Új Szó, 1973. május (26. évfolyam, 102-128. szám)
1973-05-27 / 21. szám, Vasárnapi Új Szó
A billancourti Renault-művek préselő műhelyére hetekig vészterhes csend nehezedett. Leálltak az óriásgépsorok, amelyek egyébként pokoli lármájukkal megreszkettetik Segouin-szigetét {az üzemnek ez a része ugyanis a Szajna egyik szigetén helyezkedik el). A betanított munkások keze alól nem hömpölyögtek végeláthatatlan sorban a fémlemezek: a műhely dolgozói sztrájkoltak. Amikor ott jártam, bár a munkások nem dolgoztak, annál nagyobb hangerővel beszéltek. Megszokták ugyanis, hogy a prések zaját túlkiabálják. Sok mindent elmondtak munkakörülményeikről e műhelyben, a pallók a különféle nagyságú fémdarabok, huzalok bonyolult sokaságában. — Nyolc óra alatt 500-szor helyezünk be a préselőgépbe megmunkálásra egy- egy darabot, ötszázszor végezzük ugyanazt a mozdulatot — mint egy robot, — mondja az egyik munkás. A levegőben függve himbálódznak a kocsivázak. Az R—6-os gépkocsi vázai, amelyeken a futószalag végén az utolsó simításakot végzik. (A Renault-művek másik, flinsi üzemében a futószalag üteme olyan gyors, hogy naponta 1800 kész gépkocsi hagyja el). A műhely végében a munkások borzalmas zaj és füstfelhő közepette motorokat próbálnak ki. — Az ember egy, két, de legfeljebb három évet tölt el itt Segouin-szigetén, aztán igyekszik, hogy minél előbb elkerüljön innen, és sohase kerüljön visz- sza. — A préselőgépekhez — fűzi hozzá egy másik munkás — a legerősebb, legfiatalabb embereket válogatják ki. Én is azt hittem, hogy sohasem kerülök ide. De sokat számít az, hogy itt, e futószalagok mellett, 300 frankkal — a prémiumokat is beleértve — nagyobb a kereset. — Munka után, amikor hazatérek — sóhajt az egyik fiatal, 25 év körüli algériai munkás —, olyan fáradt vagyok, hogy még enni sincs kedvem. Legfeljebb egy darabka sajtot eszem kevés kenyérrel, azután hullafáradtan az ágyba zuhanok. Emellett még boldognak mondhatják magukat azok, akiknek rendes lakásuk van, ahol kipihenhetik magukat. A vendégmunkások olyan „lakásokban“ laknak, ahol egy szobában négy, sőt 10 lakó van összezsúfolva. Mivel nem ugyanabban az időben dolgoznak, az ilyen szállásokon állandó a jövés-menés. Arról már nem is beszélve, hogy az éjszakai műszakban dolgozók nem tudnak pihenni az utca, a ház stb. zajától __ A szerelőrészlegen — a 74-es műhelyben — 1960-ban pihentető szünet közbeiktatása nélkül 36 kocsiszekrényt — karosszériát — „szereltek össze“, később 10 perces pihenő közbeiktatásával 37 kocsiszekrényt, azután 20 perces szünettel 39-et szereltek. Jelenleg 30 perces pihenővel 42 kocsiszekrényt szerelnek. Az ütem egyre gyorsabb. Az idősebb munkások többnyire nem tudnak lépést tartani a követelményekkel. — Korábban — mondja az egyik idő sebb munkás — az öntvénytisztításnál a többiekkel együt egy asztalnál köszörül tünk, lyukasztottunk. Munka közben beszélgettünk. Most itt van a futószalag, amely hozza a kartert (motorteknőt). A fiúk vasketrecbe vannak bezárva. Az egyik köszörül, a másik lyukaszt. Ügy dolgozunk itt, mint a rabok a cellában, még csak nem is beszélhetünk egymással. Ez a „racionalizálás“ — mondják a főnökök. Én azonban ezt embertelenségnek nevezem! Csaknem minden műszaki újítás fokozza az emberrel szemben támasztott igényeket. — Szállítógépet szereltek be az esztergaműhelybe. A kezelő munkás, aki irányítja, szabályozza működését, a gép rabszolgája lett — a gépé, amely szüntelen működésben van. Míg azelőtt két munkás kezelt 600 alkatrészt előállító gépet, most egy munkás kezeli az 1200 darabot termelő gépet... A legvégső határig fokozott munka ütem meghaladja az emberek erejét, még a legerősebb idegrendszert is tönkreteszi. — Odahaza — mondja az egyik csiszoló — alig tudom elviselni a gyermekek élénkségét. Ha csak egy kicsit jobban zajonganak, idegeim nem bírják elviselni: kirobbanok. A gyár üldöz ben nünket, odahaza, családunk körében sem hagy nyugodni ... Az O. S.-ek lázadása 1973 tavaszán Franciaországon a bér- követelések hulláma csapott át. A nagv vállalatok életét néha több hétre is met’ bénították az ismétlődő sztrájkok. Közöt tűk első helyen állt a Renault-üzem. Szociális konfliktusok robbantak ki ugyanakkor a Peugeot, a Wendel-műveknél, az Usinorban stb... is. A dolgozók más kategóriái is elégeMunkásgyülés a Renault-művekben PIERRE CAMES PÁRIZSI LEVELE detlenek, de a jelenlegi ellentétek fő vonása az O. S.-tag helyzete. Ez a két betű: O. S. már két éve feltűnt a szociális mozgalmak frontján. Az O. S. (ouvrier speciálisé) betanított munkást jelent. A gyár szociális hierarchiájában a betanított munkás mindjárt a segédmunkás felett áll, a szakmunkás alatt, aki nagyobb szakképzettsége következtében jobban fizetett. A betanított munkás tulajdonképpen mindenes a gyárban. Megtalálható mindenütt a futószalagok mellett. Ugyanazt a mozdulatot végzi hétszámra, évszámra, egész életében. A termelési rendszer olyan, hogy az O. S.-nek, ritka kivétellel, semmi reménye sincs az előrehaladásra: O S. és az is marad, sőt fiai is O. S.-ek lesznek. Amint már Marx mondotta egy szeme a láncnak, amellyel a géphez van kötözve. A gép parancsol neki. A gép — vagy a futószalag —, amely egyre gyorsabb lesz, és amely a munkások nyelvében új kifejezést szült: „pokoli munkaütem“. Az O. S. nemcsak munkájánál fogva áll a szociális létra alsó fokán, hanem bérét tekintve is. Az O. S. átlagos havi keresete 1200—1300 frank. A gépkocsiiparban eléri az 1500—1600 frankot... a szakmunkás bére 1800—2500 frank között mozog, a mérnöké pedig 2500—4000 frank között. Bizonyos, hogy e téren sok a kivétel és sok a különbség. Vannak például olyan O. S.-ek is, akik nem keresnek még havi 1000 frankot sem. Vannak viszont olyanok is, akik túlórázással — egyesek napi 14—15 órát dolgoznak — 2500 frankra is feljönnek, sőt 3000 frankot is keresnek ... ¥en d égmun k ás o k Az O. S.-ek másik jellegzetes vonása, hogy túlnyomó részük vendégmunkás. Jelenleg 3 millió vendégmunkás dolgozik Franciaországban, és 95 százalékuk O. S. Bizonyos foglalkozási ágakban, például az építőiparban egész munkacsoportok kizárólag idegenekből állnak. Nem ritka esetben a csoportvezető is vendégmunkás. Csupán a technikusok, mérnökök franciák. Valamivel kisebb mértékben, de ez a jelenség tapasztalható a gépkocsiiparban is. A futószalagok mellett majdnem kizárólag vendégmunkások dolgoznak. A munkáltatók bevált taktikát alkalmaznak. Amikor az iparilag kevésbé fejlett francia vidékeken, Bretagne-ban, Auver- gnanban vagy Normandiában nem találtak többé munkaerőt a futószalagoknál végzendő fárasztó, rosszul fizetett munkára,akkor a szegény országokból jövő vendégmunkások tartalékához folyamodtak. A Citroen-müvek tanúsítja a legnagyobb taktikai művészetet e téren. Először spanyolokat alkalmazott, majd portugálokat, algériaiakat, jugoszlávokat, törököket és Mali-belieket stb. Mindenekelőtt fiatal, 19 és 30 év közötti férfiakat. Ezek a vendégmunkások két-há- rom éven át dolgoztak a futószalagok mellett, néha még annyi ideig sem, mindaddig, míg bírták erővel, míg meg nem betegedtek... ígéretek Az O. S.-ek torkig vannak ezzel az élettel. Haragjuk nemegyszer brutális erővel robban ki. Nem ismerve a munkáltatók körmönfontságát, nemegyszer csapdába esnek. A szakszervezetek védelmezik őket, támogatják és irányítják küzdelmüket. De szem előtt kell tartani azt, hogy különösen a vendégmunkásoknál ez a küzdelem igen nehéz. A vendégmunkások valóban könnyen sebezhetők! Amikor a Citroén-gyár igazgatóságának nehézségei vannak a dolgozókkal, egész egyszerűen nem újítja meg a szerződésüket. Ha viszont a vendégmunkásnak nincs munkája, nincs joga Franciaországban maradni, ez egyértelmű a kiutasítással. Az O. S.-ek helyzete annyira nyugtalanító, hogy a munkáltatók, sőt a kormányzat is kénytelen volt foglalkozni vele. A köztársasági elnök felhívással fordult a vállalkozókhoz, hogy nagyvonalúan oldják meg a vendégmunkások kérdését. Ceyrac, a munkáltatók szövetségének elnöke beismerte, hogy „meg kell fizetni a fáradságos, nehéz munkát“. A szép szavakat azonban nem követik tettek, pedig a munkások hatékony intézkedéseket követelnek. Lényegében követeléseik a következőkre irányulnak: 1. A munkaütem lassítására; 2. A bérek emelésére, legfőképp arra, hogy azt a számos O. S.-t, akik szakképzettséget szereztek, sorolják be a szakmunkások kategóriájába. Kevéssé valószínű, hogy a kormányzat, amely országunkban a gazdasági életet irányító tőkés profit érdekeit tartja szem előtt, eleget tesz ezeknek a követeléseknek. Ezért az O. S.-ek további sztrájkjai várhatók. A Renault-müvek munkásai Lätog&täs a liiSlaiscoiirtg Renault-nröien 1973. V. 27.
