Új Szó, 1973. május (26. évfolyam, 102-128. szám)
1973-05-10 / 110. szám, csütörtök
Pillanatfelvétel a ružomberoki textilc/yárból (Igor Grossman felvétele) A TÉNYEK BESZÉLNEK Mi az igazság a gabonafronton? 1973. V. 10. Valóban rossz volt az elmúlt évi búzatermés a Szovjetunióban, s a szocialistaellenes propagandagépezet már az aratás előtt azt hirdette a sajtóban és az éter hullámain át, hogy problémák lesznek az ellátásban és az élelmiszerek ára is emelkedni fog. Mivel jóslásaik nem teljesültek, és a Szovjetunióban változatlan áron éppúgy volt elegendő kenyér és péksütemény aratás után, mint aratás előtt, és most is van, a szocialistaellenes propaganda azt igyekezett „bizonyítani“, hogy a szovjetek országát a tengerentúli országokban vásárolt gabona mentette meg az éhhaláltól. Tovább szövögetve a „bizonyítás“ fonalát, a burzsoá szovjetológusok „tudományos“ következtetéseket vontak le, mondván — a szovjetek nem képesek elég gabonát termelni, a kapitalista államokban kénytelenek vásárolni, ahol fölösleg van. Sajnos, az antiszocialista ideológiai diverzió szakemberei még a legalapvetőbb összefüggésekben sem említetlek tényeket. Vegyük tehát szemügy- re ezeket. Valóban igaz, hogy az amerikai kontinens északi részében gabonafölösleg van. Csakhogy az is igaz — amiről az egész antiszovjet propagandagépezet bölcsen hallgat —, hogy e fölöslegek mellett csak az USÁ- nak több mint 20 millió olyan lakosa van, akik naponta legalább egyszer sem tudnak jóllakni, éheznek. Ezt az igazságot nem egy imperialistaellenes személy mondta, hanem az amerikai imperializmus legfőbb képviselője, Nixon elnök szájából hangzott el az Űnió állapotáról elmondott évzáró jelentésében. Emellett sokkal rosz- szabb a helyzet az amerikai kontinens déli részein, amelyekkel az USA, mint a világrész legerősebb állama ún. haladási szövetséget kötött. A latin-amerikai országokban gyakorlatilag minden második polgár hiányosan táplált. De térjünk vissza Európába, és képzeljük el, mi történt volna Nyugat-Európában egy olyan katasztrofális szárazság esetén, amely még az 1947-es csehszlovákiai aszálynál is súlyosabb volt, s amely tavaly a Szovjetunió nyugati részeiben akkora területeket érintett, mint Anglia, az NSZK, Dánia és a Bene- lux-államok együttvéve. Még elképzelni is nehéz azt a viharos áremelkedést, ami bekövetkezett volna, hiszen Nyugat-Európában még a jó tavalyi termés ellenére is úgy növekedtek az élelmiszerárak, mint eső után a gomba. Angliában például az elmúlt évhez viszonyítva az egyes élelmiszerek árai 25—50 százalékkal növekedtek a fogyasztó kárára. Természetesen a munkabérek növekedése nélkül, ami sztrájkháborúhoz és az ellentétek kiéleződéséhez vezetett a szakszervezetek és a kormány között. De éppúgy Dániát is megemlíthetjük, ahol az elmúlt év hasonló időszakához viszonyítva az élelmiszerek ára 20—35 százalékkal lett nagyobb és az árak emelkedése növekvő mértékű. Egyetlen állam sincs Nyugat-Európában, ahol a befagyasztott bérek mellett nem növekednének az élelmiszer- árak. Fölösleges bizonygatni, hogy ez az életszínvonal csökkenését jelenti; Nyugat-Európa dolgozóinak nagy szerencséje, hogy országaikat nem sújtotta szárazság, mert ott bizony az árak kozmikus sebességgel növekednének. Képzeljük el, hogy mi történne akkor, ha például az USA nyugati részeit aszály sújtaná és a gabonát a keleti részekből kellene szállítani. A távolsági szállítás költségeit, s a monopolista nagyvállalkozók nyereségét a fogyasztóknak kellene megfizetniük. Akkor az USÄ- ban nem a mostani 20 millió, hanem egyszer annyi éhező ember lenne. Egyébként a „befa- gyasztott“*bérek mellett az élelmiszerárak itt is „fejlődnek“, s az amerikai sajtó szerint az év végére 30—50 százalékkal lesznek magasabbak a tavalyi áraknál. A Szovjetunió nyugati részeiben bekövetkezett szárazság ellenére — amit a nyugati mezőgazdasági szakemberek az évszázad szárazságának neveznek — a mezőgazdaságról való állandó társadalmi gondoskodás eredményeképpen tavaly országos viszonylatban 108 millió tonna gabona termett. Ez a mennyiség kevesebb a tervezettnél, de több a nyolcadik ötéves terv évi átlagánál. Az is természetes, hogy a nyugati területek gabonaszükségletét keletről kellett fedezni, a gabonát többezer kilométeres távolságon át kellett szállítani. Ez lényegesen megnöveli a költségeket, de ezt a szovjet polgár, mint fogyasztó, nem érzi meg. Ezt a költségtöbbletet társadalmi forrásból, a szocialista vállalatok állami költségvetéshez való hozzájárulásából fedezik. Az imperialista propaganda által beharangozott katasztrófa azonban sem a kenyérellátásban, sem az árak növekedésében nem következett be. Füstbe ment tehát az imperialista antiszovjet propaganda hangoskodó hírverése. Kitaláltak hát egy újabbat, amelyben a Szovjetunió által eszközölt gabonavá- sárlást a szovjet állam „megmentésére“ irányuló és a kapitalista államok „népbarát“ jellegét bizonyító akcióként tüntették fel. Arról viszont hallgattak, hogy a kapitalista államokban — az USÁ-t is beleértve — nem tudnak biztosítani elegendő kenyeret valamennyi polgár számára. Valóban igaz, hogy a Szovjetunió az elmúlt években a rendkívüli szárazság következtében a tengerentúli államokban nagyobb mennyiségű gabonát vásárolt. Ez a vásárlás az egész ország gabonatermésének 10— 12 százalékát teszi ki. Tehát lényegesen kevesebbet a csaknem fél-európányi területre kiterjedő szárazság veszteségeitől. Minden értelmes ember beláthatja, hogy ez a vásárolt gabonamennyiség kevés lenne a szovjet piac megmentéséhez. Fölmerül azonban a kérdés, hogy miért vásárol a Szovjetunió gabonát egyébként termékeny években is, amikor nem lenne rá szüksége. A válasz nagyon egyszerű. Először: a Szovjetunió számos államot támogat garantált hosz- szúlejáratú szerződések keretében, előnyös feltételek között, változatlan árakban történő gabonaszállításokkal — amivel e népgazdaságokat gyakorlatilag megóvja a külföldi piacok kedvezőtlen, időszakos áringadozásaitól. Másodszor: a Szovjetuniótól gabonát vásárló államok többsége ezt a vásárlást saját termékeinek kivitelével fedezheti, tehát munkát biztosíthat saját polgárainak. A kapitalista államokban a vásárlások saját termékekkel való fedezését a piacvédelmi intézkedések egész sora gátolja, amelyek az utóbbi években a piacok utáni hajszában a növekvő védelmi vámokban kifejezve egyre jobban kiéleződnek. Harmadszor: a Szovjetunió az összes országnak politikai, gazdasági, vagy katonai követelmények nélkül szállítja a gabonát, tehát a teljes egyenjogúság és a kölcsönös előnyösség feltételei között, míg a tengerentúli imperialista monopóliumok a gabonaeladással kizsákmányolási céljaik érdekében sokoldalú nyomási gyakorolnak a vásárlóra. Negyedszer: több olyan országnak, amely a nemzeti szabadságért és a szociális haladásért nemzeti felszabadító harcot vív a nemzetközi imperializmus ellen, a Szovjetunió internacionalista segítséget nyújtva ingyenesen is juttat gabonát. Ötödször: A kapitalista piacon vásárolt és távlati szerződések alapján előnyös, szilárd árakon más államoknak juttatott gabonával a Szovjetunió védi a gabonafélékből nem önellátó államokat nemcsak a gazdasági, politikai és katonai, hanem a nemzeti kapitalista kizsákmányolás ellen is. A Szovjetuniótól vásárolt gabona tehát bármely ország számára a sokoldalú szabadságot biztosítja* És vajon melyek azok az államok, amelyek a Szovjetuniótól vásárolnak gabonát? Az állandó vásárlók széles táborában ott találjuk Csehszlovákiát, az NDK-t, a Mongol Népköztársaságot, a Vietnami Demokratikus Köztársaságot, Dél-Vietna- mot, több arab államot, a Bengáli Köztársaságot, a Srí Lanká Köztársaságot, több afrikai országot, Kubát stb. Ha ezek az államok egyébként külön-külön vásárolnának gabonát, teljesen ki lennének szolgáltatva az imperialista monopolok kizsákmányolásának. Ez ellen a Szovjetunió védi meg őket. Ez természetesen nem tetszik a monopolista érdekköröknek, ezért közönséges koholmányokkal akarják befeketíteni a Szovjetunió humánus eljárását. Ez az igazság a kapitalista piacon történő szovjet vásárlásokban, s ilyen a valódi helyzet a gabonafronton. A. BAK CÉLTUDATOS MUNKÁVAL Vrakúň (Várkony) ősrégi csallóközi település, két község, Nyék és Várkony egyesüléséből jött létre. Jelenleg 2500 lakossal egy közigazgatási egységet alkot. A krónikás első feljegyzései a községről 1015-ből valók. Pozsonyi várbirtok volt, melyet 1245-ben IV. Béla király a fiának adományozott. A mai nevét a törökdúlás idején kapta, amikor Warcumnak nevezték, mely váracskát jelentett. A későbbiek íolyamán az Amadé-család kezébe került a kastély és a birtok. A híres csallóközi huszár- kapitány Amadé János, aki a törökök elleni harcokban tűnt ki, szintén várkonyi volt. A családnak azonban irodalmár és zeneszerző leszármazottai is voltak. Az itteni templomot I. István király építtette, bejáratánál még ma is megtalálható az a pad, amelyen egészen 1870-ig azokat a hűtlen asszonyokat és lányokat pellengérezték ki, akik megcsalták férjüket, vagy egyéb erkölcsi vétséget követtek el. A feljegyzések szerint itt fejezte be életútját Mekcsey István, Gárdonyi „Egri csillagok“ című regényének egyik hőse. Századunkban Pfeiffer nagybirtokos épített itt szeszgyárat és gőzmalmot, majd 1935-ben Belkó József vásárolta meg a birtokot. A húszas évek végén és a harmincas évek elején a kommunisták vezetésével többször került sor sztrájkokra és tüntetésekre, melyeken a földmunkások és béresek életkörülményeik megjavítását és több bért követeltek. A község gazdag történelmi múlttal és hagyománnyal rendelkezik. Büszkék is erre a vár- konyiak, akik féltve őrzik haladó hagyományaikat. A végső elégtétel számukra azonban csak a felszabadulás után következett be, amikor államosították a grófi birtokot és megalakult az efsz. A tágas utcákon végighaladva, egymás után tűnnek szemünkbe az új középületek és lakóházak, melyek láttán nehéz lenne elképzelni a 20—25 év előtti viszonyokat. Szorgos emberek lakják a falut, akik pénzüket családi ház építésére fordítják, és egyre többen vásárolnak személygépkocsit is. Az ilyen nagy község fejlesztése, a lakosság igényeinek kielégítése komoly munkát követel meg a község elöljáróságától, a hnb-től. Ottjártunkkor éppen ülést tartott a hnb. így első kézből szereztünk tudomást a községfejlesztési munkák menetéről és a legközelebbi célkitűzéseikről. Hordósi György elvtárs, a hnb elnöke pozitívan értékelte a képviselőtestület munkáját. A képviselők különösen a társadalmi tevékenység szervezésében és előkészítésében végeztek jó munkát. — Hasznos és eredményes munkát végeztek a község lakói a „Z“ akcióban — mondja Hordósi elvtárs. Tavaly öt autóbuszmegállót építettek és felépítették a tűzoltószertárat. Több mint 1,5 hektár területen parkot és zöldsávokai létesítettünk. Hozzákezdtünk az elárusítóközpont építéséhez, az alapozást társadalmi munkában végeztük. Tekintettel arra, hogy a helyi óvoda befogadóképessége — a nők növekvő foglalkoztatottsága következtében — kicsinek bizonyult, az épületet újjáépítjük, illetve kibővítjük. Az 1,8 millió korona költséggel épülő létesítménnyel a lakosság tavaly 300 ezer korona értékű társadalmi munkát végzett. Tavaly a község lakossága a választási programtervben rögzített célkitűzések megvalósítása érdekében 57 ezer brigádórát dolgozott le. így jelentősen hozzájárult a falufejlesztési akciók valóra váltásához. Rekonstruáltuk a villanyvezetéket, két transzformátort építettünk. Korszerűsítettük a helyi hangszórót, mely fontos összekötőkapocs a hnb és a lakosság között. Azt, hogy az egyes tömegszervezetek hogyan vették ki részüket a falufejlesztésből, Kosa mérnöktől, a hnb titkárától tudtuk meg. — Jó az együttműködés a képviselő-testület, a tömegszervezetek és a lakosság között. A községfejlesztési akciókból a legaktívabban a nőszövetség, a CSEMADOK, a SZISZ és a >?j?ortszervezet tagjai vették ki részűket. A fiatalok ifjúsági parkot építenek, a sportszervezet tagjai pedig társadalmi munkában felépítették a labdarúgópálya mellett az öltözőt és a klubhelyiséget. A legutóbbi választások óta gyümölcsöző kapcsolat alakult ki a hnb és a községben működő üzemek közölt. A helyi efsz, az állami gazdaság, valamint a Dunamenti Gépgyárak üzemrészlege egyaránt szorgalmazza a választási programtervek valóra váltását. Az idei célkitűzéseikről Hordósi elvtárs a következőket mondotta: — Célunk az, hogy programtervünk megvalósításával tovább szépüljön mindannyiunk élettere, javuljanak a szolgáltatások és a lakosság körében végzett tömegpolitikai munka. Ennek érdekében folytatjuk az óvoda átépítését, a kultúrház környékének rendezését, a községi utak portalanítását és a járdák építését. Lakosságunk ebiben az évben a martini és a Banská Bystrica-i versenyfelhívásokra válaszolva 21 ezer brigádóra ledolgozását vállalta 1,5 millió korona értékben. Községünk gazdag történelmi és munkásmozgalmi hagyományokkal rendelkezik, ezért a helyi iskolával közösen hozzákezd- tünk egy forradalmi emlékszoba berendezéséhez. A kultúr- házban, a hnb-n, az efsz-ben és a többi üzemekben elmélyítjük a szemléltető agitációt. Községünk fejlődését és a jó munkaeredményeket elérő dolgozókat dicsőségláblán mutatjuk be. Beneveztünk az SZLKP dunaszerdahelyi járási bizottsága ideológiai osztálya által meghirdetett versenybe, melynek célja a szemléltető agitáció bővítése. — Milyen a szolgáltatások színvonala a községben? — A hnb mellett működik a helyi gazdálkodási üzem, mely eddig háromféle szolgáltatást biztosít a lakosságnak. Az üzlethálózat szakaszán a most épülő bevásárlóközpont jelentősen javít helyzetünkön. A régi vendéglő épülete is lebontásra kerül, melyet 2,4 millió korona költséggel kibővítünk és itt új szolgáltatások megnyitását tervezzük. Modernizáltuk a termet, melyben a polgári esketé- seket és névadóünnepségeket rendezzük. A kultúrház befogadóképessége már kicsi. Egyelőre az állami gazdaság kisegít bennünket, mivel üzemi klubot kezd építeni. A legnagyobb hiányosságaink az egészségügyi szolgáltatás területén vannak. Községünkben hetente csak kétszer rendel orvos, nincs sem gyermek-, sem nőgyógyászati rendelés. Nincs állandó mentőszolgálat sem, amire különösen az éjjeli órákban lenne szükség. Orvosa nincs a községnek, de az állami gazdaság most felépült szociális épületében rendes elhelyezést kapott az orvosi rendelő. A helyzeten egy egészségügyi központ felépítésével lehetne javítani, amit a hnb is szorgalmaz. A kilencéves iskola diákjainak hiányzik a tornaterem. Ennek felépítéséhez társadalmi munkával járulnak hozzá a lakosok. A választási programterv teljesítése tehát jó úton halad. A hnb képviselő-testülete ismeri a község problémáit, ezeket közös munkával, a lakossággal szorosan együttműködve, valamennyiük érdekében megoldja. SVINGER ISTVÁN Kukorica tárolása (ČSTK) — A komárnói mező- gazdasági felvásárló üzemek feladata az idei termésből 4000 vagon kukoricát vásárolni. A tárolóhelyiségek száma azonban kevés, ezért a vállalat dolgozói egy úttörő tettre szánták el magukat — a kukoricát gabonasilókban fogják elraktározni.
