Új Szó, 1973. május (26. évfolyam, 102-128. szám)
1973-05-11 / 111. szám, péntek
A szocialista világrendszer fokozott nemzetközi felelősséget érez a nemzetközi béke és biztosnág szavatolásáért. A világszocializmus befolyását és tekintélyét több szempontból az feltételezi, hogy az uralkodó marxista—leninista pártok teljesen új típusú nemzetközi kapcsolatokat alakítanak ki, amint azt Lenin megírta. A szocializmus a nemzetek közti béke és barátság lenini politikáját állítja a háborúk és az agressziók imperialista politikájával, a más nemzetek elnyomásos politikájával szemben. A szocialista külpolitika lehetővé teszi, hogy a néptömegek a nemzetközi kapcsolatokban egyre aktívabban kapcsolódjanak be az igazságos és demokratikus elvek győzelméért. A szocialista országok külpolitikájának célja: békés feltételeket biztosítani a szocializmus és a kommunizmus építéséhez, a lehető kegkedvezőbb légkört biztosítani valamennyi ország dolgozói felszabadító harcának fejlődéséhez. A nemzetközi proletariátus nemzeti csapatai harci osztályszolidaritásának forradalmi hagyományai új módon fejeződnek ki, és még jelentősebbek azóta, hogy a szocializmus átlépte egy ország határát és világrendszerré vált. A szocialista országok nemzetközi kapcsolatai a szocialista internacionalizmus kapcsolatainak alapjai lettek. A szocialista országok egysége szavatolja a nemzetközi munkásosztály forradalmi mozgalmának legyőzhetetlenségét, a szocializmus és a kommunizmus sikeres építését, és egyúttal fontos tényezője a béke megőrzésének és megszilárdításának. A szocialista országok külpolitikája kifejezi az uralkodó munkásosztály érdekeit, belpolitikájának folytatását jelenti más országokkal és nemzetekkel szemben. Az osztályokra osztott világ feltételei között a szocialista országok a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élése elveinek alapján határozzák meg a kizsákmányoló osztályok által uralt országokkal szemben folytatott külpolitikájukat. A békés egymás mellett élés politikájának nincsen semmi köze az osztálymegbékéléshez, és nem zárja ki az elnyomott nemzeteknek azt az elvitathatatlan jogát, hogy minden eszközt, a fegyveres harcot is beleszámítva, felhasználhatnak az imperializmus alól való felszabadulásukhoz. A békés egymás mellett élés a különböző társadalmi rendszerű országok közti kapcsolatokban az osztályharc specifikus formáját jelenti, amely feltételezi, hogy a háborút ne tekintsék a nemzetközi viszályok megoldása eszközének. A békés egymás mellett élés gondolatát elsőként Lenin dolgozta fel. Abból a következtetésből indult ki, hogy a kapitalizmus egyenlőtlen gazdasági és politikai fejlődése törvényének következtében a szocializmusba való átmenet nem valósul meg egyszerre az összes országban, s hogy egész történelmi szakaszt képez. Ebből következik a szocialista és a kapitalista államok hosszú egymás mellett élésének szükségszerűsége. A szocializmus és a kapitalizmus közti harc fő területe a gazdasági verseny és az ideológiai harc lesz, amelyben a szocializmus fokozatosan előnyt szerez. A szocialista országok abból a lehetőségből indulnak ki, hogy a különböző társadalmi rendszerű országok között elkerülhető a háború. A békés egymás mellett élés elvének érvényesítése azonban azt jelenti, hogy aktív, határozott harcot kell folytatni az agresszív imperialista politika ellen és a békéért, melyet az imperializmus ellenállása ellenére ki kell vívni. A szovjet nép a szovjet állam első napjaitól kezdve kifejezi, milyen fontos érdeke a béke, mivel csakis békés viszonyok között valósíthatja meg alkotó terveit. A szocialista országok békeszerető jellege a szocialista társadalom lényegéből, a kommunizmus építésének történelmi feladatából, a szocializmus alapvető gazdasági törvényének hatásából adódik. Ez a törvény az emberek alkotótevékenységét az emberiség érdekében anyagi és szellemi értékek kialakítására irányítja. A szocialista országokban nincsenek olyan társadalmi-politikai erők, amelyeknek érdekük lenne a háború. A szocialista rendszer lényege kizárja külpolitikájából a hódító célok bármilyen ösztönzőit és motívumait. Az emberek tudatáért és szívéért folytatott harcban a szocializmus fő fegyvere nem a más országok elleni háború, hanem a társadalom tökéletesebb megszervezésének a példája, a termelőerők fejlődése, az emberek képességei sokoldalú érvényesítéséhez szükséges feltételek kialakítása. A békés egymás mellett élés elvének jellemző megnyilvánulása az összes nemzet, a kis és a nagy nemzetek szuverenitásának, valamint minden nemzet azon jogának az elismerése, hogy olyan társadalmi és állami rendszert válasz- szon, amilyet a legelőnyösebbnek tart, továbbá a más országok belügyeibe való be nem avatkozás elvének elismerése. Az összes nemzet szuverenitásának elismerése és respektálása a nemzetiségi kérdés megoldásának lenini elveiből adódik, alapja a világ összes nemzete iránti szocialista barátság politikájának, a nemzeti felszabadító mozgalom támogatása és a fiatal független országoknak nyújtott önzetlen támogatás politikájának. A szocialista külpolitikát a proletár internacionalizmus elve szabályozza. Az imperialista agresszió ellen, a nemzetek közti békéért folytatott harc az összes ország proletárjainak és dolgozóinak egységére támaszkodik. Abból a lenini következtetésből indul ki, hogy az országok dolgozóinak internacionalista egysége a szocialista országok dolgozóival fontos támasza külpolitikájuknak, amely a nemzetközi porondon az összes ország dolgozóinak érdekeit védi. A szocializmus és a kapitalizmus közti harc alapvető eredményei a nemzetközi politika területén elsősorban a háború és a béke kérdésében nyilvánultak meg. Ez a kérdés az utóbbi évtizedben létfontosságú lett az emberiség sorsa szempontjából. Az imperializmusnak az az irányvonala, hogy a háborút használja fel a forradalmi folyamat fejlődésének megállítására és megváltoztatására, leküzdhetetlen akadályba ütközött. A szocialista világrendszer erejének a növekedése és az imperialistaellenes erők harcának a fellendülése megfosztotta az imperialistákat világuralmuktól, attól, hogy ők döntsenek az emberiség sorsáról. A szocialista világrendszer nemzetközi politikai tekintélyével, növekvő gazdasági erejével és óriási katonai erejével egyre jelentősebben korlátozza az imperializmus agresz- szív törekvését, s érvényesíti a békés egymás mellett élés lenini politikáját. Az imperializmus létezése külső feltételeinek megváltozása a kapitalizmus általános válságának további elmélyüléséhez, a forradalmi erők még hatalmasabb fellépéséhez vezet. Az imperializmus az osztályharc kiélezésével reagái es erőviszonyoknak a szocializmus javára történt megváltozására ós manőverezési terének korlátozására. Az osztályharcban a gazdasági verseny mellett egyre jelentősebb a két, osztályszempontból ellentétes társadalmi rendszer ideológiai összecsapása. Az imperializmus anélkül, hogy lemondana a katonai erő alkalmazáséról, új eszközöket és módszereket mozgósít a reakciós osztály céljainak teljesítésére, taktikáját állandó, változatlan stratégiai célja — a szocializmus felszámolása megvalósításához szükséges talaj fokozatos előkészítéséhez alkalmazza. A háború utáni évtizedekben az imperializmus külpoliti- • kaja volt a nemzetközi feszültség, a hidegháború szításának, a szovjetellenesség és az antikommunizmus növekedésének fő forrása. A világfejlődés azt bizonyítja, hogy az imperia9
