Új Szó, 1973. május (26. évfolyam, 102-128. szám)
1973-05-27 / 21. szám, Vasárnapi Új Szó
1973. V. 27. A KATONAORVOS HUMORA Jaroslav Hašeket az első világháború kitörésekor katonai sorozó bizottság elé idézték, s a katonaorvos feltette neki is a szokásos rutinkérdést: — Van valami panasza? — Igen — felelte Hašek. — Állandó gyomorgörcsök kínoznak, reumás vagyok, továbbá szívbeteg, sőt vakbélgyulladásom is van. A tetejében még operálni sem lehet, mert cukorbeteg is vagyok. Az orvos minden további kivizsgálás nélkül konstatálta: — Katonai szolgálatra alkalmas. — Hogyhogy?! — förmedt fel Hašek. — Nézze — csitította a katonaorvos —, ebben az állapotban a maga számára kész megváltás lesz elesni a harctéren. TÁPLALKOZÄSTUDOMÄNY — Milyen menüt tudna nekünk ajánlani 381 és 420 kalória között? ÍBalázs-Piri Balázs karikatúrája) ELÉGTÉTEL ¥.ii” ■ ■ '\ Képzeld, tegnap találkoztam Ronalddal, s azt mondja nekem, hogy megtévesztésig hahasonlítok rád!- vA nyavalyás! Na, "de találkozzam csak vele! Kap tőlem egy akko- ra pofont! ...- Ne izgasd fel magad! Én már adtam ne- jci... ^KÉNYELMES ÜDÜLÉS Granulák a bulgá . ríai tengerparton üdül. Napozás közben odafordul * a szón. szádjához:- Lenne olyan szíves, hogy áttenné a bal lábamat a job- bon? Az üdülötárs eleget tesz a kérésnek, majd megkérdezi:- Nagyon fáj a lába? Egyáltalán feleli Granulák. Csupán arról van szó hogy üdülés közben szeretek teljesen ki k apcsolódni. ____________ KORUNK NAPÓLEONJA TABULA RASA OLVASÓI IGÉNY Nyolcvanesztendős néniké tipeg be a könyvtárba, s szerelmes regényt akar kikölcsönözni A könyvtáros kissé elcsodálkozik: — Én azt hittem, nénikéin, hogy magát már legfeljebb csak a történelmi regények érdeklik, nemhogy a szerelem!... — Jaj, aranyom — feleli a néni —, az én koromban az már történelem ... ISMÉTLÉS A hőstenor megbetegszik. Szerencsére akad beugró, aki megmenti az előadást. Sőt, az első felvonás áriáját megismételtetik vele. Vastaps. Még egyszer elénekli. Újaid» siker. Harmadszor is nekifog. Amikor a taps ezután sem akar szűnni, („The New Yorker ) A könyvelő belép az igazgató hivatali szobájába, s a következő kéréssel áll elő: — Igazgató elvtárs, szíveskedjen engem elengedni a városba. — Rendben van. De miért éppen most kéredzkedik? — Sportkát szeretnék feladni. — Elment az esze? Hiszen minden pillanatban a nyakunkon leltet az ellenőrzés! — Éppen azért! Nekem már csak a Sportka az egyetlen lehetőségem! a rivalda szélére lép, és ezt mondja: — Bocsánat, de már negyedszer képtelen vagyok elénekelni. Egy hang a karzatról: — Pedig fogod, te bitang. amíg meg nem tanulod! ÓH, EGY KIS CSÓK A texasi San Marcos- ban az idén is megrendezték a hagyományos csókmaratont. A versenyt a Southwest Egyetem vegyespárosa (Valerie Belfin, Justin Wallace) nyerte egy 24 óra 45 perces csókkal. A huszonnegyedik óra után már csak egyetlen ellenfél állta a küzdelmet a jól felkészült párossal, ekkor azonban a vetély- társ hölgytagját, Dede Larsont, kórházba kellett szállítani. Kitört rajta a bárányhimlő. Szöveg nélkül (Ľubomír Kotrha karikatúrája) Szöveg nélkül {„Eulenspiegel“) E nnek a kis írásnak akár azt az alcímet is adhattam volna, hogy „természettudományos elmefuttatás", mivel írásom keretében szeretnék bemutatni önöknek néhány, a narancsfélék családjába tartozó újfajta gyümölcsöt. A citrancsot, amely sem citrom, sem narancs, s a becsületes angol neve „grapefruit“. Önök bizonyára valamennyien ismerik már, ha másként nem, hát látásból. A tudomány eddig azonban aligha tudott róla. hogy a citrancs- nak társai is vannak. Ezért most, többéves, de főként az idei téli hónapok folyamán végzett kutatómunkám és gondos megfigyeléseim alapján megismertetem önöket néhány, a narancsfélék családjába tartozó újfajta gyümölccsel. 1. Szivacsnarancs. Külsőre teljesen hasonló a narancshoz. Vastag héjú, narancssárga gyümölcs, és csak az 1—2 cm vastagságú héj eltávolítása után győződhetünk meg róla, hogy tulajdonképpen narancshéjba burkol: szivacsról van szó, amely a narancséhoz hasonló rostokból áll ugyan, db egy milliliternyi nedve sincs. Elfogyasztása közben tehát azt érezzük, mintha szivacsot, használt avas mosogatórongydarabot lökdösnénk a szánkban ide s tova. Kísértetiesen hasonlít a tablettás orvosságokhoz is, mégpedig abban, hogy víz nélkül nemigen lehet lenyelni. Alkalmi gyümölcs, ami azt jelenti, hogy akinek egyszer már volt alkalma venni belőle, többé akkor sem tenné, ha saját pénzverdéje volna. Silótakarmánynak kiválóan alkalmas lenne, pillanatnyi kis- és nagykereskedelmi ára azonban ezt megakadályozza. 2. Löttynarancs. Általában narancsnak álcázva fordul elő. Héjának eltávolítása kezdetén a fogyasztó örömet érez, mivel ez a héj csak 1—2 milliméternyi, s a fogyasztó azt gondolja, remek vásárt csinált. A löttynarancs pedig már jó előre röhög a markába — még a könnye is kicsordul. Ha a szivacsnarancsra a sza- hnrai homoktengerekéhez hasonló szárazság a, jellemző, a löttynarancs olyan, mint az elrontott vízcsap, amelyből dől a víz. A löttynarancs- ból már a héj eltávolítása közben elfolyik levének java része. Amikor aztán gerezdekre bontjuk, a szánkba már cs«ik vékony, hártyás burka s vagy féltucat fejlett mag kerül. Ha szerencsénk van, egy kevés nedv is jut a szánkba, ez azonban émelyítően édes és híg. A löttynarancs is egyalkalmi gyümölcs, de silózásra alkalmatlan. Valamire azonban remekül felhasználható: hordószónokokat és eunuch hangú táncdalénekeseket megdobálhatunk vele. Erre a célra jobb, mint a rothadt paradicsom. 3. Vermut-narancs. 30—40 dekagrammot is elér a súlya. Tetszetős külsejű gyümölcs. Vastag héja alatt nedvdús, húsos gerezdek lapulnak. Ám amikor az ember kedvtelve beleharap. mert úgy hiszi, végre igazi narancsot ehet. egyszeriben elmegy a kedve, mert valami rosszul sikerült Cinzano vagy Primát-vermut íze folyik szét a nyelvén. A kedves vásárlónak ez esetben is rá kell jönnie, hogy ismét a természet kegyetlen játékával áll szemben, narancsnak álcázott hibriddel van ismét dolga. Ez az a lélektani állapot, amikor az ember elhatározza, hogy ezentúl csak banánt vásárol, ha már éppen déligyümölcsre áhítozik. Bár ennél is jó, ha körültekintőek vagyunk, mert az is háromféle lehet: az éretlenségtől harsogva recsegő, a túlérett- ségtől lekvárként szétrnállő. vagy egészen véletlenül — jó minőségű banán. S hogy mi legyen a szivacs- naranccsal, a löttynaranccsal és a vermut-naranccsal? Azt egyék meg azok a szakembereink, akik a selejtes gyümölcsöt első osztályú áron a nyakunkba sózzák. Sőt, hogy lássák, mennyire el vagyunk ragadtatva, meg is tetézzük jókívánságunkat: Ne is egyenek soha jobbat! SÁGI TÓTH TIBOR Szöveg nélkül („Jezs“, Belgpád*)
