Új Szó, 1973. május (26. évfolyam, 102-128. szám)
1973-05-11 / 111. szám, péntek
rejlik, hogy nem világháborúval kapcsolatban keletkezett, hanem a két rendszer gazdasági versenye és ideológiai harca, az erőviszonyoknak a szocializmus javára történő megváltozása és a mai imperializmus ellentmondásainak kiéleződése következtében keletkezett. A haladó és békeszerető erők sikeres harca lehetetlenné tette, hogy az Imperialisták agresszív akcióikkal megbontsák a békét. A néptömegek széles körű harcot indítottak a demokráciáért, a nemzeti függetlenségért, a szocializmusért, és felszámolták az imperializmus gyarmati rendszerét. Ebben a szakaszban a társadalmi fejlődés meghatározó ereje a szocialista világrendszer volt. Az osztályharc új viszonyaihoz való alkalmazkodás nem jelenti a kapitalista rendszer stabilizálását. A kapitalizmus általános válsága továbbra is elmélyül, az imperialista országokban kiéleződnek a kapitalista társadalom belső ellentmondásai. Helytelen lenne, ha a kapitalizmus pangásában és önmagától történő megszűnésében bíznánk. Az Ilyen illúziók a veszélyes osztályellenség reális erejének és manőverezési képességeinek komoly lebecsülését jelentik. Az imperializmus továbbra is veszélyes osztályellenség marad. Ugyanakkor — figyelembe véve a reális történelmi összefüggéseket, — észre kell venni a kapitalizmus egyes gazdasági sikereit, valamint azokat a nehézségeket, amelyeket a mai forradalmi mozgalom győz le. Az utóbbi időben a monopolkapitalizmus állami monopolkapitalizmussá való fejlődésének folyamata új szakaszba jutott, amelyet elsősorban az imperializmusnak az a törekvése jellemez, hogy állami intézkedések segítségével a tudományos-műszaki forradalom eredményeit politikájának szolgálatába állítsa. A kapitalista országokban a technika fejlődése mindig összekapcsolódott az osztályharccal. Marx szavai szerint jelentős mértékben a vállalkozók és a munkások közti háború eredménye volt. A mai viszonyok között ez a kapcsolat új formákban és gigantikus méretekben nyilvánul meg. A tudomány és technika fejlődése a monopoltőke tervszerű, és az állami költségvetés számlájára megvalósított politikájává válik, s ez nem kis mértékben választ jelent az új társadalmi rendszer, a szocializmus gazdasági és tudományos-műszaki felhívására. Az állami monpolkapltalizmus mai fejlődési fokának további sajátossága a gazdasági fejlődés távlati prognózisainak és programjainak kidolgozása, aminek megvalósításában és pénzelésében nagymértékben részt vesz a kapitalista állam Is. A monopoltőke a forradalmi erők fellépését figyelembe véve olyan módszereket alkalmaz, amelyeket a burzsoázia a közelmúltban még a magánvállalkozás alapjai veszélyeztetésének tekintett. A burzsoá államok még azzal Is megpróbálkoznak, hogy a monopóliumok érdekében felhasználják a szocialista országok tervszerű gazdálkodásának egyes tapasztalatait. Az utóbbi 10 évben jelentősen fejlődött a kapitalista országok gazdasági integrációja. A burzsoá államok elősegítik a nemzetközi monpolcsoportosulások kialakítását. A nagytőke az integráció segítségével kisajátítja a termelés inter- nacionalizálása által elért előnyöket. Nem elégszik meg azonban ennyivel. Szemlátomást a munkásmozgalommal szembe akarja állítani a monopóliumok nemzetközi csoportosulásait, az imperialista hatalmak gazdasági forrásait, egyesíteni akarja a szocialista világrendszer ellen. Ezek a folyamatok bizonyos hatást gyakorolnak a kapitalista világ gazdasági fejlődésének dinamikájára. Több országban fokozódott a termelés hatékonysága és az ipar az Utóbbi években relatíve gyorsabb ütemben fejlődik, mint a két világháború közti időszakban. A világszocializmus gazdasági versenyre hívta fel a kapitalizmus rendszerét, amelynek jelentős pozíciói vannak az anyagi termelés szférájában és elég intenzíven folytatja gazdasági erejének növelését. A kapitalizmus fölötti gazdasági győzelem biztosítása megköveteli, hogy megfontoltan figyelembe vegyük saját reális lehetőségeinket, valamint az osztályellenség reális pozícióit és forrásait, és minden erőnkkel arra törekedjünk, hogy ezen a területen ig vereséget szenvedjen. A burzsoá és a reformista teoretikusok különböző spekulációkra és a burzsoá propaganda kommunistaellenes cél* jaira használja ki a mai kapitalizmus gazdaságának új Je* lenségeit. A kapitalizmus fejlődési formáinak megváltozás sát úgy próbálják feltüntetni, mint lényegének változását A kapitalizmus hívei azt állítják, hogy a kapitalizmusnak sikerült leküzdenie ellentmondásait, és a tudományos-műszaki forradalmat a szociális forradalom alapjainak aláásá- sára használja ki. Milyen azonban a burzsoá ideológusok hazugságai és önámításai által elkendőzött valóság? A kapitalizmusnak az új történelmi helyzethez való alkalmazkodásra, valamint arra vonatkozó kísérletei, hogy gazdasági rendszerét a gazdaság állami szabályozása módszerének kihasználásával megjavítsa, nem gyógyíthatják meg a rothadó és elhalófélben levő kapitalizmust. A mai állami monopolkapitalizmusban amely a termelési folyamat társadalmi tulajdonba való átmenetének legmagasabb formáját jelenti a kapitalizmusban, a monopóliumok ereje egységes állami monopolrendszerben egyesül az államhatalommal. , A fejlett kapitalista államokban a termelés és a tőke koncentrációját ma az ún. konglomerátok keletkezése jellemzi, amelyek elmélyítik az imperializmus élősködő jellegét. Ezek a tőkecsoportok összekapcsolják termelésüket s célkitűzéseiket tekintve egymás számára nagyon távoliak. Egy kong- lomerátban különböző ágazatú társaságok és bankok egyesülnek. Az imperializmus gazdaságában és politikájában egyre jelentősebb szerepet játszik az óriási katonai-ipari komplexum, amely a gazdaság militarizálását és agresszív antikommunista politikai irányvonalát érvényesíti. A mai imperializmus további jellemvonása az állami monopoltervezés, a gazdaság szabályozása, a tervszerűség irányzata, amely kifejezi a mai termelőerők fejlesztésének objektív szükségleteit, valamint azt a törekvést is, hogy helyt tudjanak állni a szocializmussal folytatott gazdasági versenyben. Az imperializmus viszonyai között azonban es az irányzat összeegyeztethetetlen ellentétben áll a termelő- eszközök magánkapitalista tulajdonával. A monopóliumok apparátusával összekapcsolódó imperialista államok a kapitalista társaságok gazdaságára gyakorolt hatása különböző formákban nyilvánul meg. Az állami monopolrendszerben államosítják azokat a gazdasági funkciókat, amelyek azelőtt a magánvállalatok és ezek csoportosulásai uralmának szférájához tartoztak. A* állami monopolkapitalizmus fejlődése, a gazdaság állami monopol szabályozása és tervezése azt jelenti, hogy a kapitalista társadalom ellentmondásainak megoldása érdekében kénytelen olyan formákat és módszereket alkalmazni, melyek organikusan idegenek magántulajdonjogi jellegétől. A társadalmi fejlődés objektív szükségletei megkövetelik, hogy a kapitalizmust a társadalom szocialista szervezése váltsa fel. A gazdaság állami monopolszabályozáséra a leggyakrabban a bérek és az árak szabályozásának politikáját (előnyös árak a vállalkozók számára, a dolgozók béreinek befagyasztása) használják fel, valamint a vegyes (az állam részvételével) és állami vállalkozást is, egyes esetekben az államosítást, melyet a volt tulrjdonosok busás kártérítése kísér. A burzsoá államok az utóbbi időben a gazdaság szabályozásának, programozásának, sőt „tervezésének“ politl-
