Új Szó, 1973. május (26. évfolyam, 102-128. szám)
1973-05-13 / 19. szám, Vasárnapi Új Szó
Amikor már csak egy paraszthajszál választott el a haláltól, abbahagytam a dohányzást, a megszokott fekete tea helyett pedig átálltam a zöldre. Szomszédom, Zolotov könyvtáros ugyanis megmagyarázta, hogy a zöld tea megnyugtatja az idegrendszert. A nyugodt . idegrendszer pedig biztosítja a jó alvást. Azelőtt mélyen, életörömtől eltelve aludtam. Most pedig hajnalig a zöld tea hatását figyeltem. A hatás valóban eredményes volt. Zolotov könyvtáros észrevette rákvörös szememet, és megcsóválta a fejét. Megtudakolta, nem olvasok-e újságot lefekvés előtt. Lesütöttem a szememet. — Ahá — mondta maró gúnnyal a könyvtáros. — A hírek neked többet érnek, mint az egészséged. Hogy bebizonyítsam az ellenkezőjét, valamennyi újság előfizetését átírattam Kukutyinba, egy kedves rokonom címére. Tranzisztoros rádiómat darabokra szedtem és minden darabkát kiilön-külön. üres majonéze« üvegekbe csomagoltam.* Amikor a könyvtáros észrevette a temérdek üveget, el- szörnyedt. Költői hangon ecsetelte a mértéktelen táplálkozás káros voltát. Ekkor áttértem a kefirre és a reszelt sárgarépára. Hogy megfeledkezzem magamról, a televíziót néztem. Valamennyi adás a táplálkozás problémájával foglalkozott. A híradó egv új burgonyabetaka- rító kombájnt mutatott; a gyermekeknek szánt rajzfilmen ezt énekelték: — Antika, Antika, itt a finom papika. — Igyál kamillateát — tanácsolta Zolotov szomszéd. — A kamillatea jó a gyomorbetegségre. És hagyd abba a televíziónézést — attól csak elromlik a szemed. Eladtam a televíziót, és az érte kapott pénzen nagy szem- csepp-készletet gyűjtöttem. Es- ténkint a szomszédommal egymás szemébe csepegtettünk * az emésztőcsatornáról csevegtünk. Aztán összedobtuk a pénzt, és vérnyomásmérőt vásároltunk. — Elkelne egy kis röntgen- készülék is — nyögött fel a sárgarépa-eledeltől elgyengült könyvtáros. Én beleegyeztem abba, hogy a masina elhelyezése végett feláldozzam a fürdőszobámat, mivelhogy a kádfürdő köztudomásúan rossz hatással van a szív- és érrendszerre. Kemény ágyon feküdtem (a puha ágy ártalmas), és a meghibbant emberiségen bánkódtam, amely sültcsirke alakjában temérdek koleszterint fal, munkahelyen tönkreteszi az idegeit, kávét vedel és tvisztet táncol. — Hogy lélegzői te? — suttogta Zolotov könyvtáros. — Az ilyen lélegzés tönkreteszi a tüdőt! Ezentúl gyengébben lélegeztem, bágyadozó szomszédom azonban megint tárgyilagos bírálattal illetett. Némi gondolkodás után végképp felhagytam a lélegzéssel. Zolotov könyvtáros szemügyre vette a holttestemet, és végső erejével kikapcsolta a gőzfürdést: a meleg ugyanis ártott volna kihűlő testemnek. Fordította GELLERT GYÖRGY K ároly előtt még ott imbolvogtak a sötétzöld fenyőfák, ide-oda hajladoztak az enyhe nyári fuvallatban, s kelemes üdítő illattal töltötték meg a levegőt. Ügy rémlett neki, hogy valamilyen, sűrű aljnövényzettel benőtt vízmosás mélyén lépked, s alig-alig bír előre haladni, mivel folyton megbotlik a buján tenyésző szeder- és málnaindákban. Hogy könnyebben juthasson előre, megpróbált magasra emelt lábbal szökdécselni, fától fáig. A fák vastagok voltak és olyan magasak, hogy a koronájuk beleveszett a szürkéskéken gomolygó párába. Nehéz volt így, kenguru módjára ugrándozni, hiszen nem volt ő szokva a nagyobb fizikai megterheléshez. Csakhamar tompa fáradtságot érzett a lábában, a karjában, elernyedtek a hasizmai, sőt úgy érezte, mintha még a nemi szerve is fájna. Pokolian gyötörte a hőség, egész testéről patakzott a verejték. A mindenét ezeknek a rongyoknak, sziszegte epésen, és egyenként ledobált magáról minden ruhadarabot. Egyszerre csak, amikor éppen nagy ívben átszökkent egy kidőlt vastag fatörzsön, furcsamód azt tapasztalta, hogy nem huppan vissza a földre, hanem lebegni kezd, és minden mozdulattal mind magasabbra és magasabbra emelkedik. Ezt, bár nem értette, hogy lehetséges a dolog, megelégedéssel fogadta, mert hiszen nem kellett ereje fölötti küzdelmet folytatnia a szinte áttörhetetlen bozóttal. Most már könnyűnek és szinte vidámnak érezte magát ... Hirtelen valamilyen hang ütötte meg a fülét. Összerezzent kissé. Gyanakvóan belehall- gatódzott a csendbe. Talán madarak, gondolta, s nem törődött tovább a hanggal, mely hol közeledett, hol távolodott s egyszer határozottan fecskecsivitelésre, egyszer pedig fülsértő autótülkölésre emlékeztette. Közben felérkezett egy magasabbra fekvő tisztásra, és óvatosan lelépett a fűre. A furcsa hang egyre erősödött, -s egyre tisztábban kivehetővé vált. Minden idegszálát megfeszítve, élesen figyelni kezdett. Ráeszmélt: ez a hang nem madárcsicsergés, hanem valamilyen mesterséges eredetű, egyenletes búgó hang. Kissé elbizonytalankodott, s némi félelemérzet is támadt benne, minthogy nem volt képes azonosítani magában a hangforrást. Rövid ideig hallgatta a hangot, s vizsgálgatta a fekvését, az intonációját, a színét és a magasságát, s végül is megállapította: ez egy hosszan kitartott, bár néha meg megszakadó magas É hang. Ekkor kinyitotta a szemét. Megmozdult. A fenyőerdő, a tisztás nem volt sehol. Csak a magas É hang nem szűnt meg, egyedül csak az volt valóság, ténylegesen érzékelhető, s egyre elviselhetetlenebb valóság. Rohadt vén masina, felébresztett — zsörtölődik magában, morcosán, hiszen alig aludt. Ott fészkelődik izmaiban az álom. Olyan törődöttség, fáradt ernyedtség nehezedik egész testére, mintha megkorbácsolták volna, s tisztán érzi, hogy izomláza van. No, sebaj — nyújtózkodik egyet ásítva. Talán jobb is, hogy felébredtem. Micsoda hülyéket álmodik néha az ember! Anna ... — suhan át az agyán. Talán majd elmondom neki, csak azt a tegnap esti hülyeséget meg ne tudja. .. Lefejti magáról csuromvizes pizsamáját, és a szék karjára dobja. Odalép a viharvert világvevő rádióhoz, és csavarint egyet a keresőgombon. A sivító magas É megszűnik, helyét vidám trombitazene tölti be. Majd lassul a ritmus. Rekedtes férfihang. Ősi nyugalom, bölcs derű, melengető vigasz árad belőle, és valamiféle természetes fesztelenség, erő, temperamentum. Louis Armstrong... Igen, ismerős a szám. Talán Marinál hallottam tegnap este. Lehetséges. A címére viszont tisztán emlékszik: Ez vagy te. És én? És én mi vagyok? — visszhangzik benne Mari duruzsoló hangja. — Milyen vagyok? Hogy te milyen vagy? Hogy te mi vagy, Mari? Ne kérdezz tőlem ilyesmiket. Nem tudom. De... de talán mégis egy kis kurva. Azt hiszem. Lehet, mások azt mondogatják neked, hibátlan, gyönyörű a tested, akár egy szobor, hogy szinte megőrül az ember, ha megérinti, hogy csodálatos a sűrű hosszú hajad, ha szétterül a párnán. De ez mind mámor — tehát hazugság. Én nem tudok ilyesmiket mondani neked. Bocsáss meg, ha netán ... Hogy arcátlan disznó vagyok? Lehetséges. Ti úgyis mindig azt mondjátok, a férfiak... Ezen a zavaros, egészen be sem ismert emléken túl minduntalan egy nyugtalanító gondolatsor motoszkál a fejében: igazi szerelem, teljes felsza- badultság és feloldódás kellene, valami olyasmi, ami áthatja az ember egész lényét. Mindenünket odaadni és mindent megkapni érte. Igen, valami ilyesmiJtellene... Anna — villan át az agyán, s nyomban érzi, hogyha eszébe jut ez a név, furcsa félszegség keríti hatalmába, valamiféle határozatlanság és félelem, hogy nem fogja tudni vele megteremteni az annyira áhított kapcsolatot, hogy nem fog tudni kellő lelki kontaktusba kerülni vele, szóval, hogy mindent elront ... No, de ez most mindegy. Gyerünk! Felkattantja a villanyt a vakszobában, ahol szüntelenül sötét van. A függönyajtő, amely elválasztja az alig háromszor hármas lakószobától, jószerivel semmi fényt nem enged be. E barátságtalan kamra — a háziasszony szóhasználatában „fürdőszoba“ — valamikor cselédszoba lehetett. Úgy alakították át. Fürdőkád persze nincs benne. De hát minek Is az egy albérlőnek! Ott a közfürdő. Az öblös vécékagyló most épp olyan hangot ad, mint az eresz alá állított esővizes edény. Amikor az első sugár megpendíti az oldalát, Károly élesen felszisszen. Bizonytalan félelemérzés suhan át rajta. A Szaljut űrla- boratórium harmadik napja ... önálló navigációs rendszerét... kifogástalanul... súlyt emelt n súlytalanságban ... — hangzik be a szobából. A kellemetlen bizonytalanság kockáiból egy szempillantás alatt összerakődik előtte Mari arca. Ceausescu a kínai fővárosból a népi Koreába ... A kis lotyó! Még az hiányzik — mormogja félhangosan. Tudata falára, akárcsak a fényújság szaJagjára villámgyorsan íródnak fel a szavak: Treponema pollidum — ulcus darum — diplo- coccus — trichomoaas flagellis... Ez mind átragadhatott rá. S talán már meg is kezdte a vonulást teste alagútjain. De lehet, hogy csak egy közönséges váladék okozta gyulladás az egész. A lámpa fénykörében gondosan szemügyre veszi magát. Egyelőre semmi jele az ilyesminek, állapítja meg nemsokára kissé megnyugodva. Az ausztráliai kilences ikrek közül ketten... Egy penicillin azért mégsem ... igen, beugróm hozzá ... A New York Times titkos dokumentumokat ... világraszóló botrány ... bírósági úton szándékszik ... A nevét természetesen nem közlöm vele. Esetleg később, ha szükséges. Mindig is féltem tőle. Ostoba egy ötlet volt; jobban is eltölthettem volna az estémet. Persze, nem kellett neki sokat beszélni, mindjárt jött. A Szajna partján... az ellentétek házasságát... Az öreg Madonna talán hallgatózott, mert amikor mentünk el, halkan záródott az ajtajuk. Ezt észrevettem. Körbeszaglássza a mellkasát. Dől belőlem az izzadságbűz, állapítja meg tárgyilagosan. Nem adnám a mai osztályértekezletért, ha most megfürödhetnek. Frank Sinatra ötvenöt éves kólában búcsút mondott. . . Meleg vízzel tele fürdőkádra gondol s megnyitja a vízcsapot. Kellemes fenyőillat csap az orrába. Ez aztán különös, villan át az agyán. Honnét ér ide ez az illat? Előre tartott orral szimatol, akár egy nyomozókutya. Az. Annak a sárgászöld fürdősónak az illata. Hol is éreztem én azt... hol, no hol?... két szóra zsugorodik a s: ményektől függően. Te is mint a többiek. Akárcsak a jébe még le is néznek bem Az is tudományos intézmi melés nélkül? ... Mit tudh térben mozgó kísérleti mai két hét múlva meglátjátok! szólhatott volna. Előtte is volna. Akkor nem fogtam sincs elég jóindulat. No, árt egy új kísérlet. Sohase Esetleg ... A fenébe ezzel benne élek az erővonalak Himbálódzó léptekkel v riumba. Amikor megáll a gép, Ká tábláról a kész színképet, legszebb és legizgalmasabt által felvázolt vonalak m elemzés. Persze csak miut végezte a munkáját, és kés gramok. Károly átadja a spektrum az osztály újonc kutatójána vételeket róla. A spektrumanalízis elég Megesik, hogy a tapaszta is több hétig, esetleg hón Kövesd! János: Ná la? Persze, most már biztosan tudom. Igen, Anna... Már elég régen nem láttuk egymást. Fölhívni? Igen, mindenképpen felhívom. Ö, Anna... teljes feloldódás ... az kellene. Az egészet elmondom neki. ősi felszabadultság ... maradéktalan odaadás, az kellene. A Duna kanyar komplett fejlesztési tervét... azonkívül ... Ez a gondolat felvillanyozta. Mozdulatai meggyorsultak, s furcsamód, mintha nagyobb világosság támadt volna a vakszobában. Az országos öttusabajnokság... Madridban bokszolóinak példás... Tempósan megtörülközött, a Harkivot párszor végigfuttatta az arcán és nemsokára feszes izmokkal futott lefelé a lépcsőn. Károly fehér köpenyben állt a spektroszkóp előtt. A spektroszkóp halk, titokzatos morajjal dolgozik. A munkatáblán frissen felrakott milliméterpapír. A gép jelzőberendezése piros vonalakat rajzol a papirosra. A kémcsőben, amely a készülék mágneses terei között van elhelyezve, szilárd halmazállapotú polimetilmetakrilát-darab- ka csillog. Károly éles szeme hol a munkatáblát, hol az elemzés alatt álló anyagot figyeli. A gép egykedvűen süvít: a polimetilmetakrilát makro- molekuláris szerkezet vizsgálata folyik. Azóta már felforrhatott, villan eszébe, s nyújtott léptekkel kimegy pici dolgozószobájába, mely a laboratórium egyik sarkából nyílik. Hsszjiííí, ezt gondolhattam volna, szívja a fogát, még elreped az üveg! A sistergő víz dühösen ugrál a villanyfőzőben s olykor ki-kiloccsan a géppapírral leterített üveglapra. Gyors mozdulattal kirántja a spirált a kapcsolóhüvelyből, s rá- tölti a forró vizet a kávéra. Megszólal a telefon. — Nos, hogy halad a vizsgálattal, Szilágy! kolléga? — Azt hiszem, délre a komplett elemzéssel is elkészülök. — Akkor az osztályértekezleten beszámolhat. — Természetesen, professzor úr. — Sliacký doktor említette nekem azt a szilárdságpróbát ... befejezte már a kísérletet? — Be, azt be, még kedden. — És mennyivel növelhető a szilárdság, ha azzal az új anyaggal keverik? — Csaknem negyven százalékkal. Egyébként Sliacký doktorra] aprólékosan megvitattunk mindent. A kísérlet eredményeit ma részletesen ismertetni akarom. Azt hiszem, felfedezésünk jelentős lehet a műanyagipar számára. — Slovnaftban megneszelhették a dolgot, mert tegnap felhívott a termelési helyettes... persze, még semmi konkrétat nem közölhettem vele. — Enni fogja őket a sárga irigység, profesz- szor úr. — Gondolja? — Reménykedem... — És talált már megfelelő nevet az új anyagnak? — Már van egy-két tippem, de ebben a kérdésben még szeretnék konzultálni a profesz- szor... — Természetesen, kolléga úr. Tehát el ne felejtse, egykor itt nálam. De ne késsen, mint szokott! — Igyekezni fogok, professzor úr. — Még valamit, Szilágyi... ha a szakbizottság jónak ítéli, a kísérletét... vagyis a felfedezését, esetleg kandidátusi munkaként is ... — Sajnos, már belekezdtem abba a másikba. — Kár, igazán sajnálom. Tehát egykor... — ezzel megszűnt a hangtorlódásos recsegés a kagylóban. Károly tétova fintorral a villára ejtette a hallgatót. Esetleg, esetleg, visszhangzik Károlyban a professzor hangja. Kár. Sajnálom. Lassan erre a egy színképen. Sőt, az sen ba a megfejtésből nemzeti kerekedik. Olyankor vitázni ferenciákon, a világnyelve folyóiratokban és a televí: dául egy másik anyag — i — szerkezeti vizsgálata ke ölven különböző nemzetk napvilágot. Köztük a Káról az angol Kísérleti Fizikáb* írt értekezéseket sorjában szakmájában törvény: aki f részt vesz egy még nem 1 lesztésében vagy tökéletes felfedezett anyagot, annak ami eddig elhangzott rólg noha még távolról sem nevi búvárnak“ (ahogyan osztály mányos kutatókat hívják), sen emlékezetébe vésett: c; lan területen juthat valami vizsgált terület nemzetközi nek ismerete legalább anny bé jelentős sikeres kimé' semmi sem taglózhat le mint az, ha a kísérlete végi búvár“ csak úgy, „melléke ugyanazt a kutatást egy r fél évvel azelőtt elvégez eredménnyel. Elég szemfüles volt ahh< ilyen meddő kísérlettel te mia kutatási alapját és a Idejekorán rájött, hogy átl világnyelvek birtokában sz< VIRÁGZÓ TERMÉSZ UUíéímíbmIíIAH
