Új Szó, 1973. május (26. évfolyam, 102-128. szám)
1973-05-13 / 19. szám, Vasárnapi Új Szó
ILI»] \ IIFmtTB 1973 V. 13. Szólások * es „elszólások" Mint ismeretes, beszédünk és írásunk lényegi« alkotórészei a szólások. Nélkülük jóval sivá- rabb, szegényesebb lenne gondolataink, érzelmeink, akaratunk kifejezése. Velük — pontosabban: általuk — „íz, szín, tűz" kerül a legegyszerűbb közlésbe is. Kell-e erre bizonyíték? Az úgy fog az esze, mint a borotva szóláshasonlathoz képest pl. milyen keveset mond az a frázis, hogy „nagyon okos“. Vagy az egy jelentésbeli egység kifejezésére használt annyi esze sincs, mint a tyúknak mennyivel többet sejtet az „ostoba“ fogalmánál ... Fontos-e a szólások helyénvaló alkalmazása mellett érvelni? Bárki beláthatja, hogy pl. a lógatja az orrát sokkal találóbban jelöl egy bizonyos lelki állapotot, mint a „Búsul“ vagy a „szomorkodik“ ige. Kétségtelen az is, hogy pl. az ágaskodik benne a jókedv kifejezésben szemléletesebb, képszerűbb felfogás érvényesül, mint a „vigad,, táncol, daloľ értelmű „mulat” szóban . .. Sznkstüges e a közmondások, szállóigék stílusfestő szerepének hangsúlyozása? Magától értetődő ugyanis, hogy pl. a Ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát közmondás a „mindenki csak elvégzett munkája eredményét élvezheti“ elvénél árnyaltabb igazságot tartalmaz. Jó néhány szállóige szintén azéirt népszerű, mert jelenléte hangulatossá, megnyerővé teszi a beszélt és írott nyelvet; egyik-másik rövid, velős mondás idézése nehéz kérdésekben még az önálló fogalmazás buktatóitól Is megóv. Mindezt példákkal igazolhatjuk: „rendezni végre közös dolgainkat, ez a mi munkánk; és nem is kevés“ — mondják József Attilával a népek közötti barátság hirdetői. „A tudás hatalom* — hivatkoznak Baconre, akik a korszerű műveltség megszerzésén fáradoznak stb. A szólások, ezek az állandósult szókapcsolatok előregyártott elemekként épülnek be nyelvűnk rendszerébe. Használjuk őket, de ne korlátlanul! Válogassunk belőlük de csak bizonyos alkalmakhoz, körülményekhez illően! Éljünk velük, de torzítás nélkül! Ilyen figyelmeztetések elkelnek napjainkban, mivel a könnyelmű szólásvegyítések és szóláshamisítások miatt már sokan vegyes érzésekkel fogadják „nyelvünk virágaitMi ugyanis a tapasztalat? Néhol a diákok nem vigyáznak eléggé fogalmazásukra: játszott vele, mint macska a forró kásával — olvashatjuk N. N. dolgozatában. Stílusosan találgatjuk: honnan veszi az írásbeli feladat készítője ezt a sületlenséget? Valószínűleg, hogy a dologban két egymást ütő szóláshasonlat a ludas. Az egyik: játszik vele, mint macska az egérrel, azaz felelőtlen szórakozásból megkínoz valakit. A másik: kerülgeti, mint macska a forró kását, vagyis valaki a dolgok, problémák egyenes, határozott megközelítésétől tartózkodik, köntör- falaz. Nyilván ezeknek az állandósult szókapcsolatoknak a visszás egymásra hatásából ered a játszott vele, mint macska a forró kásával. Néha nyomtatásban is feltűnik efféle: X. Y-nak hamar dugába dől a bátorsága... Megmosolyogtató, ugyanakkor bántó melléfogás. Önkéntelenül az jut az ember eszébe róla, hogy a „meghiúsul“ értelemben használatos dugába dől és a „megijed, megfutamodik“ értelemben használatos inába száll bátorsága közötti tartalmi különbség a sajtó nem minden munkása számára világos ... Hát mit tegyünk? Hallgassuk el a hibákat, vagy mutassunk rá, hogy még egy bosszús új ságíró. is nagyon elrugaszkodik a valóságtól, ha valaki előtt azt a rézfán fütyülő rózangyalát emlegeti? Tudniillik ebben az indulatos kitörési formában szerintünk eredetileg nem rézfa, hanem fűzfa szerepel! Esetleg hunyjunk szemet az elszólások“ felett azért, mert a Hét szerint ,ja logikátlanság mindig a saját vermeiben sze gi nyakát“? Mintha ebben a képzavargyanús mondatban nem vennénk észre az Aki másnak vermet ás, maga esik bele közmondás gondola ti torzóját?! Nemigen alkudhatunk meg a nyelvhasználatunkban tapasztalható hibákkal. Annál kevésbé, mivel a Népnaptár egy korábbi „évjáratában“ már arra is van példa, hogy — némelyik korrektor vakbuzgósága miatt — a szállóigék sincsenek teljes biztonságban „Legnagyob cél pedig, itt, e földi létben. Ember lenni mindig, minden körülmények között“ — így áll a Domokos napra című költemény megfelelő része a naptárban ... Holott az Arany Jánostól ismert kedves sorok hiteles szövege ez: „Legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben, Ember lenni mindig, minden körülményben. DOBAY BÉLA MILAN RÜFUS: VALLOMÁS Anyám, mint búzaszem a kalászok bronz tengerében, csendes, szőkehajú lányok között különös utakra járt. Mezítláb, szégyenlősen állt a patrícius kopu előtt a sarokban. S Üdvözlégy Mária helyett éhes szája egy szelíd kérés penészes kérgét majszolta szüntelen. E kérés az emlék tőr-hegyével szívemet ma is sebzi, bántja. Kérem, nagysága .... Kérem, nagyságos asszony, vegyen ... Kérem, nagysága .... Vadul habzott az évek árja. Az apám álmodozott gyakran. Fehér iskolákról merengett, és vonatokról, mint gyerek. És a kőműves-barakkban álmából keltegették a tetvek keményen, kíméletlenül. És így az apám minden reggel kinyitva harmatos szemét,- szertefoszlott száz merész terve álmait párnák közé rejtve a napok torkába szaladt. Életet oltó kínnal, lázzal proletár vászonruhában rakta a téglafalat. Ujjaim között morzsolódik az idő, mint a dohánylevél. S apám nyomorult véréből vétetve itt állok én. Régmúlt évek fátylán keresztül elnézek nehéz útja felett. S érzelmekből kovácsolt hanggal, acél-szilárd plebejus daccal vallom szerelmemet. Családok gőgös kiváltsága előtt, felhőkarcolók rideg arcába, értelmetlen csillogástól üres, rongyos, ócska lelkekbe kiáltom: Szeretem! Szeretem az elnyűtt, kemény apákat, s az apró anyák csupasz lábait a kapu előtt a sarokban, hol sápadt kéréssel álltak az úri kények színe előtt. Szeretem! Szeretem a vászonruhás, szürke kőművesek gyűrött, barázdás homlokát, akik a karcsú állványokon süket köveket rakosgattak, s akik oly nehezen fizettek az életérti Ujjaim között morzsolódik az idő, mint a dohánylevél. Új hajtásokat termett a nyomorult apai vér. Esztendők fátylán át elnézek keserves útjuk felett. Könnyes szemmel e megtört, fáradt fehérhajú, kemény apóknak vallom szerelmemet. KULCSÁR TIBOR fordítása PAVOL HOROV: HATTYÚK Hattyúk hajói úsznak a Moldván, nem sejted, merre. Ne félj, szívem, te bohó, tudom már, nem késhetek le. Kilenc folyót átúsztunk könnyedén, míg elkapott az ár. És az idő ma keserű, tömény gyógyszert kínál feledni fehér hattyúk énekét, mely nyögdécselve szól. /Talán kicsalja könnyed gyöngyszemét a bánatos arisztón?/ Az örök hattyút, szép Oféliát elnyeli a hab. S a dőre herceg heurékát kiált, bűnein kacag DÉNES GYÖRGY fordítása JÚLIUS LENKO: TAVASZELŐ Már közeleg felénk a tavasz gyors léptekkel szívemről a száraz gallyat vágjad le többé nem keli zöldeljen ki rajta bimbós ág Szárítsd ki a sok tócsát piszkosat zavarost ne ismerje a szennyet ami születik most az új ember és az új világ A friss barázdák ma mint zsinór feszüljenek mint hárfa húrjai amelyből édes zene hirdeti szép az élet Éljünk itt lent a völgyben alkotó munkának mialatt felettünk a hegyek őrként állnak a békénket védve Fügéd: ELEK fordítása RENATO GUTTUSO HÍREK ClMÜ MONTÁZSA. (A bratislavai tárlat anyagából. Jozef Nový felvétele)
