Új Szó, 1973. május (26. évfolyam, 102-128. szám)

1973-05-16 / 115. szám, szerda

Belpolitikai kommentár Védekezzünk a tűzvészek ellen Népgazdaságunk fejlesztésében egyre jobb eredményeket érünk el. Ez a tény mindnyájunkat örömmel tölthet el, ám annál kevésbé az, hogy a verejtékes munkával létrehozott ja­vak egy része a lángok martalékává válik. Hogy ez így van, azt a statisztika is igazolja. Szlovákiában 1960-tól a múlt év végéig csaknem 24 000 tüzeset volt, amelyek több mint 840 millió korona anyagi kárt okoztak. A valóságos kár — a ter­melésből való kiesés stb. — ennél jóval nagyobb. Ugyanakkor az említett idő alatt a tüzek következtében 454 ember vesz­tette életét és 1999-en égési sebekei szenvedtek. 1972 sem hozott lényegesebb javulást. Szlovákiában 2180 tüzeset fordult elő. Az anyagi kár 103 millió korona. A lán­gokban 42 ember vesztette életét, 179 pedig megsebesült. A valóságos kár több mint 88 millió korona. Ha alaposabban utánanézünk a dolgoknak, megállapíthatjuk, hogy naponta át­lagban B tüzeset fordult elő, amelyek 284 000 korona kárt okoztak. Csaknem minden héten egy ember életét vesztette, három pedig megsebesült. Ezek a tények elgondolkoztatók s egyben figyelmeztetnek, elővigyázatosságra, körültekintésre ösztönöznek. Evek óta a legtöbb tüzet a gyerekek okozzák. így volt ez a múlt évben is. Az általuk előidézett tüzek több mint 3,5 mil­lió kárt okoztak, ugyanakkor B-an életüket vesztették, 8 an pedig égési sebeket szenvedtek. Elgondolkoztató az a tény is, hogy a hat éven aluli gyerekek a szóban forgó idő alatt 71 tűzesetet idéztek elő. A szülőket is felelősség terheli, mi­vel azt bizonyítja, hogy a gyufát hozzáférhető helyen tartják és a gyerekeket felügyelet nélkül hagyták játszani. Az említettek után a hibás, a szakszerűtlenül beszerelt vil­lanyvezeték-hálózat és a nem megfelelő kémények és fűtőtes­tek idézték elő a legtöbb tüzet. Ám fel kell figyelnünk arra a tényre is, hogy a felelőtlenül eldobott cigaretta és gyufa 115 esetben gyújtotta fel a lakást, a műhelyt, s egyéb beren­dezést. Ezek a tűzesetek nemcsak 9 millió konina anyagi kárt, hanem 4 emberéletet is követeltek, 8 an pedig sérülési szen­vedtek. Az illetékes tárcák, a Belügyminisztérium, az SZSZK kor­mánya rendszeresen foglakozik a tüzek megelőzésével. A nem zeti bizottságok is több száz objektumot, lakóházat ellenőriz­tek. Sajnos, már nem fordítanak kellő gondot arra, hogy a megállapított hibákat kiküszöbölik-e. Nem élnek a törvény adta jogokkal, nem bírságolják meg azokat, akik nem tesznek eleget a tűzrendészeti előírásoknak. Az üzemek vezetni sem mindig értik meg, hogy a többletköltséggel járó intézkedések foganatosítása sok esetben milliós értékeket menthet meg a pusztulástól. A nemzeti bizottságoknak nagy gondot kell fordítaniuk a la kosság nevelésére, hogy szükség esetén mindenki tudja, mi a tennivalója, kezelni tudja a kézi tűzoltóeszközöket. Mindent el kell követni, hogy minden egyes lakótelepen, illetve köz­ségben jól felkészült tűzoltócsapat működjön. Az említettek az üzemekre, főleg az efsz-ekre és az állami gazdaságokra is vonatkoznak. Az iskoláknak is megvan a maguk küldetése. Egyszóval mindenütt és minden téren olyan hathatós intézke­déseket kell hozni és életbe léptetni, amelyek elejét veszik annak, hogy évente több millió korona érték váljon a lángok martalékává. N. J. A ATAGT AI A P Csehszlovákia Kommunista Pártja megalapításának évfordulójára 1973. V. 16. E napokban emlékezünk meg pártunk, Csehszlovákia Kom­munista Pártja megalapításának 52. évfordulójáról. ötvenkét évvel ezelőtt, 1921. május 14—16-ára hívta össze a marxista baloldal kongresszu­sát Prágába, amely Csehszlová kia Kommunista Pártjának ala­kuló kongresszusa lett. A kong­resszus, melyen 569 küldött vett részt 350 000 cseh, szlovák, magyar és ukrán nemzetiségű párttagot képviselve, lelkes hangulatban zajlott le. A né­met kommunisták 4 hónappal későbben csatlakoztak a CSKP- hez. A Kommunista Internacionále Végrehajtó Bizottsága üdvözlő levelet küldött a kongresszus­nak, melynek tartalmát rövidít­ve idézzük: „A Kommunista in- ternacionálé testvéri üdvözletét küldi a kongresszusnak és re­méli, hogy Csehszlovákia Kom­munista Pártja alakuló kong­resszusává válik. Két és fél év telt el azóta, hogy megalakult az önálló Csehszlovákia. A cseh­szlovákiai munkások a legna­gyobb bizalommal és remény­séggel fogadták a független csehszlovák államot. Felszaba­dultak az osztrák bürokrácia elnyomása alól, remélték, hogy ők lesznek az urak hazájukban, de hamarosan ráébredtek, hogy nem ők, hanem a cseh és né­met tőkések, földbirtokosok, üzérek lettek az urak... Re­méljük, hogy a kongresszus nemcsak elhatárolja magát a burzsoáziával való együttműkö­déssel beszennyezett szociálde­mokráciától, hanem nyíltan ki­áll a Kommunista Internacioná- lé elvei és taktikája mellett." A Kommunista Internacionálé 21 feltételének elfogadása, a párt nevének megváltoztatása, valamint a III. Kommunista In- ternacionáléhoz való csatlako­zásról szóló kongresszusi tár­gyalás zökkenőmentesen, a kül­döttek feszült figyelme kísére­tében zajlott le. A kongresszus főelőadója Bohumil Smeral elv­társ volt. Terjedelmes beszámo­lóját a pártlapok „Kommunis­ták vagyunk" címmel közölték. „Több vagyunk, mint politikai párt, az új élet élcsapata va­gyunk. Oj viszonyokat teremtve, új embereket is akarunk for­málni“, — fejezte be B. Sme­ral beszédét. Országunk dolgozó népe tör­ténetének dicső és örökre em­lékezetes pillanata marad, mi­kor hosszan tartó és viharos taps közepette „Éljen a III. In­ternacionále“ felkiáltással a Vö­rös zászló dalának eléneklése után megszavazták a kővetkező határozatot: „A csehszlovák szociáldemok­rácia baloldali kongresszusa ünnepélyesen kimondja feltétel nélküli csatlakozását a moszk­vai III. Internacionáléhoz. E pillanattól kezdve a szociálde­mokrata párt baloldala a Cseh­szlovákia Kommunista Pártja nevet veszi fel, s ezzel a szo- ciálpatrióták pártjától való el­szakadást juttatja kifejezésre. A jelenlevő küldöttek szerveze­teik képviseletében ünnepélye­sen kötelezik magukat, hogy a 21 pontban foglalt kötelessége­ket minden körülmények között teljesítik." Ilyen történelmi események közepette alakult meg Cseh­szlovákia Kommunista Pártja, a marxizmus—leninizmus elvein épült új típusú párt, amely a csehszlovák munkásmozgalom, valamint nemzeteink és álla­munk történetének egyik leg­fontosabb határköve. A CSKP megalapításával Csehszlovákia munkásosztálya olyan fegyvert kapott a kezébe, mely nélkül nem győzhette volna le a bur­zsoáziát, s amely lehetővé tet­te számára annak a régi törek­vésének és reményének megva­lósítását, amelyért több nemze­déken át küzdöttek és áldoza­tokat hoztak a forradalmi mun­kásmozgalom legkiválóbb har­cosai. RÓJAK DEZSŐ A kerületi pártkanferencia előtt A DOLGOZOK SZÉLES KÖRŰ RÉSZVÉTELÉVEL Arccol az ifjúság felé Kiküszöböljük a formalizmust $ Mi az agitáció célja? 0 Optimizmussal tekintünk a jövőbe A CSSZSZK-ban lezajlott 57 járási, valamint a Prágában és a Bratislavában megtartott körzeti pártkonferenciákon a kom­munisták a XIV. pártkongresszus óta elért politikai, gazdasági és kulturális eredményeinket értékelték és a párt további igé­nyes feladatairól tanácskoztak. így volt ez a közép-csehorszá­gi kerületben is. Az ezzel összefüggő kérdésekről beszélgettem František Sudek elvtárssal, a közép-csehországi kerületi párt­bizottság politikai-szervező titkárával. — Mi jellemzi a közép-cseh országi kerület munkáját? Kerületünkre leginkább az az 1972 augusztusában lezajlóit, a mi szempontunkból rendkívül fontos esemény jellemző, mely­nek keretében az ifjúság tevé­kenységével kapcsolatos prob­lémákkal foglalkoztunk. Hatá­rozatban arra köteleztük a köz­ségeket és az üzemeket, hogy ke­rületi szinten minden év őszén nyilvános gyűléseken ellenőriz­zék a választási programok va­lóra váltását. Erre azért is volt szükség, mert bár a gazdasági feladatok teljesítése, pl. az út­építés, a csatornázás és a többi .építőmunka sikeresen folyik, azt. akarjuk azonban, hogy az ifjúság ugyanilyen mértékben a politikai munkából is kivegye részét. E probléma széles körű meg­vitatására jó alkalmat adnak a nyilvános gyűlések vagy akár az üzemek, az efsz ek és az if­júsági szervezetek vezető funk­cionáriusaival folytatott megbe­szélések. A meglepő eredmény — további 400 SZISZ-szervezet létesítése, újabb 18 000 taggal — igazolta, hogy nemhiába fá­radoztunk. Ezzel a szaporulat­tal ugyanis sikerült megszilár­dítanunk az üzemekben és a szövetkezetekben sok helyütt még gyengén működő szerveze­teket, melyeknek irányítását a pionír- és az ifjúsági csoportok vezetőire, edzőkre, tanítókra, fiatal párttagokra bíztuk. A funkcionáriusok lelkiisme­retes munkáját elismerésekkel és diplomákkal jutalmaztuk meg. Ezt a fiatalok elégedett­sége és a pártmunka iránti ér­deklődésnek fokozása is megkí­vánja. Mert az idő szalad, gyor­san öregszünk. A történelmi ese­mények résztvevői már nem fia­talok. Szervezeteinkben minden harmadik tag nyugdíjas, gon­doskodnunk kell tehát a meg felelő utánpótlásról. Ezért is fordultunk „Arccal az ifjúság felé“. Az ő segítsé­gükkel igyekszünk megszilárdí­tani szervezeteinket. Emellett figyelemre méltó tünet, hogy a problémát ma már nem a fia­talok fogyatékosságai és hibái okozzák, hanem inkább az, ho­gyan lehetnénk a rosssz szoká­sokat felvett, pl. az ápolatlan, hossz ú hajú ifjak segítségére, hogy megjavuljanak, vagy ho­gyan nyerhetnénk meg őket a közös inunkárq. — Milyen ütemben váltják valóra a választási programo­kat? A dolgozók kezdeményezésé­nek fokozásával kapcsolatos eredményeink kielégítők. Élénk érdeklődés mutatkozik a válasz­tási programok, illetve a gazda­sági feladatok teljesítése iránt. Ennek köszönhető, hogy üze­meinkben és szövetkezeteink­ben ma már több mint 4600 szocialista munkabrigád dolgo­zik. A róluk való gondoskodás, csakúgy, mint a feladatok tel­jesítésének ellenőrzése, a szak- szervezetek és természetesen a képviselők feladata, akiknek a szocialista demokrácia elmélyí­tésére és a rendszeres száma­dástételre irányuló munkája — amint azt már a választások al­kalmával hangsúlyoztuk — nem lehet formális. Igaz, az anyagiak is nagy szerepet játszanak. A tervfela­datok nem mindenütt valósít­hatók meg egyszerre. Például egy 200 főt számláló faluban egy úszómedence létesítése fényűzésnek tűnik, de ugyan­akkor nélkülözhetetlen a tűz­oltók részére egy víztartály, mely azonban sportcélokra is felhasználható. Az emberek megértették, hogy a társadalom igényeinek a kielégítése az ő érdekük is. Ezért igyekeznek szebbé, egész­ségesebbé varázsolni környeze­tüket. Ebből az elvből kiindul­va járulnak hozzá lakóhelyeik színvonalasabbá tételéhez, csi­nosításához. Például a Mladá Boleslav melletti Loukovec köz­ségben 7 hónap alatt felépült önkiszolgáló bolt 200 ottani ál­lampolgár jó munkáját dicséri. Más falvakban a nemzeti bízott Ságok épületét tatarozta, parko­kat, sportpályákat stb. lét esi tett a lakosság, úgyhogy ön­kéntes társadalmi munkával a múlt évben kerületünkben kb. 685 millió korona értékű mű született. Ez az összeg az 1970- ben létrehozott értékeknek a két és félszeresére becsülhető, s hogy az idén még jobb ered­ményekre törekszünk, arról 720 millió koronás kötelezettségvál­lalásaink tanúskodnak, melye­ket minden bizonnyal ismét túl teljesítünk. Az embereknek a közös ered­mények iránti lelkesedését jó ötleteik is bizonyítják, így pl. Bakov utcáit — a Mladá Bole- , slav-i járásban — azokkal a hiánycikkszámba menő kőkoc­kákkal kövezik, amelyek több prágai utca aszfaltozásával vál­tak feleslegessé.- A kerületi konferencián bizonyára beszámolnak a neve­lő-, az agitációs és az ideoló­giai munkával elért prpőmé- nyeikről is? Ezen a téren Sincs okunk pa naszra, bár tudatában vagyunk annak, hogy agitációs munkánk — különösen az önköltségcsök­kentés, illetve az anyaggal va­ló gazdálkodás érdekében — még hathatósabb lehetne. A dolgozók ugyanis jobban meg­becsülik a rójuk bízott gépe­ket vagy anyagokat, ha tisztá­ban vannak értékükkel. Kétség­telenül nem könnyű megérteni, mit jelent a szakszervezeteknek az ' egymilliárd korona megta­karítására irányuló célja. De ha megmagyarázzuk, hogy a mun­kásoknak minden 100 koronát kitevő kiadásból legalább 30 fil­lért kell megtakarítaniuk, vagy ha ezt a megtakarítást konkrét dologra, pl. a biztonságos mun­kát feltételező védőkesztyűkre vonatkoztatjuk, melyre sokszor nem vigyáznak, vagy amelyet — bár még használható — el­dobnak, akkor célunkat min­denkinek meg kell értenie. Agitációnkban ezeket a prob­lémákat kell megismertetnünk az emberekkel. Azt sem hallgat­hatjuk el előttük, hogy ha a betegek száma 4,2 százalékkal csökken, akkor 1600 dolgozóval több vesz részt a munkában és ha kerületünkben csak 10 perc­cel használnánk ki gazdaságo­sabban a munkaidőt, akkor ez 12 ezerrel több dolgozót jelen­tene. Tartalékaink tehát van­nak. A még jobb eredmények feltétele a jobb munkaszerve­zés és az, hogy mindenki tisz­tában legyen a szocialista va­gyon fogalmával. Ha ezt meg­értik a dolgozók, akkor nem veszik ma közömbösen tudomá­sul azt sem, hogy késik az anyagszállítás és munkaidőben leállnak a gépek... — Milyen építkezési beruhá­zások folynak a közép-csehor­szági kerületben? Például a mélníki járás büsz­kesége a Spolana épülőfélben levő üzemrészlege, mely 1976- tól a nehezen várt csehszlovák PVC műanyag bölcsőjévé válik. Kralupyban 3 éven belül kell elkészülnie a szovjet kőolajfi­nomítónak, mely Csehországot látja majd el üzemanyaggal. A Kladno melletti Díin községben elektroacélgyárat építünk, a Kladnói Egyesült Acélműveket pedig rekonstruáljuk, hogy csökkentsük az ötvözött acél be­hozatalát. Az ipari bruttó termelést a munkaerőhiány ellenére terv­szerűen évente 7 «Ässalékkal fokozzuk. — Milyenek az eredmények a mezőgazdaságban? Maga a tény, hogy az egy hektárra eső átlagos gabona- termésünk 35,4 mázsára volt becsülhető, tehát lényegesen meghaladta a terv által elő­irányzott mennyiséget, sok min­dent elárul. Ám ez az eredmény sem jogosít fel arra, hogy meg­pihenjünk. A kerületi konferen­cia határozata értelmében leg­alább 36 mázsás termést kell elérnünk, és meggyőződésem, hogyha nem jön semmi közbe, ezt a mennyiséget is túlteljesít­jük. A mezőgazdaságot nálunk a szakosítás és a koncentráció jellemzi. Fokozatosan kooperá­ciós körzeteket létesítünk. Cé­lunk a pFíbrami és a nymburki járás 2—300 hektáron gazdál­kodó, tehát kevésbé hatékony szövetkezetek egyesítése. Az emberek tudják, hogy a javu­kat akarjuk, s ezért szívesen nyújtják ehhez a munkához is segítő kezüket. A szervező munkában egyéb­ként a párt megbízható táma­szai a Nemzeti Front szervezetei és a nemzeti bizottságok. Már a tavasszal megtartott nyilvá­nos taggyűléseket is ők szer­vezték meg, melyeken több mint negyedmillió ember vett részt. A legnagyobb érdeklődéssel hallgatták meg a beszámolókat, és kérdéseikkel, megyjegyzé- seikkel, javaslataikkal sem fu­karkodtak. Minthogy ez a gya­korlat bevált, a konferencián javasolni fogjuk, hogy a tár­sadalmi szervezetek és a nem­zeti bizottságok a jövőben is folytassák ezeket az akciókat.- Mi a konferencia további küldetést;? Elsősorban a párt vezető sze­repének érvényesítése a társa­dalmi élet minden szakaszán, és ideológiai tevékenységünk elmélyítése. De a konferencia minden bizonnyal hozzájárul a dolgozók kezdeményezésének további kibontakozásához is mind a gazdasági, mind a poli­tikai és a kulturális életben. Az idősebb küldöttek tapasztalat- cseréjéből, javaslataiból és vi­tájából a fiatalok *« okulhat­nak. Ha visszagondolok az előző években megtartott konferen­ciákra, véleményem szerint óriá­si haladásnak lehetünk tanúi. Az 1968 előtti értekezletünket például a problémákat ken­dőző üres jelszavak jellemez­ték, rózsaszínű szemüveg és a lakkozás eltakarta előttünk a kiküszöbölésre váró nehézsé­geket. 1971-ben a konszolidá­cióval voltunk elfoglalva. Rávi­lágítottunk a hibákra és eltá- volítottuk azokat, akik nem voltak érdemesek a párt bizal­mára. Helyükre új emberek ke­rültek, akik a problémákról nyíltan beszélnek és elkötele­zetten építik szocialista társa­dalmunkat. Meggyőződésem, hogy ezeket a tényeket tükrözi majd konferenciánk. Mert nem titkolunk el semmit, de nem is ígérünk, csupán a tudományos kutatásokból és tapasztalataink­ból kiindulva akarunk irányt mutatni. Ennek az elvnek az alapján dolgoztuk ki a konferencia be­számolóját és határozati javas­latát is. Ám úgy véltük, hogy munkánk formális volna, ha a konferencia anyagaival előzőleg nem ismertetjük meg a kerüle­tünkben levő pártcsoportokat, a társadalmi és a gazdasági szer­vezeteket, nemzeti bizottságo­kat. Ezért a több szem többet lát elmélet alapján lehetővé tet­tük az elvtársaknak, hogy ide­jében megvitassák és véleményt mondjanak a javaslatban foglal­takról, melyeket a saját ügyük­nek tekintenek és amelyeknek a megoldásáért felelősséget kell vállalniuk. A beérkezett mintegy 130 indítvány és meg­jegyzés kétségtelenül megköny- nyítette munkánkat. Nagy ré­szüket a határozati javaslat végleges kidolgozásánál fel­használtuk, mert azt akarjuk, hogy útmutatóul szolgáljon, melyre az elkövetkező években a XIV. pártkongresszus felada­tainak teljesítése során bizton­ságosan támaszkodhatunk. KARDOS MARTA

Next

/
Thumbnails
Contents