Új Szó, 1973. május (26. évfolyam, 102-128. szám)

1973-05-02 / 103. szám, szerda

Honvédelmi verseny a Csehszlovák Rádió diáért A Reichstag kupolájára fölfűzik a győzelem vörös zaszia/at A SZOVJET HADSEREG BERLINI GYŐZELME — Kitűzni a zászlót Berlin fe­letti — Ez a felhívás újabb és újabb győzelemre buzdította a szovjet népet. Ezt a parancsot kapta a szov jet hadsereg, ez volt a straté­giai cél, amelynek elérése a né metország felett aratott győzel­met jelentette, a háború végét jelentette. De Berlin még mesz- sze volt... Berlinbe Kelet-Poroszországon és Pomeránián, Varsón és Drez­dán keresztül vezetett az út. A modern stratégia mértéke és a modern háború sajátossága, hogy a stratégiai és a hadmű­veleti terveket egyidejűleg nagy kiterjedésű térségben, néhány fronton oldják meg. A szovjet hadsereg nehéz fel­adat előtt állt, de a hadsereg és a szovjet nép hitt abban, hogy teljesítik feladatukat. Ez a bizonyosság az elmúlt győztes harcok tapasztalatából eredt, amelyek a szovjet hadsereg út­ját jelzik Moszkvától és Sztá­lingrádtól Berlinig. A berlini hadműveleti terv fölé táborno­kok és tisztek hajoltak ... Kül­városok, terek, magasvasutak, földalattik — ezek az építmé­nyek, amelyek különleges érté­kelést, új taktikai megoldást és harcmodort követeltek. 1945. április 16 án kora reg­gel az ágyúk dörgése és torko- lattüzei közepette a harckocsizó egységek átkeltek a folyón. Hét órakor támadásba lendültek Csujkov tábornok gyalogosai és tíz perc múlva utánuk Katukov tábornok harckocsijai. A dél­előtti órákban a gyalogososzla- gok elérték az élvonalat, betör­tek az ellenség taktikai védel­mi övezetébe, de áttörni nem tudták. A németek már nem tudtak hova visszavonulni. Ezért had­műveleti tartalékaikat mindjárt a védelmi vonalak mögött tar­tották. Egész nap ádáz küzde­lem folyt. A hadsereg paran­csot kapott a támadás folytatá­sára. Éjszaka is folyt a harc. Ettől a pillanattól kezdve ad­dig, amíg Berlin el nem esett, a hadseregek éjjel-nappal, a legrövidebb szünet nélkül har­coltak. A harcok a város területén, a csatornáknál és sok más helyen fellángoltak. Babadzsan tábor­nok harckocsizó) átverekedték magukat a folyóig és pontono­kon megkezdték az átkelést. A hidat a fasiszták később szétlőt­ték. Salminov tábornok gépesített gyalogsága a csatorna széles frontján átkelt és a part másik oldalán több tucat hídfőt létesí­tett. Az ellenség mindenütt el­lentámadásba ment át. Komplikált helyzetbe került Katukov tábornok hadserege is, amely ezen a szakaszon kes­keny sávban, három vagy négy utcában támadott, amelyek a legjobban voltak túlzsúfolva el­lenséges erőkkel. A nehéz har­cokban elesett Temnyik, Gavri- lin és Latyionov ezredes, dan­dárparancsnokok. Éppen úgy, mint Sztálingrád­nál, Kurszknál, Belorussziában, Ukrajnában, a szovjet hadsereg a berlini csatában is végrehaj­totta a zseniális szovjet hadve­zetőség terveit. A szovjet had­sereg teljesítette a parancsot: április 30-án a Reichstag kupo­lájára Jegorov és Kantaria, a Szovjetunió Hősei kitűzték a győzelem vörös zászlaját. JÁN MlCÁTEK alezredes Az iskolai honvédelmi neve­lés fontos kiegészítője a szak­köri tevékenység. A lövészeti, a rádiós, a tűzvédelmi, a turisz­tikai és egyéb érdekkörök ke­retében a tanulók gyakorlati is­mereteket szereznek, és az itt szerzett ismereteiket a minden­napi életben kamatoztatják. Eb­ben a tevékenységben előkelő helyen szerepelnek a honvédel­mi versenyek és játékok, ame­lyek önállóságra, kitartásra, a kollektív érzés kialakítására, fizikai fejlettségük és technikai készségük elmélyítésére, a ha­za szeretetére és annak meg­védésére serkenti a tanulókat. A honvédelmi előkészítés egy­séges rendszerének bevezetése ezeken a versenyeken és játé­kokon aktívabb részvételre ösz­tönzi a tanulókat is. Ezek tu­datában a Szlovák Pionírszer­vezet Központi Bizottsága a Csehszlovák Rádió publiciszti­kai szerkesztőségével, a Szlo­vák Iskolaügyi Minisztérium­mal, valamint az illetékes tö-. megszervezetekkel karöltve hon­védelmi versenyt hirdet a 12— 15 éves pionírok részére. A ver­senyen, amely a „Pionírok hon­védelmi többtusája“ néven in­dul, a H—9. évfolyamok legfej­lettebb és legképzettebb, sokol­dalú ismeretekkel rendelkező tanulói vesznek részt. A négy fordulóban megrendezésre ke­rülő vetélkedők során kerül ki a szlovákiai győztes, aki a Csehszlovák Rádió díját kapja. Az első forduló minden iskolá­ban helyi jellegű. Ekkor vá lasztják ki azt az öttagú csapa­tot, mely a járási versenyen képviseli az iskolát. A járási bajnokságot nyert együttes részt vesz a kerületi forduló­ban, ahonnan a szlovákiai dön­tő résztvevői kerülnek ki. Kü­lön csapatokkal versenyeznek a fiúk és a lányok, akiknek kü­lönböző nehézségi fokozatokkal kell megbirkózniuk. A hét ver­senyszámban megrendezésre ke­rülő vetélkedőt a fiúknál négy, a lányoknál három kilométeres versenypályán fogják lebonyo­lítani. A versenyszámok a kö­vetkezők: lövés légpuskával, gránátdobás célba, kúszás víz­szintesen, kifeszített kötélen, közlekedési szabályok ismerete, egésszégügyi készség és a gáz­álarc használata, tájékozódás a szabadban iránytűvel, a térké­pen és tűzvédelmi felkészültség. Az értékelésnél a csapatok cél­ba érésének idejét és az egyes feladatok megoldását veszik fi­gyelembe. A járási versenyeket májusban, a kerületi fordulókat júniusban, míg a szlovákiai dön­tőt júliusban rendezik meg. A Dunajská Streda-i {Duna­szerdahelyi járásban már javá­ban folynak az előkészületek a nemes versenyre. Az iskolákban már a járási találkozóra készí­tik elő a csapatokat. A Járási Pedagógiai Központ mellett mű­ködő iskolai honvédelmi szak- bizottság a Járási Pionírtanács- csal és a Polgári Honvédelmi Szövetséggel mindent megtesz annak érdekében, hogy a verse­nyek méltó keretek között, kel­lő színvonalon kerüljenek lebo­nyolításra. Karácsony Gyula já­rási tanfelügyelő és Szalai őr­nagy, a Járási Pionirtanács el­nöke pontosan kidolgozott terv szerint irányítja az előkészüle­teket. Tematikai segédanyaggal és módszertani felvilágosító ta­nácsokkal segítik a honvédelmi nevelés tanítóinak munkáját. A sikeres rendezés érdekeljen ki­jelölték a rendezőket és a bíró­dat, akik számára iskolázásokat tartanak. A felkészülés során nem le­het csupán a honvédelmi neve­lés tanítójára, illetve a pionír­vezetőkre támaszkodni. A hon­védelmi nevelés tanításának nem kampányszerűen, de rend­szeresen fokozott figyelmet kell szentelni. A versenyek kimene­telének sikere nagymértékben függ attól, milyen mértékben fog össze a pedagógiai kar, annál is inkább, mert sokoldalú előkészítéséről van szó, mely­nél hathatós segítséget nyújta­nak az egyes szaktanítók. Rend­kívüli fontosságú az együttmű­ködés elmélyítése az iskola és az egyes tömegszervezetek, el­sősorban a PHSZ, a Vöröske­reszt, a Tűzoltó Szövetség és a katonai alakulatok között. A dunaszerdahelyi járásban e té­ren termékeny kapcsolatok lé­tesültek, melyek kapcsán emel­kedik a tanítás színvonala, ja­vul a honvédelmi szertárak se­gédeszközökkel történő ellátott­sága. Erre utal az a tény is, hogy a pioníröttusa honvédelmi verseny előkészítésében és mél­tó megrendezésében is segítsé­get nyújtanak. •íVINKER ISTVÁN Lőszerhordás A riporter halála Szovjet kaíonai egységek a moszkvai Vörös téren a zsákmányolt német zászlókkal, közvetlenül a hitleri fasizmus fölötti győzelem után 1945. május 5-én, néhány nap­pal a hitleri Németország teljes és feltétel nélküli kapitulációja előtt maró füst- és porfel leg kavargóit a romba dőlt Berlin felett. A Reichstag tövében új­ságírók gyülekeztek. A Pravda, az Izvesztyija, a Krasznaja Zvezda és más szovjet lapok haditudósítói. Mögöttük az épü­let kiégett kupoláján már ott lobogott a győzelem vörös zász­laja. A sajtó munkatársai így emlékeztek meg a szovjet saj­tó napjáról. De fájdalom, alig jutottak el ide olyanok, akik a fasiszta orvtámadás első napján, 1941. június 22-én aláírt megbízóle­véllel indultak el.szerkesztősé­gükből a frontra ... Csupán a szovjet hadsereg központi lap­jának munkatársai közül tizen­heten áldozták életüket a fa­siszták elleni küzdelemben. Ne­vüket a Krasznaja Zvezda moszkvai székházának bejáratá­nál márványtáblába vésték: A. N. Anohin, K. J. Belyhin, M. Sz. Bernstein, L. V. Vilkomir, L. R. Is, P. T. Krilov, B. M. Lapin, P. M. Ölender, E. P. Petrov, A. F. Poljakov, M. K. Rozenfeld, Sz. T. Szapigo, J. H. Sziszlavsz- kij, A. J. Szluckij, L. M. Foker- man, Z. L. Hacrevin és A. M. Suer. Negyvenöt május ötödikén, ott a Reichstag füstölgő falai­nál az életben maradottak fel­idézték azt a napot, amikor a Krasznaja Zvezda harmincegy munkatársa megbízólevéllel a zsebében elindult a harcolók közé. Sokan említették Polja­kov nevét, aki a szerkesztőség egyik legtehetségesebb, szerény és rendkívül ümbiciózus mun­katársa volt. Alekszandr Poljakov már a háború első napjaiban eltűnt. Grodnóban látták utoljára az ott állomásozó szovjet csapa­toknál. Ezt a várost azonban gyorsan lerohanták a fasiszták. Poljakovot már-már az első hő­si halott újságírónak tekintet­ték, amikor Szmolenszk közelé­ből sebesülten jelentkezett: „Si­került átverekednem magamat Galickij tábornok hadosztályá­hoz!" Sebesülésével nem törődve, éjt-napot átdolgozva megírta első frontélményét. A lap ha­marosan közölte a riportsoro­zatot: „Az ellenség hátában.“ A sorozatot különkiadásban is megjelentették. Ez volt az első jelentősebb fronttudósítás, amely hírt adott arról, hogy a fasiszták megszállta területeken ég a föld az ellenség lába alatt, megkezdődött a népi ellenállás, kibontakozóban a partizánhá­ború. A sorozat erkölcsi hatása igen nagy volt. Erőt, bizakodást kölcsönzött a harcolóknak és a hátországbeli olvasóknak, erő­sítette a küzdők elszántságát. 1941 októberének egyik éjsza­káján Poljakov tanácsára Szer­gej Loszkutovot, a Krasznaja Zvezda ismert fotoriporterét Sztaraja Russza közelében a frontvonal mögé küldték. Losz- kutov megkereste a harcoló partizánokat, részt vett akcióik­ban és rendületlenül fényképe­zett. Egy hét múlva hevenyész­ve összetákolt rönktutajon bra­vúrosan átevezett a szél korbá­csolta Szelinger-tavon, amely­nek keleti partjára érve vissza­jutott övéihez. A Krasznaja Zvezda ekkor közölt először fényképsorozatot és' élménybe­számolót a partizánok harcai­ról. Mi történt eközben Poljakov- val? Nem várta meg felgyógyu­lását, Szverdlovszkba utazott, az óriási URALMAS hadikombinát­ba. Itt gyártották a T-34 típusú harckocsikat, amelyek ekkor szinte mindennél fontosabbak voltak. Poljakov csatlakozott egy frontra induló T-34 szállít­mány személyzetéhez. Élmé­nyei alapján megírta az „lírái­tól a Sztaraja Russzáig“ című, több részből álló riportbeszámo- lóját. Mint nyugtalan, vérbeli ripor­ter, nem ismert pihenést. Bom­bázógép fedélzetén harci beve­tésben vett részt, majd egy pán­célvonat személyzetével indult ütközetbe. És amikor a harcok szünetében a katonák a fede­zékekben pihenhettek néhány órát, Poljakov pisla lámpafény- nél, térdére borított evőcsésze alján, vagy fegyvere tusáján ír­ta görnyedve újabb és újabb tudósításait lapjának. Az önhajszolás megbosszulta magát. Poljakov sebesülése ki­újult. ö azonban eltitkolta és fájdalommal, seblázzal küzdve, fogát összeszorítva, kemény akarattal dolgozott. Nem bírta sokáig. írás köz­ben, a félbehagyott kéziratra borulva kihullott kezéből a toll. Neve az első között került a Krasznaja Zvezda hősi halottjai­nak listájára. Május 9-én, a fa­siszta Németország felett ara­tott győzelem évfordulóján a Krasznaja Zvezda munkatársai újra és újra felidézik Alek­szandr Poljakov haditudósító emlékét, aki egyike volt azok­nak a millióknak, akik életüket áldozták a szovjet nép és a fa­sizmus igája alól felszabadított számos más ország népeinek szabadságáért. BERTALAN ISTVÁN 1973. V. 2.-A­ÉS A SZOCIALIZMUS VÉDELMEZŐI

Next

/
Thumbnails
Contents