Új Szó, 1973. május (26. évfolyam, 102-128. szám)
1973-05-04 / 105. szám, péntek
Rendszeres népművelés Beszélgetés Bodnár Bélával, a CSEMADOK KB népművelési osztályának vezetőjével LELEMÉNYES ÓSZÖVETSÉGI TAGOK • A CSEMADOK KB ez évi munkatervében számos olyan feladat szerepel, melynek elvégzése nagymértékben hozzájárul a csehszlovákiai magyar dolgozók neveléséhez, kulturális igényeik kielégítéséhez. Arra kérjük, Bodnár elvtárs, hogy vázolja röviden, mit tett a központi bizottság népművelési osztálya az elmúlt hónapokban a munkatervbe foglalt akciók megvalósítása érdekében. — Az általános népművelési munka rendszeressége és eredményessége biztosításának érdekében az elmúlt hónapokban több országos jellegű szemináriumot rendeztünk. Részint önállóan, részint a Népművelési Intézet nemzetiségi osztályával közösen. De vegyük sorra őket. A CSEMADOK járási titkárságai mellett működő népművelési szakbizottságok elnökeinek egynapos szakmai szemináriumot tartottunk, melyen a munkatervbe foglalt feladatokat részleteztük és megvalósításuk módját beszéltük meg. A CSEMADOK KB Központi Honismereti Szakbizottságának közreműködésével Steiner Gábor, valamint Major István életéről és munkásságáról tartottunk egy- egy szemináriumot. Az utóbbit a Győzelmes Február 25. évfordulójáról való megemlékezéssel kötöttük egybe. Major István életével és munkásságával kapcsolatban egyébként pályázatot is hirdettünk, melyre öten I üldték be nevezésüket. Az első díjat Grek Imre régi pártharcos nyerte el. Az említett akciók színvonalának emeléséhez a következő előadási szövegek kiadásával igyekeztünk hozzájárulni: A Magyar Tanácsköztársaság és a Szlovák Tanácsköztársaság 50. évfordulója, a Munkásosztály szerepe az első Csehszlovák Köztársaság létrejöttében. A munkásmozgalom fejlődése az első Csehszlovák Köztársaság idején, a tornóci manifesztáció 35. évfordulójának jelentősége. A kommunista ember főbb jellemvonásai, A szocialista országok gazdasági együttműködése a KGST keretében, a Szocialista állam viszonya az egyházhoz és a valláshoz. Persze ezek csak címek, de megemlítettem őket, mert az előadások tartalmát is jejtetik. Az irodalom népszerűsítése céljából Petőfi, Csokonai és Madách jubileumi születési évfordulója alkalmából pályázatot hirdettünk irodalmi színpadi műsor összeállítására. Tizenkilenc pályázati mű érkezett be. Közülük a Színészdal címűt kiadtuk nyomtatásban. Ezenkívül A Tűz márciusa címmel egy további irodalmi színpadi ösz- szeállítást s az említett költők életéről és munkásságáról egy- egy különálló és egy összefoglaló előadási szöveget bocsátottunk az irodalmat népszerűsítő népművelők rendelkezésére. ® Milyen akciók folynak jelenleg az egyes járásokban a CSEMADOK rendezésében? — Elsőként említeném a Petőfi és Madách születése 150., illetve Csokonai születése 200. évfordulójának kapcsán meghirdetett „Nagy évfordulók“ című országos jellegű irodalmi vetélkedőt, melyet a Népművelési Intézet nemzetiségi osztályával, a Csehszlovák Rádió magyar szerkesztőségével, a Szlovákiai írók Szövetsége magyar szekciójával, a Madách Lap- és Könyvkiadóval, a Hét és a Nő című képes hetilap, valamint az Oj Ifjúság szerkesztőségével közösen hirdettünk meg. A tapasztalatok alapján elmondhatom, hogy minden várakozást felülmúlt az az érdeklődés, melyet a CSEMADOK helyi szervezetei, a magyar tannyelvű kilencéves alapiskolák, a szakközépiskolák többsége és a gimnáziumok tanúsítottak a felhívással kapcsolatban. A kelet-szlovákiai kerületben az országos elődöntő — valamennyi országos elődöntőről 3 háromtagú csoport jut el az országos döntőre — már lezajlott. A közép-szlovákiai kerületben eddig a járási döntőket bonyolították le. Az országos elődöntőre itt előreláthatólag június elején, a Madách- emlékünnepségek kapcsán kerül sor. A nyugat-szlovákiai kerületben most folynak a járási döntők. Az irodalmi vetélkedőn kívül az említett költők jubileumi évfordulója kapcsán több járásban irodalmi színpadi fesztivált rendeztek, illetve rendeznek. Folynak a szavalok és a prózamondók járási versenyei, s helyenként író-olvasó találkozót tartanak. A versenyek és az író-olvasó találkozók célja a helyes magyar kiejtés elsajátítása s a könyv megszerettetése. 0 Milyen akciókat szándékoznak megvalósítani a közeljövőben, melyek a legközelebbi terveik? — Az általános népművelési és ideológiai jellegű előadások szervezése, továbbá az irodalom népszerűsítése állandó feladat a CSEMADOK népművelési munkájában. Tehát ezeket a következő időszakban is szorgalmazzuk. Ezenkívül a Népművelési Intézettel közösen igyekszünk minden tőlünk telhetőt megtenni annak érdekében, hogy a közeljövőben megrendezésre kerülő X. Jókai-napok — melyeken majd a vers- és a prózamondók járási versenyeinek győztesei, az irodalmi színpadok és a műkedvelő színjátszó csoportok versenyeznek, s a „Nagy évfordulók“ című irodalmi vetélkedő országos döntője zajlik le — sikeresek legyenek. Külön kell szólnunk két eseményről, melyek jelentőségüknél fogva igényes munkára köteleznek bennünket. A jövő évben ünnepeljük ugyanis a Szlovák Nemzeti Felkelés 30. és a CSEMADOK megalakulásának 25. évfordulóját. Az előbbivel kapcsolatban „Ki mit tud a Szlovák Nemzeti Felkelésről?“ címmel rövidesen vetélkedőt hirdetünk, melynek országos döntőjét a jubileumi évforduló körül szeretnénk lebonyolítani. • Végezetül kérjük Önt, hogy néhány sorban jellemezze, milyen mértékben érvényesül az ideológiai nevelés a népművelési osztály utóbbi hónapokban kifejtett munkájában és mit szeretnének elérni elsősorban a hatékonyság fokozása érdekében. — A népművelési osztály utóbbi időben kifejtett tevékenysége főleg ezt a célt szolgálta, hiszen tudatosítottuk, hogy a népművelés alfáját és ómegáját a CSKP XIV. kongresszusának idevonatkozó határozata szabja meg. Szeretnénk, ha ezt az egyes járásokban minden népművelő tudatosítaná, hiszen a munkatervünkben szereplő feladatok elvégzése ideológiai nevelés nélkül elképzelhetetlen. TŐZSÉR LAJOS Következetes munka folyik a választási program megvalósítása érdekében. Óvodák, áruházak, szolgáltatások házai épülnek. Mindenütt az, amire a legnagyobb szükség van. Azonban milliókat érő középületeket nem lehet felépíteni egyik napról a másikra. Ezért sok épület csak a választási időszak végére, esetleg később készül el. Akad olyan község is, ahol szolgáltatások háza épül, de áruház is kellene. Azt csak a következő választási időszakban építenek. S addig? Járjanak az asszonyok továbbra is a járási székhelyre, vagy a szomszéd faluba vásárolni? Sok helyen ilyen és hasonló problémára a „Jó ötlet aranyat ér“ mozgalmon belül kerestek és találtak megoldást. A mozgalmat két évvel ezelőtt a Szlovákiai Nőszövetség Központi Bizottsága hirdette meg. S a mozgalomba a Nőszövetségnek csaknem valamennyi helyi szervezete bekapcsolódott. A szervezetek tagjai a központi bizottságtól kapott tájékoztató útmutatás alapján kezdték el két évvel ezelőtt a munkát. Sorba járták a meglevő középületekben elhelyezett intézményeket, üzleteket, és csaknem mindenütt arra a megállapításra jutottak, hogy ahogyan otthon egy kis átrendezéssel tágasabbá lehet tenni egy kis szobát, úgy tágasabbá lehetne tenni az óvodát, az üzletet is. S ahogy egy cserép virággal, függönyökkel, térítőkkel otthonossá lehet varázsolni egy ri? deg lakást, úgy fák, bokrok kiültetésével, hinták, padog ácso- lásával játszóteret lehetne létesíteni a falu legelhanyagoltabb zugában is. A meglevő épületek belsején ben átalakítási munkálatokat végeztek, esetleg kívülről hoz- zájuk építettek egy helyiséget. Ily módon bővítették ki a közigazgatásilag Kolárovóhoz (Gú- ta) tartozó Veľký Ostrovon (Nagyszigeten) az üzlethelyiséget. Zlatná na Ostrove (Csal- lóközaranyos) községben pedig az óvodát, és így lehetővé tették további harminc gyermek felvételét az óvodába. Dulovcén gyermekjátszóteret létesítettek. A komárnói járásban — ahonnét a fenti példákat vettük, óvodák, üzletek kibővítésén, játszóterek létesítésén kívül — több községben eddig nem létező szolgáltatásokat vezettek be. S valamennyit már meglevő épületben helyeztek el. A nőszövetségi tagok nemcsak javaslatokat tettek arra vonatkozólag, hogy miként lehet leleményességgel, kevés anyagi ráfordítással, lehetőleg a legrövidebb időn belül javítani a nők munkáját megkönnyítő szolgáltatásokon, de kétkezi munkával is segítettek az ötleteket megvalósítani. KOVÁCS ELVIRA Csendesek a hajnalok Bemutató a Hviezdoslav Színházban Eegildomosabb talán azzal kezdeni, hogy ritkán tapasztaltam bemutatókon olyan felfokozott érdeklődést, mint az elmúlt hét végén a Hviezdoslav Színházban. Szerintem elsősorban két ok váltotta ki ezt a kíváncsiságot. Az egyik abból ered, hogy Boris Vasiljev alkotásáról az elmúlt hónapokban aránylag nagyon sokat tudtunk meg. Eredetiben és fordításban is olvashattuk a novellát, s értesültünk Jurij Ljubimov sikeres művészi munkájáról, aki dramatizálta, majd a moszkvai Taganyka Színházban először vitte színre ezt az alkotást. Vasiljev nem véletlenül lett a novella, és a hasonló című színpadi változat révén szinte máról holnapra legalábbis európai hírű szerző. Alkotásának kvalitásait leginkább paradoxonoknak tűnő észrevételekkel lehet jellemezni. Lírai hangvételű, kamarajellegű mű egy vérzivataros, drasztikus eseményről, a háborúról. A mű szereplői a szó hagyományos értelmében nem hősök, s éppen ezért válnak azzá a cselekmény során. A fiatal szovjet szerző került minden pátoszt és heroí- zálást, s mégi§ ez a műve művészileg hiteles tükörkép a Nagy Honvédő Háború heroikus erőfeszítéseiről. Egyszerű a történet, mégis szimbolikus érvényű: lányokról, asszonyokról, az élet jelképeiről szól, akiknek nemcsak szeretteiket ragadta el a háború, de őket is fegyverbe szólította a fasiszta veszély. Sokan írtak már a háború borzalmairól, de ilyen megrázó erejű, s — jobb szó híján — szűkszavú alkotást kevesen. A másik ok az volt, hogy eddig a Szovjetunióban s külföldön is jórészt kamarajellegű előadásban láthatták a nézők ezt a színművet, s most az előzetes hírek szerint Jozef Budský rendező egészen más hangvételű, színrevitelen munkálkodott. Mielőtt röviden elmondanám véleményemet a mindenképpen érdekes rendezésről, egy rövid kitérőt kell tennem, mivel így kerül megfelelő megvilágításba Jozef Budský kísérletezése. A neves rendező már évek óta próbálkozik egy, a korszerű színpadtechnikai vívmányokat is igénybe vevő, továbbá a hagyományos eszközükön kívül a zenei és balett-elemeket is felhasználó rendezői koncepció kialakításával. Minden bizonynyal azért, hogy sokrétűvé, mondhatnánk színessé tegye a néző élményét, ezért többféle eszközzel — zene, mozgáselemek, fényeffektusok, a süly- lyesztők, zsinóros padlások, s egyéb színpadtechnikai lehetőségek kihasználása — a sző szoros értelmében illusztrál. Most is ugyanígy cselekedeti. Fényeffektusokkal, a színpad állandó mozgásával hajnalt, éjszakát, mocsaras erdőt, sőt még leszálló ejtőernyősöket is varázsol elénk és tűzharcot is színpadra állított. Prokofiev, Sosz- takovics, Sztravinszkij muzsikájával és néhány orosz népdallal hangulatosabbá tette a cselekményt. Pantomimelemeket is felhasznált a színészek játékában, tehát valóban színesen rendezett. Kétségtelen, hogy megkapó látványban volt részünk, de mégsem lehettünk teljesen elégedettek. Sokat lehetne erről a rendezésről beszélni, pro- és kontra érveket felhozni, most azonban csupán néhány leegyszerűsített gondolatot említek. Kétségtelen, hogy a technika „betört“ a színpadra is, s a megjelenítési eszközöket gazdagítani kell, de ez csak egy bizonyos határig lehetséges. A színjátszás legfontosabb eszköze a művészi szó (de nem a verbalizmus!J. Elsősorban e révén izzanak művészi hőfokúvá a gondolatok és a konfliktusok. Budský rendezéseiben valahogy ezt hiányolom. A látvány valóban szép, de mondjuk egy színes filmen sokkal tökéletesebb, tehát elhihetőbb, s bármennyire is boszorkányosnak tűnik a színpadtechnika, egy tévéfilmen például ‘mindez illúziót keltőbb, tehát művészibb. A művészi szó az, amiben a színházzal semmi sem vetélkedhet, s ennek elsődleges voltát még a technika s más eszköz sem homályosíthatja el, mert ezzel a színjátszás lényegét veszélyeztetné. Ez a régi színházi igazság az előadás szemlélése közben merült fel minduntalan bennem. Természetesen az előadás során azért több emlékezetes jelenetet láthattunk, de ez Inkább Viera Topinková és Ívun Rajniak a színmű egyik jelenetében. a szövegkönyv, mintsem a rendező érdeme. A színmű mondanivalója, már említett sajátos hangvétele így is érvényesült, de nem olyan mértékben, mint azt vártuk. Magyarán: ebben a szövegkönyvben sokkal „több van“ annál, amit most a színpadon láttunk. Budský rendezésében szerintem csupán a zárójelenet dicsérhető maradéktalanul, amely minden túlzástól mentes és mégis hiteles volt. Az említett rendezői koncepció folytán az előadásban aránylag sok az illusztráció, a leíró, epikai rész, s ezért a színészek játékáról keveset mondhatunk. Elsősorban Ivan Rajniak nyújtott átlagon felüli, jól felépített alakítást Vaskov szerepében. A többiek közül Božidara Turzonovova (Komel- kov) és Viera Topinková (Szo- nya Gurvics) játékára figyeltünk fel. örvendetes tény, hogy a szereplők többsége főiskolás színészjelölt, avagy fiatal színész volt. Játékuk a színház jövője szempontjából rendkívül bíztatónak tűnik. Nem kell különösebb tehetség annak megjósolására, hogy erről a bemutatóról szakmai körökben és máshol sokat vitáznak majd. Minden bizonnyal a vélemények a rendező számára is megfelelő tanulsággal szolgálnak, s ez következő rendezéseiben már érezhető lesz. SZILVÁSSY JÓZSEF 1973. V 4 Amint már hírt adtunk róla, a bratislavai Kultúra Házában megnyitották a Renata Guttuso világhírű olasz kommunista, Lenin- díjas festő képeiből álló kiállítást. A tárlaton az 1931—1971 között készült művei láthatók. Képünkön: Togliatti temetése — 1972. (Felvétel: M. Borodáčová — ČSTK)
