Új Szó, 1973. május (26. évfolyam, 102-128. szám)
1973-05-09 / 109. szám, szerda
Jaslovské Bohunice. Ez a név ma már fogalommá vált. Itt épült tel a/ első csehszlovák atomerőmű, amely e Trnava melletti község nevét egyszeriben világszerte ismertté tette. Nem kis dolog egy ilyen atomerőmű felépítése, ezért azon sem lehet csodálkozni, hogy meglehetősen sokáig tartott. De végiilis elkészült, és az a tény, hogy már hónapok óta hibátlanul üzemel, újabb bizonyítéka a hazai építő- és gépipar magas műszaki színvonalának. LÁTOGATÁS A NEUTRONOK BIRODALMÁBAN helyzetben az áramkör megszakad, a rudak a mágnesről a reaktor aktív zónájába esnek és megállítják a maghasadást. Mindezt a központi irányítóterembő], a vezérlőpultok mögül automatikusan irányítják. Természetesen ide futnak össze az adatok a gáz és a gőz különböző pontokban mért hőmérsékletéről, valamint a villamosenergia termelés intenzitásáról is. Mint megtudtuk, a bohunicei atomerőmű egész ellenőrző és szabályozó berendezése nemzetközileg is elismert színvonalon áll, s az egész létesítménynek műszakilag legfejlettebb részét képezi. A terepszemle során a reaktor fölötti hatalmas csarnokba is eljutottunk. Lenyűgöző kép fogadja itt az embert. Itt van a fűtőelemeket adagoló és* cserélő, síneken gördülő berendezés, mely látogatásunk alkalmával a csarnok hátterében pihent. Közvetlenül a reaktor fölött, az egyes fűtőelemeket tartalmazó csöveket szorosan egymás mellé illeszkedő hatszögletes fémlapok takarják. Itt cserélik ki az elhasználódott fűtőelemeket, illetve itt rakják át a szélső csövekből a középen elhelyezkedő csövekbe, ahol a legintenzívebb a maghasadás és a fűtőelemek elhasználódása. A reaktor tetején állva kíváncsian és egy kis szorongással vettük elő a köpenyünk zsebébe tűzött dozimétert, de az itt is csak nullát mutatott, bár néhány méterre alattunk félelmetes táncot járlak a megfékezett neutronok. Látogatásunk utolsó állomását, az áramfejlesztő csarnokot is megnéztük. A három generátor dübörgése elnyeli az emberi szót. A hatalmas acélkolosz- szusok szófogadón, egyenletesen termelik az áramot, hűen szolgálják az emberi alkotóképességet. Az áramfejlesztőből még vissza kell térnünk az erőmű bejáratához, ahol speciális műszerek, kéz- és lábdoziméterek ellenőrzik a felvett radioaktivitás mértékét. „Negatív“ — jelzi a műszer. Tehát radioaktivitás nélkül, de egy nagy élmény birtokában léphetünk ki az atomerőműből. Célszerűség és gazdaságosság A jaslovské Bohunice-i atomerőművel és általában az atomerőművek építésével kapcsolatban gyakran felmerül a célszerűség és a gazdaságosság kérdése. Ami a célszerűséget illeti, az atomenergia felhasználása egyre nagyobb mértékben terjed főleg azokban az országokban, melyek szűkösen rendelkeznek hagyományos energiaforrásokkal. Ezzel kapcsolatban érdemes megemlíteni, hogy jelenleg a világ szénkészletét az adott fogyasztás mellett körülbelül 176Ü évre, olajkészletét pedig 185 évre tartják elégségesnek. A világ könnyen hozzáférhető urániumérceinek fémkészlete 23—25 millió tonna, ami körülbelül 40 000 évig fedezheti a világ energiaszükségletét. Az úttörő munka tehát helyénvaló és indokolt. A gazdaságosság szempontjából viszont az a helyzet, hogy az atomerőmű teljesítményének növekedésével arányosan csökkennek az egy kilowattórára eső költségek. A legfejlettebb államok az atomerőművek építésében és technológiájában már olyan fejlettségi fo.kot éltek el, hogy az általuk termelt áram nem drágább a hőerőművekben előállított áramnál. A további fejlődés várhatóan még olcsóbbá teszi a termelést. A Szovjetunióban a novovoronyezsi atom- Hnergetíkai központban például már a negyedik atomerőmű építésénél tartanak. Az elsőt — 210 megawattos teljesítménnyel — 1964 szeptemberében helyezték üzembe. A második — 365 megawattos 1969 -decemberében készült el. Ez a második nem nagyobb az előbbinél, teljesítményével azonban lényegesen felülmúlja. Ez a technológiai fejlődés következménye. 1971-ben üzembe helyezték a harmadik erőművet 440 megawattos teljesítménnyel. Ennek most építik az ikerpárját, ez lesz a negyedik novovo- ronyezsi atomerőmű. A Jaslovské Bohunice-i atomerőmű mellett szintén elkezdődött az első voronyezsi típusú erőmű építése, s ezt nemsokára egy újabb követi. A jelenleg működő erőmű tehát jó iskola lesz a szakemberek gyakorlati képzéséhez, hasznos tapasztalatokat lehet itt szerezni a fokozatosan felépülő új atomerőművek üzemeltetéséhez. Olyan ez, mint a tévékészülékeknél tapasztalt fejlődés, csak egy kissé drágább. Az elsőt is össze kell hozni, még akkor is, ha az termelési szempontból nem gazdaságos. A gazdaságosságot itt a távlati fejlődésben kell keresni, s az atomenergetika terén megnyilvánuló kooperációs kapcsolatok fejlesztésének gazdasági lehetőségeiben. MAKRAI MIKLÓS „Bemelegítő" gondolatok Megilletődve léptük át az atomerőmű kapuját. Az embert mindig valamilyen különleges érzés fogja el, amikor először találja magát szembe a tudományos- műszaki fejlődés valamilyen új, világraszóló vívmányával. Emlékszem, akkor is ilyen izgalom vett rajtam erőt, amikor először ültem tévékészülék előtt. Pedig az akkori parányi képernyő alig volt tized része a mai modern készülékek képernyőjének. Amíg az árgusszemű portás a névsort és igazolványainkat ellenőrzi, azon morfondírozok magamban, milyen jól jönne most egy kis elméleti felkészültség az atomfizika és főleg az atomreaktorok területéről. Az én korosztályom fizikakönyve még nem sokat tartalmazott a tudománynak ebből az ágazatából, mert akkortájt az elért eredmények titkait hétfejű sárkányokkal őriztették. Csak később tudta meg a világ, hogy Enrico Fermi ola«z fizikus a chicagó’ egyetem pincéjében már 1942-ben meggyújtotta az első szabályozható atommáglyát. Azóta már harminc év telt el „megrakodva búval és örömmel“. A háborús célokra felhasznált atomrombolás Hirosima és Nagaszaki tragédiájával a világtörténelem legnagyobb bánatát okozta, de az atomenergia békés felhasználása sok örömöt is szerzett már az emberiségnek. 1954. június 24-én a Szovjetunióban üzembe he lyezték a világ első ipari áramot termelő atomerőművét, majd 1959. szeptember 15-én kifutott a tengerre a Lenin-atomjégtörő, melyben három reaktor szolgáltatja a hajó mozgásához és üzemeltetéséhez szükséges energiát. 1971 végén már mintegy 150 atomerőmű működött világszerte, melyek együttes teljesítménye elérte az 50 000 megawattot. Óriási lépésekkel haladunk előre az atomenergia békés felhasználásában, s ebből a munkából Csehszlovákia is jelentős részt vállalt. A Jaslovské Bohunice-i erőmű ezt mindennél világosabban bizonyítja. Egy kis műszaki tájékozódás Az energia műhelyében Az elméleti felkészülés után elindulhattunk végre a várva várt terepszemlére. Az erőmű alkalmazottaihoz hasonlóan fehér köpenyt öltöttünk magunkra, zsebébe dozimétert helyeztünk, a cipőnkre igelit papucsot húztunk és beléptünk a hatalmas épület folyosókból, iépcsőházakból és csarnokokból álló labirintusába. Ragyogó tisztaság van itt minden helyiségben, minden sarokban. A folyosók felső szintjeiben, közvetlenül a fejünk fölött színes csövekben halad az energiát szállító gőz a turbinák felé, s tér vissza az erőleadás után a kondenzátorokban lehűtött víz a gőzfejlesztőbe. Olyan ez, mint a vérrendszer az emberi szervezetben. A szív és a gyomor a reaktor, a tüdő a hőcserélő, s a turbogenerátorok végzik a kéz munkáját. De hol van a & agy? Az is itt van! Nem tudom, mennyi lépcsőfokot mentünk felfelé, mennyit lefelé, hányszor fordultunk jobbra és hányszor balra, de az biztos, hogy eljutottunk az atomerőmű tágas központi irányítótermébe. A vezérlőpultok mögött ülő technikusok a műszertáblán világító apró jelzőlámpák játékát figyelik, s közben gombokat nyomkodnak, kapcsolókat forgatnak, „szabályozzák“ az atomreaktor működését. Az itt hallott magyarázatból nem sokat sikerült megjegyezni, inkább a látványosság kötötte le az ember figyelmét. A központi jelzőtáblán fénylő pon tok az egyes fűtőelemek működését jelzik. A maghasadás intenzitását az egyes elemekben szabályozó és kompenzációs rudakkal korlátozzák, rendkívüli esetekre biztonsági rudakat használnak, amelyeket elektromágnes tart az aktív zóna fölött. Veszélyes Az atomerőmű adminisztrációs épületének egyik fogadótermében feszült figyelemmel hallgatjuk Jozef Kehér mérnök, műszaki igazgatóhelyettes előadását. Előttünk prospektusok, színes ábrák hevernek. Mielőtt megtekintenénk az erőmű berendezéseit, tudni kell egyet s mást a működésükről. Az áramtermelés a klasszikus hőerőművekhez hasonlóan, itt is gőzturbinák segítségével történik. A különbség „csupán“ az, hogy itt a kazánházat atomreaktor helyettesíti. Nos, az elhangzottak és a rendelkezésünkre bocsátott prospektusok alapján próbáljuk meg röviden összefoglalni az atomreaktor működési elvét. Ez a KS 150-es típusú reaktor a csehszlovák gépipar, nevezetesen a plzeňi Skoda Művek jelenlegi csúcsteljesítménye. Alapjában véve 20 méter magas, 5 méter átmérőjű és minimálisan 150 centiméter vastag falú fémtartály, melynek belsejé ben, a tartály teljes hosszában 148 fémcső szolgál a fűtőelemek befogadására. A fémcsöveket a tartály közepén ún. moderátor, vagyis nehézvíz veszi körül. A tartály belsejében a nehézvizet felülről és alulról biológiai védelmet szolgáló grafitrétegek takarják, s az egész tartály külső biológiai védelmét — oldalról — lm vastag vízréteg és 2 m vastag betonréteg biztosítja. Az atomreaktor legfontosabb tartozékai azonban a fűtőelemek. Ezek 4 méter hosszú és kb. 10 cm át: mérőjű henger alakú fémtokok, amelyek lényegesen vékonyabb, ugyancsak fémtokokba helyezett uránszálakat tartalmaznak. A fűtőelemeket bonyolult emelő- szerkezet segítségével a reaktor csőrendszerébe helyezik, ahol azok a moderátor térségében akcióba lépnek. Ez mind szép, mondhatná bárki, de hogyan lesz ebből hő- és villanyenergia? Nos, ennek megértéséhez azt is tudni kell, hogy a természetes urán lényegében két izotópnak, a 235-ösnek és a 238-asnak a keveréke. Ezek közül csak a 235-ös hasítható, de ez a természetes uránban mindössze 0,7 százulékos arányban fordul elő. Ezért a fűtőelemek uránjának 235-ös izotóptartalmát bonyolult kémiai és fizikai eljárásokkal legalább 4—5 százalékosra dúsítják. A fűtőelemek készítése nagyon költséges, és csak nagy tételekben kifizetődő folyamat, ezeket a Szovjetunióból már készen kapjuk. Ha a 235-ös uránatomot egyetlen neutronnal — az atommag semleges alkotórésze — telítjük, az két közepes atomsúlyú magra bomlik, miközben gammasugárzást és 2—3 neutront bocsát ki magából. Ezek a neutronok a szomszédos uránatommagokba ütköznek és azokat is hasítják. Így az atomhasadás láncreakcióvá válik, miközben hatalmas mennyiségű energia szabadul fel. Az atomreaktor aktív zónájában tehát alapjában véve ez a folyamat zajlik le, csakhogy szabályozott és mérsékelt formában. A keletkezett hőenergiát azonban el is kell vezetni. Ehhez a feladathoz a bohunicei erőműben szén- díoxidgázt használnak, amely a reaktorba való belépéskor 112 Celsius fok, a reaktor elhagyásakor pedig 426 Celsius fok hőmérsékletű. A felmelegített gázt a hőcserélőbe vezetik, ahol az a felvett hőenergiát „csőben cső“ eljárással a vele szemben áramló víznek, illetve gőznek adja át. A keletkező 410 Celsius fok hőmérsékletű gőzzel három, egyenként 50 MW teljesítményű turbogenerátort hajtanak. Ez lenne tehát dióhéjban elmondva a bohunicei atomreaktor működési elve. Arról, hogy a gyakorlatban mennyivel bonyolultabb, a terepszemle alkalmával győződ hettünk meg.
