Új Szó, 1973. május (26. évfolyam, 102-128. szám)
1973-05-13 / 19. szám, Vasárnapi Új Szó
vető oka az volt, hogy munkaigényes termékeket termeltek. Ehhez az is hozzájárult, hogy a komplex szocialista racionalizációból eredő munkaerő-megtakarításban is „adósak maradtak“ 113 dolgozóval. Az előbbihez hasonló helyzetekkel találkozunk a fémfeldolgozó üzemekben is. Ezekben az üzemekben a 3,5 százalékos termelésnövekedéshez 5,7 százalékos munkaerő-növekedésre volt szükség. így a termelékenység 2,1 százalékkal csökkent. A hlohoveci Fémhuzalgyár például a tervbe vett négy racionalizációs intézkedésből egyet,sem valósított meg. A Nové Zám- ky-i (érsekújvári) Elektrosvit a gyártmányok munkaigényességének növekedésére hivatkozva az előző évhez viszonyítva 53 dolgozóval növelte az alkalmazottak létszámát. E negatív jelenségekkel ellentétben viszont ki keli emelni azt a tényt, hogy tavaly 11, az idei év első negyedében pedig 14 üzem a termelés egész növekedését kizárólag a termelékenység növelésével érte el. Ezek főleg olyan üzemek, amelyekben a komplex szocialista racionalizáció a szervező és az irányító munka állandó módszerévé vált. E tekintetben több trenčíni üzem jár az élen. A trenčíni Ruhagyár a racionalizációs intézkedések által 244 munkást takarított meg, 30,5 millió koronával növelte a termelést és 8,3 millió koronát takarítottak meg az anyagi költségekben. Ezekért a jó eredményekért elsősorban a to poľčanyi és a trenčíni üzemegységekben működő tei melési kollektívákat kell megdicsérni, de elismerés ľlzemeink azzal a fontos feladattal léptek az ötödik ötéves terv harmadik évébe, hogy a rejtett tartalékok feltárásával és egyéb eszközökkel a gazdaságosabb termelésre törekedjenek. Hol kell keresni ezeket a tartalékokat? A XIV. pártkongresszus és az azt követő, népgazdaságunkkal foglalkozó plenáris ülések feleletet adtak erre a kérdésre: hatékonyabban kell kihasználni a termelési alapot és a dolgozók magas szakmai felkészültségét. A szervezett racionalizációs mozgalom a nyugatszlovákiai üzemekben már hároméves múltra tekinthet vissza. Az elért pozitív eredmények mellett, amelyekhez a gazdasági és a politikai szervek támogatása is hozzájárult, nem sikerült minden ipari üzemben úgy érvényesíteni a komplex szocialista racionalizációt, hogy az a hatékonyság állandó növelésének eszközévé váljon. A legnagyobb hiba az, hogy a racionalizáció nem hat a problémák mélyére, csak a felszínen marad. A racionalizációs intézkedések akkor a leghatásosabbak, ha minden munkahelyen érvényesülnek. Az egyes üzemek racionalizációs tevékenysége természetesen különbözik egymástól. Nagymértékben függ a gyártás sajátosságaitól, a szakemberekkel való ellátottságtól és az üzemek anyagi helyzetétől. Ettől függetlenül azonban meg kell állapítanunk, hogy a legtöbb esetben a komplex szocialista racionalizációt nem készítették elő megfelelő mértékben. Nem helyeztek elég súlyt a munka-, a technológiai és a normafegyelemre, a szabványosításra és a tipizációra és egyéb, a racionalizációval összefüggő tevékenységre. A felsorolt fogyatékosságok köveikeztébeu a racio nalizációs mozgalom nem töltötte be azt a szerepét, amelyet az ötéves terv a nyugat-szlovákiai kerületre vonatkozó feladatainak teljesítése megkövetelt volna, elsősorban az élőmunka-megtakarítás területén. Mivel a munkaerő növekedési üteme évről évre csökken, a terv megköveteli, hogy az ipari termelés növekedését háromnegyed részben a termelékenység növekedése biztosítsa. Az első két év alatt az előírt 70,8 százalékos arányt nem sikerült elérni, mivel az elért arány a nyugat-szlovákiai kerület iparában csak 68,5 százalékos volt. Ennek oka főleg abban rejlik, hogy egyes üzemek nem tudták csökkenteni gyártmányaik munkaigényességét és a terv teljesítéséhez több munkaerőre volt szükségük a tervezettnél. Példaként megemlíthetjük a partizánskej Augusztus 29 Üzemet, ahol szintén nem teljesítették a termelékenység évi tervét s a tervezett 2,5 százalékos növekedés helyett 1971-hez viszonyítva 0,4 százalékkal visszaestek. A tervezettnél 575 dolgozóval alkalmaztak többet. Ennek alapllleti a vállalat vezetőségét, valamint a párt- és a szakszervezetet is. A Merina egy áv alatt munkaerő-növekedés nélkül 7 százalékkal növelte a termelését, amivel relatíve 177 munkaerőt takarított meg. Ez a megtakarítás kétharmadrészben a komplex szocialista racionalizációnak köszönhető. Pozitív eredményeket ért el az üzem a gyártmányok minőségében is. A reklamációk egy harmadrésszel, az árengedmények egy negyedrésszel csökkentek. A Slovlik a tervezett 63 munkaerő helyett 110 munkaerőt takarított meg. A béreken 410 000, az anyagi kiadásokban 5,3 millió koronát takarítottak meg. A TOS Trenčín 1972-es műszaki fejlesztési tervében 60 000 normaóra és 289 000 korona értékű anyagmegtakarítás szerepelt. A valóban elért megtakarítás 77 000 normaóra volt, ebből több mint 60 000 normaórát műszaki fejlesztéssel, a többit normaszilárdítással érték el. Az anyagmegtakarítás értéke 356 000 koronára rúgott. A Tesla Vráble a munkuigényességet 95 000 normaórával tervezte csökkenteni. A valóságban 97 500 normaórát takarítottak meg. A bošanyi Bőrgyárban a gyártási folyamatok munkaigényessége csökkentésének érdekében 6 racionalizációs intézkedést tettek, melyek eredményeként 13 munkaerőt és 213 000 korona munkaköltséget takarítottak meg. Példaképül lehet említeni a TAZ Trnavát is, ahol a munkaigényesség csökkentésének évi tervét 102 százalékra teljesítették és már augusztusban kidolgozták a komplex szocialista racionalizáció 1973-ra vonatkozó tervét. E terv 31 olyan feladatot tartalmaz, amelyek a munkaigényesség csökkentését eredményezik. A tervezett gazdasági eredmény 18 600 megtakarított normaóra, 135 000 korona megtakarított munkabér és félmillió korona értékű megtakarított anyag. A felsorolt tények arra engednek következtetni, hogy a nyugat-szlovákiai kerület ipari üzemeiben a komplex szocialista racionalizáció érvényesítéséhez jó lehetőségek vannak. Az idei év még igényesebb, mint az eddigiek voltak. A termelés növekedésének 81 százalékát kell a termelékenység növelésével elérni. Ezért nagyon fontos, hogy a vállalati és a felettes szervek fokozottabb figyelmet szenteljenek ezeknek a kérdéseknek, rendszeresen értékeljék a racionalizációs intézkedések eredményeit, elősegítsék a munkaigényesség csökkentését és ennek eredményeként a termelékenység tervezett növekedését. Ing. BLAŽEJ SEDLIAK. ING. JURAf GÁL A KEZDEMÉNYEZÉS ISKOLAJA A kivirágzott cseresznyefákkal szegélyezett radosinai országúiról portalanított mellékút kanyarodik el a szántóföldek közé. Ezen az utón, zöldellő vetések, gondosan megművelt parcellák között suhan gép kocsink a tájból kiemelkedő gyárkéményének irányába. Itt, távol a város és a falvak zajától, ahol a Zo bor nyúlványai dombocskákká szelídülnek, választottak huszonhárom évvel ezelőtt alkalmas helyet, hogy Szlovákia iparosítási programjának megfelelően felépítsék a nitrai járás egyik új létesítményét, a Gabi Elekt roporcelán Üzemet. Az igazgató távollétében Mihalik jozef, az üzemi bizottság elnöke ismertet meg a gyártelepítés történetével és a jövő terveivel. Derűs, mosolygós arccal magyaráz, s hogy nagyobb hangsúlyt adjon szavainak, az ablakhoz lép, úgy mutat a vasból, betonból készült termelőcsarnokokra. — 1950-ben jelentek meg az első földgyaluk, bulldózerok. Az eltelt esztendők bizony kemény munkát követeltek tőlünk. A cél az volt, hogy három év leforgása alatt ne csak az épületek álljanak, de a gépek egy része már termeljen is. Nehéz volt ezt elérni, de minden fáradságunkért kárpótoltak az eltelt évek. Az új üzem a környékbeli falvak több mint hatszáz szlovák és magyar nemzetiségű lakosának nyújtott foglalkozást, akik menet közben mesterien elsajátították a magasfeszültségű áramszigetelők és a hazai gyártmányú mosógépek centrifúgái készítésének mű vészeiét. Ma az itteni üzemnek a szocialista államok és a tőkésországok piacain is jó híre van. Gyártmányai megbízhatók, kifogástalan minőségben hagyják el az üzemet, s Európa-szerte növelik a csehszlovák szocialista ipar tekintélyét. Húsz év óta, ahogy a gyár beindult, termékeikre sehonnan sem érkezett panasz. Pedig bonyolult munkafolyamatokat kell a dolgozóknak végezniök, míg a nyers kaolinmasszából a szemnek is tetszetős, csillogó szigetelőtestek és centrifú- gák elkészülnek. De hát ez érthető is, hiszen az üzem munkásai két évtized tapasztalataival és szakismereteivel rendelkeznek. Ha azt kérdeztem, hogy melyik részlegen van a legigényesebb munka, a mesterektől eltérő válaszokat kaptam, a gépek folyamatos üzemképességét azonban valamennyien dicsérték. így került szóba Líška Peter neve is, aki a karbantartó és lakatos- részleg vezetőjének tisztségét immár tizennyolc éve kifogástalanul látja el az üzemben. A részleg vezetője igyekszik távol tartani magától a dicsérő szavakat. Szerinte a jó munka kötelesség, legszebb hazafias megnyilvánulása az embernek. — Tizenhét év óta vagyok tagja a kommunista pártnak és így jó példával kell elöljárnom a munkahelyemen és a családi életemben egyaránt. Líška Peter életének több mint a felét az üzemben töltötte, együtt fejlődött az üzem munkakollektívájával. Részlege szocialista munkabrigádot alkot és a legmagasabb szakszervezeti kitüntetés büszke tulajdonosa. — Mivel érdemelték ki ezt az elismerést? — Elsősorban jó munkával. Üzemünkben a termelési folyamatok ütemét a gépek határozzák meg. Ezek pontos karbantartásáról hattagú brigádunk gondoskodik. A karbantartáson kívül több olyan célgépet szerkesztettünk és állítottunk be az egyes termelési részlegeken, amelyek megkönnyítették a dolgozók munkáját és kedvezően befolyásolták a munka termelékenységét. Az 1968 — 69-ös években sem hanyagoltuk el feladataink teljesítését. Üzemünk ép pen ezekben a válságos években tért át a kemencék Szovjetunióból érkező földgázzal való fűtésére. A légkört mérgező szószátyárkodások ellenére megtorpanás nélkül végeztük a gáz beszerelését. Egyébként elmondhatom, hogy üzemünk dolgozói a proletár nemzetköziségből már azokban az években is kitűnőre vizsgáztak. A karbantartó és a lakatosműhely szűk irodahelyiségében Líška elvtárs egy vaskos könyvet helyez elém az asztalra. A címlapon ez áll: ,,A Gabi Elektroporcelán Üzem szocialista munkabrigádjának naplója“. És a brigád jelmondata: „El], dolgozz és tanulj szocialista módon!“ Egy kamaszfiú hét lakat alatt őrzött saját naplója sem tehet őszintébb, mint ez, amely itt fekszik előttem. Ebben a naplóban nem egy serdülő gyermek, hanem hat felnőtt kommunista munkásember szívöröme és gondja olvasható. Fejlődő, alakuló jellemekről beszélnek e feljegyzések. Legszívesebben ide másolnám naplójuk minden sorát, mert — bár apróságokról, mindennapi munkáról és szórakozásról szólnak —, de nem más az, mint tanúságtétel a szocialista jellem fejlődéséről. Az első bejegyzés régebbi keletű. Jegyzőkönyv, mely szerint hat ember brigádot alakít és versenyre kel a szocialista munkabrigád címért. Vállalják, hogy ilyen és ilyen százalékra teljesítik a tervüket, javítják munkájuk minőségét, tökéletesítik az elavult gépeket. Eddig nincs is ebben semmi különös, munkások százezrei tűznek manapság hasonló célokat maguk elé, hogy a népgazdasági terveket, a XIV. pártkongresszus határozatait maradék nélkül teljesítsék. De a százalékok felsorolása után másfajta elhatározásokról is olvasok: „mindenben segítjük egymást, gyűjtést szervezünk a hős vietnami nép javára, leküzdjiik hibáinkat, száműzzük az önzést“. A további bejegyzések már nem ígérete kés fogadalmak, hanem a termelőmunka és az összeforrott közösség, a gyár együttes eredményeit tükrözik. A Líška Peter vezette hattagú szocialista munkabrigád a gyár büszkesége. Tavaly 2 miliő 225 ezer korona többlettel toldotta meg az előirányzott nyereséget. Három év alatt 15 újítást nyújtottak be, melyek érvényesítése 110 000 korona megtakarítást eredményezett. Az üzem idei feladatai sem kisebbek, hiszen 39 m ’lió 500 ezer korona értékű árut kell termelnie ahhoz, hogy a bel- és a külföldi megrendelők igényeit kielégíthesse. A kilátások az év első három hónapjának eredményei után ítélve kecsegtetők, mivel eddig több mint 12 millió korona bevétel szerepel a vállalat folyószámláján. Líškáék példáját pedig az év elejétől további nyolc munkakollektíva követi, amelyek szintén sikeresen vívják meg a harcot a büszke cím elnyeréséért indított versenymozgalomban. Ahol kommunisták járnak az élen a termelésben, ott a kezdeményezés kibontakozása során a gyár történelmének harmadik évtizede is meghozza gyümölcseit. SZOMBATH AMBRUS A trenčíni ruhagyár egy részlege (ČSTK felvétele) Líška Peter
