Új Szó, 1973. május (26. évfolyam, 102-128. szám)
1973-05-20 / 20. szám, Vasárnapi Új Szó
A Magyar Terül et i Szín ház volt tagjai B Moszkvában, a Malaja Rronnaja utcai Drámai Színházban, ifjú közönség előtt mutatták be Gianni Rodari olasz író színjátékát, A király Virágait. Gianni Rodari versei és meséi nagy népszerűségnek örvendenek a szovjet gyerekek körében; a színdarabnak is nagy a sikere. X A berlini Kábelgyár Bertold Brecht színjátszó együttese kétórás műsort adott az író születésének 75. évfordulója alkalmából, s Gisela May, a Berliner Ensemble világhírű tagja is fellépett vendégként, minthogy másfél éve a gyári amatőr együttes „tiszteletbeli tagja“ Kő Tavaly, Moszkvában, a XI. Össz-szövetségi Balettversenyen Nagyezsda Pavlova tizenöt éves permi diáklány nyerte az első díjat. Nagyezsda Pavlova most a májusi nemzetközi balettversenyre készül, amelyen Vja- L'seszlav Gorgyejevvel, a moszkvai Nagy Színház szólótáncosával együtt lép fel. ü Ganandrea Gavazzenni vezényli. Mauro Bolognini rendezte a milánói Scala új Norma-előadását. A Bellini-opera címszerepét Montserrat Caballé. Adalgisát Fiorenza Cossotto, Pollionét Gianni Raimondi, Orovesót Ivo Vinco énekli. Lezajlottak a Magyar Területi Színház húszéves fennállásának ünnepségei, a színházban újra kezdődtek a dolgos hétköznapok. A sajtó hasábjain méltatták az intézmény húsz év alatt elért eredményeit, az arra érdemes művészek átvették megérdemelt kitüntetésüket, a színház dolgozói és az ünnepi műsorok^ közönsége három napon keresztül ünnepelt. S talán sokan közülük azokra is gondoltak, akik húsz éve ott voltak a MATESZ indulásánál és ma már nincsenek közöttünk, szerte az ország temetőiben pihennek. Színházunk vezetősége tisztelettel adózott emléküknek, de úgy érzem, a nagyközönség számára is illő felidézni emléküket a sajtó hasábjain és név szerint méltatni azoknak emlékét, akiket nem felejtünk el... A szomorú névsort Műnk István nevével kezdem. Ö volt az induló színház első főrendezője, művészi irányítója és a kezdőkből álló kis társulat tanítómestere. Ö volt az első bemutatónk. a Tűzkeresztség rendezője, aki kezünket fogta a világot jelentő deszkákon megtett első lépéseinknél, aki úgyszólván csodát művelt: megvetette egy olyan társulat alapjait, melyre lehetett építeni. A Tűzkeresztség után még 16 darabunkat rendezte, melyek közül Arbuzov: Egy szerelem története című drámája egyik legsikeresebb bemutatónk volt. A tizenhetediket, Jirásek Lámpását, már nem fejezhette be, mert 1962 októberének utolsó napján elszó- litotta tőlünk a halál. A darabot tanítványa, Komád lózsef fejezte be. Most a szlovák főváros csalogányvöl- gyi temetőjében nyugszik. Minden művész és dolgozó, aki tanult tőle, aki csak kapcsolatban volt vele, soha nem felejtheti el emberi jótulajdonságait, közvetlenségét, emberségét és a művészetek iránti nagy és alázatos szere- tetét. Nem lehet méltón emlékezni a MATESZ munkásságára anélkül, hogy Mnnk István érdemeit fel ne idéznénk. De idézzük sorban azokat a művészeinket is, akik a Tűzkeresztségben még színpadon voltak, a színháznál sok éven át működtek és alakításaikkal belopták magukat a nézők szívébe. Fekete Gyulát (a nekünk feledhetetlen Gyuszi bácsit) fiatalon, 54 éves korában ragadta el tőlünk a halál 1957 karácsonyán. Az Állami Faluszínházból jött közénk, ott volt 1950-ben annak indulásánál is. A MATESZ-nél a parasztszerepek legkiválóbb alakítójaként tartják őt emlékezetében a kollégák s a közönség. A Tűzkeresztség Szíjártó nagygazdája, a Hídépítők Fabója, Fabula kormányos Az aranyemberben, mind emlékezetes alakítások voltak. Az Ármány és szerelem egyik szép epizód- szerepére, a Lady inasára készült, amikor hirtelen elhunyt. Színházunk elsó, ötéves jubileumán már csak emlékezhettünk kedves alakjára, nagy alakító művészetére és csak virágainkat vihettük a gútai temetőbe sírjára. A fiatal színháznak ő volt az első halottja. Husvárné Budai Mária a Tűzkeresztség Bizonéja, A fösvény Fruzsinája, az Ingyenélők és a Finom úriház nagyszerű főszereplője, Az aranyember Te- réza mamája, a kassai temetőben nyugszik, férje, Husvár Ferenc mellett. Budai Mária 1965-ben, Feri bácsi 1969- ben távozott az élők sorából. Korán kidőltek, betegen mentek nyugdíjba a színháztól 1966 ban, de hátra hagyták kitűnő alakításaikat és a fiatal színészeket mindig szeretettel tanító idős kollégák emlékét. Husvár Ferenc különösen Gogol: Leánynézőjének Podkol- joszin szerepében nyújtott kitűnő alakítást, de igen jó volt további (sajnos, már kevés) szerepében is. ök hárman a művészek közül, valamint a közben más munkahelyre távozott Riszdorfer László ugyancsak ott voltak a színház indulásánál, méltók a megemlékezésre és arra, hogy soha ne feledjük el emléküket. De sorolhatnám sorban kedves halottainkat, akik az indulás után még köztünk voltak, Rudai Imrét, Némethy Zoltánt, Réti Margitot, magyarországi kedves vendégművészünket, Csapó Ildikót, Wieder Antalt, sok szép alakítás emlékét őrző — és megemlítést érdemlő — kolléga személyét, a munkatársaink közül elhunyt Ma- gyarics Mariskát, Wieder Ilonka nénit. És nem utolsósorban Korai Ferencre is emlékszünk, aki ugyan a Tűzkeresztségen még a nézők között ült, de már az első évadunk végén művészegyüttesünk tagja lett. Feri bácsi meleg szívű ember, aranyos kedélyű kolléga és igen szeretetre méltó munkatárs volt. 1967-ben ment nyugalomba és két évre rá, 1969. november 12-én halt meg. Megszomorodott szívvel helyeztük örök nyugalomra a komáromi temetőben — azt a színészt, aki olyan sok kellemes percet szerzett közönségének szerepei- val, alakításaival, a kollégát, aki oly sok derűt, jókedvet adott nekünk folytonos és kifogyhatatlan humorával, az embert, akit annyira tudtunk szeretni és becsülni. De velünk maradt a Boldogultak bálja Barnabásaként, a Lámpás muzsikusaként, és emlékszünk rá, mint az Egerek és emberek megrázó erejű néger szolgájára és az Ármány és szerelem komornyikjára. Korai Ferenc emlékét együtt őrizzük azokkal, akik a színház alapítói voltak, hisz pár hónap híján — mondhatjuk úgy is, majdnem a sírig — szolgálta a csehszlovákiai magyar színjátszást. Igen, ők voltak azok, akiket nem felejthetünk el az ünneplés és a siker perceiben, akiknek emléke bennünk él, akik jó munkájukkal, felejthetetlen alakításaikkal örökre beírták nevüket nem csupán a MATESZ, de a csehszlovákiai magyar színjátszás történetének lapjaira is. jubileumunk esztendejében gondolatban sírjuknál jártunk és most e sorokban igyekeztünk felidézni kedves emléküket, művészetüket, melyet sem a MATESZ dolgozói, sem a színház nézőinek sokezres tábora nem felejt el ... SIPOSS JENŐ AKIKET NEM FELEJTÜNK EL MŰNK ISTVÁN 1973. V. 20. FEKETE GYULA HÜSVAK FERENC H. BUDAI MARIA KORAI FERENC
