Új Szó, 1973. május (26. évfolyam, 102-128. szám)
1973-05-06 / 18. szám, Vasárnapi Új Szó
1973 V. 6. VOJTECH MIHÄLIK: PRÁGA Mikor a Moldván úszik a tavasz, susog a partokon a fák lombkoronája, hősi regéket szősz a vár alatt, s kelni látlak a hajnali ködből, Prága. Lágy, halk fuvalom a leheleted, mint a dal, mellyel anyám ringatott rég engem, hősi múltad gát tornyaid felett, mint szirti sasok szárnya föl-fölrebben. Amíg az idők léptét hallgatod, ereidben az élet, a munka lüktet. Őrizd hős múltunk, az alvó, néma kort, s őrizd a mát, új élő jelenünket Fürdesse arcod az örök tavasz, úgy, mint szívemet az édes Moldva habja, és egyre szebbnek ébredj a vár alatt, deríts fényt munkára, regére, dalra! KULCSÁR TIBOR fordítása IGNAZIO BUTTITTA: A BÉKE Ú, láttam én szép ajkán Máriának a békét és szöghaján is láttam kisfiának a békét és égen-földön láttam, hol kiáradt - a békét. Hallottam én öt énekesmadártól s álmatlan csöndjén éber éjszakáknak, ott ült a fák hajába’ szépen, leszállt a földre is, becézni a füvet, füröszteni csírát, ápolni mély-mély gyökeret is ott lent. Öt láttam én karámok négyszögén is, ahol a bárány fehér szőrét cirógatá meg, a marha bőrét s szelíd birkáknak vastag, sűrű gyapját és táncra is kelt a bojtárgyereknek könnyű sípszavára. Láttam, bejárta fényben a mezőket, hője átjárta rejtekét nyulaknak, a rókák lyukát is, s a baromfiőlban melengette a kotlós szárnya-alját. Beszökött a házba, s az emberek álmát eltölté sugárral, elrendezte a függönyt is a bölcsőn s munkába-fáradt népek feje alá gyűrte a vánkost S a temetőn is láttam őt - a békét: letérdepelt ő a keresztek mellé, holtakhoz szólt a földbe hangtalan, karolta őket ott lenn kartalan, s könnyeiket szárogatta lágyan, keszkenőtlen. S láttam hajnalonta, hogy' oszlatta az éjjelt, a viiág minden ablakát kitárta erőinek fényes varázshatalma: csókot dobott a Napra, csókot a csillagokra, madarat dalra költött, friss csobogásra csermelyt, a szellőt sóhajokra és szóra a harangot, az ablakot kinyitotta, a mozdonyt füttyre hítta, a tüzet lobogásra, a motort robogásra, az qmbert új utakra, friss, jó reménységre. Béke fehér melléből anyám kiskoromban engem tevéled táplált. Béke az ő szemében téged láttalak s rólad beszélt a csókja. Béke vigyázó két kezeddel te tanítottál járni. Béke ki mindent adsz s el semmit sem veszel, hagyj engem el de öleld jól át az egész világot. Csak ezt a vérködöt, mely rajta terjedez, fúdd szét felölel Anyácskát térdenállva, fiúcskák karkitárva, zokogva szólongatnak. A férfiak meg égre tárt karokkal kiáltják: - Békéi A kerek eget, a kerek világot borítsa hát be fehér galambszárnyad. RÖNAI MIHÁLY ANDRÁS fordítása F. Masereel: ÜJ HADSEREG JÄN SMREK: JÁN KOSTRA: • f, - "/ ^ *' MENT AZ ASSZONY MÁJUSBAN Ment az asszony hullámzó verőfényben éppen csönd volt eső előtti csönd Nedves volt a gesztenyefák lombja a virággyertyák mégsem lobbantak el Később a szél átnyargalt a lejtőn felborzolta a csípőjén a selymet De el nem fújta a zümmögő méheket a mézet lihegő virágokról Májusban ment az asszony Kabátkája kék végtelenbe lebegett tovább és a költő lei itt lépdel a földön a lágy redőkbe temeti homlokát DÉNES GYÖRGY fordítása MIROSLAV VÄLEK: VASHAJLÍTÓK A Vük Karadzsics utca sarkán két férfi acélrudat hajlít. Ügy, egy kissé költői munka ez. A vas, akár a szó, ellenáll az emberi akaratnak. De sorra sori, sort sor után, s nagyszerű költemény lesz belőle. És minden vers fölé, a harmadik emeletre költözik fel a kék szemű poén. Simogatja majd mind a négy falát: mily erősen, szilárdan állanak, s mennyi erő kell egy ilyen falnak! Ha izmosabb volnék, vashajlltónak mennék magam is. KULCSÁR TIBOR fordítása CSERESZNYEVIRÁGOK BALLADÁJA Susog a rét és dalol a vér. S minden éget: a szók s az ajkak. A tüzes arcokhoz érnek a virágos cseresznyefa-gallyak. Cseresznyevirágokhoz mentek, búzaként hullámzott keble a lánynak. Az ölelés sosem irgalmas és mégse fáj, az, mégse fáj az. Vesszőként hajlik a derék, a férfi-csók hullik a nyakra, és nem védelmezi magát két kerek, csúszós kígyó-karja. Néhol mindaz már ismétlődik, néhol most veszi kezdetét. A lombok között Faun fütyül s átkozza a szivet, az észt. Mikor a cseresznye virágzik, a sors-szeszélyt nem ismered. Vakít az ifjúság fáklyája, itt okoskodni nem lehet. Egy hónap múlva majd a lombos cseresznye-ágak vérzenek. Kedvesem, drágám, ne szomorkodj, mert le kellett, hogy tépjelek. KULCSÁR TIBOR fordítósa IP! I—i 03. aa J U l! E^i IrmJ _ _______ ll ■ v- ■ s 'Kíf + ÜL { ' J-.l ' ra . . _. V»
