Új Szó, 1973. május (26. évfolyam, 102-128. szám)
1973-05-11 / 111. szám, péntek
nek ez a Jóslata. A kölcsönös kapcsolatok fejlődése, a szocialista országok együttműködése és közeledése, életük különböző területeinek internacionalizálása már első pillanatra a szocialista közösség országai fejlődésének irányzatát Jelenti. Az internacionalizálás fő területe a gazdaság. A szocialista országok gazdaságának integrációját elősegíti az egységes szocialista világgazdaság kialakítása, a szocializmus győzelme, a kapitalizmus fölött a két ellentétes rendszer gazdasági versenyében. A nemzeti gazdaság, az államiság és a kultúra fejlődése a szocialista országok fejlődésének második irányvonala. A szocialista országok internacionalista egysége megteremti a kedvező feltételeket minden ország gazdasági önállóságának, politikai függetlenségének és szuverenitásának megszilárdításához, a legjobb feltételeket a nemzeti élet sokoldalú felvirágoztatásához. Ugyanúgy, ahogy a szocialista állam alapja a gazdaság, a szocializmus magva világviszonylatban a szocialista gazdaság. A szocialista országok helyzetének megszilárdítása a világgazdaságban nem értelmezhető csupán mint fontos nemzeti feladat. Tudatosítanunk kell, hogy ez a szocialista világrendszer reális hatalmi alapja megszilárdításának internacionalista kötelessége. A szocialista államok egyre szorosabb gazdasági kapcsolata alapvető egyesítő tényező a szocialista világrendszer megszilárdításában. A szocialista gazdaság internacionalizálásának folyamata különösen a szocialista országok gazdaságának integrációjára jellemző, amely országok tagjai az 1949-ben megalakult nemzetközi gazdasági szervezetnek, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának. A KGST tagországai megoldották a gazdaság komplex fejlődésének kérdését és gyakorlatilag önellátóak az összes, a termelés sikeres fejlődéséhez és a lakosság növekvő szükségleteinek kielégítéséhez szükséges anyagi forrást illetően. A szocialista országok gazdasági fejlődésének eredményei különösen jelentősek, ha figyelembe vesszük azt az állapotot, amelyben megszülettek. A szocialista forradalom előtt csupán két szocialista ország, a CSSZSZK és az NDK, tartozott az olyan fejlett kapitalista országok közé, melyekben az ipar túlsúlyban volt a mezőgazdasághoz viszonyítva. A többi állam ipari-mezőgazdasági, vagy csak mezőgazda- sági jellegű ország volt. A szocialista országok gazdasági fejlődésének színvonalában tapasztalható nagy különbségek megnehezítették a fejlődést, de ezeket a nehézségeket sikeresen leküzdöttük. Hála a mezőgazdaság szocialista átépítésének és az iparosításnak, a KGST-országokban lényegében már befejeződött a szocializmus anyagi és műszaki alapjának a kiépítése. Ezzel lényegében kiküszöböltük a termelőerők fejlettségi foka és a termelési viszonyok szocialista jellege közti ellentmondást, ami a szocialista országok előző gazdasági elmaradottságának következménye volt. A szocialista országok részaránya a világ ipari termelésében állandóan és gyorsan emelkedik. A KGST-országok gyorsabb ütemben fejlédnek, mint a kapitalista államok. 1969-ben ipari termelésük terjedelme 1950-hez viszonyítva 6,7-szer volt nagyobb, míg a fejlett kapitalista országokban csak 2,7-szer. Annak ellenére, hogy a KGST-országokban a világ lakosságának csak 10 százaléka él, két évtized alatt a KGST részaránya a világ ipari termelésében egy hatodáról több mint egy harmadára növekedett, s ma a KGST- országok gyártják a világ ipari termelésének 39 százalékát. A szocialista világrendszer gazdaságának alappillére a Szovjetunió, amely a KGST-országok ipari termelésének 75 százalékát, mezőgazdasági termelésének pedig 60 százalékát biztosítja. A szocialista világrendszer fejlődése gazdasági téren a nemzeti gazdaságok szoros együttműködésétől a jövőben a kommunista világgazdaság keretében folytatandó együttműködés felé halad. A szocialista gazdaság internacionalizálásának folyamatában megszilárdult az egyes szocialista országok nemzeti gazdasága, s egyúttal kedvező feltételek alakulnak ki a szocialista nemzetközi munkamegosztás kibővítéséhez. A szocialista közösség gazdasági sikerei hozzájárulnak a nemzetek közeledéséhez. Amint Lenin mondotta, a szocializmus azáltal, hogy osztályelnyomás nélkül szervezi a termelést, az állam valamennyi tagja számára jólétet biztosít, lehetővé teszi a lakosság rokonszen- vének szabad megnyilvánulását, s éppen ezért megköny- nyíti és rendkívül meggyorsítja a nemzetek közeledését és egyesülését. A szocialista országok gazdasági együttműködése hozzájárul a történelem folyamán kialakult különbségek leküzdéséhez, és a szocialista Országok gazdasági fejlettségi színvonalának fokozatos kiegyenlítődéséhez. Ez az objektíve szükségszerű folyamat az egész szocialista világrendszer számára előnyös, mivel minden szocialista állam gazdaságának fejlődése, minden ország gazdasági és természeti forrásainak kihasználása a többi ország fejlődésétől is függ. A tervek egybehangolása, a fokozódó árucsere és a szocialista gazdaságok színvonalának fokozatos kiegyenlítődése kedvező feltételeket teremt az összes szocialista ország erejének tartós és gyors növekedéséhez. Az egyes országok gazdasági fejlettségének növekedésével egyre inkább szükségszerűvé vált gazdasági törekvésünk egyesítése. A szocialista országok életének a gazdaság területén való internacionalizálása abban nyilvánul meg, hogy kialakulnak a nemzeti keretet túllépő internacionalista jellegű termelőerők. A szocializmus és a kommunizmus anyagi-műszaki alapjának fejlődése és a szocialista társadalom teljes kifejlődése a szocialista világgazdaságban napirendre tűzi egyes gazdasági részei közeledésének egyre magasabb fokát. A szocialista országok alapvető társadalmi érdekei természetesen nemcsak gazdasági téren nyilvánulnak meg, az objektív egyesítő irányzatokat a szocialista világrendszer életének más oldalai is magába foglalják. A szocialista országok széles körű együttműködést folytatnak kulturális téren is. A kulturális értékek széles körű cseréje hozzájárul a szocialista nemzeti kultúrák gazdagításához és közeledéséhez, a nemzetek jobb kölcsönös megismeréséhez. A szocialista országok érdekeinek osztályszempontból feltételezett azonosságát a legjobban politikai együttműködésük fejezi ki, amely lehetővé teszi a belpolitikai, valamint a szocializmus építése és védelme külpolitikai kérdéseinek, az imperialista reakció ellei^, a békéért, a szocializmusért és a társadalmi haladásért folytatott harc kérdéseinek közös megoldását. A szocialista közösség egységének és felzárkózottságának jelentőségét ma kiemelik a szocialista közösség építésének és védelmének nemzetközi és belső feltételei. A szocialista országok internacionalista együttműködését elsősorban békés szükségletei teszik fontossá. A szocializmus építése egyre újabb, bonyolultabb és szélesebb körű feladatokat állít a kommunista, a munkáspártok és az összes dolgozó elé, s ezek megoldása elképzelhetetlen a szocialista országok testvéri segítsége és együttműködése nélkül. A külső feltételek szempontjából a szocialista országok szilárd egységének elvi jelentősége még fontosabb a nemzetközi imperializmus agresszivitásának növekedése következtében. Az imperializmus egyre újabb eszközöket és harci módszereket használ a szocialista országok ellen, az utóbbi idóben elsősorban az ideológiai diverzió módszere*. 8
