Új Szó, 1973. május (26. évfolyam, 102-128. szám)
1973-05-11 / 111. szám, péntek
gozók elleni terrorban, a gazdaság mílltarizálásában, üj háború előkészítésében, a kapitalizmus ideológiai válságában, a pesszimizmus, a reakciós, maradi eszmék terjedésében csúcsosodott ki. A monopol burzsoázia legagresszí- vebb csoportjai úgy próbáltak kiutat találni a kapitalizmus minden irányban terjedő általános válságából, hogy új világháborút szítottak. A két világháború közti időszakban a világ nagyobb része az imperializmus uralma alatt állt, s az imperializmus nem tanult a burzsoáziának az orosz forradalmi proletariátus elleni intervenciójának vereségéből, új szovjetellenes háborús akciókat készített elő. A nemzetközi fejlődést a háborúkat szülő kapitalizmus törvényszerűségei befolyásolták. Az imperializmus elfojtotta a szocializmus csíráit, kordont vont a Szovjetunió köré és új szovjetellenes háborút készített elő abban bízva, hogy csapást mér a Szovjetunióra és ezáltal egyszer s mindenkorra felszámolja a szocializmust. A szovjet nép azonban nemcsak saját országában győzte le az agresszorokat, s ezzel meghiúsította az imperializmus fö terveit, melyek a szovjet szocialista rendszer felszámolására szítottak, hanem döntő részt vállalt a fasiszta tömb teljes legyőzésében és a háborúból megerősödve került ki. Nem koronázta siker az imperialistáknak azt a törekvését, hogy a Szovjetuniót kizárják a háború utáni nemzetközi kapcsolatokból. A Szovjetunió nemzetközi tekintélye a háborúban aratott győzelme és ereje megszilárdulásának következtében tovább növekedett, kibővültek diplomáciai és gazdasági kapcsolatai (a háború előtt 25 országgal, a háború végén már 51 országgal volt diplomáciai kapcsolata J, Felszámolták a kapitalista körülzárást. • A Szovjetuniónak és a demokratikus eréknek a második világháborúban aratott győzelme gyengítette a kapitalizmus világrendszerét és megteremtette a döntő feltételeket ahhoz, hogy a kapitalizmus más országokban is vereséget szenvedjen. A fasisztaellenes nemzeti felszabadító harc népi demokratikus forradalomba való átmenetének kedvező feltételei lehetővé tették, hogy Albánia, Bulgária, Csehszlovákia, Jugoszlávia, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, Magyarország. Lengyelország. Románia 1949-ben Kína és a Német Demokratikus Köztársaság népe különváljon a kapitalista világrendszertől, és a: Szovjetunióval- együtt kialakítsa a szocializmus és demokrácia óriási táborát. Amint V. I. Lenin is jelezte, Európa és Ázsia országaiban szorosan összefonódtak a demokratikus és a szocialista változások, kialakult a proletárdiktatúra új formája — a népi demokrácia. A demokráciáért és' a szocializmusért folytatott harc összekapcsolásának tapasztalatai ma óriási nemzetközi jelentőségűek, amikor a forradalmi mozgalom fejlődését az osztályerők új nemzetközi egyensúlya és a szocialista változások anyagi feltételeinek objektív kialakulása feltételezi. Attól az időtől, amikor Európa és Ázsia több országában a népi demokratikus forradalom győzött, a szocializmus átlépte egy ország keretét, s megkezdődött a szocializmus vilargendszerré való átalakulásának történelmi folyamata. A szocialista rendszer a második világháború után állandóan erősödött és növekedett, fokozatosan az embéri társadalom fejlődésének döntö tényezője lett. Míg a második világháború előtt a szocialista rendszer a világ szárazföldjének 17 százalékán terült el, és az emberiség 9 százalékát képezte, az ötvenes évek elején a szocialista államok a világ területének 26 százalékát képezték a világ lakosságának több mint egyharmadával. 1917-ben a szocialista rendszer a világ ipari termelésének nem egész 3 százalékát állította elő, 1959 ben már több mint egy harmadát. Ezzel szemben a kapitalista rendszer a második világháború után szétesett, gyengébb lett és elvesztette pozícióit. A kapitalista országok korlátozottan férnek hozzá a világ- forrásokhoz, fokozódott a nyersanyagpiacért és -forrásokért, a kapitalista beruházások szférájáért folytatott kon- kurrenciaharc. A fasizmus vereségét a demokratikus erők aktivitásának világméretű fokozódása, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom erőinek, a nemzetközi békeharcnak a megerősödése kísérte. A Szovjetunió és a demokratikus erők győzelme a gyarmatokon elősegítette a nemzeti felszabadító mozgalom fejlődését. Ez. kiélezte az imperializmus gyarmati rendszerének a válságát és széteséséhez vezetett. A nemzetközi kapcsolatok a szocializmus és az imperializmus közti konfrontáció egyik legfontosabb szakasza lett, és fejlődésük egyre inkább a szocializmus előnyének a növekedését bizonyítja. A nemzetközi munkásosztály a szocialista világrendszer kialakításával és megszilárdításával teljesítette azt a Lenin által kitűzött feladatot, hogy a proletariátus diktatúráját nemzeti diktatúrából (vagyis az egy országban létező, a világpolitikát nem befolyásoló diktatúrából) nemzetközi diktatúrává változtassa (vagyis több fejlett ország proletárdiktatúrájává, amely döntő befolyást gyakorolhat az egész nemzetközi politikára). A szocialista világrendszer és a nemzetközi proletárdiktatúra kialakítása, erejének és nemzetközi tekintélyének növekedése alapvető változásokat idézett elő a nemzetközi kapcsolatok egész rendszerében. A szocializmus érvényesítette történelmi kezdeményezését a kapitalista rendszer elleni harcban, döntő tényezővé vált, amely befolyásolta az egész emberiség fejlődésének fő irányvonalát. A világimperializmus, amely az emberiség történelmében a legerősebb kizsákmányoló rendszert Jelenti, annak ellenére, hogy legyengült, tovább folytatja támadásait a jelenkor fő forradalmi erői, a szocialista világrendszer, a kapitalista országok forradalmi munkásmozgalma, a nemzeti felszabadító mozgalom ellen. A világimperializmus a mai világban a feszültség s a háborús veszély fő forrását jelenti. Amint Lenin figyelmeztetett, szem előtt kell tartani, hogy a kapitalizmus nem hal meg hirtelen, annál ádázabbul védekezik, minél közelebb érzi halálát. A nemzetközi kommunista és munkáspártok 1960. évi nemzetközi tanácskozása az imperializmus gyengülésének tényéből és abból indult ki, hogy a világszocializmus átvette a történelmi kezdeményezést, s ezért kidolgozta a jelenkor új jellemzését, amely a kiindulópontot jelenti a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom tevékenységében.' Megállapította, hogy korszakunk, melynek fő tartalmát a kapitalizmusból a szocializmusba való — a Nagy Októberi Szocialista Forradalom által megkezdett — átmenet alkotja, két ellentétes társadalmi rendszer küzdelmének, a szocialista és nemzeti felszabadító forradalomnak, az imperializmus bomlásának, a gyarmati rendszer felszámolásának egyre úiabb nemzetek szocializmus útjára való térésének, a szocializmus és a kommunizmus világméretű győzelmének a korszaka. A mai korszaknak ezt a meghatározását alátámasztja az emberiség XX. századbeli fejlődése, a nemzetközi munkás- mozgalom és a nemzetek felszabadító küzdelme, forradalmi harcának gyakorlata. Az osztályharc mai szakaszában a világ forradalmi folyamatának fő irányvonalát a két anta- gonisztikus társadalmi rendszer — a szocializmus és az imperializmus konfrontálása határozza meg. Nincs a társadalmi életnek egyetlenegy olyan területe, és a világnak egyetlen olyan szférája sem, ahol ne nyilvánulna meg a. két rendszer harcának növekvő befolyása. 4
