Új Szó, 1973. május (26. évfolyam, 102-128. szám)
1973-05-11 / 111. szám, péntek
szféráját 1919-b'en a földkerekség lakosságának több mint 69 százaléka a gyarmatosítók uralma alatt élt, ma a gyarmati rendszer maradványain csupán I százaléka. Angola, Mocambique, Guinea-Bissao Zimbabwe, a Dél-afrikai Köztársaság és más országok nemzetei, amelyek jelenleg még a gyarmatosítók és a fajüldözők uralma alatt élnek, fegyveres harcot folytatnak, azaz közvetlenül gyengítik az imperializmus katonai erejét. Több mint másfél milliárd ember vívta ki politikai függetlenségét és több mint 100 új állam alakult, melyek az ENSZ-hez csatlakozva jelentősen befolyásolták e nemzetközi szervezet pozícióját. A nemzetközi felszabadító mozgalom mélyen befolyásolja a nemzetközi kapcsolatokat, és hozzájárult az Imperializmus gyengítéséhez. Maga azonban nem tudja felszámolni az imperializmust, a gyarmati rendszer felszámolása nem vezet az imperializmus csődjéhez. Az imperializmus fölött csakis a szocializmusnak, a jelenkor fő forradalmi erőinek győzelme arathat végső győzelmet. A nemzeti felszabadító mozgalom szociális szempontból — eltérő jellege ellenére — az ímperialistaellenes erők része, és az emberiségnek a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenete forradalmi folyamatával összhangban objektív hatást gyakorol. A nemzeti mozgalmak szoros kapcsolata a többi forradalmi erővel lehetővé teszi, hogy esek a mozgalmak túllépjék a demokratikus mozgalom keretét, kiterjesszék szociális alapjukat és ilyen körülmények között győzzenek az Imperializmus fölött. Lenin hangsúlyozta, hogy a keleti nemzetek forradalmi mozgalma most sikeresen fejlődhet és csakis a szovjet köztársaságnak a nemzetközi imperializmus ellen folytatott forradalmi harcával közvetlen kapcsolatban győzhet. A nemzeti felszabadító mozgalom győzelme az első szakaszban, a politikai függetlenségért folytatott harc szakaszában. napirendre tözi a másik szakaszt a gazdasági függetlenségért folytatott harcot. A volt gyarmatok és fél - gyarmatok többsége a politikai üggetlenség kivívása ellenére a kapitalista gazdasági rendszer része marad. A volt gyarmatok kizsákmányolása jelenleg is a monopóliumok nagy hasznának forrása. Az Egyesült Államok hivatalos adatai szerint is az amerikai társaságok átlagos bevétele a fejlődő országokban a hatvanas években 18 százalékról 20 százalékra emelkedett. A fiatal nemzeti államok évente óriási adót, több mint 20 milliárd dollárt fizetnek az imperializmusnak. Az imperializmus neokolonia- lista politikájának fő eszköze a gazdasági behatolás és a volt gyarmatok gazdasági ellenőrzése. Á volt gyarmatok többsége a politikai függetlenség ki vívása után a fejlődés kapitalista útjára lépett, az imperializmus perifériája marad és gazdaságilag egyre job ban elmarad. A felszabadult országok az egy főre eső termelést Illetően 20—40-szer maradnak el a gazdaságilag fejlett országok mögött, és termelésük nagyon lassan növekszik, 1960—1967 között évente 1,5 százalékkal. Ha ipari termelésűk évente 5 százalékkal emelkednék, ezeknek az országoknak még akkor Is 300 évre lenne szükségük ahhoz, hogy elérjék az Iparilag fejlett kapitalista országok mai színvonalát. Az elmaradottság szakadékáből az egyedüli kivezető utat az imperializmustól, a kapitalista fejlődési úttól való teljes felszabadulás jelenti. Csakis a nemzeti függetlenség megszilárdítása, az imperialistaellenes harc és a szociális haladás útja felel meg ezert országok nemzetei érdekeinek. Az Hven űt öntudatos választását segítik elő az objektív belső tényezők, amelyek él gazdasági fejlődés ás a szociális Haladás szükségletéből erednek, és egyre időszerűbbé teszek a szocialista Irányzat kitűzését. Elsősorban gazdaságilag iceii felszabadulni az imperializmus hatása alól, le kell térni a fejlődés kapitalista útjáról, amely fékezi a gazdasági fejlődés megoldását. Másodszor: a szocialista út előnyét emelik ki a gazdasági elmaradottság leküzdésének feladatai. Az imperialista országok ma egy főre számítva tizenkétszer többet termelnek, mint a fejlődő országok, amelyekben gyors ütemben növekszik a lakosság száma, így tehát növekszik a mezőgazdasági és az ipari termelés szükséglete is. Hogy az ilyen viszonyok között gyors ütemben emelkedjen az egy főre eső termelés, és a nemzet érdekeinek megfelelően használják ki a tudományos-műszaki forradalom eredményeit, alapvető szociális, gazdasági változásokat kell végrehajtani. A szocialista fejlődés útjának előnyeit bizonyítják a szociális felszabadulás feladatainak megoldásával és a dolgozók életszínvonalának emelésével kapcsolatos tényezők is. A gyarmati rendszer felszámolása csak kis mértékben változtatta meg a volt gyarmatok lakossága többségének életkörülményeit. A bevételek egyenlőtlensége, a munkanélküliség, az éhínség veszélye ka- tasztrófális méreteket ölt, fokozódik a szociális feszültség. Csakis a vagyonos osztályok elleni radikális intézkedések nyithatják meg az utat a tömegek életszínvonalának emeléséhez. A belső objektív tényezőkön kívül a szocialista, nem kapitalista út előnyét jelentős nemzetközi tényezők is bizonyítják. Elsősorban a szocializmus hatása példájának ereje és a felszabadult országoknak nyújtott közvetlen segítsége. A szocialista országokkal folytatott közvetlen együttműködés lehetővé teszi ezeknek az országoknak, hogy gyorsan megoldják saját Iparuk építésének problémáit, elsajátítsák a mai technikát és kiképezzék saját nemzeti kádereiket. A szocialista országokkal kötött gazdasági kapcsolatok lehetőséget adnak a fejlődő országoknak termékeik előnyös eladására, megfosztják az imperialista államokat a nyersanyagfogyasztók és késztermék-szállítók monopolhelyzetétől. A szocialista országok a pénzügyi eszközök hiányában megnyilvánuló akadályok leküzdésében is segítenek. Csupán a Szovjetunió mintegy 5 milliárd rubel értékű hitelt és kölcsönt nyújtott a fejlődő országoknak. A szocialista országok által a fiatal független államoknak nyújtott politikai támogatás és sokoldalú segítség elősegíti a nemzeti felszabadító forradalmak elmélyítését, és a fejlődés nem kapitalista útjához való feltételek megteremtését. Annak ellenére, hogy a fejlődő országokban a kisipari árutermelés kapitalizmust szül és az imperializmus sokoldalúan támogatja a kapitalista elemeket, annak ellenére, hogy számos országban a helyi burzsoázia már elég erős, ez nem Jelenti azt, hogy a gyarmati rendszer elnyomása alól felszabadult országoknak sorsszerűén keresztül kell menniük a fejlődés kapitalista stádiumán. Ezen országok forradalmi erői számára különösen Időszerűek Lenin eszmél a demokratikus forradalomnak szocialista forradalommá való változásáról. A fejlődő országokban széles körű lehetőségek vannak a nemzeti felszabadító forradalmak elmélyítésére. a kapitalistaellenes intézkedések megvalósítására és a szocialista fejlődési út feltételeinek a kialakítására. Az olyan afrikai és ázsiai országok csoportjának kialakulása, amelyek már a fejlődés nem kapitalista útját választották és a szocializmus elérését tűzték ki célul, azt mutatja, hogy a nemzeti felszabadító mozgalom kapltalls- taellenes Irányzata Jelentős erővé válik. A nem kapitalista útra lépett országokban mintegy 100 millió lakos él és területük mintegy 10 millió négyzetkilométer Megállapíthatjuk, hogy kialakul a nem kapitalista fejlődés terüle te. A társadalmi gyakorlat szemléletesen bebizonyította Lenin azon Jóslatának életképességét, hogy az elmaradott 15
