Új Szó, 1973. május (26. évfolyam, 102-128. szám)

1973-05-10 / 110. szám, csütörtök

E V E L Ő K F Ó RUM A Ai ezerarcú valóság festője Rena to Guttuso képei Szlovákia fővárosában Céltudatos kultúrpoli­tikánk révén újból felemelő emberi és mű­vészi élményt keltő kiállítás vonzza a tárlat- látogatókat a bratislavai Mű­vészet Házába, ahol Renal» Guttuso-nak, az olasz neorealiz- mus világhírű mesterének minden érte­lemben monu­mentális alko­tásai sorjáznak. „A legtöbb, amit egy láng észtől kívánha­tunk: az igaz­ság.“ (Gnethe). S Guttoso hi­ánytalanul tel­jesítik ezen kí­vánságot. Az újabb olasz fes­tészetben az ő művészeté­ben jut szóhoz jóformán elő­ször s fél reért - hetetleniil, nemcsak az igaz, de a való fs. Szülőföldje, Szicília, a termé­szeti szépségekben s az antik, bizánci, középkori és barokk­kultúra emlékeiben oly gazdag sziget népművészete is ragyo­góan színes. Festői hajlamai­nak első ösztönzői a mozgal­mas eseményekkel, tarka or- namensekkel telepingáit kétke­rekű carrozzák, kis falusi sze­kerek voltak. A koldusszegény, elmaradt és babonás nép sorsa nyitotta fel szemét a társadal­mi igazságtalanságra. Majd Ró­mában s Milánóban érik festő­vé. Természetesen nem a ha­mis, történelmi pátosztól duz­zadó, népbolondító irányzat, „a 20. század“ a „Novecento“ hí­ve. Úttörőként szenvedélyesen keresi a kapcsolatot az élet va­lóságához s a Párizsi iskolá­hoz, Picassóhoz. _■ < eq munkás I960 Négy évtizedet átívelő tárla­tunk visszapillantó része 1931- től 1964-ig terjed. A 37-es év­jelzésű Menekülés az Etna kitö­rése elől nemcsak a természeti katasztrófától riadt néptömeg drámai, szinte a tájba épített mozgalmas csoportját tünteti fel. Plasztikusan, széles ecset­húzásokkal, szaggatott vonalak­kal, izgalmas színekkel már a kirobbanj készülő emberi szen­vedélyek borzalmaira utal. 40- ben megszületik a világművé­szet Keresztrefeszítéseinek vég­telen sora egy soha nem volt Crucifixiő a kubizmus és exp- resszionizmus sugallta fogal­mazásban. A vészterhes lég­körben a fiatal fasiszta hóhé­rok kínozzák meg a zsarnok­ság bárom áldozatát. A 28 éves piktor ezzel az „elfajzott művészet“ listájára kerül. Az ecsetet rövidesen fegyverrel Szívvel — lélekkel tildát mutat mind az iskolai,, mind az iskolán kívüli munka területén $ Érdemes tanító A fogyatékos gyermekek gon­dozása, nevelése sok-sok türel­met, megértést, de kiváltképp hivatússzeretet igényel. Ezek­nek a követelményeknek — vé­leményünk szerint — maradék- ta'anul eleget tesz Vojtech Kri- máček pedagógus, a Bratislava- račai kisegítő iskola igazgatója. Már tanulmányai során tudato­sította, hogy nem vagyunk mindannyian egyformák, sokan valamilyen gyermekkori beteg­ség következtében fizikailag vagy szellemileg gyakran nem képesek olyan teljesítményre, mint a többiek. A fogyatékos gyermekek iránti megértést va­lósággal „örökölte“, hiszen ap­ja — pedagógus lévén — éve­kig fenn az irtványon és Ju­goszláviában gyakran tanított hibás gyerekeket. Vojtech Kli- máőek így jól ismerte a fogyaté­kos gyermekek problémáit, no­ha nevelésüket az akkori idők­ben eléggé elhanyagolták és mostohán kezelték. Ez a tény a fiatal V. Klimáčekot arra kész­tette, hogy pedagógiai tanulmá­nyai befejeztével defektológiát tanuljon. A kisegítő iskola egyik tan­termében ülve a 62 éves peda­gógus arcát figyelem, aki egész életét ennek a különös hivatás­nak szentelte. A tanítói hivatás valóban egyike a legnehezeb­beknek, a gyógypedagógus hi­vatása azonban még ennél is nehezebb. Nem minden ember képes e hivatás betöltésére. — Gyógypedagógiai képesíté­semet sokáig nemigen haszno­síthattam — mondja beszélge­tésünk során — hiszen az első köztársaság idején a fogyaté­kos gyermekek nem részesültek olyan messzemenő gondosko­dásban, mint ma. Évekig külön­féle iskolákban tanítóként mű­ködtem, a második világháború után néhány évig népművelő­ként dolgoztam. 1959-ben végre lehetővé vált számomra, hogy hi­bás gyermekekkel foglalkozzam. Ebben az iskolában megürese­dett az igazgató helye, így ké­résemnek az illetékesek eleget tettek. Iskolánknak jelenleg 31 tanulója van. Ügyes gyerekek. Csakhogy szellemileg képtele­nek arra, hogy megbirkózzanak az alapiskola tananyagával. A gyermekeket évfolyamok szerint nyolc csoportra osztottuk. Közü­lük többnek megvan minden előfeltétele ahhoz, hogy jól ér­vényesüljön az életben. A ve­lük való foglalkozás azonban sok-sok türelmet, egyéni bánás­módot igényel. — Az iskola befejezése után, mely tulajdonképpen egyenran­gú valamennyi kilencéves alap­iskolával, hogyan alakul a gyer­mekek további sorsa? — Bizonyára arra gondol, hogy végzős növendékeink ho­gyan érvényesülnek az életben. Gyakorlatilag minden diákunk alkalmas arra, hogy iparitanu- ló-viszonyba lépjen. A lányok többnyire varrónőnek mennek, a fiúk számára nagyobb válasz tási lehetőség van. Az iskola nagyon a szivükhöz nő. Több­ségük az életben sosem feled­kezik meg rólunk, évek múlva is visszatérnek ide, hogy taná­csot kérjenek tőlünk, mert szá­mukra az élet bonyolultabb, mint az egészségesek számára. S éppen ez az együttérző ma­cseréli el s a partizánokkal harcol a fasiszta barbárok el­len. A 44-es Fosse Ardeatiná- ban a vérengző fasizmus irra­cionális kegyetlenségét döb­benetes jelzésekkel, gúzsbakö- tött megcsonkított testrészek­kel, modern irányzatokat ötvö­ző modorában teszi emlékeze­tessé. Az 1965-től 1972-ig olajjal, szintetikus festékkel, eseten- kint ragasztásos technikával al­kotott művek és nagyerejű raj­zok szerepelnek, önéletrajzi so­rozatának néhány képe „nem elsz getelt visszaemlékezés, ha­nem élő, aktív anyag“. A hét­köznapi városi életet, az ember mai környezetét, a vele élő tár­gyakat modern valóságlátással rögzíti. Sok éves gondos megfi­gyelései, gazdag tapasztalatai, és a modern művészet alapos ismereteinek összegezése, Ma­tisse színei, Picasso szelleme kísérik, de szilárd meggyőző­déssel áll mindig a realizmus talaján. A Gyűlés szenvedélyes arckifejezésű asszonya is erről győz meg s a sajátos térelosz­tású, valós és festői képeleme­ket, remek aktokat, használati tárgyakat összefoglaló Valatei erkély. Kora problémáinak ala­pos ismerője a nap eseménye­it, újságok közölte véres és vértelen szenzációit a Hírek tükrözik. A ragyogó csendéle­tek után egy kis Önarckép érezteti Guttuso emberi és mű­vészi helytállásának megbont­hatatlan egységét. Togliatti te­metésén a nyitott koporsóból merev, fehéren előtűnő arcot a szeretet és hála virágai öve­zik. A gyászát egyéni megnyil­vánulásokban kifejező hatal­mas hullámzó tömeg, politikai harcostársak, a nép férfiai, asszonyai és Lenin ötször meg­ismétlődő, az egésznek ritmi­kus lüktetést kölcsönző alakja remek freskója a Togliatti ha­lálát siratőknak s tanítása kö­vetőinek. Guttuso az olasz föld fia, ha­zájának s az egész haladó vi­lágnak egyik legnagyobb festő- je. BÄRKÄNY JENÖNÉ gatartás keltette fei bennem az érdeklődést e tanító személyi­sége és munkája iránt. A gyer­mekekhez érzékenyebben viszo­nyul, mint gyakran a szülők. A diákok, az iskola volt növendé­kei védelmezőjüket látják ben­ne, olyan embert, akihez mindig bizalommal fordulhatnak. Az 1949—55-ös években a CSSZBSZ senicai járási bizott­ságának az alelnöke volt, ké­sőbb e szervezet kerületi bizott­ságában működött. Jelenleg ak­tív munkát végez a nemzeti bi­zottság polgári ügyekkel meg­bízott testületében. 1954 óta a párt tagja, és sok éve a körzeti bizottság aktivistája. V. Klimá- ček igazi harcos, aki valameny- nyiünk jobb életéért küzd. Ha­zánk iránti odaadásáról és be csületességéről már a második világháborúban és a Szlovák Nemzeti Felkelésben is tanúbi­zonyságot tett, amikor Ján Žiž- ka egységében harcolt. A tanítók napja alkalmából kapott „Érdemes tanító“ kitün­tetés valóban megilleti őt. JOZEF SLUKA KÖZÖS ÉRDEK Az iskoláskor előtt viszony­lag kevés gyermek kerül hiva­tásos nevelők kezébe, így az el­ső, nagyon fontos nevelési ha­tás javarészt a szülők, a család­tagok részéről éri a gyermeket. A családi nevelésnek erős em­berformáló ereje van, hatása igen eltérő formában nyilvánul­hat meg. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy minden család nevelési módszerét hibásnak tartom, elmarasztalom ... A nevelésről manapság álta­lában csak mint tudományos tevékenységről beszélünk, és kevesebbet szólunk a csupán ösztönös, a szülők és a kör­nyezet — sokszor bizony — nem kielégítő vagy éppen hely­telen nevelőhatásáról, jóllehet az adott lehetőségek célszerű kihasználásával sok hasznos pe­dagógiai információt juttathat­nánk el a szülőkhöz. A szülő és a pedagógus, vagyis a csa­lád és az iskola közvetlen kap­csolatán kívül a sajtóra, a rá­dióra, és a televíziós közvetíté­sekre gondolok.. A gyakorlat azt bizonyítja, hogy a valós pe­dagógiai problémák gondolko­dásra, s legtöbbször — jó ér­telemben vett — cselekvésre serkentik még az úgynevezett közömbös embereket is! Ily mó­don valóban sok minden meg­tanulható a neveléstörténet leg- jobbjaitól és a módszertani el­járásokból, de két alapvető dolgot senki sem tehet meg he­lyettünk. Nekünk magunknak, a szülőknek és a pedagógusok­nak kell célt jelölő, vonzó ne­velő hatást gyakorolnunk gyer­mekeinkre, tanítványainkra, és nekünk kell megtalálnunk a környezetünkben jelentkező ne­velési nehézségek megoldásá­hoz vezető közvetlen utat. Azt hiszem, sokan egyetér­tünk abban, hogy a nevelés és főképpen a tanítás terén — alig negyedszázada — a mi szü­léinknek a maiakétól lényege­sen nehezebben áthidalható problémáik voltak. Említsük csak az „egykor jogon kívü­liek“ hátrányait, az iskoláztatás anyagi gondjait, az elhelyezke­dés nehézségeit, s már eleget is mondottunk A mai szü­lőknek — olykor a túl igényes pályaválasztástól eltekintve — már nincsenek ilyen gondjaik, mert problémáikkal nincsenek magukra hagyatva. A szocialis­ta társadalmi rendszer az anya­gi támogatáson kívül — s ha azt a szülő indokoltan igényli és később a gyermek szellemi képességei is lehetővé teszik — a bölcsődétől az egyetem befe­jezéséig törődik a felnövekvő nemzedékkel. Lényegében tehát minden gyermekről — ha más feltételek között is — egyforma nagyvonalúsággal gondoskodik államunk. Ha ehhez a szülők túlméretezett „mindent meg­adása“ és el kényeztetése is hozzájárul — törvényszerűen — nehezen kiküszöbölhető és ká­ros nevelési utóhatások követ­keznek be. Igen, az így nevelt gyermek követelődzővé, később arrogánssá válhat, s nem fog­ja értékelni sem a szülei, sem a társadalom — érte is tett — erőkifejtéseit. A gyermek viselkedésében, jellemében mutatkozó és a riasztó előjeleket felismerő szü­lők többsége él is a számukra biztosított lehetőségekkel. Saj­nos, vannak még mindig olya­nok is, akik az általuk ugyan ismert lehetőségek kihasználá­sa helyett, nemtörődömségből vagy ta»án csak kényelemsze­retetből megkerülik a problé­mát, és az ügyintézés helyett inkább helytelen ellenérveket sorakoztatnak fel. Magam is be­széltem már olyan emberekkel, akik a fiatalokkal való közpon­tosított törődést túlzottnak és feleslegesnek tartották. „Ki tö­rődött velem — mondotta — és mégis itt vagyok!“ Az ilyen felfogás káros következményeit mind a gyermek, mind a szülő később megérzi. A pedagógusok tekintélyét aláásó szülők kö­zött nem egy előszeretettel tesz egyoldalú összehasonlításokat a múlt és a jelen iskolája és ta­nítói között, nem számolva az* zal, hogy ezzel önmagának is árt. Ha a múlt iskolarendszeréről nem is, de tanítóelődeink ne­héz körülmények között végzett munkájáról valóban csak az el­ismerés és a megbecsülés hang­ján szólhatunkl Hiszen a ma­guk korában harcolniuk kellett nemcsak a társadalmi igazság­talanságok és elnyomás ellen* hanem az egyház és az iskola szűk látókörű ideológiája, élet­től elszakadt káros szelleme el­len is. Emlékszem olyan taní­tókra, akik jóban-rosszban osz^ toztak a falu népével, évtizede­ket töltöttek ugyanazon helyen, s ma is, hiszen ritkán látható tekintélynek örvendenek. A kis közösségekben tevékenykedő pedagógusok sokszor, úgyszól' ván az egész falu minden em­berét tanították s naponta lát­hatták munkájuk gyümölcséi Ezeknek a tanítóknak még a ta­nítványokról létrehozott képe egyszerű és áttekinthető volt Ezzel szemben a korszerű pe­dagógus gyermekképe — a sok­oldalú vizsgálat következtében — hasonlíthatatlanul differen­ciáltabb. Az időközben történt politikai változások társadalmunkban gyökeresen megváltoztatták at emberek életmódját. A pedagó­gusok tevékenységének is meg­változtak a társadalmi feltéte­lei. Elődeiktől eltérően más kö­rülmények között, a mindenna­pi munka mellett a meggyőzés* az átnevelés nehéz — sokszor meg nem értett — munkáját iS vállalták. Az emberek gondol­kodásának a megnyeréséért a szocialista eszmék gyakorlati érvényesítéséért folytatott haré nem mindenki előtt biztosított népszerűséget — a következe­tesen kiálló — pedagógusod­nak. Ezért a régi és a mai pe=- dagógusok egyoldalú összeha-- sonlítása nemcsak helyteleo, hanem igaztalan is! Tárgyilagosan el kell ismer­nünk, hogy voltak és vannak úgynevezett jó és rossz, hivatá-- sukat szerető, szakjukat értő, s lélektelen, gyenge képesség® nevelők és oktatók. Mindazok­nak, akiknek szívügyük a gyer­mekek nevelése, az iskola, lé­pést kell tartaniuk a szükség- szerű változásokkal és alkotó részeseivé kell válniuk annak ft nagy munkának, amelyet kor­szerűsítésnek nevezünk. A pe­dagógusok és a szülők közös érdeke, hogy a növekvő ig&- nyekkel összhangban haladja-- nak és a gyerekek nevelésében és oktatásában minden lehető segítséget igénybe vegyenek 6S maguk is ésszerűen megadja-- nak. Az oktatáshoz alapos felké­szültség, a neveléshez pedig meggyőződés és hozzáértés kell, hogy munkánk minden tekiír- tetben eredményes legyen. Dr. párkány antal 6 Könözsl felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents