Új Szó, 1973. május (26. évfolyam, 102-128. szám)
1973-05-20 / 20. szám, Vasárnapi Új Szó
1973 V. 20. Litvániái, Lettországot és Észtországot az évszázados barátság szoros szálai fűzik egymáshoz. A három balti állam az elmúlt századokban hősi küzdelmet folytatott a keresztesek seregei ellen, harcolt a svéd megszállók és a cári Oroszország tábornokai ellen. A grunwaldi ütközetben, ahol a lengyel, lett és az orosz katonaságon kívül Zižka harcosai is részt vettek, súlyos vereséget szenvedtek a keresztes hadak. A balti államoknak azonban csupán a német fasizmus felett aratott győzelem hozta meg a hőn óhajtott szabadságot és függetlenséget. Amikor legutóbb Vilniusban jártam, a város ősi falai között sétálgatva, mindez fokozottabb mértékben tudatosult bennem. Az ősi falak túlélték a napoleoni háborúkat, a mintegy két évtizedig tartó lengyel megszállást, majd a hitlerista hordák betörését. A megszállók a földdel tették egyenlővé a gettót, felrobbantották a hidakat és elpusztították a Szovjetunió egyik legrégibb egyetemét, elrabolták a képeket, az értékes kéziratokat és dokumentumokat. A litván fővárost 1944 júliusában szabadították fel a hős szovjet katonák. Bár Litvánia metropolisát tökéletesen is merem, mégis minden alkalommal, amikor ellátogatok ide, felfedezek valami újat. A legutóbb a kormányzói palota kötötte le különösképpen a figyelmemet, ahol annak idején Kutuzov, a híres hadvezér székelt. Kószáltam a középkori utcácskákon, meg-meg- álltam az egyetem falai előtt — minden épülettömb más-más stílusban épült — és megállapítottam, hogy az ősi Vilnius valóságos történelmi múzeum. A város központjában mindenekelőtt a Várhegy köti le a látogatók figyelmét. A nyolcszögű bástyáról gyönyörű kilátás nyílik a városra, amely úgy terül el alattunk, mintha a tenyerünkön lenne. Leginkább itt. ezen a helyen kap „valóságos“ tartalmat a város alapítójának, Gediminas- nak az álma, amelyben egy vas farkas ielent meg előtte és úgy üvöltött, mint száz élő farkas. Az álmot a fejedelem isteni figyelmeztetésnek vette és akkor építtette fel ezt a várat. Persze, a legendán túlmenően tény, hogv az erdőkkel körülvett várhegy valóban kitűnő helyen terül el stratégiai szempontból is, nyilván ezért esett rá a fejedelem választása. A város újjáépítésének terve értelmében a városközpontból „kitelepítették“ az üzemeket. így Vilnius központi részein olyan épületek kaphattak helyet, amelyek nem is olyan régen még csupán az építészek fantáziájában éltek. Az utóbbi években °égy gyönyörű lakótelep épült fel, továbbá kultúrpalota, üzletházak stb. így tehát jelentősen megváltozott a város képe. Vilniustól száz kilométerre nyugatra fekszik Kaunasz, a volt „ideiglenes“ főváros. Bizony rengeteget változott az utóbbi fél évszázadban, a sáros falucskából modern várossá nőtt. A városközpont újjáépítése, a repülőtér, a gyönyörű utcák, az ország első vízerőműve teljesen megváltoztatták Kaunasz életét. A színház előtt gyönyörű hársfák, itt mutatták be 1935-ben Smetana Eladott menyasszonyát A címszerepet Litvánia nemzeti művésze Alekszandra Sztas- kevicsiuta, a prágai Konzervatórium növendéke énekelte. A művésznő nem is olyan régen ismét Prágában járt, hogy felkeresse régi osztálytársait ismerősiéit. Jurgis Bredikisnek, a prágai születésű is mert szívsebésznek a jóvoltából sikerült helyjegyet szereznem a Klapedába induló rakétahajóra. A rakétahajó öt óra alatt tette meg a 350 kilométeres távolságot. A város történetében szintén fellelhetők a tragikus időszakok, ma viszont az egyik legfontosabb balti-tengeri kikötő. A Kultúra házának kilátójáról perceken át szemléltük a várost, a hatalmas ipari központokat, a kikötőben horgonvzó óceánjárókat. Még a háború előtt mintegy száz cseh szakember dolgozott a kikötőváros textilüzemé ben és több cseh professzor irányította rövidebb hosszabb ideig a helyi színházat A várost további másfél órás „tengeri repülés“ köti össze a híres fürdőhellyel, Panangával. Amikor megérkeztünk, borús idő volt. Néhány percre megeredt az eső, a gyönyörű tengerparton senki sem tartózkodott, bár akadt néhány bátor ember, aki borostyánkő után kutatott a parti homokban. Régebben annyi volt itt a borostyánkő, akár nálunk a gomba, az emberek szórakozásból szedegették. Nos, a borostyánkőnek különös jelentősége van Litvánia történetében. Ha Litvániában különösképpen meg akarják becsülni a vendéget, borostyánkővel ajándékozzák meg, és egy bájos történetet is elmesélnek hozzá a tengerek királynőjéről A szóban forgó történettel kapcsolatos gyönyörű ékszereket néhány nappal később magam is megcsodálhattam a Borostyánkő Múzeum vitrinjeiben Borús idő esetén a fürdőváros közönsége a korszerű kávéházakba, éttermekbe szorul, majd amikor kisüt a nap, megtelnek a csodálatos park sétányai, az amfiteátrum széksorai. Pezseg az élet a Daile szövet kezet műhelyeiben is, ahol ügyes kezek, tapasztalt népművészek készítik a szebbnél szebb ékszereket és díszeket borostyánkő bői. A városka idősebb lakói még ma is emlékeznek 1941. június 22-re, amikor a kö zeli pionírtáborra lehullottak a fasiszták első bombái. Éjszaka volt. A pusztítás sötét órái az emberek emlékezetében élnek; az az éjszaka, amikor a fehér parti homokot gyermekek vérével festették be a fasiszták. Rohannak az órák, rohannak a napok Észre sem vesszük és már Riga, Lettor szág háromnegyed milliós fővárosa fogad bennünket Riga tulajdonképpen a Baltikum északkeleti bejárata. Építészete Hamburgé hoz és Gdanskéhoz hasonlatos. A belváros csendes utcácskáin kiváló alkalom nyílik elgondolkodni a lett nép történelméről. Ez a nép nyolc évszázadon át küzdött az elnyomás ellen, nyolc évszázadon kérész tül tartották megszállva földjét különböző hatalmak, és mégsem veszítette el nemzeti öntudatát, nyelvét, ősi kultúráját. Amikor belefáradtam a város nézésébe, villamos vonatra ültem hogy körülnézzek a rigai tengerparton. A tenger és a Leilupé fo- lyócska közti keskeny földsávon — akár egy koszorú — kis fürdővároskák, nyaralók egész sora mindenütt. Gyönyörű szanatóriumok. szállók emelkednek a magasba. Akinek esetleg nincsen ínyére a tengeri fürdőzés, sétálgathat a parklnn, esetlee a gyönyörű állatkertben. Rigából repülőgépen alig fél óráig tart az út Tallinnba, az Észt Szovjet Szocialista Köztársaság fővárosába. Az észt metropolis tipikus északi gótikus stílusban épült, bel városának utcácskái olyannyira szűkek, hogy az autó sem fér el rajta. Maga a városközpont tulajdonképpen múzeum. Ősi várak romjaira bukkanhatunk lépten-nyo inon. Ám Tallinn ugyanakkor a korszerű lakónegyedek, a modern üzletházak, gyárak, iskolák városa Is. De nem utolsósorban fi tenger városa, ahová messzi országokból érkeznek hajók. Ebben a városban tartják meg minden öt esztendőben a dal ünnepéi (Üldlaulupidu), amikor az óriási amfiteát rum padsorainak közönsége több mint har mincezer énekest, táncost és zenészt csodái hat meg. A nagyszabású ünnepély három napon át tart, és nincs párja az egész világon. Gyönyörű a kormányzósági kastély és a hozzá tartozó kastélykert. A kastéllyal kap csolatban rengeteg legenda és történet fo rog közszájon. A történelmi falak között tengerészeti múzeumot helyeztek el. A fő város egyik ékes történelmi emléke a városháza. Itt látható Toomasnak, a város vé delmezőjének kétméteres fémfigurája. Még sok érdekeset lehetne mesélni erről a városról, amelyet mindössze négyórás ha)ó út választ el Helsinkitől. Jó időben a templomok tornyaiból ellátni egészen a finn fővárosig. A balti államokban tett körutunkat Nar váhan fejeztük be. Ma szinte alig hiszi e; az ember, hogy ezt a várost teljesen elpusztította a fasiszták ágyútüze Szorgal más munkáskezek eltüntették a gyilkos pusztítás nvomait új otthonokat emeltek új gyárakat építettek. A balti villanyerőmn ma évente kétmillió kilowatt elektromos energiát termel. Az ember a válságos időket megért nemzedékek ma békében biz tonságban élhetnek Itt. A három balti gyöngyszem szoviet államként szabadon fejlődhet, tervezheti boldogabb jövőjét J1R1 NOVOTNÝ Tailínni utcarészlet Litvánia fővárosa madártávlatból Az esti Riga A cíai um.tífj&ic! kéázú;n£k a z észt fiatalok
