És a főváros környéki erdőkben tovább szervezte az ellenállást a kormány ellen. Áp­rilis vélge felé azonban utolérte a végzete: a két Kongó határán a katonaság tűzharcban vég­zett vele és alvezérével, Jean Baptiste Ikokóval. Holttestüket éppen a húsvéti ünnepeken köz­szemlére tették ki a fővárosi stadionban, ahol Ngouabi nagy beszédet mondott. Diawara és Ndala is Peking embere volt. Mindketten hosz- szabb időt töltöttek Kínában és a maoizmustól megszállva tér­tek haza, hogy álforradalmi jel­szavakkal rombolják a forrada­lom eredményeit. A fejlődés kö- könyörtelen logikája azonban kudarcra ítélte egységbontó tö­rekvéseiket, s Kongó népe ne­hézségekkel küzdve, de szilár­dan haLad a nemzeti és társa­dalmi felemelkedés útján. A Diawara „epizód“ újabb konkrét bizonyítéka annak, mi­lyen szerepet játszik Peking a harmadik világban. L. L. Kissinger Moszkvában H enry Kissinger amerikai nemzetbiztonsági főta­nácsadó moszkvai látogatását — mint az várható volt — nagy érdeklődés előzte meg. Annál inkább, mert Kissinger (tán szándékosan?) Richard Nixon kongresszusi üzenetéinek „el­hangzása“ után érkezett a szov­jet fővárosba. Nos, ha a szán­dékos időzítés esetleges tényét ki is iktatjuk, tagadhatatlan: ez­zel a teherrel jelentősen meg­növekedett az amerikai nemzet- biztonsági főtanácsadó poggyá­sza. Kétségtelen ugyanis, hogy Moszkvában szintén gondosan áttanulmányozták Nixon üzene­tét, amely kísérletet tesz az idő­szerű nemzetközi politikai kér­dések megválaszolására, illetve körvonalazza a Fehér Ház kül­politikai koncepcióját. Kissinger természetesen egyéb ügyeket is kíván Moszk­vában intézni. így mindenek­előtt Leonyid Brezsnyev június végére várható washingtoni lá­togatását előkészítendő, magas szintű tárgyalásokat folytat. A fő hangsúly magától érthetően a két nagyhatalom viszonyának alakulásán van. Ezzel függ ösz- sze a Szovjetunió és az Egye­sült Államok gazdasági és tu­dományos-műszaki együttműkö­dése, amely Nixon moszkvai tár­gyalásait követően ígéretesen beindult. A szovjet fél nem zár­kózik el az együttműködés bő­vítése elől, viszont, mint ezt oly sokszor hangsúlyozta, szigorúan be kell tartani a kölcsönösség, a kölcsönös előnyök betartásá­nak elvét. Ebben a vonatkozás­ban viszont az Egyesült Álla­moknak szükséges elsősorban intézkedéseket tennie, hiszen a vámhátránnyal összefüggő prob­lémákat Washington támasztot­ta. Feltehetően tág teret kap Kis­singer megbeszélésein a SALT- tárgyalások újabb fordulója. Nem elképzelhetetlen, hogy Leonyid Brezsnyev amerikai vi­zitjének kezdetéig újabb rész­megállapodást sikerül tető alá hozni. Nem elhanyagolandó momen­tum, hogy Kissinger moszkvai megbeszélései befejeztével — az előrejelzések szerint — Pá­rizsba és Londonba is elláto­gat. Ez annyit jelent — ha te­kintetbe vesszük Leonyid Brezs­nyev bonni vizitjét is —, hogy viszonylag rövid időközön belül tanácskozik egymással a négy vezető nagyhatalom a legmaga­sabb szinten. Ennek pedig, te­kintettel a kialakult világhely­zetre, az európai biztonsági és együttműködési konferencia előkészületeire, döntő jelentő­sége lehet. Annál inkább, mert a már említett kongresszusi üzenet a szovjet—amerikai kap­csolatokat érintve széles körű együttműködésről“, „tartós vi­szonyról* stb. beszél és mind erőteljesebben sürgeti a párbe­széd további kibontakoztatását. Ugyanakkor tudatosítani szük­séges azt a tényt is, hogy a vi­lágpolitikai folyamatok meg­ítélésében a két fél sokszor me­rőben ellentétes álláspontra he­lyezkedik. Ezek áthidalása nem éppen egyszerű feladat. így az­után nyilván azok a területek kerülnek Kissinger moszkvai megbeszélésein is előtérbe, ame­lyeken a vélemények közelebb állanak egymáshoz. Ilyen terü­let többek között a kereskede­lem, a környezetvédelem, űrku­tatás, műszaki együttműködés általában. Végezetül tán elmondhatjuk: Washingtonban nyilván tudato­sították, hogy a moszkvai veze­tés csupán korrekt, elvszerű alapokon hajlandó rendezni a kapcsolatokat. Jóllehet ez meg­nehezíti Kissinger „mester“ dol­gát, akinek ezúttal le kell mon­dania a diplomáciai cselezgeté- sekről, viszont szilárd alapot teremthet az együttműködéshez. /bpll Kommentárunk A felszabadult, önálló poli­tikai és gazdasági életre törekvő fiatal afrikai államok mindennapi gyakorlata élkes bizonyítéka annak, hogy a gyar­mati múlt, a törzsi konzervati­vizmus és még a múlt számta­lan áldatlan öröksége megany- nyi zátonyt alkot a felszabadu­lási törekvések áramlatában s csak azok az országok érnek be a biztos révbe, amelyek nem tévesztik szem elől a független­ség kikiáltásakor kitűzött irányt. Ennek szemléltető pél­dája a Kongói Népi Köztársa­ság. Brazzaville-i Kongó, Youlou abbé köztársasága függetlensé­gének elnyerése után is még éveken át a francia gyarmato­sítók eldorádója maradt. A kor­mány tagjai is panamával fog­lalkoztak, így érthető, hogy a felszabadulást követő években vajmi keveset változott a lakos­ság éls a népgazdaság helyzete. Youlou abbé megbuktatása után Massemba-Debat elnöksége ide­jén sem változtak a viszonyok, míg szóhoz nem jutottak a fia­tal forradalmárok, akiknek nemzedékét a népi Kongóban a hadsereg fiatal tisztikara képvi­seli. Amikor Marien Ngouabi őr­nagy vezetésével 1968-ban ma­gukhoz ragadták a hatalmat nagy munka, a politikai és gaz­dasági élet megtisztítása, az ál­lamigazgatás átszervezése, a gazdasági élet újszerű megszer­vezése, államosítás és szövetke­EHTKZÖÍ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents