Új Szó, 1973. május (26. évfolyam, 102-128. szám)
1973-05-12 / 112. szám, szombat
PÁRTMUNKA — GAZDASÁGI SIKEREK A tömeg politikai mun ka ereje A galántai járási pártkonferencián, amelyen komoly felelősségtől áthatva, pártos elkötelezettséggel és magas fokú hozzáértéssel elemezték a küldöttek a pártmunka, a gazdasági élet és a művelődés Időszerű kérdéseit, felvázolva egyúttal az elkövetkező időszak fejlődési menetét is, leginkább Poszpis József elvtárs felszólalása keltette fel a figyelmemet. Olyasmiről beszélt, ami megérdemli a sajtónyilvánosságot is. Rönkfa a körfűrész alatt a zvoleni Buöinában (Igor Grossmann felvétele) Több fiatalt a pártba Bratislava II. küldöttei figyelmének középpontjában: a párt gazdaságpolitikájának megvalósítása Ügy vélem, kevés olvasója van az Üj Szónak, aki legalább névről ne Ismerné. Ám ha mégis akadnának ilyenek, a kedvükért emlékezetbe kell idéz- \nem: ő az a kommunista községi bíró, aki 1938 őszén Trnovec n/Váhomot (Tornócot) a fasisztaellenes tömegmozgalmak egyik nevezetes színhelyévé segítette avatni. Kommunisták és kommunista ifjú munkások szervezték azt a nagy megmozdulást, amely Csallóköz és Má- tyusföld különböző vidékeiről, sőt Bratislavából is oda vonzotta az öntudatos proletariátus sokezres tömegeit, hogy hitet tegyenek a Csehszlovák Köztársaság egysége, területi és állami szuverenitása mellett, s kifejezzék harci elszántságukat hazájuk megvédésére, a hitlerista Németország expanzióval fenyegető újkori barbarizmusa ellen. Ahogy az egykori sajtódokumentumok meg az egyszerű emberek emlékezete is őrzi: Vladimír Clenientis, Major István, Kari Kreibich kommunista szenátorok, Lőrincz Gyula fiatal kommunista festőművész, Ján PoniCan költő voltak szervezői és szónokai a tömegtüntetésnek, a délutáni ünnepség rendezője pedig Háber Zoltán, a hazai munkás színjátszómozgalom tehetséges úttörője, ám mindez aligha valósulhatott volna meg, ha akkor nincs egy bátor szívű, antifasiszta meggyőződésű kommunista bírája a községnek, Poszpis József, aki a színhelyet biztosította ehhez az európai viszonylatban is jelentős antifasiszta megmozduláshoz. Pedig a barna veszedelem roppant fenyegető árnyékként terült akkor már Csehszlovákia fölé is, tehát a politikai cselekedeteknek, főleg a nácizmussal ellenkező előjelű baloldali vagy kommunista tevékenységnek hatványozott súlya és kockázata volt. Poszpis József elvtárs kommunista társaival együtt vállalta ezt a közéleti bátorságot és felelősséget, mert a kor parancsa volt a fasizmussal szembeni kiállás, s a megszállás éveiben elviselte az érte járó meghurcolást, üldöztetést, a büntető táborok embertelen világát is. Amikor beszélgetni kezdtem vele, futólagos ismeretségünk ellenére is valami megmagyarázhatatlan meghittség költözött társalgásunkba. Most 74 éves az egykori vöröskatona és pártalapító tag. Nem hinném pl, ha nem maga mondaná. A felszabadulás után amint erre lehetősége nyílt, töretlen hittel látott hozzá a párt programjának, az építés feladatainak teljesítéséhez — az osztályharc módosult formái közepette. Politikai munkás volt, a szó igazi értelmében, egyik szervezője a sal'ai (vágsellyei) járási pártbizottságnak, aztán tagja, majd elnöke is. 1949-től a Jednota vágsellyei igazgatója, azonkívül pedig a Jednota szövetkezetek járási, kerületi és országos vezetőségeinek tagja volt. 1957-ig, az első komoly figyelmeztetőig, a szívinfarktusig, amely arra intette, hogy az ember lelkesedése nem áll mindig egyenes arányban fizikai teherbíró képességével. Betegsége miatt akkor nyugdíjazták. Pártfunkcióin kívül egyéb társadalmi tisztségeket is betöltött, nagyobb mértékben a CSEMADOK szerveiben. Tíz éven keresztül a CSEMADOK vágsellyei járási bizottsága elnökségének, a Központi Bizottságnak pedig már megalakulásától kezdve tagja. Ma a pártban tevékenykedik, a tornóci községi pártbizottság elnöke. A községben önálló pártszervezetekként működnek az efsz, az állami gazdaság, a vasútállomás és a község pártalapszer- vezetei, azonban ezek munkáját centrális bizottság, ún. helyi pártbizottság fogja össze, amelynek elnöke Eremiás István, alelnöke Molnár István, jegyzőkönyvvezető titkára pedig Fuksz Viktor. — A helyi pártbizottság fö tevékenysége a politikai irányítás és szervezés — mondta a járásszerte közismert és megbecsült veterán, amikor a konferencia egyik szünetében, a sajtó részére fenntartott helyiségben beszélgetni kezdtünk. — A pártalapszerve- zetek havonta készítenek számára jelentést feladataik teljesítéséről, azonkívül pedig havonta más-más tömegszervezet vezetője számol be tevékenységükről. így a párt eme irányító szerve állandóan figyelemmel tudja kísérni nemcsak a párt- alapszervezetek munkáját, hanem a község életét, az anyagi javak termelése, a társadalmi kapcsolatok és a művelődés minden területén Ez nálunk az egész község fejlődésére kiható eleven politikai tevékenységet jelent, s nem valamiféle formális ügyködést. Mivel érzékeltethetném ezt legjobban? Elég talán annyit mondanom: a mi szövetkezetünkben olyanok a hektáronkénti átlagos termelési hozamok, hogy ha az ország valamennyi szövetkezete a mienkéhez hasonlóan dolgozna, akár még egyszer ennyi lakost is el tudnánk látni élelmiszerrel. Mi elsőrendű fontosságot tulajdonítunk a politikai magatartásnak, s a párt ideológiájának szellemében igyekszünk nevelni a lakosságot is. Világosan áll előttünk, hogy a fő hangsúlyt az ifjúság és általában a fiatal káderek politikai nevelésére kell helyeznünk, de ez korántsem jelenti azt, hogy a lakosság más rétegeiről megfeledkeznénk. Szorosan együttműködünk a tömegszervezetekkel, a hnb-vel, az iskolával. A hnb elnöke rendszeresen beszámol a választási program teljesítéséről, a tanácsok munkájáról, az iskola igazgatójával és pedagógusaival időközönként megtárgyaljuk a nevelési problémákat, az ifjúsági szervezet gyűlésein pedig rendszerint részt vesz valamelyik tapasztaltabb elvtársunk. Mindezt úgyszólván egyetlen szuszra mondta el, a mozgalmi- közéleti embereknek biztonságával, akiknek helyzetismerete, a helyi problémákról való tudomása több évtizedre tekint visz- sza. így hát írásban sem akartam megtörni ezt a lendületet. Minthogy azonban konferenciabeli felszólalásában beszámolta község gazdasági eredményeiről, a kongresszusi határozatok teljesítéséről, felvetettem ezt az aspektust is: — Bizonyára vannak kézzelfogható eredményei is ennek a tömegpolitikai munkának. — Vannak. A legfontosabb gazdasági szakaszunkat, a mezőgazdasági termelést már érintettem. Ezen kívül azonban szót érdemel a község általános fejlődése is. A kongresszusi határozatok, a választási program s a jubileumi felajánlások teljesítése felölelte a községfejleszlést is. A faluszépítési akció keretében például csak 1972-ben közel három és fél millió korona értékű társadalmi munkát végzett a lakosság. Ebben a programiján szerepel az idén egymillió koronás költséggel épülő vízvezetékhálózat, ugyancsak a 4800 négyzetméter területű betongyalogjárók építése, az új óvoda bővítése, valamint az iskolai tornaterem felépítése, három park és útmenti zöldsávok létesítése. Megoldásra vár még a vasúti átjáró építése. Sőt, van egy mindmáig kiküszöbölhetet- lennek tűnő problémánk is. A Duslo a falu szélén hulladéktelepet létesített, amelyet időnként felgyújtanak, de ennek a füstje olyan mértékben szeny- nyezl a levegőt, ami már veszélyezteti az emberi egészséget. Szóval, ezt jó lenne valamiképpen likvidálni. Volt felszólalásának még egy olyan kitétele is, amely általában sok pártszervezetnek jelent problémát. A regisztrált párttagokkal folyó együttműködésről beszélt egyhelyütt, s ebben a tornóciak követésre adhatnak példát. — Mi ebben is a kiadott irányelvet követjük — mondta. — Tőlünk szép számmal járnak a községünkön kívül eső munkahelyekre dolgozni párttagok is. A Duslóba például legalább százhúszan, de máshová, a jnb- re, a vágsellyei és a galántai Jednotába, kisipari szövetkeze tekbe, sőt még Bratislavába is. Negyedévenként tartunk velük együttes gyűléseket, s ezeken az összejöveteleken tájékoztatjuk őket a község helyzetéről, részletesebben is megismertetjük velük a problémákat, és esetenként megbeszéljük velük az ezekből rájuk háruló feladatokat. Nagyon készségesen segítenek a gazdasági természetű feladatok elvégzésében, az adminisztrációban, a faluszépítésben, az agitációs, propagációs munkában, ezenkívül pedig számunkra hasznos kapcsolatokat teremtenek a környék ipari üzemeiben is. Jelentős segítség ez, hiszen 248 regisztrált párttagunk van, akik nagyon aktívan bekapcsolódnak községünkben is a pártmunkába. A gazdaságpolitikai kérdések a konferencián nem véletlenül kerültek a bratislavai II. városi körzet pártküldöttei figyelmének középpontjába. Ebben a körzetben él Bratislava lakosainak egyharmada, de innen kerül ki a város ipari termelésének fele, itt összpontosul építőiparának kétharmada. Ebben a körzetben van a Slovnaft, a Kablo, a Nemzetközi Nőnap Üzem, más jelentős iparvállalatok egész sora és számos tudományos intézmény. Rastislav Ha- verlík vezető titkár beszámolója tükrözte azokat az eredményeket, amelyeket az üzemi párt- szervezetek az elmúlt két év aialt elértek. A vállalatokban megerősödött a pártszervezetek vezető szerepe, a párt gazdaságpolitikájának megvalósítására sikerült mozgósítani a dolgozók tömegeit. Tavaly nem akadt a körzetben egyetlen olyan üzem sem, amely ne teljesítette volna tervezett feladatait. 1972-ben az ipari termelés 9,5 százalékkal növekedett. A vállalatvezetés szerves része lett a racionalizálás, és jelentősen fellendült a munkakezdeményezés. A körzet üzemeiben 654 szocialista munkabrigád versenyez közel tizenegyezer taggal. A dolgozók 165 millió korona értékben tettek felajánlásokat, de ezeket jóval túlteljesítették: a munkaverseny eredménye 250 mi'llió korona érték megteremtése lett. A konferencián úgyszólván nem volt felszólaló, aki ne érintette volna a párttagfelvétel és a párttagság összetételének a kérdését. E téren szép eredményekről számolt be a Nemzetközi Nőnap Üzem 01 sz. gyárának küldötte: az 1971. évi 5 új tagjelölttel szemben tavaly már 20 új tagjelöltet vettek fel, köztük 18 munkást. Ugyanakkor az építővállalatok küldöttei nehezteltek arra, hogy az iskolákból alig, vagy egyáltalán nem kapnak fiatal párttagokat. Michal Maďar elvtárs a Priemstav- ból például kijelentette: ,,Tavaly a főiskolákról érkező új mérnökök és a szakközépiskolák végzett technikusai között egyetlen párttag vagy jelölt sem volt. így az építkezéseken olyan kollektívák alakultak, amelyekben a gazdasági vezetőn keresztül nem lehetett közvetlenül érvényesíteni pártszervezetünk vezető szerepét.“ Mad'ar elvtárs azonban rámutatott a lehetőségre, hogyan lehet e helyzeten javítani és elmondta, hogy üzemükben nagy lendületet vett a szocialista munkabrigádok szervezése. A brigádvezetők munkások, kommunisták, s így ott is, ahol az építésvezető történetesen nem párttag, a pártszervezet befolyása a brigádon keresztül közvetlenül is érvényesülhet. Az új párttagok felvételénél problémát okoz a helyes arányok megtartása a párt munkásjellegének biztosítása érdekében az olyan munkahelyeken, mint a kutatóintézetek, vagy az iskolák. Ez a helyzet kedvezőtlen következményekkel jár például a tanonciskolákban, ahol a nevelés helyzete a konferencia éles bírálatát váltotta ki. Itt nevelődik a holnap munkásosztálya. A körzeti pártbizottságnak ezt a jövőben figyelembe kell vennie, a helyzetet gyökeresen meg kell változtatnia. A körzet népképviseleti szervei a területi átszervezés folytán újraformálódtak. A nemzeti bizottságban, szerveiben, a lakóbizottságokban sikerült biztosítani a körzeti pártszervezet befolyását. Bár a beszámoló említette az elért eredményeket, a vitában úgyszólván nem esett szó a kommunisták lakóhelyi tevékenységéről és az utcai pártbizottságok munkájáról. Pedig ezek az utóbbi években jelentősen megfiatalodtak, a regisztrálási kötelesség bevezetése óta munkájuk fellendült. Annál is inkább hiányoltuk a konferencián e kérdés felvetését, mert ebben a bratislavai körzetben Szlovákia fővárosa lakosainak egyharmada, 107 000 ember él. A határozat mégis jelentős feladatokat irányoz elő a körzet kommunistáinak, amikor leszögezi, hogy a lakótelepi fiatalság felkarolásában, nevelésében, problémáik megoldásában az eddiginél sokkal többet kell tenni. (vili Beszélgetésünk jócskán elhúzódott, időközben pedig a konferencia termében folytak a vitafelszólalások. Egyszeriben azon., kaptuk magunkat, hogy a küldöttség újra mozgolódni kezd, megkezdődött az újabb tanácskozásközi szünet. Ilyenkor már Csak elharapott félmondatokban tud beszélni az ember. A szívélyes meghívásra olyasfélét mond, hogy adandó alkalommal, tüzetesebb ismerkedésre felkeresi a falut, s persze ír majd róla bővebben is, mint amennyire egy futó beszélgetés alapot adhat. Pedig a jószándékú ígérgetés lelkiismereti teher az újságíró számára — elübb-utóbb illik beváltani. Aminthogy ez a község, amely a társadalmi összefogás ilyen szép példáival szolgál, ennyi fáradságot, viszontszolgálatot mindenképp megérdemel az újságírótól is. MIKUS SÁNDOR
