Új Szó, 1973. május (26. évfolyam, 102-128. szám)
1973-05-11 / 111. szám, péntek
ga megteremti a feltételeket ahhoz, hogy a szocializmus még szélesebb körű Ideológiai offenzívát Indítson az imperializmus ellen. A kapitalista világon belül gyors iramban érnek be az alapvető forradalmi változás feltételei. A fejlett kapitalizmus területén számos ország a döntő osztályharcok Hatá* rához közeledik, melynek során naj irendre kerülnek az alapvető társadalmi változások. A munkásmozgalom forradalmi élcsapata előtt újabb lehetőségek nyílnak a monopolellenes erők széles körű politikai szövetségének élén. A nemzeti felszabadító mozgalom és a forradalmi világfolyamat Azáltal, hogy a kapitalizmus az Imperializmus stádiumába lépett, a nemzetiségi kérdés államon belüli problémából nemzetközi világprobléma lett. A kapitalizmus nem tudja megoldani a nemzetiségi kérdést. Amint Lenin írta, »a nemzetek felszabadítójából«, amely a feudalizmus el- ienl harcban a kapitalizmus volt, az Imperialista kapitalizmus a nemzetek legnagyobb elnyomójává vált. Számos ország, nemzeti és egész világrészek a gyarmatosítás, a nemzetiségi kérdés „megoldása" kapitalista formájának, a nemzetek ..egyesülésének" áldozata lett. Lenin azt mondta: az imperializmus azt Jelenti, hogy a tőke túlnövi a nemzeti államok keretét, Q nemzetek elnyomása új történelmi alapon bővül és éleződik ki A nemzeteknek alnyomókra és elnyomottakra való felosztása az imperializmus fő jellemvonása. A munkásosztály érdekei megkövetelik, hogy felszámolják « nemzeti elnyomást, amely elsősorban a dolgozókat sújtja, akadályozza, hugy bekapcsolódjanak az osztályharcba, bizalmatlanságot és eiidegenedést idéz elő a különböző nemzetiségű munkások között, akadályozza egyesülésüket a kö- aös osztálykövetelésekért folytatott harcban. Lenin hangsúlyozta, hogy semmi sem fékezi úgy a proletár osztályszo- llidaritás fejlődését és megszilárdulását, mint a nemzetiségi igazságtalanság. A burzsoázia a nemzetközi munkás- osztály osztályegységének megbontására használja ki a nacionalizmust. Lenin megállapította, hogy a különböző nemzetiségű és különböző vallású kapitalisták egyesülnek a munkások ellen de a munkásokat a nacionalista érzelmekkel próbálják gyengíteni. Az Imperializmus szakaszában, amikor a nemzetiségi kérdés nemzetiségi és gyarmati kérdéssé vált és fő tartalma a gyarmatok és a függő országok nemzeteinek felszabadító harca lett, a marxista pártok támogatják a gyarmati nemzetek határozott harcát az őket elnyomó imperialista burzsoázia ellen. Lenin 1918-ban azt írta, hogy a szocialistáknak nemcsak a gyarmatok azonnali felszabadítását kell követelniük, és ez a követelés politikailag kifejezve nem Jelent mást, miint az önrendelkezési |og elismerését, toanem a leghatározottabban támogatniuk kell a burzsoá iúemokratikus nemzeti felszabadító mozgalom legforradalmibb elemeit, támogatniuk kell felkelésüket, esetleg forra- flaknl háborúikat az Imperialista hatalmak ellen. Ma a nemzeti felszabadító harcot gyakran a nacionalizmus jelszavával folytatják, és a kommunistaellenes propaganda azt állítja, hogy a kommunisták csak taktikai okok ból támogatják a nemzeti felszabadító mozgalmat, mivel toxint Internacionalisták nem rokonszenvezhetnek a nacio fiallzmussal. A nacionalizmus kérdését azonban nem fogalmazhatjuk meg absztrakt módon, hanem csakis történelmi szempontból konkrétan, a társadalmi haladás érdekeinek megfelelően, anélkül, hogy az elnyomó nemzet naclonali*- fcusát összekevernénk az elnyomott nemzet nacionallzmu- Jval. Lenin figyelmeztetett, hogy az elnyomott nemzet miinden burzsoá nacionalizmusának általános demokratikus tartalma van az elnyomás ellen, és ezt a tartalmat feltétel nélkül támogatjuk. A kommunisták azonban csak addig támogatják a nacionalizmust, amíg az a nemzeti szabadság kivívását, az Imperializmus és a feudalizmus fölötti győzelmet szolgálja, de nem rokonszenvezhetnek azzal, ha a nacionalizmus reakciós célokra, a nemzeti egoizmus eszközeként más nemzetek letlprésára, az lmperiallstael- lenes erők egységes frontjának megbontására használják ki. A kapitalizmus általános válságával párhuzamosan megkezdődött gyarmati rendszerének válsága Is. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom megrázta az imperializmus alapjait, a gyarmatosítók fölötti győzelem távlatát állította a nemzeti felszabadító mozgalom elé, egy imperialistaellenes folyamatba kapcsolta össze a nemzetközi munkás- osztály forradalmi harcát és az elnyomott nemzetek harcát. A második világháború, amely sok gyarmatban és függő országban meggyorsította a munkásosztály növekedését és bevonta a fasizmus elleni felszabadító harcba, gyengítette a gyarmati hatalmakat, és a nemzeti felszabadító harc új szakaszát jelentette. A szocializmus megerősödve került ki a háborúból, és a szocialista világrendszer megalakulása kedvező nemzetközi feltételeket teremtett az Imperlalis- taellenes nemzeti felszabadító mozgalom fejlődéséhez. A nemzeti felszabadító harc fellendült és óriási hulláma a gyarmati rendszer válságának zárószakaszában elsöpörte a gyarmati rendszert. A gyarmati rendszer szétesése a nemzeti felszabadító harc óriási fellendülésének eredménye, az imperializmus gyengülése, és a szocializmusnak világrendszerré, a világ- fejlődést döntő mértékben befolyásoló erővé való változása következtében kialakult kedvező feltételek között. A gyarmati rendszer szétesése azt jelenti, hogy az emberiség fele felszabadult, aktív történelmi alkotó tevékenységet folytathat, részt vehet az emberiség sorsának megoldásában. Az imperializmus nemcsak azáltal akadályozza az emberiség haladását, hogy elnyomja a fejlett kapitalista országok dolgozóit, hanem azáltal is, hogy a történelem mellékvágányára terelte a gyarmatok és a félgyarmatok nemzeteit. Ezeknek a gyarmati iga alól való felszabadítása meggyorsítja a társadalmi haladást. A nemzeti felszabadító mozgalom kiélezi az imperializmus ellentmondásait, aláássa és felszámolja pozícióit. A nyersanyagforrások, a piacok, a stratégiai és a katonai támasz- pontok, a közlekedési vonalak kiszakadnak az imperializmus hatalma alól, s a gyarmati és a függő országok az imDeriallzmus hátországából a szocialista világrendszer szövetségeseivé válnak. A fiatal nemzeti államok független békeszerető politikát folytatnak, csatlakoznak a nagy kiterjedésű „békeöevezethez", amely földrajzilag és politikailag is korlátozza az imperialista politikai agresszió 14
