Új Szó, 1973. május (26. évfolyam, 102-128. szám)
1973-05-20 / 20. szám, Vasárnapi Új Szó
t g mindazok, alcľk számára ís- meretlen a riportunk címé- bőn szereplő irányítószám, fellapozzák a postai irányítószá- inok jegyzékét tartalmazó könyvecskét, a 936 Öl es szám mellett Šahy (Ipolyság) nevét találják. Valamennyi levél és egyéb postai küldemény, amelyen a fenti irányító- szám található, az ipolysági posta- hivatalba fut be, és onnan jut el pontosan és késedelem nélkül a címzettekhez. Nagy a forgalom, sok a munka egy ilyen viszonylag kis város postahivatalában is. Ám minden munka szinte óramű pontossággal, fennakadás nélkül folyik. Egy- egy, gyakran indokolatlanul okve- tetlenkedő újságelőfizető, „reklamációján“ kívül alig akad panasz a postahivatal dolgozóinak munkájára. Ez pedig elsősorban Jozef Ivan elvtársnak, az ipolysági postahivatal tapasztalt, megfontolt és előzékeny vezetőjének köszönhető. Látogatásunkat a vele folytatott beszélgetéssel kezdtük. • Hány ember végzi ezt a felelősségteljes, de szép és fontos munkát? — Postahivatalunknak 31 dolgozója van. Közülük tizen levélhordók, a távbeszélő- és távíróközpontban kilencen, a levél-, csomag- és pénz- felvételnél ketten dolgoznak. A többiek a pénztárban, a csomagszállításnál, a nyugdíjkifizetéseknél és a Postai Hírlapszolgálatnál vannak. megemlítek néhány nevet a legjobbak közül: Nagypál Józsefné a pénz- felvételnél, Vanek Istvánná az ajánlott levél- és csomagküldemények felvételénél, Eszényi Mária pedig a távbeszélő és távíróközpontban végez példamutató munkát. Elégedettek vagyunk Obročníková, Gyebnár- né, Rreznyik Katalin, Klukon Mária és a többiek munkájával is. # Milyenek eddigi tapasztalataik a január elsejétől bevezetett postai irányítószámokkal kapcsolatban? — Igen jók. Rendkívül megköny- nyítik a levelek osztályozását, még az ilyen viszonylag kisebb szolgálati helyen is, mint Šahy. Régebben a levelek osztályozását végző dolgozóknak nemcsak bizonyos fokú ügyességre, hanem meglehetősen alapos földrajzi ismeretekre is szűk ségük vnlt. A postai irányítószámok alkalmazása az ügyességet ugyancsak megköveteli, de a részletes, aprólékos földrajzi ismeretekre nincs szükség. Köszönet illeti mindazokat, akik leveleikben mind a címzett, mind a feladó címében feltüntetik a postai irányítószámot, mert ezáltal — mint említettem — a munkánk könnyebbé válik. 0 Vannak e problémáik? — Ha valamennyi ügyfelünk részéről nagyobb megértést tapasztalnánk munkánk iránt, az még jobbá, ® Elégedett beosztottjainak a munkájával? — A postaszolgálat ellátása nem könnyű feladat. A küldemények kézbesítését és továbbítását naponta, rendszeresen biztosítanunk kell, a legnagyobb fagyban ugyanúgy, mint a legperzselőbb nyár idején, és akkor is, ha valamelyik dolgozónk betegállományba kerül és helyettesítenünk kell. Az újságokat, leveleket, csomagokat, a pénzküldeményeket és a nyugdíjakat késedelem nélkül kézbesítenünk kell, hiszen ügyfeleink ezt magától értetődőnek tartják. Örömmel mondhatom, hogy az ipolysági posta ezt a sokrétű és felelősségteljes munkát jól látja el, ami a dolgozók jó közösségének köszönhető. Nálunk a szocialista munkaverseny nem valami formális dolog, hanem valamennyi dolgozónk munkájának hatékony ösztönzője. A munkaversenyben szép eredményeket érnek el elsősorban levélhordóink, akiknek héttagú munkacsoportja fMihály Mária, Nagy Ilona, Rarbolyás Pál, Bobor András, Kiss Ferenc, Pásztor Ferenc és Péli László) a „Szocialista Munkabrigád“ megtisztelő cím elnyeréséért versenyez. A munkacsoport, melynek vezetője Pásztor Ferenc, rendszeresen, havonta értékeli az elvégzett munkát. A csoport szocialista szellemű, jő közösséggé kovácsolődik, melynek tagjai a lehető legpontosabban igyekeznek feladataikat teljesíteni, egymást kisegítik és szükség esetén helyettesítik a munkában. Rendszeresen újabb előfizetőkeit toboroznak a párt- és egyéb sajtónak, élénken érdeklődnek munkahelyük valameny- nyi problémája iránt. Tavaly is szép sikereket ért el a munkacsoport: vezetőjét, Pásztor Ferencet pedig „A szakma legjobb dolgozója" címmel járó vándorzászlóval és pénzjutalommal jutalmazták. Hivatalunk főpénztárosa, Anton Kubran elvtárs ugyancsak kitüntetett dolgozó, aki „A szakma legjobb dolgozó- iá “ kitüntetésen kfvül elnyerte „A-z üzem legjobb dolgozója" megtisztelő címet is. © Mi a véleménye a dolgozók zö- mét képző női alkalmazottakról? — Dolgozóink 58 százaléka nő, legtöbbjük férjes asszony, akik a munkahelyen végzett munkájukon kívül a háztartásról, a családról is gondoskodnak. Csak a legjobbat mondhatom róluk. Valamennyi munkaszakaszon, de elsősorban a távbeszélő- és távíróközpontban kitűnően beváltak. Nehéz lenne közülük bárkit is kiemelni, de talán mégis eredményesebbé válhatna. Az utóbbi időben egyesek indokolatlanul bírálnak bennünket, mert az újonnan épült szövetkezeti lakásokba nem vezették be a telefont. Szeretném felhívni az érdekeltek figyelmét, hogy ez nem a mi hatáskörünkbe tartozó feladat és megvalósítása egyébként is nagy összegű pénzbefektetést igényelne az illetékes szervek részéről. De nekünk is lenne egy kérésünk a családi házak tulajdonosaihoz: megkönnyítené és meggyorsítaná a munkánkat, ha e házak tulajdonosai a házaik kapujára levélszekrénykét szerelnének fel. Miután búcsút vettünk a postahivatal szerény és munkatársai .körében méltán köztiszteletnek örvendő vezetőjétől, a Postai Hírlapszolgálat irodájába vitt a kíváncsiság: vajon jó barátai-e az ipolyságiak az újságok és a folyóiratok hasábjain megjelenő írott szónak? Milyen az érdeklődés az egyes lapok iránt? Milyen forgalmat bonyolít le, milyen gondokkal küzd a Postai Hírlapszolgálat ebben a városban? A Postai Hírlapszolgálat ipolysági kirendeltségének vezetője Jozef Kováč elvtárs, aki 1948 óta áll a posta szolgálatában, és az idén ünnepli munkásságának negyedszázados jubileumát. A Postai Hírlapszolgálat teendőivel kapcsolatos munkakört 1964 óta tölti be. Tőle kaptunk részletes tájékoztatást a már fentebb is megfogalmazott és most immár konkrétabb formába öntött kérdéseinkre is. ® Mit olvasnak az ipolyságiak?! — Városunkba 211 különféle újság és folyóirat jár, havi 62 126 példányban. Közülük 41 külföldi. Na Pásztor Ferenc, „A szakma kiváló dolgozója“. ponta érkezik 300 Pravda, 730 Oj Sző, 180 Práca, 70 Smena, 65 Roíníc- ké noviny, 15 Rudé právo. A hetilapok példányszáma a következő: 420 Hót, 360 Nő, 160 Svet, 160 Slovenka, 130 Oj Ifjúság, 103 Szabad Földműves, 85 Život, 36 Nové slovo. Az időszakos kiadványokból például a Természet és Társadalom 100, a lap szlovák változata, a Príroda a spoločnosť 25 példányban jár. Legnagyobb az érdeklődés a párt két napilapja, a Pravda és az Oj Szó iránt és a legnépszerűbb lap nálunk a Vasárnapi Oj Szó. Ebből minden héten 1100 példány érkezik és fogy el. Városunk magyar nemzetiségű lakossága érdeklődést tanúsít a Magyar Nép- köztársaságban megjelenő lapok iránt is, de igényeiket — rajtunk kívül álló okokból — nem minden esetben áll módunkban kielégíteni. © A lapterjesztésben előirányzott tervet tehát teljesítik? — Igen. A járási postaigazgatóság által előírt tervet a nyugat-szlovákiai kerület napilapja, a Hlas íudu kivételével több mint 100 százalékra teljesítjük. Oj előfizetők toborzása tehát már meglehetősen problematikus. # Vannak egyéb problémák is? — Kellemetlen számunkra, hogy vannak előfizetők, akik valamelyik lapot megrendelik, nem sokkal később felmondják az előfizetést. Ez nekünk sok felesleges és bosszantó munkát jelent. Kezdetben problémát jelentett a szombati napi sajtó kézbesítése is, mivel a levélhordóknak is szabad szombatjuk van. Ezt azonban sikerült úgy megoldanunk, hogy a szombati újságokat a magyar kilencéves Iskola öt diákja kézbesíti. Feladatukat jól ellátják, és ezért köszönet illeti őket. Megköszöntük a tájékoztatást Jozef Kováč elvtársnak, aki valóban mindent megtesz annak érdekében, hogy az előfizetők elégedettek legyenek. Elbúcsúztunk az ipolysági postahivataltól egy pillantást vetve az egyik helyiség falán függő faliújságra, melyről a jól végzett munka örömét tükröző mosollyal néztek szembe velünk a „Szocialista munkabrigád“ megtisztelő cím elnyeréséért versenyző levélhordő-munka- csoport tagjai, akik naponta elviszik a jó és kevésbé jó híreket tartalmazó leveleket, a pénzküldeményeket, nyugdíjakat a címzettekhez. Járják az emeleteket dermesztő hidegben és kánikulában egyaránt. De távozásunk közben „élő mosoly“ kísért bennünket: az ajánlott levelek felvételi ablaka mögül a halk szavú, mindenki által kedvelt, udvarias fiatalasszony, Vanekné villantotta ránk kedves mosolyát, míg a másik oldalon, a pénzfelvételi rekesz abla- kocskája mögül Nagypálné barátsá- ságos tekintete kísért, az idén már 15. esztendeje dolgozik a postánál. Jóleső érzéssel és azzal a gondolattal távoztunk az ipolysági posta- hivatalból, hogy bárcsak egyre több ilyen munkahely lenne, ahol a hozzáértő és pontosan dolgozó emberek jó munkája fogad. SÄGI TÖTH TIBOR A „Szocialista munkabrigád“ megtisztelő címért versenyző munkacsoport {Felső sor: Péli László, Mihály Mária, Barbolyás Pál, alsó sor: Pásztor Ferenc, Nagy Ilona, Kiss Ferenc, Bobor András). Hurbanovo (Ögyalla) nevét sokan is- rfierik az országban és az ország határain túl, hiszen a sörgyár termékét, az Arany fácánt, sok szomjas ember fogyasztja. Ennél többet már kevesen tudnak a városról. Pedig nevét már 1570- ben jegyezték ffff először. Az akkori település helyén ma 7000 lakost számláló épülő város áll. Az ötödik ötéves terv feladatainak teljesítése komoly problémák elé állította a város vezetőit és lakosait egyaránt. Hogy mik ezek? Ezt bárki, aki erre kíváncsi, leolvashatja a vnb folyosóján felállított tábláról. Ezen a táblán nagyon ötletesen van feltüntetve minden. Mslyik évben mi épül. Mennyi az értéke? Képekkel illusztrálva. Mennyi brigádmunkát vállalt a lakosság és ebből mennyit teljesített. Az 5. ötéves tervidőszak végére megfiatalodik a város. Oj épületek várják, hogy a lakosság birtokába vegye őket. Május 1-én átadták rendeltetésének a 4 600 000 korona költséggel épült áruházát. Ugyanakkor költözött új épületbe a vnb és a közbiztonsági szervek is. 1972-ben lerakták a 6,5 millió korona költséggel épülő kultúrház alapjait. Az összeg 30 százalékát a Z-akció keretében fedezik, ez 1973-ban 60 000 korona értéket jelent. De fiatalok, öregek egyaránt szívesen vesznek részt a kultúrház építésében. A közmondás is azt mondja: „Nemcsak kenyérrel él az ember“. Bizony nagyon várjuk, hogy elkészüljön. Ebben az évben kezdik el a gyógyszertár és az öregek otthonának az építését. Ez utóbbiban 140 idős ember talál majd otthonra. Mindkét épület 1975 végéig elkészül. 1972-ben portalanítottak 2500 m utat. 1973-ban még további 3000 m út készül el. Épül a gázvezeték is. 1975 végéig az egész várost behálózza a gázvezeték. Minden igénylő lakásába bevezetik. Parkosítják a város utcáit, tereit. Rózsabokrok százai kerültek már földbe. .100 000 m3 földet mozdítottak meg annak érdekében, hogy a város területén levő gödröket betemessék. Még ebben az évben játszótér készül itt a város kis polgárai számára. A város különböző pontjain 6 várótermet építenek. * A komáromi „Bőrdíszműáru“ varróüzemet létesít. Már 1973 első félévében 60 személy talált itt munkát. A tervek szerint aztán vagy bővítéssel, vagy pedig két műszakban való termeléssel szeretnék megoldani további személyek foglalkoztatottságát. Jó ütemben halad a lakásépítés is. Szinte gombamódra épülnek a házak. A szövetkezeti lakásépítés keretein belül május elején adnak át egy 8 lakásból álló épületet. De már épül egy 12 lakásos is. Már az idén befejezik további két lakóház építéséi. Ez 24 családnak jelent új otthont. így fiatalodik napról napra ez a város. Eltűnnek a régi épületek, a sáros, poros utcák. Államunk rengeteget áldoz azért, hogy polgárai minél szebben, lobban élhessenek. Sokan közömbösen mentnek el egy-egy új gyár, üzem, kultúrház, Iskola előtt. Pedig jó lenne, ha az ilyen emberek papírt, ceruzát vennének a kezükbe és számolni kezdenének, hogy mibe is kerül mindez. Ha összeszámolnák mindazt, ami a felszabadítás óta épült ebben a városban, csillagászati számot kapnának. Talán akkor jobban vigyáznának rá. Akkor nem törnék össze a padokat. Nem törnék be a váróterem üvegfalát. Nem szemetelnének a város utcáin. Sokan az orvoshoz, vásárolni vagy egyéb okokból utaznak városunkba. Amíg az autóbuszra várnak, narancsot, nanukot vagy cukorkát esznek és a szemetet a földre szórják. Ök felülnek az autóbuszra, hazamennek a tiszta lakásba, a szemetet meg itthagyják. Vannak még problémák, de bízunk abban, hogy ezek megoldására is hamarosan sor kerül. A „Bakker“ nevű városrész lakosainak jogos kívánsága egy élelmiszerüzlet. Naponta kilométereket kell megtenniük a tejért, a kenyérért. A strandfürdő építését is sokan óhajtják. A város határában folyik a Zsltva, vize fürdésre nem alkalmas. A nyári melegben felfrissülést keresők a bohatái (Ba* gota) „baggerosra“ járnak. Fürdeni e mély vízben gyerekeknek és az úszni nem tudóknak igen veszélyes. Szomorú, de minden nyáron vízbe fúl valaki. A városi nemzeti bizottság vezetői ismerik a problémát, szorgalmazzák megoldásukat. A város lakosai vállalják, hogyha szükség lesz rájuk, ott lesznek s az építkezésen munkás kézben nem lesz hiány. KADEK KALMAN^' 1973. f. 20.
