Új Szó, 1973. május (26. évfolyam, 102-128. szám)
1973-05-22 / 120. szám, kedd
A harcos író A napokban ünnepeltük Henri Barbusse, a neves francia kommunista író és publicista születésének 100. évfordulóját. Pályáját szimbolista költőként kezdte, majd natúralisztikus jellegű írásokkal hívta fel mayára az irodalmi közvélemény fi- gyeimét. Az első világháború idején A tűz című világsikert aratott regényében megrendítő hűséggel rajzolta meg egy szakasz közkatona életét és szenvedését a lövészárkokban. E regény nemcsak az első, hanem művészileg máig leghitelesebb vallomás a háborúba sodort ember szenvedéseiről. A tűz és Barbusse későbbi regényei Európa egész szellemi életére hatottak. Az 1920-as évek végén Monde címmel szerkesztett hetilapot, amely a haladó értelmiség legjobbjait mozgósította a fasizmus és a háború elleni küzdelemre. Romain Rolland nal és Makszim Gorkij-jal együtt Jó szervezője volt a cselekvő humanizmus szellemében indított mozgalmaknak. A halála előtt /1935j írt szépirodalmi műveiben, esszéiben, cikkeiben is harcos magatartása, kommunista humanista meggyőződése jutott kifejezésre. Következetesen szembe szállt a fasizmussal és leleplezte az imperialista háború aljasságát és borzalmait. Munkásságával a szocializmus ügyét szolgálta, felemelte szavát a Szovjetunió elleni intervenció, valamint a magyarországi fehérterror ellen is. Többször járt a Szovjetunióban és lelkesen számolt be az ott folyó építőmunkáról, az új társadalmat építő szovjet emberek életéről. Főművét eddig hatvan nyelvre fordí tották le. A tűz megjelenése után a szerzőt az egyszerű kato nák ezrei keresték fel leveleikkel. Az egyik katona így írt: „A tűz a mi pokoli életünk tükre, benne van mindaz, amit elszenvedtünk, minden, amit elgondoltunk. Köszönjük, hogy leleplezte a háborút és a jövő számára megfestette ezt a korszakot.“ Henri Barbusse akárcsak kortársa és fegyvertársa, Romáin Rolland, a második világháború előtt leszállította az írót az elefántcsonttoronyból, és a tömegek, az egyszerű> emberek vágyainak harcosává és eszmei szószólójává tette, mintegy példát mutatva, hogy az igazi írónak mi a kötelessége mindenkor. Alább A tűz című írásának első fejezetét közöljük. (b) Henri Barbusse: A LÁTOMÁS 1973. V. 22. A Dent du Midi, az Aiguille Verte és a Mont Blanc csúcsával szemközt, a szanatórium heverőin, vértéi en arcok fehérlenek ki a takarók mögül. A ikórházpalota első emeletén fatörzsekből épült az erkélyszerű terasz, üvegfal védi és elszigetelten áll a világ felett. A piros, zöld, dohánybarna vagy fehér, finom gyapjútakarók felett — ahol túlfinomult és égőszemű arcok rajzolódnak ki — nyugalom honol. A heverőkön csend uralkodik. Valaki köhögött. Azután nem hallatszik más, mint egy könyv szabályos időközökben zizzenő lapozása, egy-egy halkan, mormolva váltott kérdés és felelet a szomszédok között, vagy olykor a mellvéden egy varjú szárnyának legyezőcsattogásszerű zöreje; a merész madár elhagyta társait, melyek úgy repülnek tova az áttetsző messzeségben, mint ahogy egy fekete gyöngyökből fűzött olvasó szemei peregnek. A csend törvény itt. Egyéb ként azok a gazdag és független emberek, akiket egyazon balsors űzött ide a világ minden tájáról, rég leszoktak a beszédről. Önmagukba fordultak, életük és haláluk felett töprengenek. Egy szolgálólány jelenik meg az erkélyen: lépte halk, és fehér ruhát visel. Újságokat hoz és szétosztja azokat. — Hát megtörtént — szólal meg az, aki elsőnek bontotta Bei újságját. — Megüzenték a háborút. Bármennyire elkészültek erre a hírre, most mégis megdöbbennek, mert megérzik végzetes jelentőségét. Ezek az okos és művelt emberek — akik a szenvedés és gondolkodás hatására belső világuk felé fordultak, s elszakadtak az eseményektől és csaknem az élettől is, akik az emberiség többi részétől szinte már az utókorba távolodtak — maguk elé merednek a messzeségbe, az élők és eszeveszettek érthetetlen világa felé. — Ausztria bűnt követ el — fezól az osztrák. — Franciaországnak ikell győznie — véli az angol. — Remélem, legyőzik Németországot — mondja a német. Ismét elhelyezkednek takaróik alatt, párnáikon, szemközt a hegycsúcsokkal és az égbolttal. De bár a lég tiszta körülöttük, a csend mégis megtelt az imént érkezett hírrel. — A háborúi A fekvők közül néhányan megtörik a csendet, félhangosan ismételgetik e szót, s elgondolkodnak afelett, hogy ez a modern kor, de jóllehet minden idők legnagyobb eseménye. És ugyanakkor ez a hír zavaros és sötét káprázatot varázsol szemük elé, a tiszta tájra. A völgy békés térségein, melyeket rózsapiros falvak és bársonyos legelők díszítenek, a fenséges hegyeken, a fenyvesek fekete és az örök hó fehér csipkéin emberi nyüzsgés támad. Jól kivehető csoportokban «m bér tömegek mozdulnak. A mezőkön a támadók, miimt hullám a hullámot, követik ét> elborítják egymást, majd hirtelen megtorpannak; a házak mint felkoncolt emberek hevernek és ugyanígy a városok is, a falvak helyén fehér kőhalmok, mintha az égből dobálták volna le őket a földre; holtak és sebesültek iszonyú szállítmányai rútítják el a mezőgégeket. Minden nemzet itt látható: határaikat szétmarta a mészárlás, és szüntelenül tépik szívükről az életerővel és vérrel teli új katonákat; az élők áradata csak úgy ömlik a holtak folyamába. Északon, délen, nyugaton: mindenütt csaták dúlnak a messzeségben. Bármerre fordul az ember, nincsen olyan égtáj, amerre ne tombolna a háború. A sápadt szemlélők egyike, könyökére támaszkodva, felsorolja és számba veszi a hadviselőiket, a mostaniakat és az el- jövendőket: harmincmMlió katona. Egy másik, kinek szeme előtt mészárlások látomása oi'káziik, ezt dadogja: — Két egymással küzdő hadsereg nem egyéb, mint egyetlen nagy hadsereg, amely ön- gyilkosságot követ el. — Nem lett volna szabad megtörténnie — szólal meg a sorban legelső, mély és kongó hangján. De egy másik ezt mondja: — A francia forradalom kezdődik újra. — Reszkessenek a trónusok! — jövendöli egy mormoló hang. A harmadik ezt fűzi hozzá: — Talán ez az utolsó háború. Csend támad, azután néhány arc, amely még sápadt az éjszaka unott szenvedésétől, vagy amelyen még a verejtékes álmatlanság tükröződik, megvo- naglik. — Meg kell akadályozni a háborúkat! Lehetséges ez? Megakadályozni a háborúkat! A világ nyavalyája gyógyíthatatlan. Valaki köhög. Azután a napsütötte rétek nagy nyugalma, a békésen legelő, fényes szőrű tehenekkel; a fekete erdők és a kéklő messzeség elnyeli ezt a látomást, s kihuny rőt visszfénye a tűznek, melyben lángolva elhamvad e vénhedt világ. A végtelen csend elnémítja a gyűlölet és a szenvedés moraját. amely a mindent felforgató, sötét zűrzavarból hatolt el hozzájuk. A beszélgetők mindegyike ismét visszatér önmagához. tüdeje rejtelmein és teste épülésén töpreng. De amikor az este leszáll a völgyre, vihar kerekedik a Mont Blanc gerincén. Tilos kimenni a szanatóriumból ezen a veszedelmes estén, mert a verandára is — a kikötőbe, a biztonságos révbe, ahová visszahúzódtak — elhatolhatnak a vihar utolsó hullámai. A súlyos sebesültek, akiket belső seb marcangol, mereven szemlélik az elemek viaskodá- sát, amint a hegy felett egy-egy mennydörgés csattan, mely felkavarja a láthatár felhőit, akár a tengert, és mindannyiszor tűz- és vízoszlopokat lövell az estii szürkületbe. Azután e sápadt, beesett arcok a sasok röptét követik, melyek az égen kö röznek s a kődgomolyagon ke resztül a magasból alátekintenek a földre. — Megszüntetni a háborút! — mondják. — Megszüntetni a vihart ! De a világtól eltávolodott szemlélődök, akik már mentesek minden pártszenvedélytől, megszabadultak az elvakultság tói. az előítéletek bilincseitől, s akik előtt a maguk egyszerűségében derengenek fel a dolgok — világosan látják a lehetőségeket. A sor végén fekvő felkiált: — Ott, odalent, kúszik vala mi. — Igen .. . Mintha élőlények volnának. — Növényfélék. — Inkább emberfélék. S íme, a vihar komor fényénél, a zilált, fekete fellegek alatt, melyek mint gonosz démonok, lecsüngő karral nyúlnak el a föld fölött — mintha nagy, fakó síkság tárulna elé- buk. Látomásukban a sár és a víz mocsarából alakok bukkannak elő s görcsösen kapaszkodnak a földbe, a sártól megvakítva és összezúzva, mint iszonyú hajótöröttek. Mintha katonák volnának. A tócsáktól csillogó hatalmas síkságot keresz- tüil-kasul párhuzamos csatornák szelik át, s vízzel telt gödrök borítják. A hajótöröttek roppant tömege verődik a part felé. De a harmincmillió rabszolga. akiket a sár háborújában a bűn és a tévedés kergetett egymás ellen, felemeli emberi arcát, melyen végre felcsillan az akarat. A jövő a rabszolgák ke^ zébeu van, és jól látni már, hogy a régi világot az a szövetség fogja megváltoztatni, melyet egyszer ők kötnek meg, akiknek száma és szenvedése végtelen. FALUDY GYÖRGY fordítása Sálló és étterein a Ještéden A feštédi tv-t or ony szállót és éttermet június végén helyezik üzembe. A Libereci Magasépítő Vállalat dolgozói teljes lendülettel dolgoznak a befejezési munkán. Felvétel: CSTK — Ö. Krejčí ÚJ TISZTSÉGBEN Beszélgetés az SZLKP trebišovi járási bizottságának titkárával Ondrej PLUTKO mérnök népiesen mondva „benősült“ Zatín (Zétény) községbe. A michalov- cei járásból tanítóként került ebbe a Latorca menti faluba. A fiatal kommunista tanító szlovák létére is jól megértette magát a község többnyire magyar ajkú lakosságával, s magyarul is megtanult. A helybeli közös gazdaság vezetői annak idején felkérték, segítsen a könyvelői munkában. Vállalta, sőt később teljesen „átállt“, könyvelő lett a szövetkezetben, így alkalma volt alapos betekintést nyerni a közös gazdaság helyzetébe, egyre inkább érdekelte a mezőgazdaság, szövetkezetük fejlődésének ügye. Közben elvégezte a Nitrai Mezőgazdasági Főiskolát. Minden erejét, tudását a szövetkezet fejlődésének szentelte. Nem véletlen, hogy a tagság bizalma az elnöki székbe ültette. Több éven át vezette a zétényi szövetkezetei, amely a trebišovi járás egyik legjobb közös gazdaságává fejlődött. A kiváló gyakorlati és szaktudással, jó emberi tulajdonságokkal rendelkező zétényi szövetkezeti elnököt a felsőbb szervek magasabb tisztségbe szemelték ki. Előbb a Trebišovi Jnb alelnökévé választották s rövid idő múltán az SZLKP trebišovi járási bizottságának mezőgazdasági titkári teendőivel bízták meg. Plutko elvtárs mint szövetkezeti elnök is jól ismerte a járás mezőgazdaságának helyzetét, érdekelte, hol, mi történt, milyen eredményeket értek el. Tudta, mit kell tenniük, hogy szövetkezetük a járás élenjárói közt maradhasson. Ezért új megbízatásával is hamar megbarátkozott. Hiszen „csak any- nyi“ változott, hogy a Zétényi Efsz helyett ezután az egész trebišovi járás mezőgazdasági politikájáért felelős. Sokszor jártunk együtt a zétényi határban, Plutko elnök minden alkalommal meglepett valami újjal, az újságíró mindig talált a szövetkezetben „ceruzavégre“ valót. Most a titkári szoba asztalánál beszélgetünk a trebišovi járás mezőgazdaságának helyzetéről, távlatairól. Kérésünkre Ondrej Plutko mérnök, a trebišovi járási pártbizottság titkára, így jellemzi az elmúlt esztendő eredményeit. — Járásunk területén a mezőgazdaságban dolgozó kommunisták és pártonkívüliek legna gyobb felelőségük tudatában láttak hozzá az elmúlt években a mezőgazdasági termelés fejlesztéséhez s az eredmény nem maradt el. Ennek bizonyítéka az a tény, hogy az 1970-es évhez viszonyítva tavaly 22,5 százalékkal növelték a mezőgazda- sági bruttó termelést. A kalászosokból, — ahol 6,4 mázsával növekedett az átlaghektárho- zam — az országban elsőként teljesítettük a felvásárlási tervfeladatokat. Terven felül 796 mázsa gabonaneműt, 667 mázsa burgonyát, több mint 14 000 mázsa cukorrépát és 166 mázsa szőlőt értékesítettünk. A V. Ho- reš-i (Nagygéres) „Győzelmes Október“ Efsz, a bolyi, a V. Ka- menec-i (Nagy kövesd), a Z. Hradište-i és kravanyi szövetkezet jóval 36 mázsán felüli átlagot ért el hektáronként kalászosokból. Cukorrépából a Svi- nicei (Szinyér) Efsz 729, a zatí- ni (Zétény) 723, az oboríni (Abara) 687, a čičarovcei (Csi- cser) szövetkezet 625 mázsás átlaghozamot ért el. Az állati termékek felvásárlási tervét is terven felül teljesítettük. Járásunk területén 2609 literes — 109 liter tejjel nagyobb, mint 1971-ben — a fejési átlag, de ezzel nem vagyunk elégedettek. Ezen a téren legjobb eredményt a Poíanyi IPolyány) Efsz ért el, mégpedig 3155 literes átlaggal. A marhahús termelése terén a V. Horeš-i Efsz volt a legjobb, 1,16 kg-os súlygyarapodást ért el. A sertések napi súlygyarapodása a cejkovi, a bolyi és a bafikai szövetkezetben volt a legjobb, 0,59 kilogramm. — Milyen feladatok megvalósítása vár a járás mezőgazdasági üzemeire az idén? — Előrebocsátom, tervezett feladataink 1973-ban nagyon igényesek. Az elmúlt évhez viszonyítva a tehénállomány 6,8 százalékkal, a kocák állománya 3,8 százalékkal nő. Elég nehéz tennivaló vár ránk a tejtermelés területén, hiszen 19,2 százalékkal több tejet, csaknem 31,5 millió litert kell értékesítenünk. Ez azt jelenti, hogy minden tehéntől 2450 liter tejet kell piacra adnunk. A hízó marhánál átlagosan napi 0,90 kg-os, a sertéseknél 0,51 kg-os súlygyarapodásokat kell elérnünk. A kalászosoknál 33,5, a magra termesztett kukoricánál 45 mázsás átlaghozamot terveztünk. — Hallhatnánk néhány szól azokról a szervezési és egyéb intézkedésekről, melyeket a központi pártszervek, valamint a járási pártkonferencia határozatai szellemében tesznek au említett feladatok megvalósítására? — A mi termelési ágazatunkban is érvényesek a szocialista racionalizációval kapcsolatos szabályok. Segítségükkel akarjuk feltárni a kihasználatlan forrásokat, tartalékokat. Nagy gondot fordítunk az idén például a tüzelő- és az energiamegtakarításra, a kézi munkát végző dolgozók számának csökkentésére mind a növénytermesztésben, mind az állattenyésztésben, elsősorban a gépek és a vegyszerek használatának bővítésével. Rendkívül nagy gondot fordítunk a szocialista munkaverseny és a dolgozók munkalelkesedéséből fakadó kezdeményezés fejlesztésiére. Ezen a téren jó tapasztalataink vannak. Az idén a járás mezőgazdasági dolgozói a győzelmes február 25. évfordulójának tiszteletére 2703 egyéni és 270 kollektív felajánlást tettek, melyek értéke megközelíti a 11 millió koronát. Jelenleg járásunk területén 33 szocialista munkabrigád tevékenykedik a mezőgazdaságban, további 20 munkaközösség versenyez érte. Az elmúlt évek tapasztalataiból kiindulva az eddiginél nagyobb mértékben szeretnénk kihasználni a szövetkezetek kooperációs tevékenységének előnyeit. Járásunkban jelenleg hatvankét mezőgazdasági vállalat tizenegy kooperációs társulást alkotva működik együtt. Ennek igen sok pozitív eredménye van. A termelés kedvező összpontosításának további formája az efsz-ek nagyobb egységbe történő társítása. Tavaly tizenkét szövetkezet lépett a társulás útjára. Ebben az időszakban a szakemberek azon a tanulmányon dolgoznak, mely szerint az összevont szövetkezetekben végrehajtjuk a termelés optimális szakosítását. Készülőben van nak az 1980-ig, illetve 1990-ig szóló távlati tervek is, melyek meghatározzák a járás mező- gazdaságának fejlődési irányát. A tervezett építkezési beruházások természetesen ezekkel a távlati tervekkel legszorosabb összhangban valósulnak meg. Néhány közülük már folyamatban van. Tudjuk, mit akarunk, ezért derűlátással tekintünk járásunk mezőgazdaságának jövőbeni fejlődése elé. KULIK GELLERT M MIHAIL RAKOVSZKIJ, a Szovjetunió Minisztertanácsa mellett működő Állami Tervbizottság, a Goszplan alelnöke, az önműködő számítógépek egységes rendszerének kialakítását a szocialista országok legnagyobb közös létesítményének tartja. A gépszerkesztési a gyártási és a számítógépalkalmazási együttműködésről szóló egyezményt 1969-ben írta alá Bulgária, Csehszlovákia, Magyarország, az NDK, Lengyelország, a Szovjetunió és a közelmúltban Kuba is.
