Új Szó, 1973. május (26. évfolyam, 102-128. szám)

1973-05-12 / 112. szám, szombat

hétvégi hírmagyarázatunk ÚJ CHARTA — RÉGI ELVEK Tán kissé korai lenne az Egyesült Államok és nyugat-európai szövetségesei kapcsolatainak mély válságáról beszélni. Viszont tagadhatatlan, hogy az utóbbi időszakban egyre jobban kiéle­ződik a helyzet az atlanti partnerek között. Tán ez a tény tet­te időszerűvé, hogy Henry Kissinger, az amerikai elnök nem­zetbiztonsági főtanácsadója kidolgozza a szövetségesi viszony új alapelveire vonatkozó javaslattervezetét. Kérdéses azonban, vajon az „új charta“ valóban tartalmaz-e új elemeket, vagy csupán a régi alapelveket rögzíti új köntösben. 1973. V. 12. HIDEG FOGADTATÁS A Fehér Ház nemzetközi po­litikai „agytrösztjét“ nyilván meglepte, hogy Kissinger kez­deményezését az atlanti partne­rek kapcsolatainak rendezésé­vel összefüggésben meglehető­sen ridegen fogadták a nyugat- európai szövetséges kormányok. Sőt, további meglepetés is szü­letett. Washingtonban úgy vél­ték, hogy az új atlanti charta mindenekelőtt Párizsban, eset­leg Londonban vált ki számot­tevő ellenszenvet, ezzel szem­ben bíztak a bonni kormány lo­jalitásában. Nos, Brandt kancel­lár legutóbbi washingtoni tár­gyalásai során kiderült, hogy a bonni vezetés sem lelkesedik Kissinger „mester“ javaslatai­ért. Brandt washingtoni sajtóér­tekezletén kifejtette, hogy véle­ménye szerint nem lenne helyes egy „csomagban“ tálalni az Egyesült Államok és nyugat­európai partnereinek viszonyát politikai, gazdasági és katonai szinten. Márpedig az Egyesült Államok éppen erre törekszik. Köztudomású tény ugyanis, hogy a Fehér Ház súlyos anya­gi gondokkal küzd. S ezen nem segített a dollár többszöri leér­tékelése sem. Az infláció tovább tart, így tehát Nixon elnök min­denekelőtt szövetségeseit sze­retné megfejni az amerikai fi­zetési mérleg kiegyenlítése cél­jából. Ogy tűnik, ez a manőver egyre komolyabb nehézségekbe ütközik. A nixoni adminisztrá­ció nem vette eléggé figyelem­be azt a momentumot, hogy a nyugat-európai partnerek — az Európai Gazdasági Közösségben tömörült országok — immár versenyképessé váltak tengeren­túli szövetségesükkel. Innen eredhet tehát az az amerikai koncepció, amely enyhén szólva is kimeríti a zsarolás fogalmát. Washingtonban ugyanis a gaz­dasági jellegű kérdéseket össze­kötötték a politikai és katonai problematikával. A Fehér Ház egyre erőteljesebben hangsú­lyozza: milyen súlyos terheket ró rá az Európában állomásozó amerikai haderők fenntartása. Ehhez természetszerűleg továb­bi és lényegesen magasabb hoz­zájárulást kér szövetségeseitől. Nem szólva arról, hogy Nixon elnök a nemzetközi politika szintjén is megkísérli zsarolni szövetségeseit. Erre utal többek között az a kijelentése, hogy a szovjet—amerikai párbeszéd so­rán „nem károsítja meg“ nyu­gat-európai szövetségeseinek ér­dekeit. Az elmondottakból nyil­vánvalóvá válik, hogy az Egye­sült Államok nemzetközi politi­kai koncepciója felülvizsgálatra szorul, de új alapokra kell he­lyezni a szövetségesi viszonyt is. „ÜJ" ALAPELVEK Több külpolitikai megfigyelő rámutatott, hogy Henry Kissin­ger új atlanti chartája lényegé­ben nem módosítja a szövetsé­gesi viszonyt meghatározó régi alapelveket. Hiszen az Egyesült Államok továbbra is megkívánja partnereitől, hogy alávessék magukat a világ legnagyobb kapitalista országa globális el­képzeléseinek, Nyugat-Európa viszont mind gazdasági, mind politikai szinten regionális ér­dekeket képviseljen. S itt, ezen a ponton ütköznek össze leghe­vesebben a szövetségesek állás­pontjai. A nyugat-európai integ­ráció több „lelkes“ híve rámu­tatott az utóbbi napokban, hogy ennek a koncepciónak az érvé­nyesülését és másodszori „meg­születését“ tulajdonképpen a közös piaci országok magatar­tása idézte elő. S ebben a vo­natkozásban mindenekelőtt a párizsi vezetést éri bírálat, hi­szen köztudomású, hogy a de gaulli vonalvezetés következ­tében Franciaország mind a mai napig ellenzi egy magasabb szintű, nemcsak gazdasági, ha­nem politikai és katonai integ­ráció létrehozását. Ez a kon­cepció a tengeren túli befolyás­tól félti Nyugat-Európát. Vi­szont pillanatnyilag visszájára fordult, mégpedig azért, mert Nyugat-Európa — az Egyesült Államokkal szemben — nem al­kot olyan politikai egységet bi­zonyító tömörülést, amely kon cepciójában, politikai vonalve­zetésében felvehetné a versenyt az Egyesült Államokkal. Erre a tényre éppen az elmúlt hetek­ben döbbent rá a közös piaci országok túlnyomó többsége, akkor, amikor Kissinger előter­jesztette az új atlanti chartára vonatkozó javaslatait. A nem­zetbiztonsági főtanácsadó nyi­latkozatának elemzéséből tér- * mészetesen kiderült, hogy az „új“ charta lényegében meg­őrizte a második világháború befejezését követő időszakban érvényesülő alapelveket. Az Egyesült Államok minden tekin­télyét latba vetve, sőt „egyéb“ intézkedésektől sem riadva visz- szaköveteli magának a kezde­ményezés jogát, azt, hogy vég­eredményben a Fehér Ház kon­cepciója legyen a meghatározó jellegű politikai irányelv Nyu- gat-Európában is. MOSTOHAGYEREKEK SORSA Nem meglepő, hogy Kissinger új atlanti chartáját éppen a francia fővárosban fogadták a legnagyobb fejcsóválással. Több lap rámutatott, hogy Párizs im­már megúnta a „szegény ro­kon“ szerepét, s az elkövetke­ző időszakban még fokozottab­ban szeretné megvalósítani sa­ját nemzetközi politikai kon­cepcióját. Londonban még a kötelező angol udvariasság megtévesztő burka mögött is fellelhető az elégedetlenség, míg Bonn egészen egyértelműen értésére adta Nixon elnöknek, nem hajlandó összekapcsolni a gazdasági vonatkozású kérdése­ket a katonai és politikai prob­lémákkal. Ez annyit jelent, hogy a washingtoni „csomagot“ Bonnban három részre bontják, mégpedig három olyan részre, amelynek tartalma szinte füg­getlen egymástól. Viszont ami lehetséges Nyugat-Európában, nem éppen lehetséges a Távol- Keleten. És ettől tartanak Wa­shingtonban. Tokióban ugyanis Washington törekvéseivel szem­ben ketté bontották Nixon el­nök csomagját, és így a Fehér Házban ma már nem titkolják, hogy a gazdasági „villámhábo­rú“ következményei egyre job­ban érzékelhetők az aktív kül­politika szintjén is. Végezetül elmondhatjuk, hogy bár Nixon elnök őszre tervezett nyugat-európai körútja előtt ko­rai lenne jóslatokba bocsátkoz­ni, mégis egyre markánsabban domborodnak ki azok az erővo­nalak, amelyek mindjobban ér­vényesülnek a nyugat-európai országok és az Egyesült Álla­mok kapcsolataiban. Az atlanti „tengely“ tehát bizonyos törést szenvedett. Kétségtelen, hogy az ellentétek áthidalásához több időre lesz szükség. Ám nemcsak több időre, hanem a reálpoliti­kai szempontok következetesebb betartására is. BALOGH P. IMRE A BRANDT-KORMANY OJABBGYŐZELME A nyugatnémet parlament megszavazta az NDK - NSZK alapszerződést és az ENSZ-be való belépés javaslatát Bonn — A Bundestag, a nyu gatnémet parlament tegnap 26« szavazattal 217 ellenében meg­szavazta az NDK—NSZK alap- szerződést és Ny ugat-Németor­szágnak az ENSZ-be való belé­péséről előterjesztett törvényja­vaslatot. Igennel szavazott a szociáldemokraták és a szabad demokraták valamennyi képvi­selője és az ellenzéki CDU négy képviselője. A szavazás aránya 165:121 volt. A két törvényjavaslat vitája után, közvetlen a szavazás előtt felszólalt Willy Brandt szövet­ségi kancellár. Hangoztatta, hogy a bonni kormány politiká­jának a ma realitásából kell ki­indulnia. Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának közel­gő nyugat-németországi látoga­tásával kapcsolatban elmondot­ta, hogy a tárgyalások fő célja az NSZK és a Szovjetunió közti további együttműködés lehető ségeinek megteremtése Honecker—Jakeš megbeszélés Berlin — Erich Honecker, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának első tit­kára tegnap Berlinben baráti beszélgetést folytatott Miloš ja­keš elvtárssal, a CSKP Közpon­ti Ellenőrző és Revíziós Bizott­ságának elnökével és Viliam ŠalgoviČ elvtárssal, a Bizottság alelnökével. Honecker elvtárs hangsúlyoz­ta, hogy a két párt között a marxizmus—leninizmus és a proletár nemzetköziség elvein alapuló szoros baráti együttmű­ködés fejlődött ki, és mindkét pártot a Szovjetunió Kommunis­ta Pártja és a Szovjetunió né­péhez való kapcsolat fűz egybe. Miloš Jakeš tolmácsolta az NSZEP Központi Bizottságának a CSKP KB és annak főtitkára, Gustáv Husák szívélyes üdvöz­letét. A CSKP küldöttségének tag­jai, akik tapasztalatcserén van­nak az NDK-ban, ellátogattak Erfurtba és Lipcsébe is. A SZOVJET—NYUGATNÉMET KAPCSOLATOK ÚJ LEHETŐSÉGEI Bonn — Kurt Bachmann, a Német Kommunista Párt elnö­ke nyilatkozott az Unsere Zeit“ című lapnak és többek között kijelentette, hogy Leonyid Brezsnyev közelgő nyugat-né­metországi látogatása nemcsak lezárja a háború utáni történe­lem egyik fontos fejezetét, ha­nem aktív módon befolyásolja Nyugat-Németország és Európa további politikai fejlődését. Hozzáfűzte, hogy a dolgozó nép a béke és a demokrácia érdekét szem előtt tartva a Német Kom­munista Párt mindent megtett azért, hogy ez a látogatás hoz­zájáruljon a barátság elmélyí­téséhez. Az NSZK kommunistái kezdettől fogva szálltak síkra a Szovjetunióval való barátsá­gért. Végül Bachmann hangoztatta, hogy a Szovjetunió békés kül­politikát folytat, ami megegye­zik a nyugatnémet nép alap­vető érdekeivel is. Az SZKP KB főtitkárának kö­zelgő nyugat-németországi lá­togatásával kapcsolatos a „Za Pubezsom“ című szovjet külpoli­tikai folyóirat cikke is. A lap többek között megemlíti, hogy 1955-től van diplomáciai kap­csolat a két ország közt, de kapcsolatok normalizálására csak az NSZK és a Szovjetunió közt 1970-ben aláírt szerződés óta került sor. A lap ezután kiemeli, hogy Leonyid Brezsnyev és Willy Brandt 1971-i krimi találkozója igen jelentős esemény a két­oldalú kapcsolatok bővítését il­letően. Ezután Walter Scheel 1971 novemberi moszkvai láto­gatását, majd Egon Bahr nyu­gatnémet államtitkár moszkvai megbeszéléseit emeli ki. A lap ezután felsorolja a két ors2^ág közt aláírt különböző rövid és hosszú lejáratú kereskedelmi egyezmények jelentőségét. Rendkívüli állapot Chile O'Higgins tartományában Santiago de Chile — A köz­rend biztonsága érdekében a chilei kormány tegnap rendkí­vüli állapotot hirdetett ki O'Hig­gins tartományban, a fővárostól mintegy 100 kilométerre délre. A kormány azért folyamodott ehhez az intézkedéshez, hogy elejét vegye a jobboldali ele­mek állandó provokációinak a gazdasági zűrzavar és nyugta­lanságok előidézésére. Mint ismeretes egy héttel ez­előtt a kormány ugyanilyen ok­ból Santiago tartományban ren­delt el rendkívüli állapotot. A jelenlegi rendkívüli állapot kihirdetésére azután került sor, hogy az egyik legnagyobb chi­lei rézbánya, az „EI Teniente“ tisztviselői sztrájkot provokál­tak. A gyár szakszervezeti szövet­ségének vezetősége, amelyet az ellenzéki Keresztény Demokra­ta Párt ellenőriz, az elmúlt na­pokban az adminisztratív épü­letek törvénvtelen megszállását szervezte meg és eltorlaszolta az odavezető főútvonalakat. Sergio Bitar chilei bányaipari miniszter a gyár tisztviselőinek eljárását provokációnak nevez­te és kijelentette, hogy ez hoz­zátartozik az ellenzék össztá- madásához a Népi Egység kor­mány politikája ellen. A chilei ellenzéknek a parla­mentben sikerült számos ..mó­dosító javaslatot“ keresztül vin­ni a dolgozók béreinek emelé­sére tett törvényjavaslattal kap­csolatban, amelyeket két hónap­pal ezelőtt maga Allende elnök terjesztett a képviselők elé. Ezek a „módosító javaslatok“ azt jelentik, hogy a tervezett béremelést mintegy 70 százalék­kal csökkentik. Egyúttal emelik a közszükségleti cikkek behoza­tali adóját, ami az árak emelke­désében mutatkozik majd meg. Japán és az ázsiai kollektív biztonsági rendszer Tokió — Japán kormánykö rökben figyelmesen tanulmá uyozzák az ázsiai kollektív biz­tonsági rendszer megteremtésé­re irányuló szovjet javaslatot. Számítanak rá ugyanis, hogy Tanaka miniszterelnök moszk­vai látogatása alkalmával fel­vetődik a kérdés. A japán kor­mány meglehetősen negatív ál­láspontra helyezkedik az ázsiai kollektív biztonság fontos kér­désében. Ennek magyarázata elsősorban az, hogy /apán mind­addig nem akarja elkötelezni magát egy újabb rendszer létre­hozása mellett, amíg Kína ál­láspontja meg nem változik a kérdésben. Ismeretes ugyanis, hogy a kínai vezetők ellenük irányuló lépésnek mondották a szovjet javaslatot, amint az leg­utóbb is kifejezésre jutott a kí­nai küldött szovjetellenes fel­szólalásában az ENSZ ázsiai és Távol-keleti gazdasági bizottsá gának tokiói értekezletén. To­vábbi tényező a japán álláspont meghatározásában, hogy a kor­mányzó Liberális Demokrata Párt meglehetősen befolyásos jobbszárnya ragaszkodik hozzá, Tanaka mindaddig ne foglaljon állást támogatólag az ázsiai kollektív biztonság kérdésében, amíg nem biztosítható, hogy eb­ben a rendszerben minden ázsiai ország részt vesz, s amíg a Szovjetunió nem tesz elegei Japán területi követelésének. Mindezek ellenére )apán kor­mánykörökben elismerik, hogy — különösen a vietnami háború befejezése óta — Ázsia-szerte teret nyer a kollektív biztoo'Kig és a semlegesség. S ezzel az irányzattal eíőbb-utóbb Japán­nak is számolnia kell. NYÍKOLAI LUNYIKOVOT ne­vezték ki a Szovjetunió új lon­doni és egyben máltai nagykö­vetévé. Szmirnovszkit felmen­tették és más feladattal bízták meg. A NATO magasrangú politikai és katonai képviselőinek jelen­létében a belga Ostende kikö­tőben tegnap létrehozták a paktum multilaterális tengeri flottáját. Ez már a NATO má­sodik ilyen jellegű flottája. SZERGEJ PAVLOV, az Aero­flot képviselője a repülőtársa­ság fennállásának 50. évfordu­lója alkalmából rendezett tudo­mányos konferencián kijelentet­te, hogy a szervezet aktívan be­kapcsolódik a Nemzetközi Pol­gári Légiügyi Szervezet munká­jába. BRÜSSZELBEN 19 ország kép­viselőjének jelenlétében meg­nyílt az európai újságírók két­napos konzultatív értekezlete. Hazánk is képviselteti magát. A SZOVJETUNIÓBAN befeje­zéshez közelednek a tavaszi mezőgazdasági munkák A ga- bonaneinüek vetése az előző évhez viszonyítva az idén sok­kal gyorsabb ütemben folyik. KUBA szállítja a szocialista országok nikkel-szükségleiének jelentős részét. Jelenleg évente 36 000 tonnát gyártanak Kubá­ban. HOLLANDIA ú] kormánya le­tette az esküt Julianna királynő kezébe. Ezzel véget ért a több mint öt hónapig tartó kormány­válság. AZ FBI ügynökei már két év­vel ezelőtt lehallgatták Ellsberg professzor magántelefonjait — közölték a Pentagon titkos ok­mányainak eltulajdonítását vizs­gáló bizottság ülésén. AZ ANGOL Munkáspárt képvi­selői 73 választói körzetben győztesként kerültek ki a helyi képviseleti választásokon. 494 képviselői hellyel többet szerez­tek, mint a konzervatívok. NAGY-BRITANNIA kereske­delmi deficitje ez év márciusá­ban elérte a 200 millió font sterlinget. A jelentés megálla­pítja. hogy az importárak 11 százalékkal emelkedtek. GEORGES MARCHAIS, a Fran­cia Kommunista Párt főtitkára „rendkívül érdekesnek“ minősí­tette azokat a megbeszéléseket, amelyeket az elmúlt napok so­rán folytatott Luigi Longóval, az Olasz Kommunista Párt fő­titkárával. VENEZUELÁBAN megkezdő­dött a fasizmus elleni harc he­te, amelyet a hitleri Németor­szág leverésének 28. évforduló­ja alkalmából hirdettek meg. Előadások, kiállítások, a fasiz­mus gaztetteit bemutató filmek és egyéb dokumentumok tarkít­ják az eseménysorozatot. A NÉMET Kommunista Párt nyilatkozatban foglalt állást a kormány közelmúltban végre­hajtott inflációellenes intézke­déseivel kapcsolatban és leszö­gezi, hogy nem sikerült az árak emelkedését megállítani. A nyi­latkozat szerint az ok a fegy­verkezés.! kiadások növekedése. KISSINGER ismét Washingtonban Washington — Péntekre vir­radó éjszaka visszatért Wa­shingtonba Henry Kissinger Ni­xon elnök nemzetbiztonsági fő­tanácsadója. Az elnök legbizal­masabb munkatársa megérkezé­se után nem adott részletes nyilatkozatot a sajtónak és nem volt hajlandó válaszolni arra sem, mikor fogja tájékoztatni Nixont moszkvai és londoni lá­togatásának eredményeiről A főtanácsadó csupán annyit mon­dott a repülőtéren összegyűlt újságíróknak, hogy moszkvai megbeszélései „rendkívül kielé- gítőek“ vültak: Londonban pe- dik „naqyon nyílt és őszinte tá­jékoztató tárgyalásokat“ foly­tatott Heath miniszterelnökkel és a korrrány más tagjaival.

Next

/
Thumbnails
Contents