Új Szó, 1973. május (26. évfolyam, 102-128. szám)
1973-05-13 / 19. szám, Vasárnapi Új Szó
ELKÖTELEZETT MŰVÉSZEK A MÁNES és a HOLAR Galériában rendezett kiállítás • A MÁN US GALÉRIÁBAN a Cseh Képzőművészek Szövetsége hódol festő és szobrász tagjainak alkotásaival a Nagy Február élve élő emlékének. Számos képet láthatunk, melyeken alkotóik a Győzelmes Február eseményeivel foglalkoznak, ám a mennyiség ezúttal sem válik mechanikusan minőséggé. A Mánesből hiányzanak a cseh képzőművészet nagy öregei, valamint a magas nívót képviselő szlovákiai fostők és szobrászok, mivel itt, és a Holarban is, kimondottan a cseh szövetség rendezvényéről van szó. A sok tematikus vászon közül Quido Fojtík („Februári járőr"), J. Sochor („Téli reggel“), J. Steffel („Februári sorakozó“}, valamint E. Stavinoha és Lev Simák képei megragadok. A jó átlag közé sorolhatjuk Vincent Beneš „Virágcsokrát“, akárcsak B. Dvorskýnak három tájképét („Virágzó cseresznyék“, „Napraforgók tengere“, „Prágai táj“), no meg Miloslav Holý két vásznát. Kimondottan üdítően hat a nézőre Frant. Jiroudek két alkotása, a „Szüret“ és a „Napraforgók“. Színességük és impresszionista lazaságuk igen modern, amit még jobban fokoz a festő merészsége és bravúros experimentuma, amellyel realizmusát sikeresen gazdagította a tasizmus diszkréten alkalmazott kifejezési módszereivel és megszelídített technikájával. És éppen ezért nem értem, hogy egy ilyen festő, mint Jiroudek, mit akar elérni és mit akar mondani az ezen a tárlaton is kiállított, valamint a Lovardában is látható munkájával (most melyik is az eredeti?), a Festő és kora című képével, amelynek jobb alsó sarkába, minden külső és belső összefüggés nélkül, odapingálja vörös betűkkel, hogy: Vietnam. Ezt az aktualizálást, amely erőszakos, nem nevezhetjük másnak, mint formalizmusnak, mégpedig feleslegesnek! Örvendetes viszont, hogy a sok szürke és sablonos ipari tájat ábrázoló kép között olyan színes és kedves, közvetlen, hogy úgy mondjam: emberi módon meglátott és megfestett alkotásra talál, mint amilyen Karéi Stel kér „Ostra- vája“, amely ugyan Fernand Léger festészetének inspiráló hatásáról beszél, ami egyáltalában nem baj. És igen kellemesen hat Josef Jindra egyszerű és kedves „Orlicei gátja“, valamint Stan. Ježek: Bánya az alkonyaiban című vászna. Ez a kép is azt bizonyítja, hogy ipari tájat is lehet sablonmentesen és „emberi módon“ ábrázolni. Kár, hogy St. Ježek erről igen sok esetben megfeledkezik. Tehetségéről tanúskodnak J. V. Barnet, O. Synáček, J. Mrva és J. B. Placek művei is, éppen úgy, mint Vladimír Suchý Igor Sztravinszkiről és Josef Sudekről, a neves prágai fényképészről készített, figyelemre méltó portréi, melyek — ellentétben a tárlaton látható más portrékkal — a pszichológiai mélységet sem nélkülözik. szólnom kell A. Sopr Munkás meditáció című szobráról, amelyben igen sok ősi erő van, és érdekes módon kis méretei ellenére is monumentálisán hat. P. Lenhart fából faragott „Dajká-ja“ pedig az anyag, a fa minden nemes tulajdonságát érzékelteti, s ugyanakkor, alkotójának mesterségbeli tudása mellett, emberszeretetről is árulkodik. Sajnos, a többi szobor és plasztik.) alkotója a legjobb eset- ban is csak ígéret. Még akkor is, ha pályadíjat nyert művek szerzőiről (alkotóiról) kell ezt állítanom. Remélnünk kell, hogy emberileg és művészileg is idővel beérnek, s a mesterségbeli tökéletesség mellett, müveikben megtalálhatjuk azt a bizonyos szikrát, amely nélkül soha nem volt és a jövőben sem lehet igazi, nagy művészet. A HOLAR GALÉRIÁBAN, amely csak néhány száz méternyire van a Ménestől, a nagy tárlatsorozat grafikai részlegét láthatjuk. Ami a Holarban meglepő: a jó hangzású, ismert cseh grafikusok zöme távol maradt, csupán eggyel vagy kettővel találkozhatunk. Így tehát itt a Holarban. valóban új harcosok sorakozójárói beszélhetünk. Am az sincs kizárva, hogy a tárlatterem kis meretei miatt hiányos a kiállítók névsora. Itt elsősorban azokat szeretném kiemelni, akiknél a forma és a tartalom szerves egységet alkot, vagyis azokat, akik mesterségbeli tudásukat is bizonyítva, elkötelezettségüket, tematikus mondanivalójukat újszerűen, magas művészi színvonalon fejezik ki. Ninrsenek sokan, alkotásaikat azonban fenntartás nélkül dicsérhetem. Főleg Jós. Slávik „Tömegek“ című grafikai lapjaira gondolok és Jós. Černý kiváló ciklusára, a „Kezek“ re. Mindkettőjük alkotásai technikailag és eszmeileg is jóval az átlagon (legalábbis az itt látható átlagon) felül állnak. Utánuk, jóllehet technikai fel- készültségük nem olyan tökéletes, mint az első kettőé, és mondanivalójuk is jóval „civilebb“. Jós. Chudomelt, a Prága szélén, az Ellentétek és a Régi meg az új című művek alkotóját és M. Pecháčeket, a „Zábehlice“ és az „Új Botié“ grafikusát kell megemlítenem, akik bájos és színes grafikai lapjaikkal nemcsak a szemet, de a szívet is megörvendeztetik. Hangulatot kelt Vera Sedláková is munkáival — jóllehet kissé a felületen marad — a Halászélet című ciklusának néhány lapjával, és határozottan a „jók voltak még“ névsorának első feléhez tartozik, akárcsak M. Holas az Arcok című grafikájával, meg Cyril Chramosta, aki a híres komlószüretekről számol be hangulatos riportszerűséggel. Többen, köztük J. Lukavský is, szokványos kifejezési eszközökkel dolgoznak, méghozzá sztatikusan. J. Morávek két átlagon aluli munkáját pedig kár volt kiállítani. Szeretném még megjegyezni, hogy a „Február jegyében“ megrendezett prágai tárlatok regi és új harcosok sorakozó- ja, melynek zászlóhordozói az úgynevezett öregek, akiknek érett művészete átsegítheti a buktatókon a fiatalabbakat, s ugyanakkor kezdeményezően hathat az eddig passzivitásban lévőkre, inspirálhatja azokat a fiatalokat is, akiket negatív hatások deformáltak. Hogy nem minden tökéletes, az csak természetes. Nagy művészetek nem születnek egyik napról a másikra.. Ám nincsen okunk csüggedésre, társadalmunk virágoskertjében, a művészetekben, rózsák nőnek. IJe nem minden virág rózsa, és a rózsák sincsenek tövis nélkül, még a rózsaligetben sem. BARSI IMRE A Mánes Galériában kiállított szobrok és plasztikák közül elsősorban az „öregek“ közé tartozó J. Vielgus Jó termés című szobra tűnik ki. De meglepően jó alkotásoknak tartom (s nemcsak én) Rudolf Svoboda miniatűrnek is mondható plasztikáit, a „Vietnam ot“, a „Genocídium-ot“ és a ,,Partizán-t“ is, annak ellenére, hogy néhány itteni recenzens „nagyobb szoborcsoporthoz készült tanulmányként“ könyveli el. Ez azonban semmit sem von le értékükből. Viszont azt bizonyítja, hogy a művészetek most is, mint mindenkor, tág teret engednek a szubjektivizmusnak, ami nem is lehet másként, mivel a művészetnek sajátos törvényei vannak, egészen másnak, mint a tudománynak. Végül pedig 1973. V. 13. (Folytatás a 3. oldalról) ban. számuk 61-ről 661-re, a Kazah SZSZK-ban 99-ről 665-re, a Kirgiz SZSZK-ban 56-ról 643-ra, a Tadzsik SZSZK-ban 45-ről 662-re, a Türkmén SZSZK-ban 78-ról 682-re gyarapodott. Míg 1939-ben az egyes köztársaságok között a műveltség maximális és minimális szintje közti különbség mutatószáma 3,6 volt, addig 1970-ben már csak 1,2. (Lásd a Szovjetunió Minisztertanácsa Központi Statisztikai Hivatalának jelentését „A Szovjetunió lakosságának életkora szerinti struktúrája, műveltségi szintje, nemzetiségi és nyelvi összetétele, valamint egzisztenciális forrásai az 1970. január 15-i össz-szövetségi népszámlálás adatai szerint“, Pravda, 1971. április 17.). Az SZKP a szovjet társadalom szociális egységének megszilárdítására törekedve, egyidejűleg fáradhatatlanul gondoskodik valamennyi nemzet és nemzetiség baráti együttműködésének sokoldalú fejlesztéséről. Ezt a célt szolgálják a 9. ötéves terv keretében a termelőerők jobb széthelye- zését és a szövetségi köztársaságok gazdaságának fejlesztését célzó tervek is. Számolnak az összes köztársaság további ipari fejlesztésével, összhangban gazdaságuk sajátosságaival és az össz-szövetségi kooperációkban betöltött helyükkel és a köztársaságok közti kapcsolatok elmélyítésének követelményeivel. Ugyanakkor minden köztársaságban biztosítják a sokágazatú népgazdaság komplex fejlesztését. A 9. ötéves tervben a szövetségi köztársaságok gazdálkodása alapvető fejlődési irányainak megsza- bályozásánál gondosan tekintetbe vették természeti feltételeiket, emberi, gazdasági és más forrásaikat. Ennek megfelelően az SZKP XXIV. kongreszszusának az ötéves tervvel kapcsolatos irányelvei például számolnak azzal, hogy a Belorusz SZSZK-ban célszerű gyorsan fejleszteni a kevés fémet igénylő gépipari ágazatokat, például a rádió- és az elektrotechnikát, az elektronikát, a műszerek gyártását, továbbá a vegyipart és a petro- kémiát; a Kazah SZSZK-ban továbbfejlesztik az elektroenergetikát, a vas- és a színesfémkohászatot, a tüzelőanyag-, a vegy-, a gép- a köny- nyű- és az élelmiszeripart; A Türkmén SZSZK-ban tervbe vették a gáz-, az olaj- és a vegyipar gyors fejlesztését. A köztársaságok zömében az ötéves tervben az ipari termelés gyarapodása eléri, sőt meghaladja a 40—50 százalékot, Kazahsztánban az 50 százalékot, Moldáviában a 62 százalékot, Örményországban a 64 százalékot. Az SZKP XXIV. kongresz- szusán leszögezték, hogy a termelőerők ésszerű széthelyezése lehetővé teszi az országos érdekek helyesebb és teljesebb összeegyeztetését a köztársaságok és a gazdasági területek fejlesztésének érdekeivel. A szocializmus összehangolta valamennyi nemzet alapvető érdekeit és felszámolta a nemzetiségi viszályok forrásait. Bevált Marx és Engels jóslata, hogy a nemzeteken belül az antagonista osztályok megszüntetésével egyidejűleg megszűnik a nemzetek közti ellenségeskedés is. Kialakult és megszilárdult a Szovjetunió népeinek testvéri barátsága, amely a szocializmus nagy vívmánya. A Szovjetunió népe alapvető érdekeinek egysége az egységes szocialista gazdasági rendszerre, a köztársaságok és a Szovjetunió nemzetei homogén osztályösszetételére, az anyagi és a szellemi javak mind intenzívebb kölcsönös cseréjére épül. A szocializmusban a nemzetek elmélyülő egysége kifejezésre jut az emberek történelmileg új közösségének, a szovjet népnek létrejöttében. A szocializmust megelőző alakulatok történelme egyrészt az emberi közösségnek olyan formáit ismeri, amilyen például a nemzet és a nemzetiség, másrészt az állami egyesülés formáit, amelyek keretében különféle nemzetek élnek; a szocializmusban a nemzeti közösség mellett kialakulóban van az új közösségi forma, amelyet hazánkban a „szovjet nép“ fogalmával jelölünk meg. Ez a közösségi forma felöleli hazánk minden nemzetét és nemzetiségét. Kölcsönösen egymáshoz fűzi őket nemcsak az egységes szövetségi állam kerete, nemcsak a gazdasági egység, hanem szellemi arculatuk számos közös vonása is, amelyekben kifejezésre jut közeledésük folyamata. Az SZKP politikája szavatolja minden szovjet nemzet és nemzetiség gazdaságának és kultúrájának sokoldalú fejlődését, a kommunizmus építése folyamán a mind nagyobb lehetőségek bázisán az igazságos elosztást, továbbá a lokálpatriotizmus és a nemzeti önzés megnyilvánulásainak leküzdését. A nemzetiségi kapcsolatok viszonylatában a párt politikájának lényege az, hogy szüntelenül tekintetbe veszi egyrészt a Szovjetunió általános érdekeit, másrészt minden egyes köztársaságnak érdekeit. Ennek a politikának célja minden nemzet továbbfejlesztése és felvirágzása és ugyanakkor valamennyi nemzet és nemzetiség fokozatos közeledése, a Szovjetunió népei barátságának megszilárdulása. G. J. GLEZERMAN professzor ■ MARCEL MARCEAU, a világhírű francia pantoinimművész ötvenedik születésnapját ünnepelte. A „Bip“ figurájának utolérhetetlen megteremtője egyike azoknak a francia művészeknek, akik a világ minden részén fellépve hirdetik a humanizmust, a játékos költőisé- get. □ Több mint négyezer aranytárgyat találtak a Kazah Tudományos Akadémia archeológiái intézetének régészei egy Alma- Ata környékén feltárt királyi temetkezési helyen. Az Arany Kurgannak- elnevezett sírban egy fiatalember — a feltételezések szerint királyfi — tetőtől talpig aranyba burkolt csontváza feküdt a legkülönbözőbb dísztárgyakkal körülvéve. Az Arany Kurgan rejtélyét kétévi kitartó munka után G. Mu- szabajev, a Kazahsztáni Tudományos Akadémia levelező tagja, ismert turkológus fejtette meg, amikor sikerült elolvasnia a sírdombban talált ezüstcsésze aljába vésett feliratot. Az Arany Kurgan tudományos szenzációja azt igazolta, hogy a török írásbeliség 800—1000 évvel korábban alakult ki, mint eddig feltételezték. S HANOI VAROSÁBAN, a leg súlyosabb amerikai bombazápor idején, megjelent egy hatalmas vietnami irodalmi szöveggyűjtemény első kötete, mely a kezdettől a VIII. századig tartalmaz dokumentumokat. Ezt még További öt kötet fogja követni, egészen 1970-ig bezárólag. A francia szaksajtó elragadtatással számol be a francia nyelven megjelent antológiáról, megjegyezte, milyen kivételes szellemi erő kellett a háborús körülmények közepette egy ilyen igényes, átfogó antológia összeállításához és megszerkesztéséhez. □ Peter Weiss Hölderlin című drámáját a Német Demokratikus Köztársaságban elsőként a rostocki Népszínház fogja bemutatni. A szerző maga is tevékenyen részt vesz majd a bemutató előkészítésében. B A IX. NEMZETKÖZI SZÍNHÁZI FESZTIVÁLT április 24-től május 6-ig tartják Nancyban. A nagy múltú fesztiválon negyven színtársulat vesz részt öt kontinensről, körülbelül ezer színművész lép fel az előadásokon. A fesztivál történetében először vesz részt a bemutatókon egy indonéz együttes is. □ Charriére „Papillon“ (Pillangó) című világhírű fegyenc- regényéből filmet forgat Franklin Shaffner. Főszereplő: Steve Mcöueen. M KRZYSZTOF PENDERECKI nemrégiben befejezett I. szimfóniájának bemutatója júliusban lesz az angliai Peterbo- rough-ban. □ A képzőművészeti életben pillanatnyilag az informel feltámadása dominál. A morsbroi- chi kastélyban megrendezett kiállítás Wols, Fautrier, Dubuffet, Tapies, Sora, Vedova informel műveinek életképessége mellett szolgáltat érveket — írja Gottfried Sello. Ka GEORGES SIMENON visszavonul az irodalmi élettől. A lausanne-1 24 Heures című napilapnak adott nyilatkozatában azt mondotta, hogy 214 (I) Maigret-regény után megérdemli a pihenést. H LEV TOLSZTOJRÓL készült filmet fedeztek fel a szovjet központi filmarchívumban. Az 1909-ben készült felvételeken Tolsztoj ezrek ünneplése közepette vonatra száll a kurszki pályaudvaron, látható családja körében, és Jasznaja Poljaná- ban, séta közben. A korábban ismert felvételekkel együtt az újonnan föllelt képeket dokumentumfilmmé állították össze, s ezt nemrég mutatták be Moszkvában.
