Új Szó, 1973. május (26. évfolyam, 102-128. szám)

1973-05-09 / 109. szám, szerda

H atvanegy augusztusában kezdő­dött. Vojany (Vaján) határában a Vörösmolyva lapos dombjára (ka­paszkodó mezőséget föltúrták a föld­gyaluk és a kanalas baggerek. A kis község, melyben alig kilencszáz lélek él, egyik napról a másikra országos hírre tett szert. A táj álmos békessége hirtelen meg­elevenedett, s mikor fölébe ágaskodott a hőerőmű kéménye, a Vörösmolyva lapos dombja elfelejtette, hogy valami­kor csak szántóföld volt. A Labore vi­zének egy részét izmos duzzasztógát tereli a hőerőmű felé. Csoptól a faluig, s onnan ide széles nyomtávú vágányok törtek utat maguknak. Most sötét antracittal rakott teher­kocsik gördülnek rajtuk a szénkirako­dó állomásig. Eltelt négy esztendő, s az ötödik év tavaszán (hatvanhat április 21-én) a frissen épült gépház emeletén megló­dult az első turbogenerátor. Mire lehul­lott a falevél, az utolsó — hatodik — is megindult. Hat 110 mW teljesítményű turbogene­rátor. Valóban befejezték? — Igen: az 1. sz. hőerőművet. — Hatvanhétben már teljes ütemben megindult az áramtermelés. Hatvan­nyolc óta meghaladta a hárommilliárd kilowattórát. Ilyen tárgyilagosan mondja ezt, ez a szerintem egészen fiatal ember. Za­varodottan rátekintek: — Elnézést. Azt hiszem, a bemutat­kozásnál nem jól értettem a nevét. — Pavel Lukeš. — Köszönöm. — Tovább botladozunk a feltúrt talajon, az épülő utak és sín­párok között. — Látja: az ott az 1-es! Ez pedig a 2 es számú hőerőmű. Olyan furcsán érzem magamat, mint­ha nem is hetvenhárom, hanem hat­vanhat tavasza lenne. Meg is mondom a kísérőmnek. Elmosolyodik. Az a mosoly azt mondja, ne bolon­dozzék, az idő nem állt meg, vissza­felé se pörgött. Igaza van annak a mo­solynak, mégis: minden csaknem ugyanolyan, mint akkor volt. Ittmarad­tak a fabarakkok. az irodaépületek, minden ugyanúgy fel van túrva, s az emberek is. ugyanúgy nyüzsögnek. Lukeš elvtárs rámutat az 1-es füstöl­gő kéményre: — Ez csak kétszáz méter magas. A kettesé háromszáz: eléggé szembeszökő különbség, ugye? Egyébként, ez a ké­mény: ez volt legérdekesebb élményem. Mikor épült, belülről felkapaszkodtam a tetejére. Látni róla az egész zemplé­ni völgyet, sőt: a Bodrogközit is. Nagy­szerű táj. Elérjük a gépházat. Szűk lépcsőn ka paszkodunk fel a turbogenerátorokat rögzítő fedélzetre. — Cseh fiúk szerelik őket — mondja Lukeš elvtárs. Lármás, vidám gyerekek. Kezet rá- tunk. — Vladimír Malý. — Jozef Vondra. — František Prinda. Vladimír Malý: — A kazánokat sze­reljük. Eltart jó három hétig. Tele van­nak rozsdával, vasreszelékkel, a szere­lésnél beléjük sodort szennyel. Jozef Vondra: — Szaponátfélékkel, szódás öblítősavakkal, erős nyomás alatt végrehajtott öblítésekkel megsza­badítjuk őket mindem szennytől. František Prinda: — A kazánok tulaj­donképpeni szerelése csak június elején kezdődik. Lukeš elvtárs végignézi a hőszigete­lőkkel borított turbogenerátorokat. — Van valami igaza. Mindez való- , ban a hatvanhatos év tavaszára emlé keztet. Lefelé indulunk. A vaslépcső a'lján el­mosolyodik: — Ez a Prinda tréfás egy legény. Egyébként kitűnő szerelő. Bejárta a Szovjetuniót, Indiát. Romániát. Dániá­ban is megfordult. A mi szerelőcsopor­tunk vezetését tavaly októberben vet­te át. Kint vagyunk újra az ég alatt. Ismét a feltúrt talajon botladozunk a hatal­mas hűtőtornyok alján. — Ezek a hűtőtornyok — mondja Pavel Lukeš —, ez az alapvető különb­ség az 1-es és a 2-es között. Lényegé­ben a vízmegtakarítást szolgálják, cir­kulációs alapon. A Labore vizét a ka­zánokba szivattyúzzuk. A felhevített gőz a turbinákhoz áramlik, s az elhasz­nált víz vissza a hűtőtornyokba, aztán az egész újra ismétlődik. — Kevés a vizük. — Errefelé ez általános probléma. És már nemcsak itt. de Európa-szerte. — és a mazut? Úgy hallottam... — Hát persze: a leglényegesebb elté­rés a két hőerőmű között. A kettest nem antracittal, hanem mázuttail fog­juk fűteni. Visszafelé ballagunk már. Az iroda­épületek felé. Vörösmolyva — Mióta van itt a hőerőműnél? — Hatvannégyben kezdtem az egye­sen. Aszisztens voltam a turbogenerá- torok mellett. Most az üzembe helyezés előkészítésének felelőse. Hetven elején jöttem át a kettesre. Halász György mérnök. Az építkezés igazgatóságának koor­dinációs részlegét vezeti. — Bonyolult feladat lehet — mon­dom közvetlenül megismerkedésünk után. — Olykor -valóban az. Tizenhét, s még annál is több vállalat együttműkö­dését kell bebiztosítanom a beruházó részéről. Olyan fiatal: összesen harminchat éves. — Ha egy mérnökember tíz éven át ilyen építkezésen dolgozik, rengeteg ta­pasztalathoz jut. — Tehát hatvanháromban jött a hő- erőműhöz? — Hatvanháromban. A törzsgárdából már csak hárman maradtunk meg. Eleinte a munkamenet ellenőrzését bízták rá. Hatvanöt végén az építőosz­tály főmérnökévé nevezték ki. Három évre rá a realizációs részleg vezetője lett. Közben már a 2. számú hőerőmű munkálatainak előkészítésén dolgozott. — Aztán átjött ide? — Átjöttem. És hetvenegy augusztu­sától már jelenlegi beosztásomban mű­ködöm. A koordináción túl a tervezés­től a tervteljesítésen, a rendszeres kon­zultációkon át a realizációig sok min­den gondot okoz. — Sokan jöttek át az egyesről? — Hát ,aki itt volt. Nem kellett tobo­rozni új embereket, se mérnököket, se középtechnikai kádereket, munkásokat se. A szociális berendezések, barakkok, munkásszállások is.megvoltak. Ez mind előnyt jelentett. És előnyt jelent az is, hogy megvannak az üzemi vágányok, a Laborcon a vízduzzasztó, így a szüksé­ges víz is. Mosit már a kettesnél sem ál­lunk meg. Tavaly megkezdtük a hár­mas építését is. Egy gázturbinás csúcs- hőerőmű építését. Ha járt kint az épít­kezésen, akkor láthatta is az alapjait. Ott vannak lerakva a félig épített hű­tőtorony háta mögött. Egyébként a ket­tes első blokkját már júniusban üzem­be helyezzük, a másodikat október el­sején és december végéig a harmadi­kat. — A kettesnek csak három blokkja lesz? — Éppen úgy hatturbinás lesz, mint az egyes. A teljesítményük is G X110 mW. A csúcshőerőmű teljesítménye pe­dig 2X100 mW. — S a mazut? — A mazut az lényeges dolog. Het­venkettőben dolgozták át a kettes szá­mú hőerőmű koncepcióját. Eleinte a SLOVNAFT lát el bennünket, de épül már a saját olajfinomítónk. így a hő­erőmű idővel megoldja saját mazutgaz- dálkodását. Azt mondja: saját mazutgazdálkodá- sunkat. Mintha már végképp belenőtt volna ebbe a tájba. Valami furcsa szo­morúság fog el, mely nem az enyém, inkább az ő szomorúsága, melyről meg­feledkezett, vagy meg akart róla feled­kezni. Alig észrevehető ellentmondás­sal rá akarom ébreszteni a hivatásával járó kényszerűségre, mely a művelt és civilizált embert is nomád életmódra szorítja: — Az építkezés koordinációs részle­gét vezeti? Megértett: — A csúcshőerőmű het­venhatig biztosít valami perspektívát. — Hová való, ha szabad kérdeznem? — Leieszem születtem. Királyhelme- cen lakom. — Bérházban? — Most még bérházban, de családi házat építek. Idevaló — gondolom magamban. Na­gyon belenőtt ebbe a tenyérnyi síkba. — És hetvenhat után? Vállat von: — Építészmérnök va­gyok. — Hogyan adta magát épp erre a mesterségre? — Eredetileg biológiát szerettem vol­na tanulni, vagy valami más, hozzá kö­zelálló pályáról álmodoztam. — És? Apám kőműves. Az ő hatása alatt vá­lasztottam végül az építészetet. S azt hiszem, jól választottam: egy kicsit családi hagyomány. Áramelosztó Az 1. számú hőerőmű a Vörösmolyván Az építkezés üzemi pártbizottságának elnöke is az egyesről jött át. — Míg épült, én is ott dolgoztam — mondja Novotný Gyula elvtárs. — Hat­vankettőtől hatvanhat szeptemberéig. Ugyanebben.a beosztásban. Feladataim is hasonlók. — Gyakorlatilag? Ebben a pillanatban valahogy elfelej­ti sagát magát. Már nem magáról be­szél, hanem az építkezés üzemi pártbi­zottságának feladatairól. — össze kell fognunk minden erőt a feladatok teljesítésére. Rendszeresen megtárgyaljuk az építkezés gazdasági és politikai problémáit és segítséget nyújtunk az alapszervezetnek. Ugyanak­kor érvényesítjük a pártvezetés befolyá­sát az építkezés gazdasági ügyvitelére. Pártbizottságunk rendszeres jelentése­ket kap az egyes alapszervezetektől, a gazdasági vezetéstől és a szakszerveze­ti bizottságoktól is. —Milyen problémákat okozott a hő­erőmű koncepciójának a megváltozta­tása? — A mazutfűtésre való áttérés? — Igen. A mazut. A kerületi párt- bizottság ennek alapján határozatot hozott, hogy a kommunistáknak ren­dezniük kell a problémákat, s meg kell teremteniük a feltételeket a szö­vetségi 'kormánytól kapott feladatok teljesítésére. E távlatok egy része Veľ­ké Kapušany (Nagykapos) városfejlesz­tési terveit illeti. A lakásépítésről, a vízellátásról, a szociális berendezé­sekről van szó. Hetvenkettőben a szlo­vákiai központi pártbizottság ellen­őrizte a feladatok teljesítését és meg­hagyta, hogy az egyes akciókat pon­tosan végre kell hajtani. így beleke­rültek a városi nemzeti bizottság ter­vébe. A pénzkérdéseket a kerületi nemzeti bizottság oldj« meg. A fel­adatokat teljesítettük, és politikai munkánk eredményeképpen szocialista kötelezettségvállalás született. Minden részleg és minden munkahely úgy tel­jesíti feladatait, hogy az első blokkot június végére üzemképessé tegyük. — És ezt mind a mazut okozta? — Még többet is. Eddig a kerületi pártbizottság irányítása alá tartoztunk; Március óta pedig a CSKP Központi Bi­zottsága 8. osztályának irányítása alá. — Az egyesen szerzett tapasztalatok tehát segítségükre voltak? Segítettek, de ... Egy pillanatra kifelé néz az iroda- helyiség ablakán. Talán a háromszáz méter magas kémény csúcsát figyeli, — Egyes problémák, azt hittem, nem fognak már megismétlődni. — Milyen problémákra gondol? — Amilyenek minden építkezésen előfordulnak. A munkások elszálláso­lása, a közlekedés biztosítása, s egye­bek. Azt akarom neki mondani, hogy mindez együttjár az építkezések min­dennapjával, aztán elszégyellem ma­gam, hogy milyen könnyen belenyugod­nék olyasmibe, amibe a pártelnök még egy évtized után sem hajlandó bele­nyugodni. Jóleső kézszorítással búcsúzunk el egymástól. A Vörösmolyva lapos dombja fölött füst és por szálldos. Gépek dübörög­nek. Olykor súlyosan rakott vonatsze­relvény robog a közeli vágányokon. Fölmordul a nehéz autódaruk motorja. Emberek sokasága rohanja meg az au­tóbuszokat. Messze Járok. Már messze járok. En­gem Is a zakatoló vonat ragad tova. Most már igazán hazafelé. Elnézem azt a több mint egy évtizedbe fölzú­dult tájat, azt a bíztató rohanást, és csendes uJJongással tölt el a látvány, mert a Jó szándék, s tavaszi fényt árasztó békés indulatok ereje lüktet benne. BÁBI TIBOR 8

Next

/
Thumbnails
Contents