Új Szó, 1973. május (26. évfolyam, 102-128. szám)
1973-05-13 / 19. szám, Vasárnapi Új Szó
Félelem — gyanú — létbizonytalanság: e szorongások háromszögében él az ember a „fogyasztói kapitalista társadalomban", ott ahol állítólag a legteljesebb és legtökéletesebb „demokrácia“ uralkodik. Nos, a nyugati sajtóban egyre sűrűbben megjelenő cikkek cáfolják a kapitalista országok vezetőinek szóvirágos kijelentéseit, tv nyilatkozatait. Kiderül, hogy a „korlátlan demokrácia" világában az uralkodó körök mit sem törődnek a dolgozók életkörülményeivel, burjánzik a bűnözés, a közbiztonsági szervek viszont nem a bűnüldözésre, hanem a haladó erők megfélemlítésére összpontosítják figyelmüket. Az alábbi három írás szintén ezt dokumentálja. BALESETEK „FUTÓSZALAGON” Az életszínvonal emelkedésének grafikonja a Daily World karikaturistájának szatirikus szemüvegén keresztül. „BETEGSÉG“ ÉS KÖVETKEZMÉNYEI Szembetűnő szociális gazdasági különbségek, a dolgozók életkörülményeinek rohamos romlása, a munkanélküliség és a szegénység fokozódása — ez a helyzet jelenleg Izraelben, és ez szükség- szerű következménye az ország cionista kormánykörei által folytatott veszélyes kül- és belpolitikának. A New York Times évkönyvének hasábjain olvashatjuk, hogy a gyilkosságok és gyilkossági kísérletek százaléka Izraelben sokkal magasabb, mint Franciaországban, Japánban, Ausztráliában Ss más fejlett kapitalista államban. A bűnözés terjedése ma már komoly problémát jelent Izraelben. Az adatok szerint csupán Jeruzsálemben 25—30 jól szervezett banda garázdálkodik. Tel Avivban 800 ezer ember él. A helybeli rendőrfőnök adatai szerint 1970 ben 58 ezer bűntettet követtek itt el. A rendőrfőnök szavai szerint a bűntettek két fajtája hatalmasodott el: a betörés és a banditizmus, beleértve a fegyveres támadást is. Tekintettel a gyakori bankrablásokra „megjelölt bankjegyeket“ bocsátottak forgalomba. A rablógyilkosságok száma 1970-ben az előbbi évhez viszonyítva 125 százalékkal emelkedett. A rendőrfőnök véleménye szerint ez a probléma egyre égetőbbé válik. Izraelben ugyanis nem nehéz fegyvert szerezni. Egyszerűen ellopják a szabadságukat töltő katonáktól, vagy megveszik a „fekete piacon“, ahol egy jó knrban levő golyószóró néhány teli patrontáskával csupán 100 izraeli fontba kerül. Jeruzsálemben kábítószer is kapható, mégpedig olyan helyeken, amelyek látszatra közönséges boltnak tűnnek, csupán bent nagyobb a rendetlenség a szokottnál. Egy ilyen üzletben 3 izraeli fontért kapni egy adag hasist. Az izraeli újságok hasábjain gyakran olvashatunk ilyen híreket: „Ma éjszaka a Tel Aviv-i rendőrség őrjárat közben több prostituáltat letartóztatott.“ Meg kell jegyeznünk, hogy Izraelben a törvény nem tiltja a prostitúciót, sőt a közelmúltban javaslat történt a prostituáltak nyilvántartására. A javaslatot felterjesztő képviselőnőt ugyan nem érdeklik a prostituáltak, sem a keresetük, csináljanak, amit akarnak, csak tűnjenek el az utcákról, és nyilvános házak tulajdonosai meg a különféle kerítők szüntessék be a fiatal lányok áruba bocsátását. A serdülő lányok prostitúciójának egyik oka a szegénység. Ha ezen a téren változtatni akarnak a helyzeten, akkor minden szempontot figyelembe kell venni: a lakásproblémát, művelődési és munkalehetőségeket stb. Egy izraeli rendező tv-filmje a fiatal izraeliek tűrhetetlen lakáshelyzetéről nyomasztó valóságot mutat be. Az adás végén a tv-nézők saját fülükkel győződhetnek meg arról, hogy az építésügyi minisztérium az izraeli fiatalok panaszaira ingerülten mindössze ennyit válaszolt: ..A lakásépítési politikát felül kell vizsgálni .. A tv-film egy fiatal pár bemutatásával indul, amely végeredményben szerencsésnek mondható. 'A fiatalok ugyanis ahhoz a tehetősebb kisebbséghez tartoznak, akiknek szülei képesek egy szerény házacskáért első részletként 30—40 ezer izraeli fontot kifizetni. Utánuk két bankhivatalnnk következik, akiknek kollégáikhoz viszonyítva szép fizetésük van, házról azonban álmodni sem mernek. Megdöbbentő, mennyire nincsenek Izrel- ben összhangban az árak a bérekkel. Látva a kétségbeejtő körülmények között diiledező viskókban élő embereket. arra a következtetésre jutunk, hogy a szegénység és a nyomor — Izrael jelenlegi politikáját tekintve — nehezen gyógyítható betegség. (Jerusalem Post) A nyugati államokban elsősorban a profit érdekli a vállalatok tulajdonosait. Ennek érdekében — a kapitalista erkölcs szerint — „minden eszköz megfelel", s így a munkavédelem, munkabiztonsági intézkedések természetesen háttérbe szorulnak. Ennek következtében állandóan nő az üzemi balesetek, valamint a foglalkozásból eredő megbetegedések száma. Nem véletlen, hogy éppen az USA ban — a tőkés világ legfejlettebb országában — egyre égetőbb e\ a probléma. Az üzemekben mindenütt figyelmeztetések láthatók: a köszörűkön szimbolikus rajzok, amelyek arra figyelmeztetik a munkásokat, hogy feltétlenül fel kell tenniük a védő szemüveget. Hatalmas plakátok hirdetik az üzemek falain: „Tartsd be a biztonsági előírásokat!“. Látszatra arról tanúskodnak ezek a figyelmeztetések, hogy az amerikai üzemekben a munka teljesen biztonságos. Általában azt tartják, hogy az amerikai munkás a munkahelyén nagyobb biztonságban van, mint odahaza. És mégis, minden plakátra inkább ezt kellene írni: „Figyelem! Életük kockáztatásával dolgoznak!" A nyersanyag feldolgozásának folyamata egyre bonyolultabb és veszélyesebb. Az amerikai iparban a bűntettel egyenlő nemtörődömségből és gondatlanságból kifolyólag évente 2 millió munkabalesetre kerül sor, ebből 140 ezer halálos kimenetelű. Hozzávetőleges statisztika Még a hivatalos statisztikai adatok szerint is rohamosan emelkedik a munkabalesetek száma. Az említett adatok azonban csupán a vállalatok tulajdonosainak jelentésén alapszanak, s nem mindig felelnek meg a valóságnak. Megtörtént az is, hogy egy vegyi üzem tulajdonosa elbocsátással fenyegette meg az üzemi orvost, ha adatokat mer közölni a mérgezéses esetekről. Mindez arra vall, hogy a hivatalos statisztika csupán féligazságot közöl: a balesetek száma, amelyek következtében a munkások munkaképtelenekké válnak évente 4 millió. A valósághoz viszonyítva azonban még ez a szám is meglehetősen alacsony: egy magánintézet adatai szerint, amely a munkaügyi minisztérium számára végzett felmérést, évente 25 millió munkás szenved balesetet, tehát 12-szer több mint a hivatalos adatok szerint, és 500 munkás veszti el munkaképességét foglalkozásból származó betegség következtében. „,Néma gyilkosok“ Nem lehet pontosan megállapítani, hány munkás esett áldozatul az olyan „nétma gyilkosoknak“, mint a mérgező vegyszerek, kipárolgások és a por. S mégis a mai iparban naponta találkoznak velük a munkások. A veszélytelen munkát biztosító berendezés drága, ezért a régi kisüzemekben aránytalanul magas a balesetek száma, így például Michigan város egyik üzemében mindössze ezer ember dolgozik, de a vállalatnak benyújtott baleseti kártérítések száma 350. Az ok: az öntvények tisztítása közben képződő por. Ha ezt a munkások hosszabb időn át belélegzik, szilikózist kapnak. Ez a veszélyes betegség (fojtó köhögésrohamok) rövid idő alatt nyomorékká teszi az egészséges embert. Az üzem öntőműhelyében 1945- ben a levegő tisztaságának ellenőrzésekor megállapították, hogy a portartalma 10-szerte nagyobb a megengedettnél. 20 év leforgása alatt felére csökkentették a normát, a levegő viszont ugyanolyan szennyezett maradt, mint azelőtt. A társaság igazgatója is bevallja, hogy a régi üzemekben valóban a levegő szennyezettsége a legfőbb probléma. A jogászok azonban más szempontból nézik az ügyet: a vállalat megterhelése a szilikózis következtében 12 500 dollár, plusz a gyógykezeléssel és temetéssel járó kiadások. Tehát az emberek megölése és nyomorékká tétele kevesebbe kerül a vállalatnak, mintha tisztító berendezéssel szerelné fel az üzemeket. Az amerikai munkások között nagymértékben elterjedt szilikózis csupán egy a légzőutak gyógyítha- tatlan betegségei közül. Az orvosok becslése szerint a szigetelő anyagokat gyártó iparban dolgozó munkások 8 százalékát az azbeszt, por állandó belégzése okozta betegség idő előtti halállal fenyegeti. Büntetendő gondatlanság A munkások egészségével kapcsolatos nemtörődömség legszembetűnőbb a bányaiparban, A bá. nyászok végzik az Egyesült Államokban a legveszélyesebb munkát. Attól kezdve, hogy a szénbányákban 1910-ben bevezették a balesetek nyilvántartását, a bányaiparban 80 ezer ember pusztult el. Ennek ellenére csak 1941-ben fogadták el a munkabiztonsági berendezések bevezetéséről szóló törvényrendeletet. Csupán az 1968- ban Nyugat Virgíniában bekövetkezett bányarobbanás után, amelynek 78 ember esett áldozatul, fogadtak el hatékonyabb törvényeket a munkabiztonsággal kapcsolatban. Különösen figyelmeztető az a tény, hogy a munkabiztonsági problémák már túllépték az üzemek területét. A biztonsági berendezések következetes bevezetése még szükségszerűbbé vált annak következtében, hogy az iparban olyan balesetek történtek, amelyek nemcsak az üzemben dolgozó munkások életét veszélyeztették, hanem az üzemektől bizonyos távolságban élő lakosokat is. Az amerikai iparban előforduló balesetek oka különféle, de közös vonásuk, hogy ki lehet őket küszöbölni. Ehhez azonban a szakszervezeti vezetőknek is fej kell ébredniük közömbösségükből, és szigorúan megkövetelni ás ellenőrizni a törvényben előírt biztonsági normák betartását. (Newsweek) KÜLÖNLEGES ÜGYOSZTÁLY Félelem és gyanú uralkodik az US A ban. A kormány óriási összegeket áldoz a politikai titkosrendőrség fenntartására, amelynek feladata: a háborúellenes, demokratikus, ifjúsági és négerszervezetek — tehát az egész haladó és becsületes Amerika üldözése. Nemcsak New Yorkban, hanem az egész országban az az érzésük az embereknek, — különösen a baloldali politikai vezetőknek —, hogy valaki állandóan „liheg a hátuk mögött“. Egy politikai összejövetelen sem maradnak el a „találós kérdések“. A gyűlés részvevői találgatják, vajon a jelenlevők közül ki az álöltözetbe bújt rendőr vagy besúgó. A különféle kémszervezeteken, a hadsereg, a haditengerészet, valamint a légierő felderítő egységein kívül minden nagyobb amerikai városban működik egy titkosrendőri szervezet, amely figyelemmel kíséri az állampolgárok politikai tevékenységét. San Franciscónak, Chicagónak. Buffalónak, Los Ange- lesnek és New Orleansnak megvannak a maga besúgói. New Yorkban „különleges ügyosztálynak“ nevezik a szóban forgó szervezetet. A hivatalos ügyiratokban nincs említés a „különleges ügyosztályról“. 1966—67-től testvérszervezetei példáját követve, költségvetését más szervezetek költségvetési adatai mögé rejti. „Szabadjára engedték“ a polgárok kezdeményezését az élet „minden" területén. ÍLand of Wolk) A különleges' ügyosztály megfigyelteti az embereket tekintet nélkül társadalmi pozíciójukra. Egy jól értesült egyén kijelentése szerint még New York polgármesterének és egyes munkatársainak is van az „ügyosztályon“ dossziéja. A „különleges ügyosztály“ másik feladata: beférkőzni olyan társadalmi csoportokba és szervezetekbe, amelyek szerintük felforgató tevékenységet folytatnak. Az ilyen feladat sikeres megoldásának tragikus következményei vannak. Példaként említsük meg a sötét bőrűek faji megkülönböztetése ellen síkra- szálló szervezet esetét. Tagjainak többsége Reymond Woodnak, a „különleges ügyosztály“ harmad- osztályú detektívjének „eredményes“ munkája következtében került a rácsok mögé. A „különleges ügyosztály“ pontosan betartja gondosan kidolgozott taktikáját, amelynek lényege beférkőzni a baloldali szervezetek soraiba. Több politikai per lefolyásának alapján megállapíthatjuk, hogy ez a taktika minden esetben ugyanaz. A „különleges ügyosztály“ naponta tálal a nyilvánosság elé szenzációsabbnál szenzáciősabb leplezéseket a négermozgalom aktivistáinak tevékenységéről. S mindezt a New Yorki rendőrök kihallgatta beszédfoszlányok alapján. Ezeknek a „leleplezéseknek“ egyetlen határozott politikai céljuk van : állandó rettegésben tartani az ún. csendes többséget“, s ugyanakkor illegalitásba kényszeríteni a más politikai nézeteket valló állampolgárokat. Az átlagos amerikainak nehéz politikailag aktivizálódnia, hiszen tudatában van annak hogv minden háborúellenes tüntetésen lencsevégre kapják. (Nation) 1973. V. 13.
