Új Szó, 1973. május (26. évfolyam, 102-128. szám)
1973-05-16 / 115. szám, szerda
események margójára ▼ Közlemény a csehszlovák-francia szakszervezeti tárgyalásokról NYÍLT FÓRUM BÉCSBEN Párizs — A francia fővárosban hétfőn délután közös közleményt adtak ki a csehszlovák szakszervezeti küldöttség és a legnagyobb francia szakszervezeti központ, az Általános Munkásszövetség (CGT) egyhetes tanácskozásairól. A dokumentumot csehszlovák részről Karéi Hoffmann, a Szakszervezetek Központi Tanácsának elnöke, a CGT részéről Georges Séguy főtitkár írta alá. A közlemény szerint a csehszlovák küldöttség a barátság és kölcsönös megértés légkörében beható tárgyalásokat folytatott a CGT küldöttségével, amelyet Benoit Frachon elnök és Georges Séguy főtitkár vezetett. A CGT vezetősége tájékoztatta a csehszlovák szakszervezeti küldöttséget a francia dolgozóknak a választások utáni problémáiról. Jelenleg kibontakozóban van a munkások, tisztviselők, közép- és főiskolai diákok egységes küzdelme. A csehszlovák küldöttség viszont tájékoztatta a CGT vezetőségét a VIII. szakszervezeti kongresszus eredményeiről, főként a munkásosztály és a többi dolgozók gazdasági és szociális helyzetének megjavítására vonatkozó határozatai teljesítéséről. A két küldöttség tárgyalt még a Szakszervezeti Világszövetség keretében végzett közös munkájáról, a békéért, a nemzetközi feszültség enyhítéséért, az európai biztonságért vívott küzdelemben való részvételükről, hozzájárulásukról a nemzetközi szakszervezeti mozgalom közös fellépéséhez. A két küldöttség örömmel fogadta a vietnami fegyverszünet megkötését és támogatja a palesztinai arab nép és a többi arab ország dolgozói igazságos ügyét, nemzeti jogaikért, az Izrael által megszállt területek visszaszerzéséért kifejtett törekvéseiket, minthogy összhangban vannak a Biztonsági Tanács 1967. évi határozatával. ÜJ GAZDASÁGI KÖRZETEK A SZOVJETUNIÓBAN Moszkva — Hét új nagy gazdasági körzetre osztották a Szovjetunió területét. A Szovjet Állami Tervbizottság az ország 1990-ig terjedő távlati népgazdaságfejlesztési tervének kidolgozásakor már az új területi elv figyelembe vételével gondolkodik a termelőerők arányos elosztásáról. Mint a Planovoje Hozjajsztvo tímű folyóirat — a Tervblzott- ság kiadványa — jelentette, a hosszú lejáratú terv kidolgozása során felülvizsgálták az ország gazdasági körzeteinek hálózatát. Az újonnan elfogadott gazdasági körzetbeosztás, amelyre a távlati terv épül, nem azonosítja a Szovjetunió gazdasági körzeteit a köztársaságokkal, jóllehet a távlati terveket köz- társasági szinten is elkészítik, hanem hét úgynevezett „megnagyobbított gazdasági körzetre“ osztja fel az országot. A hét körzetből kettő van a Szovjetunió európai részén, az egyik — a Balti Köztársaságokat, Le- nlngrádot és Moszkvát is magába foglaló — északi és középső összevont körzet, a másik a déli összevont körzet. Az Ural-vidék és a Volga-menti 1973. V. 16. ANDREJ GROMIKO szovjet külügyminiszter tegnap fogadta Jacques Vilmont moszkvai francia nagykövetet és baráti beszélgetést folytatott vele. LEONYID ILJICSOV szovjet külügyminiszter-helyettes a szovjet—kínai határkérdésekkel foglalkozó tárgyaláson részt vevő szovjet küldöttség vezetője tegnap Pekingbe érkezett. Kíséretében van Vaszilij Tolsztytkov pekingi szovjet nagykövet. DZSEMAL BIJEDICS, a Jugoszláv Szövetségi Végrehajtó Tanács elnöke tegnap hivatalos látogatásra Berlinbe érkezett. AZ NDK és Japán kormánya május 15-től nagykövetségi szinten felvette a diplomáciai kapcsolatokat. SANTIAGO CARILLO főtitkár vezetésével Belgrádba érkezett a Spanyol Kommunista Párt küldöttsége. Időszerű nemzetközi kérdésekről fog tárgyalni a jugoszláv kommunisták képviselőivel. ANDREJ GRECSKO marsall szovjet honvédelmi miniszter tegnap fogadta a Moszkvában időző chilei katonai küldöttséget, amelyet Prats tábornok, a szárazföldi csapatok főparancsnoka vezet. GENFBEN tegnap ismét találkozott a SALT-tárgyalásokon részt vevő szovjet és amerikai küldöttség. WILLIAM ROGERS amerikai külügyminiszter Nicaraguából latin-amerikai kőrútjának harmadik állomására, Venezuelába érkezett. ipari-olajbányászati központok önálló gazdasági körzetet alkotnak. Szovjet-Ázsla négy tervgazdálkodási egységből áll: Szibéria, Távol-Kelet, Kazahsztán ős Közép-Ázsia. Az intézkedés, amelynek tényleges jelentősége az egész szovjet gazdaság arányos fejlődése szempontjából csak az 1976—1990-évi távlati fejlesztési terv végrehajtása során mutatkozik majd meg, egyenes következménye a XXIV. kongresszus gazdaságpolitikai irányelveinek, amelyek megerősítették, hogy a távlati tervezésnél mindenekelőtt az egész ország érdekeit kell figyelembe venni. A Planovoje Hozjajsztvo a területi elv alkalmazásának jelentőségét kommentálva többek között arra Is felhívja a figyelmet, hogy mit jelent az új tervezési módszer a nemzetközi munkamegosztás, a KGST-orszá- gokkal való együttműködés fokozása szempontjából, s olyan tényezőként értékeli, amely „jelentős hatással lesz az államközi csere méreteire, az ipari üzemek szakosítására és kooperációjára, valamint azok elhelyezésére“. A most már nagyobb gazdasági egységekben gondolkodó szovjet tervek szerint a Szovjetunió európai részén a KGST-országok egyesített erőfeszítéseivel „nagyteljesítményű villanyerőmüveket, gépgyárakat, olajfeldolgozó üzemeket és vegyipari üzemeket lehetne építeni a termékek és félkésztermékek együttes felhasználásával“. Bécs — Bécsben kedden délelőtt nyílt plenáris üléssel folytatódott a 17 európai ország, valamint az Egyesült Államok és Kanada képviselőinek előzetes véleménycseréje a hadászati értelemben vett közép-európai térség fegyveres erőinek csökkentéséről. Az osztrák fővárosban székelő Nemzetközi Atomenergia Ügynökség ad szállást az új szakaszába lépett sokoldalú konzultációnak, amíg a zászlódíszbe öltözött Hofburgban az ENSZ egyik szakosított szerve, az ÜNIDO tanácskozik. Dean amerikai nagykövet, aki az ülés elnöki tisztét látja el, ezúttal küldöttségvezetőknek adja meg a szót, hogy elvi nyilatkozatot tegyenek kormányuknak a haderőcsökkenéssel kapcsolatos álláspontjáról. Az ülésen — a bécsi konzultáció három és fél hónapos története során első ízben — a sajtó képviselői is jelen lehetnek. A hétfőn elfogadott ügyrendi megállapodás mind a 19 küldöttségnek biztosítja a felszólalás jogát, függetlenül attól, hogy országuk döntési jogú, vagy csak ún. különleges státusú résztvevője-e mind a mostani konzultációnak, mind a későbbi érdemi tárgyalásoknak. SZÉLSŐJOBBOLDALI PUCCS BOLÍVIÁBAN La Paz — A bolíviai rendőrség hétfőn rövid tűzharc után letartóztatott 8 szélsőjobboldali összeesküvőt, akik a kormány megdöntésére szövetkeztek. A letartóztatottak között volt az összeesküvés vezetője, Andres Selich Chop ezredes, volt belügyminiszter, de ő, miközben összekötözött kezekkel megpróbált elmenekülni, két emelet magasságból lezuhant és a helyszínen meghalt. Selich ezredes részt vett abban az 1971 augusztusi jobboldali lázadásban, amelynek következtében háromnapos polgár- háború tört ki Bolíviában. A többszáz halálos áldozattal járt vérengzés megdöntötte Juan Jósé Torres haladó kormányát és a jelenlegi elnököt, Banzert juttatta hatalomra. A szélsőséges jobboldali Selich a továbbiakban sem tudott közös nevezőre jutni a kormánnyal, ezért négy hónappal a puccs után kegyvesztett lett. PANAMA NEM BANÁNKDZTÁRSASAG Panama — A panamai kormány arra törekszik, hogy az Egyesült Államokkal a Panamacsatornáról kötendő új szerződés tükrözze a nemzetközi életben végbement mély változásokat — jelentette ki Juan Antonio Tack külügyminiszter katolikus egyházi személyiségek előtt tartott beszédében. Tack elmondotta, hogy az Egyesült Államokkal a csatorna kérdéséről folytatott tárgyalásokban semmilyen haladást nem sikerült elérni. Rámutatott arra, hogy az 1903-as szerződés (amelynek értelmében az Egyesült Államok megszállta a csatornát és övezetét), nem tárgyalások eredményeként született, aláírást erőszakkal kényszerítették ki és csak az erőszak segítségével sikerült máig is megtartani. Örökre elmúltak azok az idők, amikor Panamára mint „banánköztársaságra“ tekintettek. Az ország teljes függetlenségre törekszik — mondotta a külügyminiszter. Panama külpolitikájáról szólva Juan Antonio Tack rámutatott arra, hogy kormánya szimpátiával kíséri a nemzeti felszabadító mozgalmakat és elutasítja a gyarmatosítás és az újgyarmatosítás minden formáját. MEGNYÍLT a pekingi amerikai képviselet Peking — Hétfőn este megérkezett Pekingbe David Bruce, az újonnan létrehozott amerikai összekötő iroda vezetője, hogy a két képviselet megnyitásával csaknem negyedszázados szünet után újra megteremtse a magas színtű amerikai hivatalos jelenlétet Pekingben. Az összekötő iroda — nevét és protokoll besorolását kivéve — mindenben a nagykövetség funkcióját tölti be. Bruce-t a repülőtéren Csang Ven-csin kínai külügyminiszter asszisztens, továbbá a protokollosztály helyettes vezetője, valamint több nyugati ország nagykövete, illetve diplomáciai képviselője fogadta. Az összekötő irodán tíz amerikai diplomata és 14 főnyi adminisztratív személyzet dolgozik és az őrséget hat tengerész- gyalogos látja el. Az iroda egyelőre a nagykövetségek „tranzit szállójának“ kijelölt 9 emeletes diplomáciai épületben működik. Az amerikai iroda vezetője hamarosan megkezdi bemutatkozó látogatásait. A protokoll- látogatások sorozatába tartozik a Csou En-laj kormányfőnél teendő vizit. mánya szigorúan ragaszkodott ehhez az elvhez, sőt az ez évi márciusi parlamenti választások kedvező alakulása sem befolyásolta az eredeti elhatározást. Ugyanakkor kétségtelen, hogy AZ ERŐSZAK TAKTIKÁJA Allende programja antiimperialista program, éle mindenekelőtt a nagybirtokok, a burzsoázia, a külföldi tőkeérdekeltségek ellen irányul. Az alkotmányosság kerete — tekintetbe véve az adott körülményeket — megfelel az objektív helyzetnek, annak ellenére, hogy az ellenzék ügyesen használja ki a progresszív program megvalósításának akadályozására. (A chilei alkotmány a Népi Egység legsúlyosabb öröksége!) Persze, a másik oldalon egyszeriben nem ragaszkodnak az alkotmányosság betartásához, bár annakidején éppen ellenkező Irányban folytatott „keresztesháborút“ a chilei reakció. Nem véletlen tehát, ha több politikai megfigyelő lehetségesnek tartja a polgárháború kirobbanását ebben az országban. A körülmények ugyanis — a nehezen áthidalható gazdasági és szociális problémák, a belső reakció szította feszültség, a külső ellenség manőverei, a szélsőbaloldali megmozdulások — kedvező feltételeket teremthetnek a demagóg megnyilatkozások hatásfokának szélesedéséhez. A MIR („baloldali forradalmi mozgalom“) például rossz szolgálatokat tesz a Népi Egységbe tömörülő pártoknak, amikor a szélsőjobboldali elemek módszereit követve „zajos*4 utcai megmozdulásokat szervez és általában zavart kelt a munkásság soraiban is. Pedig Allende kormánya csupán akkor képes megvédeni eddigi forradalmi vívmányait, ha a munkásság, a legszélesebb néprétegek feltétlen támogatásukról biztosítják. A szélsőségekbe hajló, álforradalmi akciók tehát a jobboldal potenciális helyzetét javítják, amely immár az erőszak alkalmazásától sem riad vissza. Ugyanakkor tény, hogy a Népi Egység ellenzékének a tábora is megoszlik. Amíg a Nemzeti Párt egyre inkább az erőszak taktikájához folyamodik, a Kereszténydemokrata Párt álláspontja árnyaltabb — az 1976-ban esedékes elnökválasztásokon szeretné megbuktatni Allendét. Nyilvánvaló, hogy a jobboldal egységének ezen az első komolyabb szakadásán elindulva előnyös helyzetbe kerülhet Allende kabinetje, amely a parlamentben immár megfelelő erővel rendelkezik programja további gyakorlati megvalósításához. BALOGH P. IMRE A CDU válsága Rainer Barzel lemondása a CDU—CSU parlamenti frakciójának elnöki tisztjéről, egyértelműen felszínre hozta a bonni jobboldali ellenzék már hosszabb ideje lappangó mély, belső válságát. A jobboldali politikus lemondására azután került sor, hogy az ellenzéki pártok frakciója olyan alapvető kérdésnek a vitájában, mint az ENSZ-hez való csatlakozás, leszavazta Barzelt, aki Strauss és hívei ellenére, ajánlotta a képviselőknek, hogy ezt a törvényjavaslatot szavazzák meg a Bundestagban. A CDU—CSU-ban a tavaly novemberi választási vereség óta egyre jobban kiéleződnek a személyi ellentétek, a vezetésért folyó hatalmi harc. A jobboldal válságának fő oka — a személyi vitákon túlmenően — azon ban abban rejlik, hogy mindmá ig nem volt képes felülvizsgálni csődöt mondott politikai koncepcióját, nem tudta levonni a megfelelő következtetéseket a nemzetközi, elsősorban az európai politika enyhülés felé tartó fejlődéséből. Barzel bukásának nincsenek külpolitikai okai: Strauss és társai csupán a megfelelő alkalmat ragadták meg arra, hogy eltávolítsák őt a parlamenti frakció — sőt talán en nek következtében a CDU éléről Is. Ezt minden kockázat nélkül megtehették, hisz világos volt, hogy a CDU—CSU-frakció a parlamentben kisebbségben marad, s nem akadályozhatja meg a szerződések törvénybe iktatását. A frakció-elnök lemondása okozta súlyos válsága ellenére a jobboldali ellenzék Strauss vezette jobbszárnya szívós csatát vívott a Bundestagban a kormánykoalícióval azokat a problémákat illetően, amelyek a nyugatnémet és a nemzetközi közvélemény állandó érdeklődésének középpontjában állnak. Kísérletei azonban kudarcot vallottak. A parlamenti viták során a koalíciós pártok vezetői — Brandt kancellár és Scheel külügyminiszter — méltán állapíthatták meg, hogy a Német Szövetségi Köztársaság lakosságának többsége támogatja az NSZK és az NDK alapszerződését. A két német állam alapszerződése és az ENSZ-csatlakozás ratifikálásával kétségtelenül újabb nagy lépés történt az európai biztonság és együttműködés megvalósításának útján. A CDU—CSU mély válságba került, mert az adenaueri irányzatot követő politikája megkövesedett, s ezért szükségszerűen zsákutcába jutott. A nyugatnémet Jobboldal most a válságból való kibontakozás útját keresi. A fő kérdés természetesen az, vajon Strausséknak sikerül-e további jobbratolódást elérni az egész CDU—CSU-ban, vagypedig a szembenálló irányzatok harca olyan méreteket ölt, hogy a Jobboldali tömb meglazul, a mérsékeltebbek fokozatosan elkülönülnek a szélsőjobb befolyásától, s ez esetleg a jobbszárny kettészakadásához is vezet. Ezekre a kérdésekre részben fényt derít majd a CDU rendkívüli kongresszusa, amelyet június 12-re hívtak össze. E kongresszuson ugyanis két év tartamára megválasztják a CDU új elnökét, elnökségét és a 32 tagú országos vezetőséget. Egyelőre még nem ismeretes, vajon Barzel jelölteti-e ismét magát a párt elnökévé, vagypedig átengedi a terepet vetély- társának, Helmut Kohl Rajna- Pfalz-i miniszterelnöknek. Barzel ellen heves támadásokat folytat Alfred Dregger, a CDU hesseni szervezetének szélsőjobboldali vezetője, sőt ellenlábasai közé tartozik a két volt kancellár: Kiesinger és Erhard Is. Úgy tűnik, Barzelt egyértelműen csupán a CDU ifjúsági szervezete támogatja. A bonni megfigyelők szerint, Barzel any- nyira elszigetelődött a CDU— CSU parlamenti frakciójában, hogy nem számíthat a pártvezetőség támogatására sem, s ezért ha jelölteti is magát ismét, Kohl esélyei vitathatatlanul jobbak. P- U Kommentárunk A hírügynökségek beszámoltak róla: a chilei kormány úgy döntött, hogy a Santiagotól délre fekvő O’Higgins tartományban is bevezetik a rendkívüli állapotot. Tény, hogy az Andok térségéből egyre aggasztóbb hírek érkeznek, Salvador Allende Népi Egységének szélsőjobboldali ellenzéke már-már pattanásig feszíti a húrokat. A feszültség fokozódásához hozzájárul az a tény is, hogy a chilei reakció immár kiépítette külföldi „támaszpont-rendszerét“. Bolíviában — szavahihető értesülések szerint háromezer ellenforradalmár kiképzése folyik teljes ütemben, s ez sejteti, hogy az Unidad Popular esküdt ellenségei a fegyveres konfrontációtól sem riadnak vissza. Az ellenforradalom élén a hírhedt Arturo marsall áll, akinek a kudaroot vallott múlt évi „szeptember terv“ fűződik többek között a nevéhez. Felvetődik természetesen a kérdés, vajon Allende kabinetje számára melyik a legjárhatóbb út, hogy komolyabb megrázkódtatások nélkül lábaljon ki a gazdasági problémákkal is fűszerezett, egyre inkább komolyabbra forduló helyzetből. Köztudomású tény, hogy a Népi Egység 1970-es választási győzelmét követően leszögezte: programját alkotmányos keretek között valósítja meg. Vitathatatlan, hogy Allende kor-
