Új Szó, 1973. május (26. évfolyam, 102-128. szám)
1973-05-22 / 120. szám, kedd
Ü J FILMEK AZ ÁRULÁS NAPJAI (cseh) A csehszlovák filmművészet történetében a maga nemében páratlan vállalkozásnak tekinthető Otakar Vávra és Miloslav Fábera munkája, akik — mint arra a film címéből is következtethetünk — a müncheni szerződés aláírását, az újkori történelem egyik legszégyenletesebb eseményének körülményeit rögzítették celluloid szalagra. Mint ismeretes, csaknem 35 évvel ezelőtt, 1938. szeptember 30-án a négy nagyhatalom képviselői: Chamberlain, Daladier, Mussolini és Hitler Münchenben ragaszkodik a valósághoz. A mű élethű, ám mégsem hagyományos dokumentumfilm, nem eredeti felvételekből összeállított alkotás. A műfaj, melyet alkalmazott, a történelem, az ösz- szefiiggések megértése, láttatá sa szempontjából többet ad, mint amit eredeti felvételek adhatnak; a film hatalmas ke resztmetszet, melyben a tragikus történelmi eseményeket látjuk dokumentumszerű pontossággal, de művészi szinten, játékfilmen. Az alkotásban az események két síkon mozognak: egyrészt Az 'r lás utt^jai című színes történelmi freskó egyik jelenei egyezmenyt írtak alá, melynek értelmében a hitleri Németor szág bekebelezte az akkori Csehszlovák Köztársaság határ- menti területét. Ez az esemény tulajdonképpen sorsdöntőnek bizonyult, s a német fasiszták őrült hódító hadjáratainak a nyitánya volt. Ezek az emlékezetes szeptemberi napok elevenednek meg Otakar Vávra rendező négyórás történelmi filmjében. Közel 35 év telt el a diktátum aláírása óta s ez a távlat az alkotók számára lehetővé tette, hogy az események mélyebb és alaposabb ismeretében ábrázolják a történelmi eseményeket. Ez diő alatt ugyanis számos munka, dokumentumjel- legű írás látott napvilágot, fény derült több tisztázatlan körülményre, hozzáférhetővé váltak a korábban titkos feljegyzések, a történészek bepillanthattak a brit külügyminisztérium eddig „hét lakat alatt“ tartott levéltárának anyagába, sőt magángyűjteményekben is i£jn jelentős dokumentum-felvételekre bukkantak (így pél- díul az alkotók érdekes felvételeket kaptak a nyugatnémet Kurt Hofmantól, Hitler udvari fényképészének fiától). Ezek a körülmények a két forgatókönyvírót: Otakar Vávrát és Miloslav Fáberát arra késztették, hogy a művészet segítségével összegezzék a müncheni szerződéssel kapcsolatos eseményeket. Otakar Vávra rendező filmje — saját megfogalmazása szerint — művészi dokumentum. Ez azt jelenti, hogy alkotása hiteles, korhű filmkrónika, melyben az események ábrázolása rendkívül igazságos és tárgyilagos, a rendező szigorúan szemtanúi lehetünk uz államférfiak tanácskozásának és bepillanthatunk a „kulisszák“ mögé, az alkotók ugyanis figyelmet szenteltek a látszólag jelentéktelen, de politikai szempontból annál lényegesebb mozzanatoknak, melyek befolyásolták, sőt meghatározták az események alakulását; másrészt párhuzamosan láthatjuk, hogyan fogadja a nép, az egyszerű emberek serege a politikai eseményeket, miképpen reagált ezekre. Megelevenednek előttünk a Karlovy Vary-i, a chebi, a libe- reci és a prágai tömegtüntetések. A történelmi események rekonstruálása mindig igényes munkát jelent, hiszen a hitelesség megteremtéséhez tartozik többek közt a színészek kiválogatása is (a filmben több mint 200 történelmi személyiség szerepel); az alkotóknak olyan egyéneket kellett keresniük, akik fizikailag is hasonlítanak a megformált figurához. A népes szereplőgárdából legalább néhány nevet megemlítünk: dr. Eduard Beneš szerepét Jifí Pleskot kelti életre, Bohuš Pastorekot Klement Gottwald szerepében láthatjuk, a svéd Gunnar Möller Hitlert személyesíti meg, Michal Doöo- lomanský Ján Sverma szerepét alakítja, a keletnémet W. Erli- cher Henleint formálta meg. A film stílusa helyenként egyenetlen, de ilyen hatalmas történelmi freskóban, amelyben az események krónikaszerű bemutatása ennyire különböző, nem is lehet egyenletes színvonalat, s mindvégig pergő ritmust biztosítani. A film azonban kifejezi mindazt, amire vállalkozott.-ymLÉZEREK A TÁVKÖZLÉSBEN Az elektroncsöves és tranzisztoros oszcillátorokban a rezgés szabad elektronok mozgásán alapul. A frekvencia növekedésével ezek az eszközök előbb-utóbb felmondják a szolgálatot (szórt kapacitás, futási sebesség}. A mikrohullámú oszcillátorokkal sem lehet bizonyos frekvenciahatáron túl dolgozni. A mézer- és lézerrendszerekben nem elektronok oszcillálnak, hanem az aktív anyagtól függően az atomok, molekulák, ionok, mint szigorúan együttműködő elemi oszcillátorok szerepelnek. A kilépő igen nagy (több mint száz THz) frekvenciájú elektromágneses nyaláb: látható fény. A lézersugár szigorúan monokromatikus és koherens, míg az izzólámpák igen széles frekvenciaspektrumban emittálnak, különböző irányokba és különböző fázishelyzetben. A kilépő nagy energiájú, igen nagy frekvenciájú, kis divergenciájú (széttartó) fényhullám nagy információkapacitással rendelkezik. Távközlési célokra ez a nagy információkapacitás többcsatornás rendszerekben használható ki mind a nemzetközi, mind a belföldi forgalomban. A távközlési rendszerek aszerint csoportosíthatók, hogy a lézersugár terjedése vákuumban, légkörben vagy fényvezető közegben történik-e. A lézeres átvitel előnye, hogy titkos, igen nagy sávszélességű, nincs áthallása, frekvenciaváltható; hátránya, hogy duplex üzemmódhoz két sugárnyaláb kell, optikai rálátás szükséges, az összeköttetést befolyásolja az időjárás, nincs még teljesen kifejlesztve és drága. A lézeres rendszerek súlyos problémája az évszaktól, napszaktól és időjárástól független átvitel megvalósítása (légkörben), a megfelelő modulátor és demodulátor készítése, alkalmazása. MODULÁLÁS. Az igen nagy frekvenciájú fény információkapacitásának kihasználhatóságához szélessávú, igen jó modulátorok kellenek. A modulációs eljárások két fő csoportba sorolhatók: belső, illetve külső modulációs eljárások. A belső moduláció a lézerben végbemenő emisz- sziós folyamatok befolyásolásán alapul. Előnye, hogy kisebb modulálóteljesítmény szükséges, de a belső moduláció nagyobb zajjal jár, az oszcillátor frekvenciáját elhúzhatja, és a rezgés is leszakadhat. Belső modulálás történhet pl. a gerjesztő energia modulálásával, az abszorpciós sávok elektromos erőtérrel való eltolásával. A külső modulálás azon alapul, hogy a kilépő modulálatlan, koherens fénysugarakat vezérelt töltéshordozókkal való kölcsönhatás útján befolyásolják. Erre a kristályokban vagy folyadékokban fellépő elektrooptikai, magnetoop- tikai effektusokat, piezoelektromos kristályokat, valamint ultrahangtérben fellépő fénydiffrakciót használnak. Külső modulációs eljárás még a moduláló közeg abszorpciós élének villamos térrel való eltolása, és félvezetők villamos térrel indukált intenzitás-modulálása. A modulálás általában mikrohullámokon történik. A modulátorok üzemeltetése a modulátorfajták nagy többségében csak impulzusüzemben lehetséges. Nagyobb folyamatos teljesít? ményfelvétel melegedést, ennek következtében elhangolódást, torzítást, üzemzavart okoz, sőt a modulátort tönkre is teheti. A VÉTEL. A lézersugarak vételére haladóhul* lámú fotócsöveket, dióda detektorokat, félveze* tőket, fotoelektronsokszorozókat, fényelemeket, fotoellenállásokat és parametrikus erősítőket használnak. A detektorokra jellemző az érzékenység (egy becsapódó foton hány elektront, illetve hány szekunder fotont vált kij, az ér* zékelési frekvencia, a sötét áram (megvilágítás nélkül) és a saját zaj. A lézeres átviteli csatornarendszer lehet direkt és koherens detektálásit. A direkt-rend* szerekben a fény a detektor (érzékelő elem) érzékeny felületére esik, és innen elektromos jelként halad tovább az információ. A koherens detektálás optikai keverést jelent, azaz a beérkező modulált nyalábbal együtt egy másik nyalábot is ejtenek a detektor érzékeny felületére, és a néhány 100 MHz nagyságrendű különbségi frekvencia a szokásos rádiótechnikai berendezésekkel erősíthető. Kétirányú adás esetén a referenciajelet az adólézerből is ki lehet csatolni. A koherens detektálás előnye a direkt detektálással szemben, hogy nem rontja tovább a jel-zaj viszonyt, és statisztikus zajok esetében (amikor a zaj elnyomja a jelet) a koherens detektálás nagy érzékenységével még felfogható az információ. A vákuumbeli lézerrendszerek problémái főleg az űrhajózás kutatóit foglalkoztatják, ez az ideális átviteli közeg. Atmoszférikus átvitel esetén jelgyengülést okoznak a geometriai veszteségek, valamint a légkör állapota, iletve állapot- változásai. A maximálisan használható sávszélességnek határt szab a környezet sugárzása, a levegő részecskéi okozta diszperziós zaj, valamint a detektálórendszer. FÉNYTÁPVONAL ÉS SZÁLOPTIKA. A fény vezethető fénytápvonalban is, és így a külső környezet alig okoz veszteséget. A lézer belső zaja, (ami igen kicsi) és termikus zaj léphet fel csak, de torzítást okoznak a fénytápvonal belső tükröző felületének egyenetlenségei. A tápvonalban lehet vákuum, vagy semleges gáz. A konvergencia és a diffrakció miatt bizonyos távolságokra fókuszolóelemeket kell elhelyezni. A fénytápvonalnál nagyobb jövője van a száloptikának, azonban csak fajlagos csillapítása miatt egyelőre nem alkalmas, hogy felvegye a versenyt az elektromos távkábelekkel. A lézeres rendszerek gazdaságosan alkalmazhatók a mikrohullámú lánchoz hasonló láncban, mint sokcsatornás információátviteli rendszerek, de nagy jövőjük van a hordozható adó vevő lézereknek, és különösen fontosak a haditechnikában 100 százalékos titkosságuk miatt. Nagy előny, hogy az optikai rendszereken, modulátorokon, demodulátorokon kívül nem kell ú) fajta berendezéseket konstruálni; az eddig kifejlesztett és bevált „klasszikus“ rendszereket felhasználva lehet igen nagy számú csatornát szinte tetszés szerinti sávszélességgel átvinni. VEGYÉSZEK A BORKÉPLET NYOMÁBAN A mozikban nagy sikerrel játsszák „A ví-íbefűló a szalmaszálbn is kapaszkodik“ című francia vígjátékot. A szórakozni, kikapcsolódni vágyó nézők „üdvöskéjüket“, Louis de Funés-t (a képen középen) láthatják a film főszerepében. Vannak, akik a vegyi anyagok szimfóniájának nevezik a bort. Egy amerikai kutató remek találmányként emlegeti. Kétségtelenül igaza van, hiszen a bor — „a jó bor elűzi a gondot, megszünteti a fájdalmat, jótékony álomba ringat, feloldja a lélek görcseit, megjavítja az emésztést és majd minden érzékszervnek gyönyörűséget ad“ — legalábbis ezt állítják azok, akik mérsékelt mértékben, az egészségügyi szabályokkal összhangban élvezik. Tekintettel arra, hogy minden jó bor gyakorlatilag „egyéniség“, más-más illatú, más-más zamatú, inás-más színű, nem túloz az, aki a bort a vegyi anyagok szimfóniájának nevezi. Szimfóniának, amelyet maga a természet komponált etilalkoholból, több, különféle, szeszből, a cukor néhány fajtájából, enzimekből, féltucat vitaminból, húszféle fémből, több mint huszon- kétféle szerves savból — s még számos olyan jelentős összetevőből, amelyet ez ideig nem sikerült pontosan meghatározni. A bor kémiai sokrétűsége és bonyolultsága magyarázza, hogy ugyanaz a szőlőfajta más és más vidéken, más és más körülmények között, más és más kezeléssel egészen eltérő sajátságú bort eredményez. A must átalakulása borrá titokzatos, megmagyarázhatatlan, természetfeletti volt az ember szemében a csiszolt kőkorszaktól. Az is maradt egészen a XIX. századig, amikor Gay-Lussao megtette az első jelentős lépést a titokzatosság ködének szétoszlatása felé, leírva a cukor lebomlásának vegyi képletét. Gay-Lussac már azt is pedzette, hogy az egész folyamat valahogyan az oxigén hatására megy végbe. Bizonyos, hogy a „bortitok“, más egyéb kémiai ,,titkokhoz“ hasonlóan hamarosan meg oldódik, ha a kor vegyészei ezen a nyomon haladnak tovább. Sajnos, azonban Liebig, az akkor óriási tekintélynek örvendő német vegyész maga is „megmagyarázta“ a must erjedését. így: az erjedést egy lebontó „albuminoid“ anyag „rezgése“ okozza. Amit Liebig kinyilvánított — szentírás volt, legalábbis 1850-ig, amikor Pasteur újra foglalkozni kezdett a problémával. Pasteur két könyvet is szentelt a bor kémiájának. Ezekben kifejtette, hogy az erjedés az élet egy megnyilvánulási formája. Az élesztősejt az egyszerű cukrot is lebontja alkohollá és az erjedési folyamatban elkülöníthetők egymástól más tényezők is: a savasság, lúgosság és ellenőrizhetők azok az átalakító hatások, amelyek révén az erjesztő baktérium meghatározza a bor tulajdonságait. Honnan kerülnek azonban az élesztősejtek a szőlő levébe? Szerencsére nem kell széles körű nyomozást indítani utánuk: ott vannak magán a szőlőn. Mindenki ismeri a szőlőszemek ham- vasságát, amely nem más, mint leheletvékony viaszréteg: ez a bevonat védi meg a szőlőt nedvességtől, széltől, kártevőktől. Ebben a viaszrétegben nyüzsögnek az élesztősejtek, szőlőszemként mintegy tízmillió. A borélesztők százezer fajtája közül a legfontosabb a Sacchromyces cerevisiae var ellipsoideus. Jó bor lesz-e a mustból vagy gyenge? — ez attól függ, hogy a szőlő milyen körülmények között érik meg. Egyes kutatók szerint a szőlő — a talaj, a víz, a napfény és a hőmérséklet komplex terméke. Ezek közül is a hőmérséklet a leglényegsebb tényező a plusz 10 és plusz 20 C fok közötti évi középhőmérséklet. Ideális hőmérséklet a borszőlőnek: meleg, de nem túl meleg, hűvös, de nem túl hűvös. Meleg legyen, hogy a cukortartalom megfelelő értéket érjen el, hiszen ez változik alkohollá. Hűvös legyen, mert ez biztosítja a megfelelő savtartalmat, ami különösen a száraz asztali borok esetében elengedhetetlen követelmény Anyagát tekintve a leszüretelt szőlő 10—20 százaléka héj, csutka és mag, 80—90 százaléka pedig gyümölcshús és lé, vagyis must. Vegyi összetétele: túlnyomórészt víz, 18—20 százalék szölőcukor. Ennek egy része glukóz és fruktóz. A két legjelentősebb sav, amelyet a szőlő tartalmaz, teljes súlyának másfél százaléka körül: a borkősav és az almasav, de citromsavat és esetenként glikolsavat, glioxálsavat és szalicilsavat is tartalmaz. Amikor aztán az erjedési folyamat egyik jelentős momentuma az almasav tejsavvá szeliclülése; a rossz bor savanyú, a jó bor fanyar. Ezek és az írásunk elején már felsorolt összetevők teszik olyan borrá a bort amilyen. Mindeddig mégsem sikerült leírni a BOR képletét, vagyis megállapítani, hogy melyek azok a ké miai arányok, amelyek a világ legtökéletesebb borát eredményeznék. (<lj J 1973. V. 22.
