Új Szó, 1973. május (26. évfolyam, 102-128. szám)

1973-05-14 / 113. szám, hétfő

jote . en-.ui e mu/j, az üZLKP KB első [Ilkára fogadás keretében gratulál Alica Grófovának, aki nagyszerű szarajevói szereplésével, világbajnoki második helyezésével hazánk ifjúsága számára köve­tendő példakép. A labdarúgó VB körvonalai Nálunk meg folyik a vita, va­jon a csehszlovák és a magyar labdarúgó-válogatott ott lehet-e majd az 1974-es világbajnok­ság tizenhatos döntőjében, de a világbajnoki házigazda, az NSZK legfelsőbb futballkörei- ben csakúgy, mint a FIFA iro­dáiban alakulgatnak a lebonyo­lítás tervei. A legkönnyebb a házigazda NSZK és a legutóbbi világbaj­nok, Brazília dolga. Mindketten küzdelem nélkül lesznek a 16- os döntő részvevői. A FIFA egyik szóvivője kii is jelentette, hogy mind a nyu­gatnémet, mind a brazil csapat csoportvezető lesz, a másik két négyes csoport élére pedig a jelek szerint Anglia és Olaszor­szág együttesei kívánkoznak. Igaz, eddig még egyik sem vív­ta ki a maga számára a to­vábbjutás jogát, de csoportel­sőségükben senkisem kételke­dik. Az olaszokra a svájciak el­leni, Olaszországban sorra ke­rülő visszavágó vár az idegen­ben ellenük elért döntetlen után, az angolok kétszer ütköz­nek meg a lengyelekkel, de nagy előnyük, hogy Wales csa patán kétszer sikeresen túlju­tottak, míg a lengyelek walesi szereplése két pont elvesztését eredményezte. A már említett tervek szerint az NSZK csapata majd a világ- bajnokság első csoportjában kapna helyet és e csoport ta­lálkozóinak színhelyeiül Ham­burg és Nyugat-Berlin jön szá­mításba. A brazilokat a második csoport élére kívánják állítani és a mérkőzések színhelyei Frank­furt és Gelsenkirchen lesznek. Sokan tudni vélik, hogy az angoloknak a harmadik csoport vezetését szánják és a találko­zók Düsseldorfban, Dortmund- ban és Hannoverban lesznek. Az olaszoknak stílszerűen a negyedik csoport NSZK déli ré­szére eső városait szánják: Stuttgart és München színhel­lyel. Tudvalévő, hogy mind a négy csoportból az első kettő jut to­vább a legjobb nyolc közé. A labdarúgó világbajnoksá­gon összesen 38 mérkőzés ke­rül majd sorra, s ezeken 2 millió 100 000 néző lehet jelen. Ügy tudják, hogy ez Ideig a jegyek mintegy 30 százaléka talált gazdára, de a világbaj­noki döntő és a 3. helyért sor­ra kerülő helyosztó (mind­kettő a müncheni olimpiai sta­dionban kerül majd sorra), va­lahány árúba bocsájtott jegy elővételben elkelt. Természetesen a legnagyobb találkozókra is akadnak jegy- tartalékok, hiszen ma még ko­rántsem lehet tudni, melyik négy csapat is lesz majd a müncheni döntőcsatározások részvevője. Annyi biztos csak, hogy ez év végéig meg kell ismernünk az eddig még ismeretlen továb­bi 14 résztvevőt, — még annak ellenére is, hogy esetleg egyák- másik esetben a csoportmérkő­zéseken túli újabb párharonak kell döntenie a továbbjutó kér­désében. A csoportok beosztását és sorsolását az előzetes tervük szerint 1974. január 5-én ejtik meg, s az valószínűleg ismét helyet kap minden európai, sőt tengerentúli tv társaság képer­nyőjén. HÉTFŐI JEGYZETÜNK PSZICHOLÓGIAI EDZÉS II. Hét döntő tényező A gondolatban elképzelt mozdulatot azonban csak akkor tudjuk a lehető legpontosabban és a legeredményesebben vég­rehajtani, ha helyesen alkalmazzuk a gondolati elképzeléseket. Méghozzá teljesen tudatosan, a legtevékenyebben és nem csu­pán azokra a folyamatokra támaszkodva, amelyekkel a ter­mészet megáldott bennünket. A képzelet, mint lélektani folyamat bizonyos meghatározott törvényeknek engedelmeskedik. A gyakorlat azt bizonyítja, hogy egy sportoló technikai tudása nagymértékben függ attól, mennyire tudja alkalmazni az a sportoló a kérdéses törvénye­ket. Ezért hasznos emlékezetünkbe idézni azokat az alapvető tényezőket, amelyek végrehajtása segítségünkre van az edzé­seken és a versenyeken. Az első tényező az elképzelés és a végrehajtás közötti leg­szorosabb összefüggés. Minél pontosabb a mozgásról alkotott elképzelés, annál pontosabb, annál tisztább maga a mozdulat. Ezért mielőtt bármit is csinálnánk — ugrálnánk, dobnánk, szer­hez lépnénk — gondosan el kell képzelnünk azt, amit végre akarunk hajtani. Ha nem képzeljük el előre a lehető legpon­tosabban a végrehajtandó mozdulatokat, például olyan sport­ágakban, mint a toronyugrás, a síugrás, a műkorcsolyázás, a szertorna, a gátfutás stb., akkor ez a mulasztásunk rendkívül súlyos következményekkel járhat. Az elemzések ugyanakkor azt mutatják, hogy még a legta- pasztaltabbb sportolók sem tudják mindig pontosan elképzelni azt a mozgást, vagy mozdulatot, amelyet végrehajtanak majd. Ettől függetlenül, csupán belső ösztönükre támaszkodva, elég jó eredményeket érnek el. De ezekben az esetekben, ha ezek az úgynevezett ösztönös versenyzők minden esetben megfelelő előzetes elképzeléseikre is tudnának támaszkodni, sokkal jobb eredményeket érnének el. Az elképzelések megfelelő alkalmazása rendkívül hatásos eszköz a sportoló és az edző kezében, a technikai tudás töké­letesítésére. Ezért az edző kötelességei közé tartozik annak ellenőrzése is, hogy tanítványa az edzés vagy verseny előtt gondolatban előre elképzeli-e az egyes gyakorlatokat, vagy mozgások technikai végrehajtását. Az edzőnek és a tanítvá­nyának napról napra küzdenie kell azért, hogy az elképzelé­sek és a végrehajtott mozdulatok között minél nagyobb legyen az összhang. Gyakorlatilag ez a következőképpen történik: Egy magasugró például a nekifutást és az elrugaszkodást gyakorolja. Mielőtt megtenné első lépését, behunyja a szemét és gondolatban el­képzeli a nekifutás és elrugaszkodás eszményi végrehajtását. Ezután nyitott szemmel mégegyszer elképzel mindent, hogy pontosan összeegyeztesse a nekifutást és az elrugaszkodást az adott körülményekkel. Az edzőnek közben figyelnie kell az ugrásra irányuló lélek­tani felkészülés szóbanforgó elemét és meg kell kérdeznie tanítványától, hogy sikerült e kialakítania a megfelelő elkép­zelést. Á gyakorlat végrehajtását — tehát a nekifutást és az elrugaszkodást — csak azután engedélyezheti tanítványának, ha annak válasza megnyugtató. Abban az esetben, ha az ilyen ideomotorikus felkészítési módszer ellenére nem sikerült a nekifutás és az elrugaszkodás, biztosak lehetünk abban, hogy a gyakorlat elképzelése helyte­len volt, vagy pedig az történt, hogy a gyakorlat elképzelése ulán a versenyző agyán átvillant valamilyen oda nem tartozó gondolat. Egy pillanatig sem állítjuk azt, hogy minden esetben könnyű előre gondolatban elképzelni a végrehajtandó gyakorlat min­den eiemét. Ezért nagyon tévednek azok, akik azt gondolják, hogy minden gyakorlás nélkül előre el tudják képzelni az egyes elemeket. Valóban elképzelni bármit lehet, a hangsúly azonban az elképzelés módján van. Néha még az egyedülálló gyakorlat elemek elképzelése is nagyon nehezen valósítható meg. Ezéri komoly erőkifejtést kell végeznünk annak érdeké­ben, hogy beidegezzük a megfelelő képzeleti pontosságot. Az egyik kitűnő szovjet versenyző, aki egy 10 méteres to­ronyból igen bonyolult ugrást hajtott végre, rosszul fogott vizet és erősen megütötte magát. Ezután hosszú ideig minden igyekezete ellenére sehogy sem tudta gondolatban helyesen elképzelni ennek az ugrásnak a helyes végrehajtását. Lelki szemeivel mindig azt látta, hogy ugyanolyan rosszul fog vizet, mint amikor megütötte magát. És mindaddig, amíg nem si­került múgában kialakítania a helyes elképzelést, képtelen volt megfelelően végrehajtani gyakorlatát. 1973. V. 14. Iraza van Magarának? „Ha a dánokat nem győzzük le, nem vagyunk labdarúgók" — mondotta Hagara, válogatottunk balhátvédje a koppenhágai vi­lágbajnoki selejtező mérkőzés előtt. És nem győztük le. Tehát... A tényállások világosak: labdarúgásunk jélenleg nem képes többre, mint amennyit az Idrottsparkban produkált. Ezt azonban még most sem akarjuk valahogyan tudomásul venni és továbbra is hangoztatjuk: „Egy Dániát azért le kellett volna győznünk“. De egyáltalán mire alapozzuk még mindig derűlátásunkat? A hagyományra, a szerencsére, a küzdőképességre? Valószínűleg ezekre a ti~edrangú jelentőséggel bíró momentumokra építünk. Ugyanis, sajnos, más doügokba, a játéktudásba, a technikába, a gyorsaságba, a lövőkészségbe, az összjátékba nem nagyon „ka­paszkodhatunk“. Ilyen tekintetben lutballistáink elmaradtak még az „egy Dánia“ labdarúgói mögött is. S ez a legszomorúbb a dologban. Annál is inkább, mert a dán válogatott tagjai, üt profi — nem a legjobb nyugateurópai klu­bokban szereplők — és hat amatőr futballista játszott ellenünk, csak a mérkőzés napján találkoztak egymással!. És mégis minden tekintetben felülmúlták ellenfelüket, s most a legderülátóbb cseh­szlovák szurkolók is elveszítették maradék illúziójukat labdarú­gásunk színvonalát illetően. Ježek edző érthetetlennek tartotta játékosaink idegességét. De talán ezt is meg lehet érteni. Nem fakad-e ez abból, hogy a sokszor csalódást okozott labdarúgók tudják, érzik — ha csak tudat alatt is —, hogy ők már többre nem képesek a címeres mezben? Mert csak egyszerűen idegességgel magyarázni a gyen- ge játékot, nem más, mint nevetséges okoskodás, amely a saját farkát kergető macskát juttatja eszünkbe. Miért játszott rosszul a csapat? Mert ideges volt. És miért volt ideges? Mert rosszul játszott. Ha ez így van, márpedig van benne valami, akkor nem ártana már most kialakítani egy új válogatottat. Egy olyan csapatot, amelynek elkövetkező mérkőzései előtt nem azt fogja nyilat­kozni az edző — mint Vaclav Ježek Koppenhága előtt —, hogy csak egy reményünk van: küzdeni. Mert mi ez, ha nem beismerés, hogy a válogatott más, értékesebb labdarúgó-tulajdonságokkal nem rendelkezik. Persze ez nem a válogatott edző hibája. Igaza van-e tehát Hagarának? Nincs igazai Futballistáink Kop­penhága után is futballisták maradnak. Csak éppen gyenge, na­gyon gyenge futballisták. Legalábbis a világ élmezőnyéhez viszonyítva. Es esetleg a dá­nokhoz... TOMI VINCE MINTASZERŰ TEKEPÁLYA A 3. junior teke EB-re készü­lő csehszlovák és magyar vá­logatott Bratislavában és Nővé Klasyn (Nagymagyaron) vett részt összpontosításon. Herman elvtárs, a Magyar Teke Szövetség vezetőségi tag­ja kijelentette, hogy az itteni szudarit műanyagborítású pálya valóban kiváló minőségű, a fel­készülésre fölöttébb alkalmas és az edzőtárs, a csehszlovák válogatott közismerten nagyon jó képességű. C ital ár elvtárs, a Csehszlovák Teke Szövetség elnöke is an­nak a véleményének adott ki­fejezést, hogy a fejlődés szem­pontjából nagyon kedvező a szadurit borítású pálya. Itt a pálya és a golyó közti súrlódá­sa tényezők megkívánják a he­lyes ejtési szög kiválasztását. A felkészülésnek is volt tét­je, mert az első három helye­zett értékes jutalmat kapott, a Kožatex Šamorin és a Matador vállalat jóvoltából. Ez a sportrendezvény is hoz­zájárult e község jó hírének növeléséhez és nagyszerűen szolgálta a két szomszédos nép barátságát. (mért? A minden igényt kielégítő Zlaté Xlasy-i tekepálya LÁNYOK TÁNCA Košice, a kelet-szlovákiai met­ropolis, a májusi tavasz minden szépségével. Alkonyat, de a te­niszpályákon még szorgalma­san ütögetik a fehér labdát. Sietős léptek kopognak az asz­falton. Fiatal lányok csoport­ja igyekszik a Tomášov utcai tornaterembe. Minden kedden este találkoznak a kilencéves alapfokú iskola épületében. Vajon miért? Erről nem nehéz meggyőződ­ni. Már a folyosón hallani az ütemes vezényszót: Egy, kettő, három, négy ... Aztán felcsen­dül a zene. Jiive és bosanova. Táncmelódia, ritmussal tele. Igen, ez a ,,Fiatalság ritmusa“ szerzemény kísérő zenéje. Koší- se lányai is erre a zenére gya­korolnak. — Örömmel csináljuk — mondják a lányok. Még a tornateremben, hát majd még a szabadban. A test- nevelési ünnepségek tömeges bemutatóján. — Erre a zenére jó gyakor­latozni, olyan, mint a tánc ... Valóban olyan. Akinek van egy kis ritmusérzéke, hamar megtanulja a gyakorlatot. Ki­vált akkor, ha olyan kiváló ok­tatónő akad, mint amilyen ezek­nek a lányoknak. Talárowics Il­dikó gyakorlott szakértő e té­ren. Kerületi és városi veze­tője a „Fiatalság ritmusa“ szer­zeménynek. Sokat foglalkozik a lányokkal, szeretettel, türelem­mel. Tudja, szép szóval többet lehet elérni, mint hangos inge­rültséggel. Tudja, hiszen nem első ízben végzi az ilyen mun­kát. Nyolc évvel azelőtt az or­szágos spartakiádra készítette fel „lányait“ jelentős sikerrel. Kelet-Szlovákia székhelyén ütemesen folyik a felkészülés a Testnevelési Ünnepségekre. A lányok sem akarnak szégyent vállánál Sőt. — Azrt szeretnénk, ha a mi gyakorlatunk tetszene majd a legjobban ... A „Fiatalság ritmusában“ 600 lány lép majd fel június 22-ón a Lokomotíva Stadionjában. — Addigra még jobban meg­tanuljuk a gyakorlatot — fogad- koznak a lányok, pedig már most is remekül csinálják. —a» A „Fiatalság ritmusa" OK TÍZEN... Lučenec járásban a megtör­tént értékelés szerint a követ­kező labdarúgók a legjobbak: Zsolner (TSŽ Lučenec), Bernát (Cinobaňa), Tokár (TSZ Luče­nec), Katák (Kalinovo), Pápai (Strojár Lučenec), Szeberényi (Kokava), Koza (Diviny), Fer- tál (Lovinobaňa), Gécs (Brez- nička), Turicz (Malinec). (kanizsa) CUBILLAS A LEGJOBB Közép- és Dél-Ameriika tizen­öt HírszoVgáLatl Irodájának sport szakújságírói az 1972-es esztendő legjobb dél-amerikai labdarúgójának Teofilo Cubfl- last minősítették. Az értékelés sorrendje: Cu- billas (Alianza Lima), 2. Pelé (Santos), 3. Jairzinho (Botafo­go}, 4. Tostao (Vasco da Ga­ma), 5. Ademir da Guia (Pal- merias), 6. Montero CastilUo (Independiente), 7. R. Alonso (River Plate), 8. Figueroa (In­ternacionál), 10. Fischer &ö°* taiogo

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents