Új Szó, 1973. május (26. évfolyam, 102-128. szám)
1973-05-20 / 20. szám, Vasárnapi Új Szó
Kiadja Szlovákia Kommunisto Pártja Központi Bizottsága. Szerkeszt! a szerkesztő bizottság. Főszerkesztő Lőrincz Gyula Szerkesztőség: 893 38 Bratislava, Goikíj utca 10. Telefon: 169, 312-52, 323-01, főszerkesztő: 532-20, titkárság: 550 18 sportrovot: 505-29, gazdasági ügyek. 506 39 Távíró: 09308. Pravda Kiadóvállalat, Bratislava, Volgogradská 8. Nyomja a Pravda Nyomdavóllalat bratislavo üzeme Bratislava. Štúrova 4. Hirdetőirocia Jesenského 12 Telefon: 551-83. Előfizetési díj havonta 14,70 korona, a Vasárnapi Oj Szó negyedévre 13,— korona. Terjeszti a Posta Hirlapszolgálat. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és postai kézbesítő. Külföldi megrendelések PNS — Ostredná expedícia tlače, Bratislava. Gottwaldovo námestie 48/VII. Régi igazság ax, hogy vidéken főleg ott tapasztalható fejlődés a testnevelésben, ott érnek el jó, sőt néha figyelemre méltó eredményeket, nevelnek a tehetséges fiatalokból versenyzőket, ahol nem hiányoznak a lelkes funkcionáriusok és edzők. Ok valóban amatőr alapon végzik áldásos munkájukat, és pusztán a sport iránti szeretethől áldozzák fel szabad idejüket. Ezt tapasztalhattuk nemrég Želiezovcén (Zselíz), ahol ba nem is éppen mostoha, de ideálisnak nem nevezhető körülmények közfitt tengődik a testnevelés. Volt jobb Elsősorban az érdekelt bennünket, vajon hogyan működik a helyi sport- szervezet. Andruska Tibort, a TJ Slovan Želiezovce titkárát munkahelyén, a Pionírok Házában kerestük fel. A szoba ablaka szépen karbantartott teniszpályára nyílott. Ragyogó, napsütéses, nyárias meleg idő volt, érthető, hogy egymás után érkeztek a fiatalok, ütőket, labdákat kértek, és mentek a pályára játszani. Mi pedig nyugodtan elbeszélgethettünk az egyesület problémáiról. Mert bizony ebből is van elég. — Volt is, van is, lesz is — mondja • titkár mosolyogva —, de minket ez egyáltalán nem csüggeszt el. Bár a kézilabdázók a divízióban, az asztaliteniszezők a kerületi bajnokságban szerepelnek, mégis a labdarúgás iránt van a legnagyobb érdeklődés. Ebben tehát mi sem vagyunk kivétel. Egyesületünkben hat szakosztály — labdarúgó, kézilabda, asztalitenisz, turisztikai, sakk és vízi-turisztikai — rejt ki tevékenységet. Említésre méltó eredményt azonban csupán az első jutottunk, hogy a sikeres szereplés érdekében feltétlenül hathatósabb támogatásra lesz szükségünk. A helyi üzemek vezetőit — azokat is, akik eddig nem sokat törődtek sportmozgalmunkkal — igyekszünk bevonni az egyesületi életbe. Az állami gazdaságtól, a közszolgáltatások üzemétől és a technikai szolgáltatások üzemétől már kaptunk segítséget. A hnb n is foglalkoztak fájó problémáinkkal, és határozat született, mely szerint félévenként rendszeresen megtárgyalják az egyesületünkben végzett munkát, az elért eredményeket és igyekezni fognak átsegíteni bennünket a zökkenőkön. — Végre elértük, hogy tervbe vették a stadion felújítását. A pálya talaja nagyon jó, de a kerítés és az épület tatarozásra szorul. A tornateremnek épített helyiségben a „Železobrodské sklo“ bizsutéria-osztálya működik, de megígérték, hogy őszig átadják nekünk, és így a következő télen nem leszünk ráutalva arra, hogy valamelyik iskola tornatermében „vendégeskedjünk“. így jócskán javíthatunk téli felkészülésünkön, ami remélem, meglátszik majd az eredményeken is. * zselízi fiák kézllflbdacsapata Princzkel József edzővel. bá rom sportágban tudunk felmutatni. — Labdarúgásban felnőtt és ificsapatunk egyaránt a járási II. A osztályban, „B“ csapatunk pedig a III. ősz tályban szerepel. Az idősebb zselíz! szurkolók gyakran hangoztatják: volt jobb, játszottunk már a kerületi bajnokságban is. Ez igaz. # Mihen látja a visszaesés okát? — Ezt elsősorban az egyesületen belüli problémák okozták. Több mint egy évvel ezelőtt azonban megváltó zott a vezetőség. Akkor vettem át én is a titkári tisztséget. Csapatunk tavaly a középmezőnyben végzett, de most már egy ideje a táblázat élén helyezkedett el, és bízhatunk abban, hogy sikerül kiharcolni a feljebbjutást, ami a kerületi bajnokságot jelentené. Innen ugyanis 1971-ben estünk ki. Akkor sok volt az idős játékos a csapatban. Tavaly tavasszal fiatalokkal „frissítettük fel“ az együttest; az átlagos életkor ma huszonhárom év. Azelőtt a kiöregedett játékosok a „B“- csapatba kerültek. Mi változtattunk ezen a nem célszerű szokáson, és így az ificsapatból „kinőtt“ fiatalokat a felnőtt „B“-csapatba tesszük, hogy ott megedződjenek, rutint szerezzenek, azután pedig értékes tagjai lehessenek a felnőtt „A“-együttesnek. \ # Felkészültek az igényesebb osztályra? — Természetesen foglalkoztunk a jövővel is, és arra a megállapításra Az Isitől ókkal ogyvttmGködvo A labdarúgókon kívül a kézilabdázók és az asztaliteniszezők vegeznek komoly és eredményes munkát. Ők kivétel nélkül a magyar gimnázium tanulói. Velük Princzkel József, a gimnázium testnevelője foglalkozik. Nemcsak az iskolában, hanem azon kívül is. A sport rendkívül lelkes híve, és nem utolsósorban neki köszönhető, hogy Želiezovcén a fiatalok aktívan kiveszik részüket a sportéletből. — Amit egy kisvárosban ma a sport terén nyújtani tudnak, az nagyon kevés, különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy itt a televízió, sok a személygépkocsi, s így a lakosság nagy részének nem okoz gondot, ha egyéni szórakozását változatossá szándékozik tenni. Ennek ellenére az adott lehetőségekhez viszonyítva nem állunk rosszul. A labdarúgás természetesen külön szakaszt képez. Amikor a kerületben játszottunk, egészen mások voltak a feltételek. A játékosok el tudtak helyezkedni az itteni üzemekben. Az eredmények ugyan rö- vidlélegzetűek voltak, de huzamosabb időn át rendszeresen magas szinten sportolni, ahhoz más feltételek kellenek. — A többi sportágban nem állunk rosszabbul, mint a múltban, hiszen a mai kerületi bajnokság, például kézilabdában, több, mint azelőtt a jóval magasabb osztály. A járási bajnokságból a kerületen, divízión, Szlovák Nemzeti Bajnokságon keresztül az országos első ligába bejutni, sokkal ne hezebb ma, mint a múltban. Valamikor egy egy sportsikernek nagy volt a visszhangja, pedig az eredményt a mai színvonallal össze sem lehet hasonlítani. # A zselízi, sportélet alapját a diá kok alkotják. Vajon mit tesznek az iskolákban a testnevelést mozgalom érdekében? — Nálunk a diákok nyolcvannégy százaléka bejáró, s ha délután nem jut haza, akkor már csak az esti autóbusszal utazhat. Ez a legnagyobb probléma. A másik: a magyar tannyelvű gimnázium, bár több mint tíz esz tendős múltra tekint vissza, még mindig nem rendelkezik sportpályával. Az iskolától több mint egy kilométerre fekvő stadionba kell járnunk, ha sportolni akarunk, ami jelentős idő- veszteség. Most sikerült kiharcolni, hogy az iskola közeiében egy kisebb sportpályát létesítsenek, ami ugyan újabb feladatokkal jár, de reméljük, a „Z“-akció keretében sikerül terveinket megvalósítani. — Panaszkodjam tovább? Tornatermünk sincs, és kényszermegoldásként a kilencéves alapiskola, immár harmincöt esztendős, a járás legrégibb és legkisebb tornatermét használhatjuk. Azelőtt iskolánknak nem volt szakképzett testnevelője, így amikor idekerültem, az alapoknál kellett kezde nem. Ennek ellenére már egy két jó eredményt elértünk, pedig a járásban nálunk van a legkevesebb (összesen 36) fiúnövendék. Közülük kellett kivá lasztanom és nevelnem a játékosokat és versenyzőket. Kézilabdázóink tavaly a bratislavai ke/ület bajnokságán a második helyen végeztek, és így ju tottak be a divízióba. 1971 és 72-ben megnyertük a körzeti atlétikai csapat- bajnokságot. 1971-ben a kerületi versenyen 270 iskola között a harmadik helyen végeztünk, és egy évvel később, amikor még erősebb volt a me zőny, sikerült megszereznünk az ötö dik helyet. — A többi sportról sem tel ed kezünk meg. A SZISZ járási kispályás labdarúgó-bajnokságát is a mi gimnáziumunk nyerte. Kosárlabdacsapatunk a járási bajnokságban a második helyen végzett, pedig ezt a sportot nem űzzük rendszeresen. A lányok elsősorban a művészi tornában jeleskednek, testnevelési ünnepségeken, ifjúsági fesztiválokon, akadémiákon rendszeresen szerepelnek. Náluk már csak akkor várható javulás, ha felépítjük sportpályánkat, és én megoszthatom munkámat egy kollégámmal, akire égető szükség lenne gimnáziumunkban. — Nem feledkezünk meg az úszásról seml Évente rendszeresen rendezünk úszótanfolyamokat, bár ezt az alapfokú iskola hatodik osztályában kellene, de ennek érdekében sajnos nem tettek még semmit. A fiúk több számban nyertek már járási bajnokságot az elmúlt években. Nagy kár, hogy az SZTSZ már ötödik éve nem rendezi meg a fedett uszodákkal nem rendelkező szakosztályok kerületi bajnokságát. — Annak ellenére, hogy helyiséggondokkal küzdünk, mind a fiúk, mind a lányok bekapcsolódtak a testnevelési ünnepségre készülésbe. Szorgalmuk ékes bizonyítéka, hogy a nyugat-szlovákiai kerületben csak a ml iskolánk lépett fel gumiasztalon végzett gyakorlattal a testnevelési akadémián. Városunk ifjúsági testnevelési mozgalmából a szlovák tannyelvű iskola növendékei is kiveszik részüket, elsősorban labdarúgásban és röplabdában. ök adják a város ifjúsági csapatának zömét. A lányok velünk együtt egy hatvannégyes csoportot képeznek a testnevelési ünnepségek bemutatóin. íme egy 6500 lelket számláló város nem éppen zajló, de az adott lehetőségekhez, körülményekhez képest aránylag megfelelő mederben haladó sportélete. Lehetne rajta még javítani? Természetesen, de ahhoz — amint ezt a gimnázium testnevelője is mondotta — a feltételeken kellene javítani. KOLLÁR JÓZSEF A zselízi gimnázium leánynüvendekeinek modern gimnasztikái csuportja. A TJ Slovan Želiezovce labdarúgócsapata. Allo sor (balról jobbra): Stanc, Canki. Kollár, Hlavatý, Lipták. Matiaško. Guggolnak (balról jobbra): Lakatos, Rusnák. Uobrovulný, Michalec, Brtstüvsky, Berek, Opavský.
