Új Szó, 1973. május (26. évfolyam, 102-128. szám)

1973-05-20 / 20. szám, Vasárnapi Új Szó

A MAGVAK IA1IILÔ0IM KBTElílTliE A világ radiológusainak budapesti tanácskozá­sa ürügyén, meg egyébként Is illő megemlékez­nünk Alexander Béláról, aki életét a magyar ra­diológia megteremtésére fordította. Egy törékeny testű, de törhetetlen akaraterejű ember arca te­kint ránk a tűnő időből, akit a tudományos mun­ka áldozataként tarthatunk számon. Alexander Béla szenvedélyesen vetette magát a röntgen titokzatos fényének vizsgálatába, tudo­mányosan feldolgozta a világ minden táján meg­jelent közleményt az új fényről, kora nagy szel­lemeivel levelezett, s találkozott Röntgennel is. Ö volt az, aki legyengült állapotban hónapokon keresztül hordszéken vitette be magát laborató­riumába. 1919 januárjában 39—40 fokos láza el­lenére bejárt az intézetébe, mert úgy érezte, hogy az első világháború nyomorúságaitól súj­tott embereknek szükségük van rá. Csak a né­hány nap múlva bekövetkezett halála vetett vé­get gazdag életének. 58 éves volt mindössze. Élete regényíró tollára való. Zipszer családból származott, Kežmarokon (Késmárkon) pillantot­ta meg a napvilágot, 1857. május 30-án. Iskoláit szülővárosában végezte, majd 1876-ban beiratko­zott a budapesti egyetem orvosi karára. Már má­sodéves korában pályadíjat nyert és ösztöndíjat kapott. Ugyanez megismétlődött negyedéves ko­rában. 1881-ben Lenhossék asszisztense volt az anatómián. Innen átment a kórbonctanra. Minden lehetősége megvolt ahhoz, hogy fényes pályát fusson be, amikor apja hazahívta Késmárkra, ahol gyógyító orvosra volt szüksög. Alexander Béla nem habozott, és ebben a kis városban megnyitotta rendelőjét. Hamarosan mindenki is­meri a városban, és a város határain túl. Nem­csak alapos tudását becsülik, hanem azt is, hogy mindenkin segít, ahol tud. Elsősorban tanáccsal, azon túl pedig többször pénzzel is segítségére siet a szűkölködőknek. „Nemcsak szószólója, ha­nem támogatója is a szegényeknek, sőt jogaikért is harcol“ — írja róla egyik méltatója. Részt vesz a közéletben, saját pénzén parkot létesít, hogy „egyszer majd sokan gyönyörködjenek ben­ne“. Tíz év elteltével úgy tűnik, hogy ott fejezi be az életét, de a sors másként akarta. Hírét vette a röntgennel folytatott kísérleteknek. Azt is meg­tudta, hogy egy műegyetemi tanár már gyárt röntgencsöveket. Szinte végzetes parancs szólí­totta, és ő engedelmeskedett. Saját kis rendelő­jében felállította a csodagépet, és ettől az Időtől kezdve alig várta, hogy sötét legyen, felvillantot­ta a röntgenernyő sápadt fényét, hogy betekin­tést nyerjen az emberi test világába. Kezdetben töréseket igazított helyre készüléke segítségével, idegen testeket kutatott, de ez korántsem elégí­tette ki. Érezte és tudta, hogy sokféle alkalma­zásra szolgál ez a csodagép, csak éppen tudni kellene, hogyan és mi módon lehet a diagnoszti­kában felhasználni. Mindent tudni akart, szenve­délyesen kutatott, kísérletezett, jegyzetelt, raj­zolt, kérdezősködött, és még arra is szakított időt, hogy tökéletesítse alkalmazási technikáját. Még mindig rendelt, betegeket gyógyított, de éj­szaka az X-sugár rejtelmeinek élt. Alig aludt na­pi 2—3 órát. Mindez megbosszulta magát. Aki csak ismerte, döbbenten látta testi erejének ha­nyatlását. S amikor erre figyelmeztették, azt vá­laszolta, hogy az X-sugár az a szfinx, amely el­lenállhatatlanul vonzza és valószínűleg megöli őt. Ezután előadásokat tart kollégáinak, s maga is előadásokat hallgat külföldön. Hamburgban 1906-ban jelent meg A gerincoszlop fejlődése cí­mű monográfiája, 42 röntgenképpel és 14 rajzzal. Az első monográfia, amely a vese röntgenvizs­gálatával foglalkozik, ugyancsak az ő műve. 1906-ban, a Budapesti Királyi Orvosegyesületben tartott előadásán olyan képeket mutatott be, amelyek ámulatba ejtették a professzorokat. Köz­tük találmánya, a plasztikus röntgenkép is osz­tatlan elismerést aratott. Hiába nyilatkoztak az orvosi kar professzorai lelkesen a hallottak és látottak felett, hosszabb időnek kellett eltelnie addig, amíg a röntgen be­vezetésére Magyarországon sor került. A buda­pesti orvosi fakultáson Petrik Ottó professzor in­dítványt terjesztett elő a kari ülésen, amelyben javasolta: „Szerveztessék az orvosi karon egy rajzoló, fényképező és röntgenlaboratórium“. Bár­mennyire is magától értetődő és ésszerű volt ez a javaslat, elakadt a kiküldött bizottság haloga­tó magatartásán. Végre is szokatlan módon a Né­met Röntgen Társaság hívta fel a magyar orvos- tudomány vezetőinek figyelmet Alexander Bé­lára, aki a röntgenológiában alapos felkészült­séget mutatott, és kutatásaival jó eredményeket ért el, előadásaiban pedig sok új nézőpontot is­mertetett. 1907-ben Apponyi Albert, az akkori kultuszmi­niszter végre meghívta Alexander Bélát a pesti egyetemre, és kinevezte az Egyetemi Röntgen In­tézet vezetőjévé. A kiváló orvos akkor elhagyja Késmárkot, és Budapestre költözik. Szűk kis he­lyiségekben kezdi meg működését, és kerek 60 évnek kellett elmúlnia, amíg az egyetem radioló­giai klinikája méltó elhelyezést kapott. Dollinger és Korányi Sándor professzorok ja­vaslatára megkapta az egyetemi magántanári ké­pesítést. Jellemző a kor maradiságára, hogy há­rom professzor ellene szavazott. Ezek a profesz- szorok nem tartották szükségesnek, hogy a rönt- genológia akárcsak egy magántársaság erejéig is képviselethez jusson. Említettük már, hogy Alexander Béla egészsé­gét aláásta a titokzatos fény. Néha egy két hó­napra visszatért szeretett szülővárosába, felke­reste a Tátrát is, ahonnan megerősödve tért min­dig haza. De oda is magával vitte befejezetlen dolgozatait, s azokon dolgozott.- Szerény ember maradt élete végéig. Nem vá­gyott sem kitüntetésre, sem karrierre. Megszál­lottja maradt hivatásának, halála órájáig. ílr MARfcK ANTAL KORSZERŰ PÁLYAUDVAROK Moszkva hatalmas vasúti cso­mópont. Kilenc nagy pályaud­varára tizenegy irányból fut­nak be a sínek, összekötve az országot a fővárossal. Moszkva naponta több száz távolsági vonatot indít és fogad. A helyi­érdekű villanyvonatok — ame­lyek naponta az utasok száz­ezreit szállítják — egész nap közlekednek. Az utas- és áru­forgalom növekedése, a szol­gáltatás korszerűsítése szüksé­gessé tette a pályaudvarok re­konstrukcióját. A Leningrádi Pályaudvaron például a föld alá viszik a gyalogosforgalmat. A Belorusz Pályaudvar főépü­lete mellé modern vonalú vas­beton-üveg épületet emelnek. A Kurszki Pályaudvar máso­dik ifjúságát éli. A múlt szá­zad végén épült és később bő­vített pályaudvar nem felelt meg a növekvő követelmé­nyeknek. Üj, jóval nagyobb alapterületű átépítése melleit döntöttek. így a Kurszki Pá­lyaudvar Európa egyik legna­gyobb ilyen létesítményévé vált. Az utasok által használt terület csaknem 25 ezer négy­zetméter. A jegyet automaták szolgáltatják, a várótermekben kényelmesen lehet pihenni tá­gas éttermek várják azokat, akik megéheztek. Aeroflot jegyiroda és interurbán tele­fonközpont is helyet kapott a pályaudvaron. A kismamákat apróságaikkal pelenkázó, tuso­ló, kádfürdő és szárítószekré­nyek várják. (APN) filiOESSEÜ ÖN IS az Hl SZÓ-han! AZ ELVESZETT MUNKAIDŐ ÁRA Lengyelországban évi átlag­ban személyenként — elméleti­leg — 2000 órát dolgoznak. E munka eredménye — a nem­zeti jövedelem — attól függ, hogy ez az elméleti feltétele­zés mennyire egyezik a gyakor­lattal. Mindenki tudja, hogy ezen a téren sok a fogyaté­kosság. Akik nem mennek be dol­gozni munkahelyükre, azok többé vagy kevésbé helytálló okokat hoznak fel. Lehet, hogy valóban betegek, lehet, hogy csak a fejük fáj, vagy valami­vel rosszabb a közérzetük. A munkahelyről igen sokan és igen gyakran társadalmi elfog­laltságukra hivatkozva távoz­nak. Esetenként ez indokolt, de sokszor csak ürügy. Eltá­voznak azért is, hogy különfé­le családi, személyi, hivatali, iskolai ügyeket intézzenek. Ilyen esetekben nyomósán esik latba egy állítólagos objektív tényező, éspedig a hivatalok, orvosi rendelők, művelődési in­tézmények stb. rossz munka- szervezése. Ezekben az ügyeket csak a hivatalos félfogadási időben lehet intézni. A lengyel gyárakból és hiva­talokból, a rendes szabadságo­kat nem számítva, naponta át­lag kb. 700 ezer dolgozó hiány­zik. Szerény számítások szerint minden dolgozó óránként 25 zloty értéket termel. Ebből vi­lágos, hogy a hiányzások na­ponta 140 millió, évente pedig több mint 40 milliárd zloty veszteséget jelentenek a nép­gazdaságnak. KURIER POLSKI Tóförténet Mindig sekély vizű tó volt a Velencei-tó — állapították meg a magyarországi szakemberek. A tó fenékszintje tízezer évvel ezelőtt négy méterrel volt ma­gasabb, de vízmélysége álta­lában 1,2—1,5 méter körül ala­kult, az időjárástól, illetve a csapadék mennyiségétől füg­gően. A gyakori aszályokat, hosszan tartó szárazságokat alaposan megsínylette a sekély vizű tó: l! sz. 37—1866-ig ösz- szesen tizenháromszor száradt ki. Figyelemre méltó az a meg­állapítás, hogy a kiszáradás százhét évenként következett be. s ez megegyezik a napfolt­tevékenység jól ismert hétéves periodicitásával. A tó gyakori vízszintingado- zása, illetve kiszáradása már a rómaiaknái is sok problémát okozott. Ük foglalkoztak első­ként a tó vízháztartásának sza­bályozási terveivel. De csak a múlt század nyolcvanas évei­nek végén kezdtek hozzá elő­ször a szabályozási munkák­hoz: lecsapolták a nádas tavat, megépítették a dinnyés-kajtori csatornát és a dinnyési zsilipet, s ezzel sikerült megmenteni a tavat egy esetleges újabb kiszá­radástól. 1914-ben néhány orosz orvos azzal a kéréssel fordult a cári Oroszország ázsiai peremvidéke, Turkesztán (ide tartozott Kirgi­zia is) főkormányzőjához, hogy nyissanak a helyi lakosság szá­mára egy kisebb rendelőintézetet. A. Szamszonov főkormányzó e szerény kérvényre a következőket írta: „Ezer éven keresztül kuruzslók gyógyították a bennszülött lakosságot — nem haltak ki, s élnek most is ...“ ... Negyedik órája folyik a szívműtét. Súlyos eset: tüdőartéria- szűkület. Most következik a válságos pillanat. Bekapcsolják a vér­keringést mesterségesen fenntartó készüléket, hogy ideiglenesen vértelenítsék a szívet, és kitágítsák az artériát. A sebészorvos keze pontosan és határozottan mozog. És íme: a szív maga pum­pálja a vért, mintha mi sem történt volna. A burok összevarrása után az asszisztensek elállítják a vérzést. A műtét befejeződött. Isza Ahunbajev elfáradt. Úgy látszik, nem könnyű 64 éves kor­ban a rendkívül nagy koncentrációt kívánó műtét során állni a műtőasztalnál. „Ez semmi — mondja mosolyogva —, voltak ki- lencórás műtétek is!“ Közép-Ázsiában az elsők között kezdett bonyolult műtéteket vé­gezni a vérkeringésből ideiglenesen kikapcsolt „száraz“ szíven. De emellett több mint kétezer pajzsmirigy-műtétet hajtott végre. Ahunbajev 27 éves korában a köztársaság egészségügyi minisz­terhelyettese volt. 46 évesen a Kirgiz Tudományos Akadémia első elnöke. Azonban a gyakorlati orvostudomány jobban érdekelte. S ez a sok és fárasztó munkához szokott tudós a Szovjetunió legkiválóbb tüdő- és gyomorsebészeti specialistája lett. Isza Ahunbajev akadémikus — a kirgiz enciklopédia szerkesz­tője, tudományos cikkek, könyvek, szótárak szerzője, a Sebészek Nemzetközi Társaságának tagja. Bejárta Európát és ÁJsiát, tisz­telői és barátai vannak Bulgáriában, Belgiumban, Csehszlovákiá­ban, Indiában, Kanadában csakúgy, mint Magyarországon, az NDK-ban és Romániában. Úgy tartják, hogy az „ég pereme“ közelében született gyer­mekek szerencsések. Kirgizia területének háromnegyed részét a Tien-San és a Pamir „égig érő“ hegyláncai foglalják el. Isza Ahunbajev a hegyekben született, ötéves korában már segített apjának a nagybirtokosok birkanyáját őrizni a hegyi legelőkön. Egyszer lezuhant egy szikláról, és nagyon megütötte a lábát. Egy öreg mogorva kuruzsló gyógyította úgy, hogy egy ostorral megcsapdosta a földet és suttogott valamit. Amikor megdöntötték az orosz cárok uralmát, komszomolisták érkeztek a városból és Toru-Ajgírban megszervezték az első is­kolát. Idősek és fiatalok mentek tanulni, hogy megtanulják az akkoriban megteremtett kirgiz ábécé betűit, és közülük Isza Ahunbajev később batyuval a vállán indult tovább tanulni a több száz kilométerre fekvő nagyvárosba. Ki hitte volna akkor, hogy az első toru-ajgiri iskola három akadémikust, két tudományos doktort, tizenkét kandidátust és sok orvost, fizikust indít el útjára? ANDREJ LEONYIDOV WSBSBSSm yiSáááMSÉS A Komáméi Gépipari Középiskola Diákotthona felvesz munkavi­szonyba több nevelőt (férfiakat), pedagógiai végzettség nélkül is, 1973. szeptember 1-től, vagy ké­sőbb. Fizetés a tanítók és nevelők ér­vényes fizetési szabályzata sze­rint. Kérvényt és életrajzot a kö­vetkező címre kell küldeni: Do­mov mládeže pri SPŠS Komárno, Pionierska 21. ÚF-82 A Prlemstav nemzeti vál­lalat 4. számú szakosított munka­igazgatósága — Bratislava, Vol­gogradská 10. — kedvező fizetési feltételekkel, azonnali belépéssel nagyobb számban felvesz: — gyártáselőkészítőket és szám­fejtőket, vasbeton- és acél- szerkezetek munkálataihoz, — építésvezetőket és mestere­ket, vasbeton és acélszerke­zetek munkálataihoz és épü­letek alapjainak lerakásához, — tervezőt, acélszerkezeti mun­kálatokhoz, — bérelszámolói..£ és — szerelőket. Az érdeklődők közvetlenül a fenti címen, a személyzeti osztá­lyon jelentkezzenek, Illetve a kö­vetkező telefonszámokon kérjenek bővebb felvilágosítást: 518 11 — 15 és 564-32. PRIEMSTAV n. p. Bratislava, Záhradnícka 36. Ú F 80 adásvétel Jó állapotban eladó Fiat 850. Fi­ľakovo, Gottwaldova 19, telefon: 275. 0 577 Eladó Moszkvics 407. Bebiák Ste- .fan, Gbelce. č. d. 194., okr. Nové Zámky. 0-585 Eladó Octávia Combi 1968. Cím a kiadóban. 0 588 SLOVLIK, n. v. Nové Zámky-i 05 üzemegysége Nové Zámky, C A. utca 52., PISZ 940 03 1973. július 11-től felvesz: következő szakképzettséggel ren­delkező dolgozókat: © 1 élelmiszeripari technológust - főiskolai vég­zettséggel, legalább 6 éves konzervipari gya­korlattal: ^ 2 gyártásvezetőt konzervipari középiskolai vég­zettséggel, legalább 6 éves konzervipari gyakor­lattal. Lakás 1973 végére biztosítva van. Fizetés az MPVŽ által kiadott előírások, megfelelő feltéte­lek mellett Kérvényeket a megadott címre kérjük! A CSSZSZK területén épülő legnagyobb konzervgyár! OF-62 Á szívek doktora HALÁLOZÁS/ GÖRBE Egy új tanulmányág, a „tanatológia“ (a halál okainak, körül­ményeinek tisztázásával foglalkozó tudomány) hosszú idő óta foglalkozik a szokásosnál több halálesetet előidéző, ún. „gyászos14 időszakok vizsgálatával. Ez rendkívül hasznos az orvostudomány szempontjából, mert előre jelezheti bizonyos betegségek súlyos­bodásának veszélyét. Hosszú időn át úgy vélték, hogy a halálo­zásokban mutatkozó változás időjárási tényezőknek tudható be. Hét orvos aláírásával a La Presse Medical hasábjain megjelent tanulmány szerint ez a vélemény nem helytálló: valóban van a halálozásnak bizonyos éves ritmusa, ez azonban Franciaország egész területére érvényes, függetlenül az időjárási viszonyoktól. Legtöbben február 15-én, a legkevesebben pedig augusztus 15-én halnak meg. A rákos betegekre leselkedik a legkisebb veszély (2,7 százalék), legnagyobb veszélyben viszont a szívbetegek van­nak (23 százalék). A kettő között helyezkednek eí az öngyilko­sok (14 százalék), a koszorúér-megbetegedésben szenvedők (17 százalék), továbbá az agyi véredények sérültjei (20 százalék). A szakemberek még nem tudják, hogy mi az oka ennek a éven­ként szabályosan bekövetkező ritmusnak.

Next

/
Thumbnails
Contents