Új Szó, 1973. május (26. évfolyam, 102-128. szám)

1973-05-31 / 128. szám, csütörtök

SZERENCSE FEL A Velký Krtíš-i (Nagykürtös) Dolina-bánya dolgozói minden évben teljesítik termelési tervü­ket. Szakszerű irányítással, nagy felelősségtudattal végzik nehéz, elővigyázatot és körül­tekintést igénylő munkájukat. A bányászkollektíva egyik ki­váló tagját, Ján Budait ottho­nában kerestem fel. Ez a halk szavú, mosolygó fiatalember nem a nagykürtösi járás szü­lötte. A trebišovi járás Cejkov (Cejke) községében született. Ma már ő is kürtösinek vallja ma­gát, együtt tevékenykedik, ag­gódik a városért a többiekkel. — Hogyan került kapcsolatba a bányával? — kérdezem. — Bányászcsaládból szárma­zom, apám szintén bányász volt. A rudftanyi ércbányában dolgozott. Sokat mesélt nekem a bányászok munkájáról, a bá­nyáról. Addig hallgattam, míg végül nekem is megtetszett, és a középiskola elvégzése után beiratkoztam a Košicei Bányá­szati Főiskolára. Tanulmányai­mat megszakítottam, majd ka tonaság után Znojmóban meg­nősültem. Van egy nyolcéves kislányom és egy hároméves kisfiam. 1960 óta dolgozom a Dolina-bányában. Itt lakunk a járási székhelyen, családommal együtt jól érezzük magunkat ebben a fejlődő városkában. — Szereti munkáját? — te­szem fel a sablonos kérdést. Meglepődve néz rám, látszik, furcsának találja a kérdést, de rögtön kész a válasszal. — Tudom, arra gondol, hogy sokan vannak, akik csak a jó kereset miatt választották a bá­nyászszakmát. Őszintén mon dóm, nem tartozom azok közé. Azt tartják, veszélyes, nehéz munka. Ez mind igaz, de én hozzáteszem azt is, hogy szép. Természetesen, a pénz is jó do­log, de ha más valami nem húzna ide, nem csinálnám. Ta­lán a hagyomány, hiszen mint említettem, édesapám és három testvérem szintén bányász. Én itt a Dolina-bányában igazán jó kollektívában dolgozom. Hronőiak mérnök, a 2. munka­szakasz vezetője nagy szaktu­dással irányítja a csoportot. Jó emberismerő, tárgyilagos, min­denki szereli. Már harmadik éve mint fő­vájár dolgozom. Kezdetben na­gyon nehéz volt a munka, min­den munkát kézzel végeztünk, de ma már fejtőgép végzi a munka nehezebbik részét. Meg­jegyzem, hogy munkacsopor­tunk „A SZISZ I. kongresszu­sának ifjúsági brigádja“ címet viseli. Ügy dolgozunk, hogy méltók legyünk e cím viselésé­hez. — Úgy látom, nemcsak a munkáját szereti, hanem jó vi­szonyban van az írott szóval is, amit a gazdag házi könyvtár is tanúsít. — Az ember élete nemcsak a munkából áll. Alkot, keresi, ku­tatja a szépet. Teljes egészében ember akar lenni. Ezt pedig be­tűk nélkül nem lehet elérni. A NÉPI ELLENŐRÖK TAPASZTALATAI Figyelmetlenek a vendéglősök Ján Budai otthonában Muuka uLán jut idő az olvasás­ra, önművelésre. De nem is tud­nám semmittevéssel tölteni az időt. Amikor tehetem, könyvet veszek a kezembe, olvasgatok. A fizikai munka mellé igen jól jön a szellemi foglalkozás. Fel­frissít, kikapcsol, tanít, idegen tájakra visz el. Nemcsak a szépirodalom érdekel, gyakran lapozgatom a politikai irodal­mat is. Párttag vagyok. Igen megtisz­telő feladat a párt kitűzött cél­jaiért harcolni, részt venni a nagy tervek megvalósításában. A felelősségteljes feladatok eredményesebb teljesítése érde­kében a marxizmus—leninizmus esti egyetemére is jelentkez­tem, ahol három év után piros diplomát szereztem. Különösen a munkásmozgalmak története kötötte le a figyelmemet. Munkámmal kapcsolatban em­lékezetes eseményben volt ré­szem az 1971-es évben. Az or­szágos bányásznapon én is ott voltam azok között a bányá­szok között, akiket a bratislavai várban Ondrej Klokoč elvtárs, az SZNT elnöke fogadott. Fel emelő, felejthetetlen élmény volt számomra ez a beszélgetés. Hasonló megtiszteltetés ért 1969-ben is, amikor „Az áldoza­tos munkáért“ kitüntetést kap­tam. — Ügy tudom, munkája mel­lett több tisztséget is betölt. — Igen. Tagja vagyok az üze mi pártbizottságnak, az FSZM üzemi bizottságának, a járási szakszervezeti tanács elnöksé­gének, valamint a Bányászok és Energiatermelők Szlovákiai Szövetsége kerületi elnökségé­nek. Mindenütt igyekszem üze­münk dolgozóinak az ügyét jól képviselni, megszolgálni az elő­legezett bizalmat. — És mi a véleménye a vá­rosról, amelyben él? — Nagykürtös egyre fejlődik, csinosodik. Fáradozzunk azon, hogy minél kellemesebb otthont biztosítson a számunkra. Ügyel­jünk, hogy elhamarkodott in­tézkedésekkel ne rontsuk el a már kialakított szépet. A város a miénk, szeressük, tegyük egy­re szebbé, kedvesebbé. BOJTOS JAMOS Az Encheba ’73 előkészületei A bratislavai Kultúra és Pihe­nés Parkja minden év júniusá­ban hagyományosan az Incheba nemzetközi vegyipari vásár színhelye. Az idén a szokott­nál valamivel később, június 23—30-a között rendezik meg ezt a nagy érdeklődéssel várt akciót, melyre több mint 480 kiállító vállalat jelentette be részvételét. Csehszlovákiát 310, a szocialista országokat 59 kül­kereskedelmi vállalat képviseli majd a vásáron. A kapitalista országok közül pl. Nagy-Britan- nia 16, Ausztria 15, az NSZK 34, Japán 9, Franciaország 7 cé­gének korszerű vegyipari ter­mékeit fogják bemutatni. — Noha a kiállítási térséget 5000 négyzetméterrel kibővítet­tük, a jelek szerint a rendelke zésre álló 25 000 négyzetméter nyi terület sem elégítheti ki a kiállítók igényeit — jelentették ki a vásár rendezői a prágai sajtóértekezleten. Az állandóan fejlődő vegy­ipar egyre több dolgozót foglal­koztat. Termékei életszínvona­lunk fokozatos emelésével ké­nyelmünket szolgálják, szebbé varázsolják otthonunkat. De nem mind arany, ami fénylik. Mert pl. a kigőzölgések a ter­mészet esküdt ellenségei. A szennyvíz megfertőzi a folyók vizét. A különféle hulladék jár­ványokat terjeszt. Ezért vettük fel mi is a harcot környeze­tünk tisztántartásáért. Egyelőre ugyan csak adminisztratív in­tézkedésekkel, ami azonban nem jelenti a végső megoldást. A Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsának az életkörülmények komplex megvédésére irányuló határozata például arra kötele­zi a termelőket, hogy új termé­kek gyártása esetén saját esz­közeikkel biztosítsák a hulladé­kok feldolgozását. A racionáli­san fel nem használható hulla­dékok pedig csak olyan anya­gokból állhatnak, amelyek ön- maguktól szétbomlanak. A sok vitára okot szolgáltató probléma megoldását minden bizonnyal elősegíti a június 25 —29-e közt Bratislaváhan lezaj­ló, a vegyianyagok alkalmazá­sának lehetőségeire rámutató első nemzetközi kongresszus, mely a szakemberek vélemény- cseréje keretében a hulladékok — mint nyersanyagok — racio­nális felhasználásának a módját kutatja. —km— Joga és kötelessége a népi ellenőrzésnek, hogy felügyeljen a törvények, az általános ér­vényességű jogi előírások be­tartására. Ellenőrizze a kor­mányhatározatok és a nemzeti bizottságok határozatainak vég­rehajtását. Az alkoholizmus el­leni harcról szóló 120/62 szá­mú törvényrendelet előírásai­nak betartását is ennek értel­mében ellenőrizték a Rimavská Sobota-i (rimaszombati) járás­ban a népi ellenőrök. Balciar Ondrej elvtárs, a jnb népi el­lenőrzési bizottságának elnöke sajnos nagyon szomorú tapasz­talatokat összegezett ezzel ösz- szefüggésben. ÚGY KEZDŐDÖTT az ellenőr­zés, hogy a népi ellenőrök megbeszélték a szaktanintézet soraiból kiválasztott, 15—16 éves fiatalokkal az ellenőrzés módszerét. A törvényrendelet ugyanis szigorúan előírja, hogy .18 éven aluli fiataloknak sze­szes italt kimérni tilos. Viszont tény: a népi ellenőrök felnőt­tek. Az ellenőrzés során azon­ban meg kell kísérelni a tör­vénysértést, hátha figyelmetle­nek a vendéglősök. Megbeszél­ték tehát a módszereket, kivá­lasztottak tizenegy vendéglőt, s elindultak. A fiatalok megpró­báltak szeszes italt vásárolni, de nyomukban mindjárt megje­lentek a népi ellenőrök. A próbavásárlások sajnos, minden esetben sikerültek. Az ellenőrzött vendéglátőipari egy­ségek dolgozói az idézett tör­vényrendelet előírásaival ellen­tétben minden esetben hajlan­dóknak bizonyultak a fiatalkorú személyeknek szeszes italokat felszolgálni. Sőt, közben megszegték a be­csületes elárusítás elveit is. Ár­drágítással, vagy a mennyiség hiányos kimérésével. A NAPI BEVÉTELT is ellen­őrizték mind a tizenegy helyen, mert joggal merült lel a kér­dés: Vajon hasonló módon fi­gyelmetlenek a vendéglősök a pénztár kezelésénél is? Nos, a napi bevételek ellenőrzése azt bizonyította, hogy figyelmetle­nek a vendéglősök, de persze inkább a pénztár, mint a ven­dégek javára. Ugyanis egy eset­ben 10 koronás hiányt állapítot­tak meg az ellenőrök, viszont tíz esetben 100 koronán felüli felesleget. Sőt, az egyik ven­déglátó tizem vezetőjének pénz­tárában a napi bevétel elszá­molása után pontosan 180 koro­na maradt. Az ellenőrzés során persze előfordultak egyéb hibák is: az elárusítás elveinek megszegése az áru kimérésénél, rendetlen­ség az elárusítóhelyeken, hiá­nyosságok a higiéna terén, a megállapított nyitási és zárási idők be nem tartása. Ezeket a hibákat főleg Ožďany (Osgyán), Jesenské (Feled), Veľký Blh (Nagybalog) községekben ta­pasztalták az ellenőrök. ÜGY MONDJA a közmondás, hogy a lónak négy lába van, mégis megbotlik . .. Megbotlot­tak, tévedtek a vendéglősök, vélekedtek a népi ellenőrök. A figyelmetlen vendéglősök megkapták tehát méltó bünte­tésüket, ki-ki „érdeme“ szerint, viszont a népi ellenőrzés szigo­rú hangvételű, figyelmeztető körlevelet küldött mind a ti­zenegy vendéglőbe: 18 éven aluli fiatalok számára szeszes italt kimérni tilos. Csak meg­jegyzik végre ezt az előírást a vendéglősök! Sajnos, tévedtek a népi ellen­őrök. Az történt ugyanis, hogy az előbbi tizenegy vendéglátó­ipari egységnél megismételték az ellenőrzést. Ugyanazon mód­szer alapján: megbeszélték a próbavásárlás mikéntjét a szak­SZÁRAZ MÁJUS Az idol május időjárása lénye­gesen kizökkent rendes kerékvá­gásából. Az utóbbi időben nem csak a mezőgazdasági dolgozók, hanem általában mindenki az Idő­járásról beszélt. Főleg a száraz­ságról, amely rendkívüli módon sújtotta «gész országunkat. Az igazi májusi esőnek, a jelenlegi időszakra annyira jellemző eső­nek, tulajdonképpen nyoma sem volt. Az előző héten Szlovákia dél­nyugati és déli részén nagyon ke­vés csapadékot kapott a föld. A hónap elejétől május 28-ig Luce- necen (Losoncon), 7, Zvolenban 11, Piešťanyban 8, Nitrán 6, Ma- lackyban 4, Bratislaváhan 5, Hur- banovón [Úgyallán) pedig csak 3 mm-nyi eső esett. Az említett adatok nem haladják meg a havi átlagos csapadéknak még a 10 százalékát sem, ami májusban többnyire 60, sőt 77 mm-nyi szo­kott lenni. A csapadékmérleg te­hát valóban szegény ebben a hó­napban, amikor a növényzetnek a gyors növekedéshez megfelelő mennyiségű nedvességre lenne szüksége. Szlovákia más területein is na­gyon kevés volt a csapadék. Szlo­vákia keleti és északi részén, valamivel több zivatar volt, a földekre is több csapadék hullott, mint Szlovákia délnyugati és déli területein. Košicében 25, Poprádon 29 mm-nyi csapadékot jegyeztek fel. Májusban rendes időjárási körül­mények között elég gyakran esik. A Kárpát-medencébe az esőt azok a légnyomászavarok hozzák be, amelyek Olaszország északi része felett keletkeznek, ahonnan az­után északkelet felé vonulnak. A többi esőt az Atlanti-óceán felől a Közép-Európa térségébe behatoló nedves tengeri légáramlat hozza. Az említett okok miatt májusban aránylag átlagon felüli szokott lenni a csapadék. Az idén azonban nem alakult ki olyan helyzet, hogy Közép-Euró- pában kiadósabb esőzések lettek volna. Észak-Olaszország felett sem voltak légnyomászavarok, és az Atlanti-óceán felől a légáram­lat inkább az északi és a délebb­re eső területeket érte, tehát el­kerülte hazánkat. Ennek következ­tében Szlovákiában a felhős és esős napok helyett csak kisebb felhőzet, vagy napos idő volt. Csak ritkán fordul elő hazánk­ban olyan száraz május, mint amilyen az idei volt. Ezért a me­teorológiai feljegyzésekben is ne­héz megkeresni hasonló eseteket. 1917 májusában volt az ideihez ha­sonló kevés csapadék. Akkor a havi átlagos csapadékmennyiség Nové Zámkyban (Érsekújvár) 12, Bratislavában 7, Zvolenban 10. Hurbanovóban (Ógyalla) 3 mm volt. 1947 májusa is száraz volt. A meteorológiai feljegyzésekben sokkal gyakoribbak az átlagon fe­lüli csapadékos májusok. Ezek kö zül legalább néhányat említek. Bratislavában 1925 májusában 179, Hurbanovóban 1942-ben 152, Nit­rán 1939 ben 170 mm-nyi csapadé kot mértek. Hazánkban 1928-ban is rendkívül csapadékos volt má jus hónapja. Košicében 168 mm volt a havi átlagos csapadék. Dr. PETEK FORGÁC tanintézet tanulóinak soraiból kiválasztott fiatalokkal, s elin­dultak. Ugyanúgy, mint néhány héttel előtte, csak éppen ugyan­azokba a vendéglőkbe más fia­talok és más ellenőrök léptek be. SZOMORÚ TAPASZTALATTAL zárult az ismételt ellenőrzés: A vendéglősök ugyanolyan figyel­metlenek, mint voltak. Tizenegy helyen zajlott le az ellenőrzés. Tíz helyen minden megjegyzés nélkül felszolgálták a kért sze­szes italokat a fiatalkorú sze­mélyeknek. Csak egyetlen ven­déglőben, Feleden történt, hogy a vendéglős ital helyett a népi el’enőrzés szigorú hangvételű körlevelét ajánlotta elolvasásra a próbavásárló ipari tanulónak. Hiába, figyelmetlenek a ven­déglősök. Ezt minden további nélkül megállapították a népi ellenőrök, bár az ismételt el­lenőrzés után közülük többen ilyesmit mondtak: Ez már több, mint botlás, tévedés, ez már in­kább törvénysértés, mint figyel­metlenség. Természetesen a népi ellenőr­zés nemcsak elvi álláspontot fogadott el az ismételt ellenőr­zés tanulságaként, hanem kellő szigorral mérlegelte, hogy a né­pi ellenőrzésről szóló 103/71 számú törvényrendelet értelmé­ben dorgálást kapjanak a fi* gyelmetlen vendéglősök, s a ki­hágásokért megbírságolják azo kát, akik megérdemlik. A KÖVETKEZMÉNYEK tehát nem maradtak el. Az ellenőrzé­sek során megállapított 13 ki* hágásért összesen 1170 koro­na pénzbírságot róttak ki. A feltárt hiányosságokkal kapcso­latban öt dolgozótól összesen 3500 korona jutalom kifizetését vonták meg. Más munkahelyre három esetben helyezték át az alkalmazottat Persze, ezek már végső meg­oldások. Következmények. Ér­demes azonban elgondolkozni a tapasztaltak fölött. Valahogy így: „Az alkoholizmus betegség, s minden betegség legjobb gyógyszere a megelőzés, tanít­suk meg a 18 éven aluli fiata­lokat arra, hogy ne kérjenek szeszes italt, ne szokjanak rá a szeszes italok élvezetére! És ha mégis figyelmetlenek a vendéglősök az elárusításnál, a mérésnél, a számolásnál ...? Ha megpróbálnak fiatalokat is kiszolgálni. . .? Szóljunk rájuk! HAJDÚ ANDRÁS Huszonöt éve képviselő Kolenics József eívtársai 1948. május 16-án választot­ták meg először képviselővé. Először a Moldava nad Bod vou-i (szepsi) Járási Nem­zeti Bizottság képviselője volt. jelenleg a Košicei Jnb képviselő-testületének a t-'ig- ja. Huszonöt éve teli át a dol­gozók szolgálatában áll. Miután kijárta az iskoláit, a munkásfiatalok nehéz éle tét élte. Trnaván és Dolná Krupán különböző építkezése­ken, majd gyárban dolgozott. A tényleges katonai szolgálat után Stőszen volt vámőr. 1944- ben, mint megbízhatatlant le­tartóztatták és koncentrációs táborba hurcolták. Innét meg­szökött és beállt a Martinov őrnagy vezette partizáncso­porthoz. A megszállók ellleni harcokban súlyosan megsebe­sült. A felszabadulás után be­kapcsolódott a párt- a Nem- zeti Front szerveinek és a nemzeti bizottságok munkájá­ba. Egy ideig a népi milícia járási parancsnoka is volt. Később a szakszervezetben, a partizánszövetségben, az An­tifasiszta Harcosok Szövetsé­gében, a Csehszlovák—szovjet Baráti Szövetség járási bi­zottságában is odaadóan tevé­kenykedett. Munkahelyén mindig becsü­letesen dolgozott. Ezért és a közéleti tevékenységéért meg­kapta „Az építésben szerzett érdemekért“ kitüntetést. Számokkal lehetetlen tenne kifejezni, hogy az elmúlt hu­szonöt év alatt hány órát, napot áldozott szabad idejé­ből a közéleti tevékenységre. A háború után bekapcsolódott a gazdasági élet helyreállítá­sában, a lakosságnak élelmi­szerrel való ellátásába ké­sőbb a falvak mezőgazdasá­gi szövetkezetesítésénél vég­zett munkába. Kolenics József jelenleg a Moldava nad Bodvou-i szol­gáltatási üzemek igazgatója. Ebben a kelet-szlovákiai kis^- városban is egyre nagyobb igényeket támaszt a lakosság a szolgáltatásokkal szemben, így hát mondanunk sem kell hogy azok fejlesztése elég sok munkát ad az igazgató­nak. Hogy mégis futja idejéből a társadalmi munkára is, an­nak az a titka, hogy tele van lelkesedéssel, életerővel. Fia­talos, vidám. Megvan tehát a feltétele a további gyümöl­csöző képviselői munkának. IVÄN SÄNDOR 1973. V. 31.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents