Új Szó, 1973. május (26. évfolyam, 102-128. szám)

1973-05-22 / 120. szám, kedd

ja. Hasonló funkciója van a GSSZVK járási bizottságában, a járási pártbizottságiban, s évek hosszú során a városi pártbi­zottságnak is tagja volt. Jelen­leg a szalócai helyi pártszerve­zet elnöki tisztségét is betűi ti. — Munkáin egyik legnagyobb eredményéneik tartom, hogy vagy 400 cigány családon se­gítettünk, akik kölcsönből la­kást vásároltak. Ezeknek meg­változott a viselkedésük és a munkához való viszonyuk is mondja. — Persze az eredmé­nyeink elérésében az egész kol­lektívánknak nagy érdeme van. Kerületi viszonylatban is az el­sők közé tartozunk. Ezt bizo­nyítja az a tény is. hogy meg­kaptuk a CSKP megalakulása 50. évfordulója kollektíva elne­vezést. Az igazgató munkáját is löbb oklevél dicséri, ne meg a „Pél­dás dolgozó“ jelvény. Szabad idejében kertészkedik, méhész­kedők, szobrászattal és festé­szettel foglalkozik, Több nyel­vet beszél. Az ilyenekre szok­ták mondani, hogy sokoldalú ember. Van még egy jó oldala. Beosztottait önállóságra neveli. — A fogadott lányunk až idén érettségizik a konzervató­riumban, s utána férjhez megy — mondja. — Ha igaz, tovább­ra is együtt marad a család. Ezért és azért is, hogy ne unat­kozzam, még szeretnék tovább dolgozni, mind gazdasági, mind politikai téren. Csáji Ferenc ez idén tehát hármas jubileumot ünnepel. Mennyi erőbe, fáradságba és megpróbáltatásba került, míg idáig eljutott. Az ember, s így van vele ő is, nem szívesen néz hátra, hanem inkább előre. Az évfordulók csak arra jók, hogy az emlékeket felidézve a jövőt tervezgesse. NEMETH JANOS ÚJ szó A plzefíi Skoda Művekben egy 7,5 MW teljesítményű kondenzáló turbinát fejlesztettek ki, amelyet a kipróbálás után átadtak a lu šimieei második villanyerőmű képviselőinek. Képünkön: A 7.5 MW os turbina próbája. (Felvétel: CSTK — J. Vlachj HÁRMAS JUBILEUM Amire a legnagyobb szükség van LÁTOGATÁS EGY GÖMÖRI FALUBAN AZ IFJÚSÁG IS RÉSZT VÁLLALT Košicén 1973. május 19 én és 20-án, szombaton és vasárnap zajlott le Szlovákia Kommunis­ta Pártjának kerületi konferen­ciája. örvendetes tény, hogy a kelet-szlovákiai kerület dolgo­zói és polgárai a küldötteknek ezt a tanácskozását szocialista felajánlásokkal köszönthették, amelyeknek összértéke a kerü­letben 1 milliárd 629 millió ko­ronát tesz ki. Ebből a kelet­szlovákiai kerület nemzeti bi­zottságai 845 millió korona, a mezőgazdasági dolgozók 125 és fél millió korona, az ipari dol­gozók 658 millió korona értékű kötelezettségvállalással vesz­nek részt. A kelet-szlovákiai kerület dolgozói elhatározták, hogy szocialista kötelezettség­vállalásaik keretében ingyene­sen, társadalmi munkában 20 millió 788 ezer 399 órát dol­goznak le a városok és a falvak, az élet- és a munkakörnyezet szépítése terén. A kelet-szlo­vákiai kerület ifjúsága ehhez a kötelezettségvállaláshoz 7 mil­lió 363 ezer 868 brigádórával járul hozzá. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy a kelet-szlo­vákiai kerületben az ifjúság te­vékeny részvétele a népgazda­sági feladatok teljesítésében és a szocialista társadalom fejlesz­tésében a Szocialista ifjúsági Szövetség egyik fő feladata a SZISZ első kongresszusa óta. A SZISZ kelet-szlovákiai kerü­leti szervezete az első ifjúsági kongresszus tiszteletére indí­tott aktivitás eredményeiből in­dul ki. Helyes volt az az elhatáro­zás, hogy a „Fesztiválvirágé'rt“ indított versenyt kibontakoztas­sák a SZISZ járási szervezetei­ben, az egyének, a kollektívák és a szocialista munkabrigádok körében a termelés hatékony­ságának fokozására, a racioná­lis munkamódszerek és munka­formák bevezetésére. A Szocialista Ifjúsági Szövet­ség kelet-szlovákiai kerületi szervezete a CSKP XIV. kong­resszusának, valamint a SZISZ első kongresszusának határoza­taiból kiindulva a Nemzeti Front választási programjainak megvalósítása, az 5. ötéves terv harmadik évi feladatainak tel­jesítése és a különböző évfor­dulók, valamint az SZLKP ke­rületi konferenciájának tiszte­letére, továbbá az SZLKP már lezajlott járási konferenciáinak tiszteletére 57 és fél millió ko­rona értékű szocialista felaján­lást tett. _ . _ BOHU S NEMCEK Csáji Ferenc, a rožňavai (rozsnyói) Takarékpénztár igaz­gatója az idén tölti be 60. élet­évét. Mozgása azonban fiata­los, s jókedve sem hagyta cser­ben. Szereti a népdalokat, s egy-egy jő viccet is szívesen meghallgat. így hát nem csoda, ha egy-két éven keresztül még dolgozná szeretne. — Apám Veíká Idán (Nagy­idán) egy bárónál volt alkal­mazva. ötvenkét éven keresztül dolgozott egy helyen. Én úgy­mond „csavargó“ lettem. Ha­mar kirepültem a családi fé­szekből — mondja. — A Kosi­cei Kereskedelmi Akadémián 1934-ben érettségiztem, majd egy tejfeldolgozó szövetkezet­ben kaptam munkát. Mindez néhány szóban el­mondva egyszerűnek tűnik. Pe­dig nem így van. Tanulásra, s főleg kosztra kevés pénz jutott. A rendőrségre és a törvényszék­re járt jó néhány társával ebéd­re, jobban mondva krumpliile- vesre. Az alacsony termetű, vé­kony dongájú fiúnak ez az étel nem volt elég. Albérleti szobá­ját nem fűtötték, szemidegei megfáztak. Ez nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy szem üveget kell viselnie. — Közvetlenül az érettségi ulán néhány barátommal „vi­lágjáró útra“ indultunk. Gya­log és alkalmi közlekedési esz­közön 2500 kilométert tettünk meg — emlékszik vissza. — Be­jártuk Ausztriát, Olaszorszá­got, Jugoszláviát és Németor­szágot. Pénzünk jóformán nem volt, abból éltünk, amit itt-ott kaptunk. A tejfeldolgozó szövetkezet­ben két évig dolgozott. Sike­rült bejutni a Földműves Hitel­szövetkezetbe Vranov nad Top- lou-i részlegére. Ennek az idén lesz harminchét éve. Ám itt jó­formán meg sem melegedett. Dél-Szlovákiát megszállta Hort­hy hadserege. Választani kel­lett, marad vagy a megszállt területre helyezteti magát. Mi­vel szülei Nagyidán maradtak, az utóbbit választotta. Veiké Kapu- šanyban (Nagykapos) kapott beosztást, de az ottani katonai parancsnok közbenjárására el­bocsátották. — Már-már beletörődtem a sorsomba, amikor sikerült 1939- ben a galántai járási hitelszö­vetkezetbe bejutni — fonja to­vább az emlékezés fonalát. — Itt dolgoztam egész a felszaba­dulásig. Igaz, közben másfél éves frontszolgálatot is letud­tam és sebesülten tértem haza. A felszabadulás első napjai­ban jelentkeztem a Szovjetunió­ban megalakult csehszlovák hadosztályba. Amikor leszerel­tem. rekonstruáltam a járási hitelszövetkezet könyvelését, mivel az eredeti a front alatt elégett. A bratislavai központi bank 1946-ban felvette ellenőrnek. Itt tevékenykedett addig, amíg az akkori három bank nem egyesült. A létrejött Szlovák Takarékpénztár kosicei Intéze­téhez került, mint az ellenőrző osztály vezetője. Itt lépett be 1950-ben a pártba. A jelenlegi beosztásba 1953. június 1-én — húsz évvel ezelőtt nevezték ki. Akkor mindössze öt alkalma­zottja volt a takarékpénztár­nak, ma 43. Húsz évvel ezelőtt 2400 betétesük és 560 kölcsön^ jük volt. Hogy mi a helyzet je­lenleg? A betétek száma 61 600, a kölcsönzőké 11 200. — Három éve új székházba költöztünk — mondja. — Az emberek bizalma megnőtt a szocialista pénzintézményekkel szemben. Valamikor házról ház­ra kellett lárni s agitálni .» Hol van már az az idő. Csáji Ferenc azonban nem­csak pénzügyi szakember, ha­nem politikai dolgozó is volt, s ma is az. Már Košicén kivet­te a részét a falu szocializálá­sából. Amikor Rozsnyóra ke­rült, a dernői szövetkezetnek volt az instruktora s egysze­mélyije n a könyvelője is — munkája mellett. Több mint 2íl éve a FSZM kosicei, illetve ke­let-szlovákiai kerületi tanács» ellenőrző bizottságának a tag­Vajon milyen eredményeket értek el a szolgáltatások javí­tása terén Cakanovce (Csá­kányháza) községben azok után, hogy bekapcsolódtak a „Jó ötlet aranyat ér“ mozga­lomba? Erre kerestünk és kap­tunk választ most, hogy elláto­gattunk ebbe a gömöri faluba. Mielőtt azonban erről tájé­koztattak volna bennünket a falu vezetői, fíodor Héla elvtárs, a hnb elnöke néhány szóban „bemutatta“ a falut. — A község a csehszlovák — magyar határon fekszik. Lako­sainak száma 1100 fő. Az itt élő emberek nagy része a fel - szabadulásig bányászatból élt. Ekkor azonban bezárták a kör­nyékbeli bányákat, s az embe rek üzemekben helyezkedtek el. Egyesek a fiíakovól (füleki) Kovosmaltban, mások ugyan­csak Fiíakovón a bútorgyárban. Sokan a járási székhelyen, Lu- čenecen (Losoncon) találtak munkát. A faluban is van azon­ban munkaalkalom: az állami gazdaságban és a szolgáltatá­sokban. Nőket az üzletekben, a vendéglátóipari üzemben, az óvodában és az iskolában al­kalmaznak. Több férfi — szo­bafestők, kőművesek, gépko­csivezetők, vagy a homokbánya alkalmazottjai — a nemzeti bi­zottság helyi gazdálkodási tize mében kapott munkát. Ezt követően tértünk rá a ..fő napirendi pontra“, a szolgálta­tásokra, főleg azokra, amelye­ket kimondottan a nők munká­ja megkönnyítésének érdekében vezettek be a „Jó ötlet aranyat ér“ mozgalom meghirdetése után. A beszélgetés folyamán kiderült, hogy a mozgalom ke­retében először is egy üresen maradt tanítói lakást alakítot­tak óvodává, és ezzel megszün­tették az óvodai férőhelyhiányt. Épül az új óvoda (Ladislav Lisický felvételei) Menjünk és nézzük meg ajánlották a vezetők. — De siessünk ám — sürgetett ben­nünket Tóth Éva elvtársnő, a Nőszövetség helyi szervezeté­nek elnöke, — mert mindjárt öt óra, és nem találjuk ott a gyerekeket. Átmentünk az úton és máris az óvoda udvarán vol tunk. Bementünk az épületbe, mely az átalakítás után minden szempontból megfelel óvodá­nak. Nagyon szép a berendezés is, ezt majd átviszik az új óvo­dába. Mert bizony ez is épül, s a tervek szerint jövőre adják át rendeltetésének. Oda költöz­nek majd a másik óvoda kis la­kói is. Igen* két óvoda van a faluban. Azt is megnéztük, szintén régi épületben van. A tanítói lakás óvodává való átalakításán kívül mást is csi­náltak az említeti mozgalom keretében. Mielőtt azonban meggyőződtünk róla, hogy mit, bementünk egy csésze kávét in­ni a vendéglátóipari üzembe. Több mint kocsma, állapítot­tuk meg valamennyien. A he­lyiséget, amely szórakozási cé­lokra szolgál, egy függönnyel ötletesen kétfelé választották. Akik csak egy pohár sörre tér­nek be ide, azok rendszerint megállnak a pult mellett. Akik meghittebb környezetben akar­nak szórakozni, azok hátrább mennek, a függöny mögötti he lyiségbe, ahol ízléses a beren­dezés. Mi is itt ültünk le. Mi­után elfogyasztottuk a kávét, a földszinten levő önkiszolgáló­boltba is bementünk, hogy vá­sároljunk egyet-mást.. Közben az elárusítónőnek is tettünk fel néhány kérdést. Engem az érdekelt, vajon kapható-e fél­kész áru az üzletben. — Kapható bizony! — mon­dották és megmutattak néhány por alakban árult élelmiszer- fajtát. — Ez itt kelt gombóc­nak való, ez meg palacsinta­por. Az utóbbiból sok fogy, nem is csoda, hiszen csak vizet kelj hozzáönteni és olyan jó pala­csintát lehet belőle sütni, hogy még a legkényesebb gyomrú ember sem tudja megkülön­böztetni a házilag készített pa­lacsintától. Ilyen kis kitérő után folytat­tuk útunkat egy akkor még üresen álló épület felé. A hnb hivatala volt azelőtt. Miután el­készült az új, és az alkalmazot­tak átköltöztek oda, egy dara­big üresen állt. Tavaly azután elhatározták, hogy rendbe te­szik, kenyér- és tejüzletet, il­letve fodrászüzletet létesítenek benne. Mikor ott jártunk, az átalakítási munkálatokkal már készen voltak, s azóta talán már ott árulják a tejet és a ke­nyeret, és oda járnak frizurát csináltatni az asszonyok. Kis község Cakanovce, ennek ellenére sokfajta szolgáltatást vezettek be a faluban, s ezzel rácáfoltak arra az állításra, hogy kis faluban nem kifizető­dő festőt, kőművest, fodrászt, borbélyt alkalmazni, Dehogy­nem, csak gondoskodni kell ró­la, hogy egész évben legyen munkájuk. Ha a lakosság nem ad egész évi munkát nekik, akkor üzemek nél, vagy más községben kell keresni a szá­mukra. S akkor biztosítva van nemcsak az ő keresetük, ha­nem a hnb jö­vedelme is, amiből azután olyan szolgál­tatást finanszí­rozhatnak mint a gyermekgon­dozás, vagy a tej-, és kenyér­árusítás, ami semmi jövedel­met nem bizto­sít, de nagy szükség van rá. KOVÁCS ELVIRA Falusi délülé-'

Next

/
Thumbnails
Contents