Új Szó, 1973. május (26. évfolyam, 102-128. szám)
1973-05-18 / 117. szám, péntek
A kerületi pártkonferencia küldöttei Szívügye a mezőgazdaság BERTA jáhds elv társ immár Közel tizennégy esztendeje irányítja a trebišovi járás és Bodrogköz egyik legjobb közös gazdaságát, a több mint ezerki- lencszáz hektár mezőgazdasági földterületen gazdálkodó Malý Horeš-i (Kisgéresi) „Úttörő“ Efsz tagságának munkáját. Élete gyermekkora óta összeforrt a munkával, s a felszabadulást követően a szocializmus és elsősorban a szocialista mezőgazdaság építésével. Hattagú munkáscsalád első gyermekeként 1938-ban. nyolcéves korában elveszti édesapját, s amikor a gyermeki kéz már szerszámot emelhet, Berta János napszámba jár, dolgozik, vállalnia kell a családfő szerepét. 1948-ban traktorosként kezdett dolgozni a Kráľ Chlmeci (Királyhelmeci) Gép és Traktorállomáson, később mint brigád vezető, majd üzemirányító és hét é>ven át az üzemi pártbizottság elnöki tisztségét látta el. Közben az 1954 es választások alkalmából az SZNT képviselőjévé választják, a már korábban a knb képviselői teendőket is ellátó Berta elvtársat. Tizennégy éven át a járási pártbizottság elnökségi tagja. A fiatal kommunistát 1960-ban a Nemzetgyűlés képviselőjévé választják, 1964—68 között az SZLKP KB tagja. 1969-ben beválasztják az SZLKP kelet-szlovákiai kerületi bizottságának plénumába. Berta János elvtárs, a közelgő kerületi pártkonferencián a trebišovi járás kommunistáit képviseli. Kérésünkre elmondta, miről beszél majd a konferencián. — Ha lehetőségem nyílik arra, hogy felszólaljak a vitában, először is szeretném érzékeltetni alapszervezetünk ötvennyolc kommunistájának, közös gazdaságunk köze] háromszázhúsz szorgalmas tagjának a szocialista mezőgazdaság fejlesztése terén kifejtett lelkes munkásságát. 1960-ban, amikor ennek a Pribeník és Malý Horeš (Kis- géres) határaiból egyesített szövetkezetnek az élére kerültem, sok „tamáskodó“ megjegyzés illette az egyesített szövet- Rezetet. — „Házasságuk“ rövid életű lesz! — hangoztatták a bizalmatlan okoskodók. Mi tagadás, voltak kezdeti nehézségeink, de közös akarattal folyamatosan leküzdöttük az akadályokat. S az idő bennünket igazolt, a nagyobb gazdasági egységek létrehozásának helyessége mellett bizonyított. Az utóbbi évtized alatt elért fejlődésünkéi. néhány adatösszeha- sonlítással illusztrálnám. Például kalászosokból 1961-ben 19,3 mázsás hozamokat, négy évvel később már 22,5 és tavaly 33,6 mázsás átlaghozamot értünk el. 1961 ben csak 1887 mázsa húst termeltünk, tavaly már 4263 mázsát. A tejhozam tehenenként 1961-ben 1766 liter volt, az elmúlt évben már elértük a 2850 literes átlagot. Míg 1961-ben hektáronként 3250 korona értékű bruttó termelést értünk el, tavaly ez 8585 koronát tett ki. Természetesen ennek arányában nőtt a tagság jövedelme is. 1961-ben 2,8 millió korona körüli összeget fizettünk ki a béralapból, tavaly pedig ennek csaknem a kétszeresét. Tagságunk életszínvonala kedvezően fejlődik, községünk arculata is megváltozott, a közel kétszáz új családi házból új utcák, lakónegyedek alakultak ki. Mindez nem azt jelenti, hogy elégedettek vagyunk. Az idén legalább tízezer korona értékű bruttó termelést szeretnénk elérni hektáronként. A bodrogközi és a Latorcán túli harminc szövetkezettel kooperációs együttműködést folytatunk, megalakítottuk az Agro- stav szövetkezeti üzemet, amely a tagszövetkezetek beruházási feladatainak megvalósítását biztosítja. Ezenkívül az említett közös gazdaságok társulásából jött létre a Masospol nevet viselő, Pribeník határában épülő nagyhizlalda, amely zárt állat- forgalom keretében, az 1974-es év második felétől, évente 220 vagon vágósertést juttat piacra. Arra a kérdésünkre: Mit vár a kerületi pártkonferenciától? — Berta elvtárs így válaszolt. — Igen nagy és eredményes utat tettünk meg a felszabadulást követő esztendőkben, a szocializmus építésében reményt keltő távlatok állnak előttünk. A munkásosztály a CSKP irányításával bebizonyította a szocialista társadalom lát jogosultságát. Politikailag, gazdaságilag megerősödtünk. Kelet-Szlovákia, a hajdan legelmaradottabb országrész, ma már aránylag fejlett iparral, virágzó szocialista mezőgazda sággal rendelkezik. Tehát lesz mit értékelni a kerületi pártkonferencián. De azt is tudjuk, vannak még tartalékaink. Én a mezőgazdaság jelenlegi helyzetéből indulok ki, amikor a kihasználatlan tartalékokat említem, elsősorban a munkaszervezés javítására, áz új technológia beállítására, céltudatos kihasználására gondolok. Még mindig túl drágán termelünk. Remélem, a kerületi pártkonfe- reneia ezekkel a kérdésekkel behatóan foglalkozik majd s megtalálja az útját, hogyan tehetjük olcsóbbá a termelést a mi feltételeink között. Sokat várunk a műtrágyaféleséigeket, vegyszereket gyártó vegyi üzemektől, s a határunkban is jelentős talajjavítási munkálatokat végző vállalatoktól. Én magam továbbra is a nagyobb gazdasági egységek kialakításának híve vagyok, eddigi tapasztalataink ennek helyessége, ezen belül a gépek, a tér melőeszközök gazdaságosabb kihasználásának lehetősége, s jobb gazdasági eredmények elérése mellett bizonyítanak. Partunk gaz da s á g pof ittka jón a k s ze í lemé ben 1973. V. 18. Az utóbbi két évtizedben igen jelentős posztokon teljesít szolgálatot Ján VELES mérnök, a Kelet-szlovákiai Gépgyárak vállalati igazgatója. Dolgozott a kerületi nemzeti bizottságon, GTÁ kon, évek óta képviselő, tagja az SZLKP kosicei városi bizottsága elnökségének, és még sok más tisztséget visel. Emellett évről évre szebb gazdasági eredményekkel vezeti Kelet-Szlovákia egyik jelentős gépipari vállalatát. A kelet-szlovákiai kommunisták kerületi konferenciáján, a gépipari vállalat küldötteként vesz részt Ján Veles elvtárs. Közölte velünk, szándékában van felszólalni, beszámolni a vállalat fejlődésének eredményeiről, de azokról a problémákról is, melyek megoldása felsőbb segítséget igényel. Ezeknek a gondolatoknak jegyében tájékoztatott bennünket Veles elvtárs egy évtized útjáról. — Vállalatunk 1962-ben száz- huszonnégymillió korona értékű terméket gyártott, amikor a dolgozók havi átlagkeresete 1457 korona volt .. . Annak idején legnagyobb problémánk az volt, hogy nem állt előttünk világos termelési program, s nem rendelkeztünk meghatározott távlati fejlesztési tervvel sem. Nekünk azonban már 1963- tól megvolt az elképzelésünk vállalatunk továbbfejlesztéséről. A vállalati pártbizottság, üzemi szakszervezeti tanács és maga a gazdasági vezetőség nagyon gyakran szorgalmazta, kérte a termelési és fejlesztési program kérdésének rendezését. Sajnos — meg kell őszintén mondanom —, a CHEPOS n. v., ahová 1970-ig tartoztunk, ezt a kérdést elég mostohán kezelte. Végre az SZSZK Iparügyi Minisztériumának segítségével sikerült érvényesíteni elképzeléseinket, kidolgoztuk vállalatunk továbbfejlesztésének, termelési programja megvalósításának távlati tervezetét 1975-ig, s 1980-ig. Ezt a tervezetet a szövetségi Kohó- és Gépipari Minisztérium is jóváhagyta ez év elején. Ezt, az illetékesek megértésével, támogatásával korábban is elérhettük volna, s nem kellett volna az elmúlt évtizedben négy esztendő ahhoz, hogy konszolidáljuk vállalatunk belső viszonyait és megteremtsük az állandó tervteljesítés feltételeit. Az utóbbi tíz év alatt közel liárommilliárd korona értékű terméket gyártottunk, s 1972-ben dolgozóink havi átlag- keresete mór meghaladta a 2250 koronát. —■ Örömmel hallottuk, hogy az új esztendőben már konkrétan meghatározott termelési programmal indult a vállalat. Termékek szempontjából ez mire irányul? — Három alapvető termelési programról: formálógépek, sebességváltók és speciális tartálykocsik gyártásáról van szó. A vállalati program szerint 1980-ban el kell érnünk az évi 1,5 milliárd korona értékű termelést. Természetesen, ehhez meg kell teremtenünk a szükséges termelési feltételeket, valóra kell váltanunk a beruházási terveket stb. Jelenleg ezeknek az eléggé igényes terveknek a megvalósításán dolgozunk. Amint említettem, az utóbbi tíz év alatt hárommilliárd korona értékű terméket gyártottunk és most, az ötödik ötéves terv időszakában kell ilyen értékű termelést elérnünk, mégpedig, új termelési kapacitások nélkül. Ez bizony nem könnyű feladat, amit már az elmúlt évben is éreztünk, és nem igen lesz másképpen az idén sem. Mind ezek ellenére, eddigi tapasztalatainkra, eredményeinkre támaszkodva, meg vagyunk győződve arról, hogy vállalatunk kommunistái es az ő példájukat követő többi dolgozó mindent megtesz a nagy jelentőségű vállalati program megvalósítása érdekében. Ezzel gyakorlatilag a CSKP XIV. kongresszusának határozataiból ránk eső feladatokat teljesítjük. Ez a tudat is lelkesít bennünket. Tehát mi is szeretnénk az eddiginél többet és jobbat termelni, s ehhez már csak egy feltételt kell biztosítani, mégpedig a folyamatos nyersanyagellátást. Ez a probléma túlnő vállalatunk hatáskörén, rendezése a felsőbb szervek segítségét igényli. Ezért is szeretnék beszélni ezekről a kérdésekről a kerületi pártkonferencián. KIJLIK GELLÉHT Erőt, egészséget! Hotvonöt év boldog egyetértésben Suttogó fűzfaliget szélén, gyümölcsfák koronái közül bukkan elő a hajdani Kingyes- puszta. Kis település, féltucatnyi ház. Üt éue Szigettel alkot közigazgatási egységet, s Vŕbová nad Váhom (Vágfüzes), néven a komárnói járás legifjabb községe. Innen két kilométernyire formálódik a faluközpont. Az országút megközelíti, de nem érinti a települést. Diilőút kanyarog a szétszórt családi házak közölt. Azonban a lakók betonlapokból épített járdán sé tálhatnak nemcsuk háztól házig, hanem egy jókora szán- tóföldön keresztül — egészen az országúiig. A betonjárda Kingyes legidősebb házaspárja kertjének kerítéséig húzódik. Bár az öregek már nem sokai koptatják a betonlapokat, mozgáskörzetük az udvarra és a veteményes kertre korlátozódik. Vass Gyula bácsi 89 éves, a felesége, Mari néni egy évvel idősebb. Kereken 65 éve élnék boldog egyetértésben. Ülünk a verandán, * beszélgetünk. Az idős házaspár emléktöredékei bői, mint mozaikszemcsékből kikerekedik két: szerény, becsű letes ember élet út ja. kon csépeltünk gőzgéppel. De minek emlegetem ezt? Ma már el sem tudják képzelni, a cséplőgép mellett mennyit szenvedtünk a portól, a hőségtől. — Sohasem feledem el. Zöldálláson arattunk, ötvenegyen voltunk a csoportban, minden kaszás 12 mázsa gabonát kapott. Ez volt a legjobb évünk az első világháború előtt... Régen volt. A világégés után egyre nehezebben tudták megszerezni „a kenyér mellé valót“. Előbb Öténybe költöztek, majd 1924 ben megvették ezt a kis házat. Kölcsönt kértek, tíz százalékos kamatot fizettek. — Valahogy kinyögtük, ekkor már a gyerekek is segítettek ... Azok a hajdani gyermekek, akikről Mari néni oly szeretettel beszél, itt ülnek a verandán. Gyula a legidősebb, 1969 tói nyugdíjas. Tíz évig járt egy DT- vei a szövetkezetben. Nem nősült meg, itt él a szüleivel egy háztartásban. Mari néni még most is úgy forgolódik körülötte, mintha kisiskolás volna. Talán most igyekszik pótolni, amit gyermekkorában nem adhat ott meg neki. ,,Még nem PRANDL SÁNDOR felvétele Mindketten Gúlán születtek. Gyula bácsinak 9 testvére volt, de a hároméves kort csupán öten érték meg. Mari néni édesanyja 12 élő gyermeket hozott a világra, a tizenharmadik halva született. Mire felcseperedtek, megtanultak járni és beszélni, már csak hatan maradtak. „Rendszerint minden második gyermek ' meghalt, mielőtt megtanult válna járni, csak az életrevaló maradt meg“: Az egészségtelen lakás, a hiányos táplálkozás táptalajt szolgáltatott a gyermekbetegségekhez. „Az anyám mindig a bábát hívta, ha valamelyik testvérem megbetegedett“. A szegény ember gyermekének a „bába“, a falusi szülésznő volt az orvosa, aki főként azt állapította meg, hagy „ha erős a szivecskéje a kicsinek, akkor megmarad“. — Az apám télen halászott, nyáron aratott. Gyakran elmondta: amíg én élek, nem fogtok éhezni ... — Gyula bácsi mi szeretett volna lenni? — Nem járt az én fejemben egyéb, csak hogy ki a szabadba ... Nagyon szerettem a határt. Suszter nem akartam lenni — pedig az apám ezt szerette volna —, más meg mi lehettem volna? Tizenegy éves korától dolgozott. Kölélteregető, maroksze- dö, kévekötöző, majd kaszás. Életének minden élménye két témához, az aratáshoz és a háborúhoz kötődik. Szellemi fris- sesége meglepő, neveket, évszámokat idéz, s fél évszázad távlatából olyan pontosan ecseteli az eseményt, mintha csak tegnap történt volna. — Mikor én aratni kezdtem, még nyomtattuk a gabonát. Aztán jött a kisgép, két ember hajtotta, egy meg tömködte. Majd járgánnyal kínlódtunk és csak később u királyrévi birtovolt 12 éves, amikor szolgaiul küldtük, ide Kingyesre. Tőle üzent aztán egy ismerősünk, hogy volna itt egy öreg ház, ha úgy gondoljuk, jöjjünk Az üreg épületből az évek elteltével takaros kis családi házat formáltak. Közben sok sok nyár eltelt, felnevelték a gyermekeket. Géza bácsi, a másik fiúk itt él a faluban családjával, s két éve nyugdíjas. Bözsi néni, a leányuk, Ögyalláról jár látogatóba szüleihez, már ó is nagymama. Erezmusz, a legfiatalabb fiúk megrokkant az első világháborúban, neki három gyereke van. — Két háborút megértem, de nem lesz-e harmadik? Én gyermekkoromban sok éhező embert, meg gyereket láttam. Sokat mondom a mamának, hogy milyen szépek, egészségesek ezek a mai gyerekek. Még itt volt az iskola a túlsó oldalon, úgy elgyönyörködtünk bennük. Most már az iskola is a faluban van. — Országút, autóbuszjárat, vízvezeték ... Tudja, hogyan éltek itt a század elején az emberek? A tanyán, a majorban csak a munkát ismerték. Dolgoztak, hogy jóllakhassanak, aludtak, hogy erejük legyen a munkához... — Gyula bácsi, mire tanítót- ta a gyerekeit? — Munkára, becsületes munkára... Meg, hogy becsüljék meg az embereket... — S mi a hosszú élet titka? — Ez nem titok. .. Nem szabad tétlenkedni... Tisztelet és szeretet övezi az idős házaspárt. Holnap a kis falu kultúr otthonában a nemzeti bízottéig és a szövetkezet vezetősége köszönti a Vass házaspárt házasságkötésük 65. évfordulóján. CSETÜ JÄNO*
