Új Szó, 1973. május (26. évfolyam, 102-128. szám)
1973-05-23 / 121. szám, szerda
SIKERES BEMUTATÓ A Bahcsiszeráji szökőkút a Szlovák Nemzeti Színházban Borisz Vlagyimirovics Aszaf jev a szovjet zenekultúra egyik úttörő jelentőségű képviselője. Kiváló zenetudós, tehetséges és termékeny zeneszerző, valamint ismert zenepedagógus volt. Élete során kilenc opera, továbbá számos szimfonikus-és kamaraalkotás fűződik a nevéhez, ám legsikeresebb műveinek balettjeit tartjuk. Aszaf jev éveken ál ;i pétergyári színház munkatársa volt, ahoj a századforduló éveiben számos kiváló balettul rí vész, koreográfus, zeneszerző és karmester tevékenykedett. Az itt eltöltött évek az akkor fiatal zeneszerző számára kiváló iskolát jelentettek. Aszafjev 27 balettje közül a Párizs lángjai, a Kaukázusi fogoly és természetesen a most bemutatott Bahcsiszeráji szökőkút a legmaradandóbb alkotás. Különösen az utóbbi mű állandóan megtalálható a világ zenés színpadjainak a műsorán. Elsősorban e baletteken domborodik ki Aszafjev páratlan zenei tehetsége, egyéni stílusa, amely mintegy összekötő hidat képez a klasszikus orosz zene és a szovjet zenekultúra között. A Bahcsiszeráji szökőkút az első olyan szovjet balett, amely Puskin alkotása alapján készült. A szövegkönyvíró N. Volkov elsősorban a nagy orosz költő poémájának lírai részeit domborította ki, s ezen keresztül hangßülyozta a mű mondanivalóját a szerelem hallatlan erejéről. A balett hatását fokozandó, Aszafjev zenéje nemcsak a titkolt szerelem érzékeltetéséire irányult, hanem ezzel együtt a zeneszerző Puskin korának jellemző orosz légkörét is igyekezett felcsillantani. Ezért a mű kompozíciójában érvényesítette tudományos elméletét az úgynevezett zenei intonációról, mely szerint a zeneszerzőnek „érezni“ kell annak a kornak a légkörét, sajátos „szagát“, amelyben a zenemű cselekménye játszódik. A Bahcsiszeráji szökőkútban ezt az igyekezetei siker koronázta. A szlovák fővárosban húsz esztendő eltelte után újították fel Aszafjev balettjét. A mostani felújítás koreográfusa és rendezője, Jozef Zajko két évtizeddel ezelőtt Václav szerepét táncolta. Ez többek között azt is jelenti, hogy Zajko alaposan ismeri a zeneművet, s tisztában volt a színpad- ravitel minden problémájával, ismerte a buktatókat is. Feltételezésünket a mostani bemutató megerősítette, hiszen olyan érett, magas színvonalú előadást láthattunk, amely véleményünk szerint még a legvéT- inesebb várakozásokat is felülmúlta. Zajko szándéka nyilvánvalóan az volt, hogy lírai szépségű, kicsengésű, ugyanakkor azonban megfelelő lüktetésű koreográfiái poémát állítson színpadra, elsősorban tánceszközök segítségével. Elgondolását a jól átgondolt „tánc-partitúra“, valamint a szólisták ki váló teljesítményének eredmé nyeképpen maradéktalanul va lósította meg. A sikerben tér mészetesen P. M. Gábor (a pro lógus és az epilógus nehezen kivehető „szökőkútját“ kivéve) díszleteinek és L. Purkyňová gyönyörű jelmezeinek is jelen tős része van. Az előadás szinte valameny nyi alkotó eleme megérdemel-, né az aprólékos méltatást, ám hely hiányában úgy érzem, hogy elsősorban a koreográfia érdemel megkülönböztetett figyelmet. Zajko koreográfiája R. Zacharov aránylag jól ismert koncepciójához igazodott, s ezen belül tudott érdekes és önálló lenni. Az első részben a balettkar magas szinten adta elő a három lengyel táncot. Ezen kívül ebben a részben Mária és Václav jól kidolgozott dialógusa, s a lengyelek és tatárok plasztikusan megjeleni tett viadala érdemel dicséretet. A második felvonásban elsősor ban Zarema lépés-variációi, valamint Girejov háreme rabszol ganőinek a tánca volt átlagon felüli. Legkiegyensúlyozottabb nak a harmadik felvonást tartom, amelyben Mária és Gireja hibátlanul előadott pás de deux-ja, továbbá a lendületes zárókép ragadtatta tapsra a közönséget. Hasonlóan sikeres volt a negyedik felvonásban a tatár harcosok vad tánca, Nur Ali virtuóz teljesítménye, s főleg a szép lírai epilógus a könnyek szökőkútjánál. Minden túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a mostani felújítás legkellemesebb meglepetése a szólótáncosok elsőrangú teljesítménye volt. Jozef Zajko nem félt a kockázattól, és az eredmény őt igazolta: a rendező a főszerepeket fiatal művészekre bízta, akik ezúttal éltek a lehetőséggel és a bizalmat kitűnő teljesítményekkel hálálták meg. A dicséret elsősorban a Máriát alakító Danica Pilzovát és Viera Kolárovát illeti, akiket nyugodtan nevezhetünk az évad felfedezettjeinek. Kevés kivételtől eltekintve fölényes biztonsággal, „széles skálán“ táncoltak. Nagy Zoltán és Mikulás Vojtek különösen az első felvonásban nyújtottak a partnernőikhez hasonló teljesítményt. A Girej khánt táncoló Juraj Ha- ľamáról, az egyenletesen fejlődő Gabriela Demoviöováról (Zarema), Jozef Dolinskýról (Nur- Ali), de a többi szólistáról is elismeréssel írhatunk. Az idei színházi évad elején, a Hattyúk tava ugyancsak figyelemre méltó felújításakor azt írtam, hogy a jelek szerint a szlovák fővárosban jobb „balett-időkre“ ébredünk. Ügy tűnik, hogy érzésünk nem csalt, ezt a mostani felújítás is bizonyítja. A „hét szűk esztendő“ után remélhetőleg állandósul a bratislavai balettegyüttes színvonala, s ezért már most érdeklődéssel tekintünk a következő színházi évad balett-bemutatói elé. ALFRÉD GABAÜER Könözsi felvétele KEDVES VENDÉGEK A Rajkó-zenekar vendégszereplése Telt házat vonzott nemrég a šafárikovói (tornaijai) szabadtéri színpad nézőtere. A világhírű budapesti Rajkózenekar hegedűinek húrjain szólaltak meg a szebbnél szebb nóták, magyar népdalok. . Az előadást megelőzően sikerült néhány szót váltanom Né meth Lászlóval, a közel harminc tagú csoport vezetőjével, aki a következőket mondotta a KISZ jelenleg Csehszlovákiában vendégszereplő híres együtteséről: — A művészegyüttes 1950-ben alakult. Zenekaraiban, kórusaiban, tánckaraiban és más művészeti csoportjaiban több mint 500 fiatal részesül művészeti nevelésben. A végzősök érettségi vizsgát tesznek, majd hivatásos művészekké válnak, hogy a legmagasabb szinten műveljék a „tiszta forrásból“ előbuggyanó ritmusokat. Sok ezer fellépés áll már mögöttünk. Ausztrália kivételével minden kontinenst bejártunk. Amerre jártunk, mindenütt szép sikert arattunk. Ifjú művészeink az eddigi világifjúsági találkozókon 23 aranyérmet szereztek. A közönség elismerése, hálás tapsa azonban mindennél többet ér nekünk. Boldogok vagyunk, hogy közel tudunk férkőzni az emberek szívéhez ... Az együttes tagjainak átlagos életkora mindössze tizenhét év. A legfiatalabb tag Mendi Gyurka, aki még kilenc esztendős sincs. A műsor nagy sikert aratott. KOVÁCS ISTVAM Ä CSEHSZLOVÁK RÁDIÓ KIÁLLÍTÁSA PRÁGÁBAN A minap harsonaszóval nyitották meg a Csehszlovák Rádió kiállítását a prágai Szláv-sziget Zofin-palotájának termeiben. Ezt megelőzően — amint az a hasonló ünnepélyes alkalmakkor szokássá vált — jubileumi képeslapokkal, emlékérmekkel és üdvözletekkel megtelt óriási léggömb emelkedett lassan, méltóságteljesen a Moldva vízéről a magasba, hogy eljuttassa postáját rendeltetési helyére, a kiállításra. Ezen az ünnepélyes kereten nincs okunk csodálkozni, hiszen teljes ötven esztendő telt el az emlékezetes nap óta, amelyen a Csehszlovák Rádió először sugározta műsorát az éterbe ... Mielőtt az épületbe lépnének, az udvaron hasonló katonai sátor fogad, mint amilyen 1923. május 18-án a Prága melletti Kbelyben a stúdió szerepét töltötte be. Néhány lépést teszünk csupán, hogy az egyik panelen elolvashassuk a XIV. pártkongresszusnak a tömegtájékoztató eszközök feladataival kapcsolatban hozott határozatát és máris visszazökkenünk a történelembe. A fényképek, a diapozitívok és a hangfelvételek a rádió 1923 —’39 közti múltját, fejlődésének éveit idézik. A legrégibb adó- és vevőállomások modelljein, illetve alkatrészein keresztül fokozatosan jutunk el a háború előtti rádiókészülékek különböző típusaihoz. A kiállítás további része a fasiszta megszállás korát, népeinknek a nácik elleni harcát szemlélteti, majd a Szlovák Nemzeti Felkelés eseményeivel foglalkozik. Rámutat a Rádió szerepére a prágai májusi felkelésben és 194« februárjában, a szocialista rádió születésének idején. Ezt a negyed évszázadot a rádió szerkesztőségeinek munkáját megörökítő felvételek és adatok újítják fel emlékezetünkben. A kiállítás tervezői a fono- szalonokban — monofon, sztereofon és kvadrofon — közvetítéséből is ízelítőt nyújtanak a látogatónak. A ío nobarokban pedig fülhallgatóval kísérhetjük figyelemmel a különböző műsorok feljegyzéseit. A készülék K. Gottwald, A. Zápotocký hangját ugyanolyan élethűen adja vissza, mint Karel Čapek, vagy J. Levitan, az első szovjet rá- dióbemondő beszédét. A kiállításról az R 50 jelzésű nyilvános stúdió sem hiányzik, ahol az egyes műsorokat „fel- játsszák“, majd azonnal közvetítik. A látogató itt próba közben is találkozhat színészekkel, szólistákkal és együttesekkel, s a riporterek, a rendezők, sőt a hangkeverőtechnikusok munkáját is figyelemmel kísérheti. Ez a stúdió egyúttal a kulturális és esztrádműsorok színhelye, melyben beszélgetésekben, előadásokban is részünk lehet. A kiállítás utolsó részében a Polgári Honvédelmi Szövetség munkájával ismerkedünk meg. A kisteremben elhelyezett OK 50 R jelzésű amatőr adóállomás aa egész világgal kapcsolatot te~ remthet. A Szláv-szigeten a Tesla vállalat legújabb, már forgalomba hozott, rádiókészülékeivel is ta- lálkozunk. A Kovoslužba pedig tanácsadó szolgálatával áll rendelkezésünkre, és a helyszínen javítja meg elromlott zsebrá-- diónkat. A tanulságos expozíción azonban nemcsak a felnőttek találnak számításaikra. A gyermekek és az ifjúság részére rendezett különböző játékok iS igen népszerűek. Nemi csoda tehát a főváros lakosságának rendkívüli érdeklődése a rádiókiállítás iránt, mely technikánk múltjába, fejlett jelenébe és jövőjébe is betekintést nyújt. KARDOS MÁRTA ~T essék fiatalúr, vegyen, j válogasson nyugodtan, kiszed.eged.heti a leg- s. ?bbeket fiatalúr, egy fej csak 60 fillér, olcsó, friss saláta — csábított vásárlásra a kedélyes, vagy (ki a megmondhatójaI talán burkoltan gúnyos zöldséges asszony, amikor a kora reggeli bevásárlás elmulasztásának büntu datától némileg elszontyolod va és kissé bizalmatlankodva léptem egii nagy halom fejes saláta elé. A jutányos ínyencséggel kecsegtető délibáb azonban egyhamar, illetve már az első futólagos szemügyre vétel után széjjelfoszlott. A salátafejeket hol kókadtnak, hol fonnyadtnak, hol fejletlennek, hol meg túl fejlettnek és — mi tűrés-tagadás — az arány tagosnál sárosabbnak találtam. Sebaj — gondoltam — talán akad a halomban olyan dísz példány is, amilyet az egészséges táplálkozásra s a vita mindús zöldség minél gyakoribb fogyasztására felszólító, színpompás egészségüqyi fal ragaszokon oly sokszor meg csodáltam. De sajnos, nem akadt, nem és nem. Juszt sem akadt, bármennyire iqyekez lem a válogatással. — Pechem van — dünnyög tem zavartan, mert hovatovább idegesített a hosszas keresgélés, habár ilyenkor délidőben nem sürgettek a mögöttem so rakozó vásárlók. Egymagam álltam szemtől szembe a köz- ellátás engemet nyilván bízta'FIATALÚR tóan mustráló, a salátához hasonlóan hervadozó őrangyalával. — Hát igen — gondoltam, ma már türelmesek, sőt előzékenyek az elárusítónők. íme, ez a néni is milyen elnéző. Nem tukmál rám erőnek erejével holmi selejtes vacaksá got. Bizony, bizony, új idők, új kapcsolatok a vevő s az eladó között. Nem úgy, mint régen, amikor a naqyszáiú, oda mondogató piaci kofák csak a cseléddel bevásárolni iáró nagyságához voltak udvariasak, nekik hajbókoltak, de a vékonypénzű vevőt sokszor le kicsinylő, arcpirító megjegyzésekkel nógatták az egyszer mar kézbe vett áru megfizetésére és futólépésben távozásra. És ez a kedélyes asz- szonysáq nemcsak kedves szó ml kínálja áruját, hanem fiatalúrnak is titulál engem. Nem is egyszer, hanem egymás után néhányszor, pedig láthatja, hogy már régen magam mögött hagytam az élemedett- ség első stációját. Ez igazán kedves tőle, tekintet nélkül a saláta silány voltára. Eképpen tűnődtem, miközben szinte gépiesen rakosgattam a kosár szélére a kevésbé és még kevésbé vonzó, bevásárló elődeim által már több szőr kiselejtezett salátafejeket. Ám váratlanul ki kellett zökkennem optimista merengésemből és szorgos salátaválogató tevékenységemből. A kedves, kedélyes, fiatalurazó asszonyság ugyanis imigyen szakított félbe: — Hallja fiatalúr, ne túr káljon annyit abban a salátában! Hiszen potom áron ad juk, vigye végre azt, amit és amennyit akar. Ne dobálja ide oda, ne tapogassa annyit azt a salátát! Minek kotorászik annyit? Csak összegyömöszöli a salátát és leveri a levelét' Nos, hány fejet vesz fiatalúr? Csak kettőt? — Csak! fis köszönöm fia talasszony az olcsó bókot, köszönöm a gyengéd figyelmeztetést. — Csau, fiatalasszony ... KOLÁR MARCELL IM-ľfSlsTri »iii JkI SI A martini Túróci Gépgyár luCe- neci (losonci) üzeme azonnali belépéssel alkalmaz államvizsgával rendelkező hegesztőket. A fizetési feltételekről személyesen vagy írásban is meg lehet állapodni. Havi kereset 2700 és 3500 korona között. Nőtlenek számára lakást biztosítunk, családosoknak 1973 negyedik negyedévében családi lakást adunk. Étkezés az üzemi étteremben. Ezen kívül felveszünk főiskolai vagy középiskolai végzettséggel rendelkező dolgozót (párttagot). Szakirány: közgazdasági, műszaki vagy jogi. Fizetési beosztás T 11—12. Az érdeklődők személyesen vagy írásban luceneci (losonci) üzemünk személyzeti osztályán jelentkezzenek, ahol bővebb felvilágosítást nyújtunk. Telefon: 5311-15. Turčianske strojárne, n. p. Lučenec S A Vil kei Efsz (losonci tárás) ezúton keres — állatgondozókat, — etetőket és — fejőket. Háromszoba összkomfortos lakást biztosítunk. Feltétel: legalább két családtag dolgozzon az állattenyésztésben. A szövetkezeti alapbői személyenként 3000 koronát juttatunk, ezen felül lehetőség van állami juttatásra 6000 koronáig. Fizetés: 2000—3000 korona. Érdeklődni lehet a szövetkezet irodájában személyesen vagy telefonon. Telefonszám: 391-53. ÚF-87 El Eladó Skoda MB 1000 — 1968, garázsolt. Telefon Bratislava: 658- 572. Ú-630 ü Jól szituált idősebb férfi elhagyott asszonyt keres. Falun lakom. Jelige: Gyermekes előnyben. 0-633 ■ B n c z Sándornak Komáromba 50. születésnapja alkalmával sok szerencsét, erőt, egészséget kívánnak szülei. Ú-ö2ö 19: ii Harmonikát — minden fajtát javítunk, hangolunk. Hangszerjavító, Zámočnícka 4, Bratislava. 0-605 Kľ® áfc istil
