Új Szó, 1973. május (26. évfolyam, 102-128. szám)
1973-05-09 / 109. szám, szerda
H atvanegy augusztusában kezdődött. Vojany (Vaján) határában a Vörösmolyva lapos dombjára (kapaszkodó mezőséget föltúrták a földgyaluk és a kanalas baggerek. A kis község, melyben alig kilencszáz lélek él, egyik napról a másikra országos hírre tett szert. A táj álmos békessége hirtelen megelevenedett, s mikor fölébe ágaskodott a hőerőmű kéménye, a Vörösmolyva lapos dombja elfelejtette, hogy valamikor csak szántóföld volt. A Labore vizének egy részét izmos duzzasztógát tereli a hőerőmű felé. Csoptól a faluig, s onnan ide széles nyomtávú vágányok törtek utat maguknak. Most sötét antracittal rakott teherkocsik gördülnek rajtuk a szénkirakodó állomásig. Eltelt négy esztendő, s az ötödik év tavaszán (hatvanhat április 21-én) a frissen épült gépház emeletén meglódult az első turbogenerátor. Mire lehullott a falevél, az utolsó — hatodik — is megindult. Hat 110 mW teljesítményű turbogenerátor. Valóban befejezték? — Igen: az 1. sz. hőerőművet. — Hatvanhétben már teljes ütemben megindult az áramtermelés. Hatvannyolc óta meghaladta a hárommilliárd kilowattórát. Ilyen tárgyilagosan mondja ezt, ez a szerintem egészen fiatal ember. Zavarodottan rátekintek: — Elnézést. Azt hiszem, a bemutatkozásnál nem jól értettem a nevét. — Pavel Lukeš. — Köszönöm. — Tovább botladozunk a feltúrt talajon, az épülő utak és sínpárok között. — Látja: az ott az 1-es! Ez pedig a 2 es számú hőerőmű. Olyan furcsán érzem magamat, mintha nem is hetvenhárom, hanem hatvanhat tavasza lenne. Meg is mondom a kísérőmnek. Elmosolyodik. Az a mosoly azt mondja, ne bolondozzék, az idő nem állt meg, visszafelé se pörgött. Igaza van annak a mosolynak, mégis: minden csaknem ugyanolyan, mint akkor volt. Ittmaradtak a fabarakkok. az irodaépületek, minden ugyanúgy fel van túrva, s az emberek is. ugyanúgy nyüzsögnek. Lukeš elvtárs rámutat az 1-es füstölgő kéményre: — Ez csak kétszáz méter magas. A kettesé háromszáz: eléggé szembeszökő különbség, ugye? Egyébként, ez a kémény: ez volt legérdekesebb élményem. Mikor épült, belülről felkapaszkodtam a tetejére. Látni róla az egész zempléni völgyet, sőt: a Bodrogközit is. Nagyszerű táj. Elérjük a gépházat. Szűk lépcsőn ka paszkodunk fel a turbogenerátorokat rögzítő fedélzetre. — Cseh fiúk szerelik őket — mondja Lukeš elvtárs. Lármás, vidám gyerekek. Kezet rá- tunk. — Vladimír Malý. — Jozef Vondra. — František Prinda. Vladimír Malý: — A kazánokat szereljük. Eltart jó három hétig. Tele vannak rozsdával, vasreszelékkel, a szerelésnél beléjük sodort szennyel. Jozef Vondra: — Szaponátfélékkel, szódás öblítősavakkal, erős nyomás alatt végrehajtott öblítésekkel megszabadítjuk őket mindem szennytől. František Prinda: — A kazánok tulajdonképpeni szerelése csak június elején kezdődik. Lukeš elvtárs végignézi a hőszigetelőkkel borított turbogenerátorokat. — Van valami igaza. Mindez való- , ban a hatvanhatos év tavaszára emlé keztet. Lefelé indulunk. A vaslépcső a'lján elmosolyodik: — Ez a Prinda tréfás egy legény. Egyébként kitűnő szerelő. Bejárta a Szovjetuniót, Indiát. Romániát. Dániában is megfordult. A mi szerelőcsoportunk vezetését tavaly októberben vette át. Kint vagyunk újra az ég alatt. Ismét a feltúrt talajon botladozunk a hatalmas hűtőtornyok alján. — Ezek a hűtőtornyok — mondja Pavel Lukeš —, ez az alapvető különbség az 1-es és a 2-es között. Lényegében a vízmegtakarítást szolgálják, cirkulációs alapon. A Labore vizét a kazánokba szivattyúzzuk. A felhevített gőz a turbinákhoz áramlik, s az elhasznált víz vissza a hűtőtornyokba, aztán az egész újra ismétlődik. — Kevés a vizük. — Errefelé ez általános probléma. És már nemcsak itt. de Európa-szerte. — és a mazut? Úgy hallottam... — Hát persze: a leglényegesebb eltérés a két hőerőmű között. A kettest nem antracittal, hanem mázuttail fogjuk fűteni. Visszafelé ballagunk már. Az irodaépületek felé. Vörösmolyva — Mióta van itt a hőerőműnél? — Hatvannégyben kezdtem az egyesen. Aszisztens voltam a turbogenerá- torok mellett. Most az üzembe helyezés előkészítésének felelőse. Hetven elején jöttem át a kettesre. Halász György mérnök. Az építkezés igazgatóságának koordinációs részlegét vezeti. — Bonyolult feladat lehet — mondom közvetlenül megismerkedésünk után. — Olykor -valóban az. Tizenhét, s még annál is több vállalat együttműködését kell bebiztosítanom a beruházó részéről. Olyan fiatal: összesen harminchat éves. — Ha egy mérnökember tíz éven át ilyen építkezésen dolgozik, rengeteg tapasztalathoz jut. — Tehát hatvanháromban jött a hő- erőműhöz? — Hatvanháromban. A törzsgárdából már csak hárman maradtunk meg. Eleinte a munkamenet ellenőrzését bízták rá. Hatvanöt végén az építőosztály főmérnökévé nevezték ki. Három évre rá a realizációs részleg vezetője lett. Közben már a 2. számú hőerőmű munkálatainak előkészítésén dolgozott. — Aztán átjött ide? — Átjöttem. És hetvenegy augusztusától már jelenlegi beosztásomban működöm. A koordináción túl a tervezéstől a tervteljesítésen, a rendszeres konzultációkon át a realizációig sok minden gondot okoz. — Sokan jöttek át az egyesről? — Hát ,aki itt volt. Nem kellett toborozni új embereket, se mérnököket, se középtechnikai kádereket, munkásokat se. A szociális berendezések, barakkok, munkásszállások is.megvoltak. Ez mind előnyt jelentett. És előnyt jelent az is, hogy megvannak az üzemi vágányok, a Laborcon a vízduzzasztó, így a szükséges víz is. Mosit már a kettesnél sem állunk meg. Tavaly megkezdtük a hármas építését is. Egy gázturbinás csúcs- hőerőmű építését. Ha járt kint az építkezésen, akkor láthatta is az alapjait. Ott vannak lerakva a félig épített hűtőtorony háta mögött. Egyébként a kettes első blokkját már júniusban üzembe helyezzük, a másodikat október elsején és december végéig a harmadikat. — A kettesnek csak három blokkja lesz? — Éppen úgy hatturbinás lesz, mint az egyes. A teljesítményük is G X110 mW. A csúcshőerőmű teljesítménye pedig 2X100 mW. — S a mazut? — A mazut az lényeges dolog. Hetvenkettőben dolgozták át a kettes számú hőerőmű koncepcióját. Eleinte a SLOVNAFT lát el bennünket, de épül már a saját olajfinomítónk. így a hőerőmű idővel megoldja saját mazutgaz- dálkodását. Azt mondja: saját mazutgazdálkodá- sunkat. Mintha már végképp belenőtt volna ebbe a tájba. Valami furcsa szomorúság fog el, mely nem az enyém, inkább az ő szomorúsága, melyről megfeledkezett, vagy meg akart róla feledkezni. Alig észrevehető ellentmondással rá akarom ébreszteni a hivatásával járó kényszerűségre, mely a művelt és civilizált embert is nomád életmódra szorítja: — Az építkezés koordinációs részlegét vezeti? Megértett: — A csúcshőerőmű hetvenhatig biztosít valami perspektívát. — Hová való, ha szabad kérdeznem? — Leieszem születtem. Királyhelme- cen lakom. — Bérházban? — Most még bérházban, de családi házat építek. Idevaló — gondolom magamban. Nagyon belenőtt ebbe a tenyérnyi síkba. — És hetvenhat után? Vállat von: — Építészmérnök vagyok. — Hogyan adta magát épp erre a mesterségre? — Eredetileg biológiát szerettem volna tanulni, vagy valami más, hozzá közelálló pályáról álmodoztam. — És? Apám kőműves. Az ő hatása alatt választottam végül az építészetet. S azt hiszem, jól választottam: egy kicsit családi hagyomány. Áramelosztó Az 1. számú hőerőmű a Vörösmolyván Az építkezés üzemi pártbizottságának elnöke is az egyesről jött át. — Míg épült, én is ott dolgoztam — mondja Novotný Gyula elvtárs. — Hatvankettőtől hatvanhat szeptemberéig. Ugyanebben.a beosztásban. Feladataim is hasonlók. — Gyakorlatilag? Ebben a pillanatban valahogy elfelejti sagát magát. Már nem magáról beszél, hanem az építkezés üzemi pártbizottságának feladatairól. — össze kell fognunk minden erőt a feladatok teljesítésére. Rendszeresen megtárgyaljuk az építkezés gazdasági és politikai problémáit és segítséget nyújtunk az alapszervezetnek. Ugyanakkor érvényesítjük a pártvezetés befolyását az építkezés gazdasági ügyvitelére. Pártbizottságunk rendszeres jelentéseket kap az egyes alapszervezetektől, a gazdasági vezetéstől és a szakszervezeti bizottságoktól is. —Milyen problémákat okozott a hőerőmű koncepciójának a megváltoztatása? — A mazutfűtésre való áttérés? — Igen. A mazut. A kerületi párt- bizottság ennek alapján határozatot hozott, hogy a kommunistáknak rendezniük kell a problémákat, s meg kell teremteniük a feltételeket a szövetségi 'kormánytól kapott feladatok teljesítésére. E távlatok egy része Veľké Kapušany (Nagykapos) városfejlesztési terveit illeti. A lakásépítésről, a vízellátásról, a szociális berendezésekről van szó. Hetvenkettőben a szlovákiai központi pártbizottság ellenőrizte a feladatok teljesítését és meghagyta, hogy az egyes akciókat pontosan végre kell hajtani. így belekerültek a városi nemzeti bizottság tervébe. A pénzkérdéseket a kerületi nemzeti bizottság oldj« meg. A feladatokat teljesítettük, és politikai munkánk eredményeképpen szocialista kötelezettségvállalás született. Minden részleg és minden munkahely úgy teljesíti feladatait, hogy az első blokkot június végére üzemképessé tegyük. — És ezt mind a mazut okozta? — Még többet is. Eddig a kerületi pártbizottság irányítása alá tartoztunk; Március óta pedig a CSKP Központi Bizottsága 8. osztályának irányítása alá. — Az egyesen szerzett tapasztalatok tehát segítségükre voltak? Segítettek, de ... Egy pillanatra kifelé néz az iroda- helyiség ablakán. Talán a háromszáz méter magas kémény csúcsát figyeli, — Egyes problémák, azt hittem, nem fognak már megismétlődni. — Milyen problémákra gondol? — Amilyenek minden építkezésen előfordulnak. A munkások elszállásolása, a közlekedés biztosítása, s egyebek. Azt akarom neki mondani, hogy mindez együttjár az építkezések mindennapjával, aztán elszégyellem magam, hogy milyen könnyen belenyugodnék olyasmibe, amibe a pártelnök még egy évtized után sem hajlandó belenyugodni. Jóleső kézszorítással búcsúzunk el egymástól. A Vörösmolyva lapos dombja fölött füst és por szálldos. Gépek dübörögnek. Olykor súlyosan rakott vonatszerelvény robog a közeli vágányokon. Fölmordul a nehéz autódaruk motorja. Emberek sokasága rohanja meg az autóbuszokat. Messze Járok. Már messze járok. Engem Is a zakatoló vonat ragad tova. Most már igazán hazafelé. Elnézem azt a több mint egy évtizedbe fölzúdult tájat, azt a bíztató rohanást, és csendes uJJongással tölt el a látvány, mert a Jó szándék, s tavaszi fényt árasztó békés indulatok ereje lüktet benne. BÁBI TIBOR 8