Új Szó, 1973. május (26. évfolyam, 102-128. szám)

1973-05-13 / 19. szám, Vasárnapi Új Szó

Amikor már csak egy pa­raszthajszál választott el a ha­láltól, abbahagytam a dohány­zást, a megszokott fekete tea helyett pedig átálltam a zöldre. Szomszédom, Zolotov könyvtá­ros ugyanis megmagyarázta, hogy a zöld tea megnyugtatja az idegrendszert. A nyugodt . idegrendszer pedig biztosítja a jó alvást. Azelőtt mélyen, életörömtől eltelve aludtam. Most pedig hajnalig a zöld tea hatását fi­gyeltem. A hatás valóban ered­ményes volt. Zolotov könyvtáros észrevette rákvörös szememet, és megcsó­válta a fejét. Megtudakolta, nem olvasok-e újságot lefekvés előtt. Lesütöttem a szememet. — Ahá — mondta maró gúnnyal a könyvtáros. — A hírek neked többet érnek, mint az egészséged. Hogy bebizonyítsam az ellen­kezőjét, valamennyi újság elő­fizetését átírattam Kukutyinba, egy kedves rokonom címére. Tranzisztoros rádiómat darabok­ra szedtem és minden darabkát kiilön-külön. üres majonéze« üvegekbe csomagoltam.* Amikor a könyvtáros észre­vette a temérdek üveget, el- szörnyedt. Költői hangon ecse­telte a mértéktelen táplálkozás káros voltát. Ekkor áttértem a kefirre és a reszelt sárgarépá­ra. Hogy megfeledkezzem ma­gamról, a televíziót néztem. Valamennyi adás a táplálkozás problémájával foglalkozott. A híradó egv új burgonyabetaka- rító kombájnt mutatott; a gyermekeknek szánt rajzfilmen ezt énekelték: — Antika, Antika, itt a fi­nom papika. — Igyál kamillateát — taná­csolta Zolotov szomszéd. — A kamillatea jó a gyomorbeteg­ségre. És hagyd abba a televí­ziónézést — attól csak elromlik a szemed. Eladtam a televíziót, és az érte kapott pénzen nagy szem- csepp-készletet gyűjtöttem. Es- ténkint a szomszédommal egy­más szemébe csepegtettünk * az emésztőcsatornáról cseveg­tünk. Aztán összedobtuk a pénzt, és vérnyomásmérőt vá­sároltunk. — Elkelne egy kis röntgen- készülék is — nyögött fel a sárgarépa-eledeltől elgyengült könyvtáros. Én beleegyeztem abba, hogy a masina elhelyezése végett feláldozzam a fürdőszobámat, mivelhogy a kádfürdő köztudo­másúan rossz hatással van a szív- és érrendszerre. Kemény ágyon feküdtem (a puha ágy ártalmas), és a meg­hibbant emberiségen bánkód­tam, amely sültcsirke alakjában temérdek koleszterint fal, mun­kahelyen tönkreteszi az idegeit, kávét vedel és tvisztet táncol. — Hogy lélegzői te? — sut­togta Zolotov könyvtáros. — Az ilyen lélegzés tönkreteszi a tüdőt! Ezentúl gyengébben lélegez­tem, bágyadozó szomszédom azonban megint tárgyilagos bí­rálattal illetett. Némi gondol­kodás után végképp felhagytam a lélegzéssel. Zolotov könyv­táros szemügyre vette a holt­testemet, és végső erejével ki­kapcsolta a gőzfürdést: a me­leg ugyanis ártott volna kihűlő testemnek. Fordította GELLERT GYÖRGY K ároly előtt még ott imbolvogtak a sötétzöld fenyőfák, ide-oda hajladoztak az enyhe nyári fuvallatban, s kelemes üdítő illattal töl­tötték meg a levegőt. Ügy rémlett neki, hogy valamilyen, sűrű aljnövényzettel benőtt vízmosás mélyén lépked, s alig-alig bír előre haladni, mi­vel folyton megbotlik a buján tenyésző szeder- és málnaindákban. Hogy könnyebben juthasson előre, megpróbált magasra emelt lábbal szökdé­cselni, fától fáig. A fák vastagok voltak és olyan magasak, hogy a koronájuk beleveszett a szür­késkéken gomolygó párába. Nehéz volt így, ken­guru módjára ugrándozni, hiszen nem volt ő szokva a nagyobb fizikai megterheléshez. Csak­hamar tompa fáradtságot érzett a lábában, a karjában, elernyedtek a hasizmai, sőt úgy érez­te, mintha még a nemi szerve is fájna. Pokolian gyötörte a hőség, egész testéről patakzott a ve­rejték. A mindenét ezeknek a rongyoknak, szi­szegte epésen, és egyenként ledobált magáról minden ruhadarabot. Egyszerre csak, amikor ép­pen nagy ívben átszökkent egy kidőlt vastag fatörzsön, furcsamód azt tapasztalta, hogy nem huppan vissza a földre, hanem lebegni kezd, és minden mozdulattal mind magasabbra és maga­sabbra emelkedik. Ezt, bár nem értette, hogy lehetséges a dolog, megelégedéssel fogadta, mert hiszen nem kellett ereje fölötti küzdelmet folytatnia a szinte áttörhetetlen bozóttal. Most már könnyűnek és szinte vidámnak érezte ma­gát ... Hirtelen valamilyen hang ütötte meg a fülét. Összerezzent kissé. Gyanakvóan belehall- gatódzott a csendbe. Talán madarak, gondolta, s nem törődött tovább a hanggal, mely hol kö­zeledett, hol távolodott s egyszer határozottan fecskecsivitelésre, egyszer pedig fülsértő autó­tülkölésre emlékeztette. Közben felérkezett egy magasabbra fekvő tisztásra, és óvatosan lelépett a fűre. A furcsa hang egyre erősödött, -s egyre tisztábban kivehetővé vált. Minden idegszálát megfeszítve, élesen figyelni kezdett. Ráeszmélt: ez a hang nem madárcsicsergés, hanem valami­lyen mesterséges eredetű, egyenletes búgó hang. Kissé elbizonytalankodott, s némi félelemérzet is támadt benne, minthogy nem volt képes azo­nosítani magában a hangforrást. Rövid ideig hallgatta a hangot, s vizsgálgatta a fekvését, az intonációját, a színét és a magasságát, s végül is megállapította: ez egy hosszan kitartott, bár néha meg megszakadó magas É hang. Ekkor kinyitotta a szemét. Megmozdult. A fe­nyőerdő, a tisztás nem volt sehol. Csak a magas É hang nem szűnt meg, egyedül csak az volt valóság, ténylegesen érzékelhető, s egyre elvi­selhetetlenebb valóság. Rohadt vén masina, felébresztett — zsörtölő­dik magában, morcosán, hiszen alig aludt. Ott fészkelődik izmaiban az álom. Olyan törődöttség, fáradt ernyedtség nehezedik egész testére, mint­ha megkorbácsolták volna, s tisztán érzi, hogy izomláza van. No, sebaj — nyújtózkodik egyet ásítva. Talán jobb is, hogy felébredtem. Micsoda hülyéket álmodik néha az ember! Anna ... — suhan át az agyán. Talán majd elmondom neki, csak azt a tegnap esti hülyeséget meg ne tud­ja. .. Lefejti magáról csuromvizes pizsamáját, és a szék karjára dobja. Odalép a viharvert világ­vevő rádióhoz, és csavarint egyet a keresőgom­bon. A sivító magas É megszűnik, helyét vidám trombitazene tölti be. Majd lassul a ritmus. Re­kedtes férfihang. Ősi nyugalom, bölcs derű, me­lengető vigasz árad belőle, és valamiféle termé­szetes fesztelenség, erő, temperamentum. Louis Armstrong... Igen, ismerős a szám. Talán Ma­rinál hallottam tegnap este. Lehetséges. A címére viszont tisztán emlékszik: Ez vagy te. És én? És én mi vagyok? — visszhangzik benne Mari duru­zsoló hangja. — Milyen vagyok? Hogy te mi­lyen vagy? Hogy te mi vagy, Mari? Ne kérdezz tőlem ilyesmiket. Nem tudom. De... de talán mégis egy kis kurva. Azt hiszem. Lehet, mások azt mondogatják neked, hibátlan, gyönyörű a tested, akár egy szobor, hogy szinte megőrül az ember, ha megérinti, hogy csodálatos a sűrű hosszú hajad, ha szétterül a párnán. De ez mind mámor — tehát hazugság. Én nem tudok ilyes­miket mondani neked. Bocsáss meg, ha netán ... Hogy arcátlan disznó vagyok? Lehetséges. Ti úgyis mindig azt mondjátok, a férfiak... Ezen a zavaros, egészen be sem ismert emléken túl minduntalan egy nyugtalanító gondolatsor mo­toszkál a fejében: igazi szerelem, teljes felsza- badultság és feloldódás kellene, valami olyasmi, ami áthatja az ember egész lényét. Mindenün­ket odaadni és mindent megkapni érte. Igen, valami ilyesmiJtellene... Anna — villan át az agyán, s nyomban érzi, hogyha eszébe jut ez a név, furcsa félszegség keríti hatalmába, vala­miféle határozatlanság és félelem, hogy nem fogja tudni vele megteremteni az annyira áhí­tott kapcsolatot, hogy nem fog tudni kellő lelki kontaktusba kerülni vele, szóval, hogy mindent elront ... No, de ez most mindegy. Gyerünk! Felkattantja a villanyt a vakszobában, ahol szüntelenül sötét van. A függönyajtő, amely el­választja az alig háromszor hármas lakószobá­tól, jószerivel semmi fényt nem enged be. E ba­rátságtalan kamra — a háziasszony szóhaszná­latában „fürdőszoba“ — valamikor cselédszoba lehetett. Úgy alakították át. Fürdőkád persze nincs benne. De hát minek Is az egy albérlőnek! Ott a közfürdő. Az öblös vécékagyló most épp olyan hangot ad, mint az eresz alá állított eső­vizes edény. Amikor az első sugár megpendíti az oldalát, Károly élesen felszisszen. Bizonyta­lan félelemérzés suhan át rajta. A Szaljut űrla- boratórium harmadik napja ... önálló navigációs rendszerét... kifogástalanul... súlyt emelt n súlytalanságban ... — hangzik be a szobából. A kellemetlen bizonytalanság kockáiból egy szempillantás alatt összerakődik előtte Mari ar­ca. Ceausescu a kínai fővárosból a népi Koreá­ba ... A kis lotyó! Még az hiányzik — mormogja félhangosan. Tudata falára, akárcsak a fényújság szaJagjára villámgyorsan íródnak fel a szavak: Treponema pollidum — ulcus darum — diplo- coccus — trichomoaas flagellis... Ez mind át­ragadhatott rá. S talán már meg is kezdte a vonulást teste alagútjain. De lehet, hogy csak egy közönséges váladék okozta gyulladás az egész. A lámpa fénykörében gondosan szemügyre veszi magát. Egyelőre semmi jele az ilyesminek, állapítja meg nemsokára kissé megnyugodva. Az ausztráliai kilences ikrek közül ketten... Egy penicillin azért mégsem ... igen, beugróm hoz­zá ... A New York Times titkos dokumentumo­kat ... világraszóló botrány ... bírósági úton szándékszik ... A nevét természetesen nem köz­löm vele. Esetleg később, ha szükséges. Mindig is féltem tőle. Ostoba egy ötlet volt; jobban is eltölthettem volna az estémet. Persze, nem kel­lett neki sokat beszélni, mindjárt jött. A Szajna partján... az ellentétek házasságát... Az öreg Madonna talán hallgatózott, mert amikor men­tünk el, halkan záródott az ajtajuk. Ezt észre­vettem. Körbeszaglássza a mellkasát. Dől belő­lem az izzadságbűz, állapítja meg tárgyilagosan. Nem adnám a mai osztályértekezletért, ha most megfürödhetnek. Frank Sinatra ötvenöt éves kó­lában búcsút mondott. . . Meleg vízzel tele fürdő­kádra gondol s megnyitja a vízcsapot. Kellemes fenyőillat csap az orrába. Ez aztán különös, villan át az agyán. Honnét ér ide ez az illat? Előre tartott orral szimatol, akár egy nyomozó­kutya. Az. Annak a sárgászöld fürdősónak az illata. Hol is éreztem én azt... hol, no hol?... két szóra zsugorodik a s: ményektől függően. Te is mint a többiek. Akárcsak a jébe még le is néznek bem Az is tudományos intézmi melés nélkül? ... Mit tudh térben mozgó kísérleti mai két hét múlva meglátjátok! szólhatott volna. Előtte is volna. Akkor nem fogtam sincs elég jóindulat. No, árt egy új kísérlet. Sohase Esetleg ... A fenébe ezzel benne élek az erővonalak Himbálódzó léptekkel v riumba. Amikor megáll a gép, Ká tábláról a kész színképet, legszebb és legizgalmasabt által felvázolt vonalak m elemzés. Persze csak miut végezte a munkáját, és kés gramok. Károly átadja a spektrum az osztály újonc kutatójána vételeket róla. A spektrumanalízis elég Megesik, hogy a tapaszta is több hétig, esetleg hón Kövesd! János: Ná la? Persze, most már biztosan tudom. Igen, Anna... Már elég régen nem láttuk egymást. Fölhívni? Igen, mindenképpen felhívom. Ö, An­na... teljes feloldódás ... az kellene. Az egészet elmondom neki. ősi felszabadultság ... maradék­talan odaadás, az kellene. A Duna kanyar komp­lett fejlesztési tervét... azonkívül ... Ez a gon­dolat felvillanyozta. Mozdulatai meggyorsultak, s furcsamód, mintha nagyobb világosság támadt volna a vakszobában. Az országos öttusabajnok­ság... Madridban bokszolóinak példás... Tem­pósan megtörülközött, a Harkivot párszor végig­futtatta az arcán és nemsokára feszes izmokkal futott lefelé a lépcsőn. Károly fehér köpenyben állt a spektroszkóp előtt. A spektroszkóp halk, titokzatos morajjal dolgozik. A munkatáblán frissen felrakott milli­méterpapír. A gép jelzőberendezése piros vona­lakat rajzol a papirosra. A kémcsőben, amely a készülék mágneses terei között van elhelyezve, szilárd halmazállapotú polimetilmetakrilát-darab- ka csillog. Károly éles szeme hol a munkatáblát, hol az elemzés alatt álló anyagot figyeli. A gép egykedvűen süvít: a polimetilmetakrilát makro- molekuláris szerkezet vizsgálata folyik. Azóta már felforrhatott, villan eszébe, s nyúj­tott léptekkel kimegy pici dolgozószobájába, mely a laboratórium egyik sarkából nyílik. Hsszjiííí, ezt gondolhattam volna, szívja a fogát, még elreped az üveg! A sistergő víz dühösen ugrál a villanyfőzőben s olykor ki-kiloccsan a géppapírral leterített üveglapra. Gyors mozdulat­tal kirántja a spirált a kapcsolóhüvelyből, s rá- tölti a forró vizet a kávéra. Megszólal a telefon. — Nos, hogy halad a vizsgálattal, Szilágy! kolléga? — Azt hiszem, délre a komplett elemzéssel is elkészülök. — Akkor az osztályértekezleten beszámolhat. — Természetesen, professzor úr. — Sliacký doktor említette nekem azt a szi­lárdságpróbát ... befejezte már a kísérletet? — Be, azt be, még kedden. — És mennyivel növelhető a szilárdság, ha azzal az új anyaggal keverik? — Csaknem negyven százalékkal. Egyébként Sliacký doktorra] aprólékosan megvitattunk min­dent. A kísérlet eredményeit ma részletesen is­mertetni akarom. Azt hiszem, felfedezésünk je­lentős lehet a műanyagipar számára. — Slovnaftban megneszelhették a dolgot, mert tegnap felhívott a termelési helyettes... persze, még semmi konkrétat nem közölhettem vele. — Enni fogja őket a sárga irigység, profesz- szor úr. — Gondolja? — Reménykedem... — És talált már megfelelő nevet az új anyag­nak? — Már van egy-két tippem, de ebben a kér­désben még szeretnék konzultálni a profesz- szor... — Természetesen, kolléga úr. Tehát el ne fe­lejtse, egykor itt nálam. De ne késsen, mint szokott! — Igyekezni fogok, professzor úr. — Még valamit, Szilágyi... ha a szakbizottság jónak ítéli, a kísérletét... vagyis a felfedezését, esetleg kandidátusi munkaként is ... — Sajnos, már belekezdtem abba a másikba. — Kár, igazán sajnálom. Tehát egykor... — ezzel megszűnt a hangtorlódásos recsegés a kagylóban. Károly tétova fintorral a villára ej­tette a hallgatót. Esetleg, esetleg, visszhangzik Károlyban a pro­fesszor hangja. Kár. Sajnálom. Lassan erre a egy színképen. Sőt, az sen ba a megfejtésből nemzeti kerekedik. Olyankor vitázni ferenciákon, a világnyelve folyóiratokban és a televí: dául egy másik anyag — i — szerkezeti vizsgálata ke ölven különböző nemzetk napvilágot. Köztük a Káról az angol Kísérleti Fizikáb* írt értekezéseket sorjában szakmájában törvény: aki f részt vesz egy még nem 1 lesztésében vagy tökéletes felfedezett anyagot, annak ami eddig elhangzott rólg noha még távolról sem nevi búvárnak“ (ahogyan osztály mányos kutatókat hívják), sen emlékezetébe vésett: c; lan területen juthat valami vizsgált terület nemzetközi nek ismerete legalább anny bé jelentős sikeres kimé' semmi sem taglózhat le mint az, ha a kísérlete végi búvár“ csak úgy, „melléke ugyanazt a kutatást egy r fél évvel azelőtt elvégez eredménnyel. Elég szemfüles volt ahh< ilyen meddő kísérlettel te mia kutatási alapját és a Idejekorán rájött, hogy átl világnyelvek birtokában sz< VIRÁGZÓ TERMÉSZ UUíéímíbmIíIAH

Next

/
Thumbnails
Contents