Új Szó, 1973. április (26. évfolyam, 78-101. szám)
1973-04-08 / 14. szám, Vasárnapi Új Szó
Amikor a csehszlovák államvédelmi hatóság dolgozói átnézték a pankráci börtön irattárát, találtak egy Otakar Vašal névre szóló személyazonossági igazolvány!, amelyen ott állt a meg- megjegyzés: „Golyó általi halálra Ítélve“. Csakhogy Vašal nevét nem találták meg a kivégzettekről készült jegyzékben. Amint később, évek múltán kiderült, Otakar Vašal néven Dmitrij Picskar szovjet hírszerző szerepelt. Pankrác... ez már a vég volt. Minden ember eljut egyszer életútjának végére. A halált nem lehet a végtelenségig becsapni. Ügy látszik, nekli Is megvan a türelme, ha nem Is emberi lény. A pankráoi börtönt igen lelkiismeretes mesterek készítették rég letűnt időben, és ez a börtön könyörtelenül megszabja a sorsot és méri az időt. Itt bizony nem történnek csodák. „És ez minden. Vasal barátom“ — mondta magában Otakar, amikor a cellában találta magát, és megnézte szürke, durva falait. A HÍVÖJEL: „IKAROSZ“ 1944-ben a szovjet hadsereg elérte a Kárpátokat. Súlyos harcok vártak rá. A hitleri hadvezetés elit egységeket küldött a Kárpátokba. Jól tudták, hogy ha kiürítik a Kárpátokat, kezd széthullani kelet-európai szövetségeseinek tömbje. Kilép a háborúból Románia, Magyarország, Szlovákia, az oroszok délről támadnak Németországra, és „övön aluli“ ütést mérnek rá. Ezekben a napokban kerül Dmitrij Picskar, az első ukrán front ejtőernyős katonája a hírszerzőiskolába. Tanult lőni géppisztollyal, különböző típusú pisztolyokkal és revolverekkel, különböző testhelyzetekben, nappali fénjmél és éjszaka. És különösen rádiós kiképzést kapott, mert mint hírszerző olyan lenne adó-vevőkészülék nélkül, mint a néma. Nem tudná tovább adni a híranyagot, amit szerzett. Néhányszor keresztülhatoltak az arcvonalon, értékes adatokat szerzett, és részt vett „nyelvek“ elfogásában. Mindez azonban csak gyakorlat megszerzése céljából történt. Végül hívatták a törzskarra. A hadtest hírszerző ostályának parancsnoka megkérdezte, hogy árai magát, feltett neki néhány kérdést az átvett anyagból, s utána azt mondotta: — A parancsnokságnak az a véleménye, hogy eléggé felkészült az ellenséges hátországban folytatandó tevékenységre. Mélyen benn a hátországban. Mostantól fogva felejtse el a nevét és a saját életrajzát. A jegyzékekben és az okmányokon mint Otakar Vasal fog szerepelni. Megjegyezte? Hívó jelszava „Ikarosz“. A csoporthoz nyolc ember tartozott. Egyikük sem ismerte & másik valódi vezetéknevét. Mindegyiknek álneve volt. Csak sokkal később, csaknem húsz év elteltével tudták meg azok, akik életben maradtak, hogy a csoport parancsnoka, Kriiov valódi neve Borisz Haritonov, Bronyiszlav katonáé — Mihail Vekluk ... A csoport feladatát egy mondattal lehet jellemezni: Kikémlelni az ellenséges csapatokat, és idejében eljuttatni a híreket a törzskarhoz. Ám a valóságban a csoport minden egyes tagja bizonyos feladatot végzett, megvolt a hírszerzési terve, és hogy mit kell felderítenie, megvoltak az összekötői, titkos levélszekrényei és eszközei az információk átadására. Egyikük például a vasutat figyelte Ceská Trebová térségében, a másik a brnói vasúti csomópontot, a harmadik kapcsolatokat tartott fenn a földalatti mozgalom tagjaival. A törzskarnak így lehetősége volt rá, hogy elemezhesse a különböző forrásokból származó információkat, és reális elképzeléseket alakíthasson ki arról, hogy mi történik az ellenséges hátországban. Nagyobb akciók megvalósításában az egész csoport részt vett. Egy éjjel beültek egy LI-2 mintájú szállító repülőgépbe. Előbb lassan, majd egyre sebesebben forogni kezdtek a légcsavarok, feldübörödtek a motorok, aztán megremegett a gép, felemelkedett a levegőbe és csakhamar eltűnt a sötétségben. A tájékoztató fényeket akkor nem gyújtották fel. Otakar az ajtó mellett ült. Elsőnek kellett Ikiugrania, mert mindannyiok közül a legnehezebb volt. A hátizsákjában ott volt az adóállomás, tartalék- elemekkel, néhány tölténytár és élelmiszer. Mellette ült Bronyiszlav elvtárs, aki szintén jól megtermett férfi volt. És mindjárt mögöttük Ivan Szob- ko, Szása Bogdanov, Szergej Lovocijev, Maja Szaratova... Krilov parancsnoknak kellett utolsóként kiugornia. Olyan váratlanul hangzott fel a kiugrásra szólító jelzés, hogy mindannyian összerándultak. Otakar odalépett az ajtóhoz és kiugrott. Lába nem érezte a szilárd földet, kizuhant az ürességbe. Éles levegőáram csapott az arcába. Suhogva villant el előtte egy fenyő, erős rándulással földet ért. Gyorsan kioldotta a hevedereket, ledobta a nehéz hátizsákot, és kezdte összerakni az ejtőernyőt. Várta, hogy Bronyiszlav valahol a közelben ér földet, de sehol sem látta őt. Elásta az ejtőernyőt, befedte gallyakkal, és ment megkeresni a többieket, utánozva a szarka hangját. Lassan megvirradt Kisvártatva megjelentek Kriiov, Maja, Ivan Szobko. Valamivel később feltűnt Szása Bogdanov Szergej Lovocijewel. De Bronyiszlav és egy felderítő még mindig hiányzott. Nem sokkal napkelte előtt Otakar fehér ejtőernyőt vett észre az egyik fán. Mindnyájan odaszaladtak. Bronyiszlav ott feküdt eszméletlenül a földön. Maja egy kis pálinkát töltött a szájába. Bronyiszlav köhécselt, és kinyitotta a szemét. Maja meg akarta őt fordítani, ő azonban fogát csikorgatta a fájdalomtól, és ismét elájult. Az ejtőernyő fennakadt egy magas fenyőfa csúcsán. Bronyiszlav hiába próbálta hintázva elérni a fa ágait, ezért elhatározta, hogy elvágja a hevedereket, és leugrik. A sötétben nem látta, milyen magasan van. A hátára esett, és erősen megütötte a gerincét. Kriiov úgy rendelkezett, hogy Bronyiszlavot rejtsék el az erdész házában, aki gyakran segített a partizánoknak. A csoport nyolcadik tagját viszont egyáltalán nem találták meg. Egész nap keresték. Hova tűnhetett el? Meghalt talán? És mi lesz, ha elfogták a németek? És lehet... ilyesmi is előfordul háborúban ... lehet, hogy megijedt, önként jelentkezett a fasisztáknál, és most idehozza őket, ahol földet értek. A parancsnok elrendelte, hogy oszoljanak szét. Otakarnál volt a rádió-leadókészülék. Maja volt a rádiós- helyettes. Vasal jól tudott csehül, és rögtön elkezdte gyűjteni az információkat. A csehek gyűlölték a megszállókat és készségesen segítettek az ejtőernyősöknek. Megmondták nekik, hol vannak a csendőrőrsök és a német helyőrség. Csakhamar sikerült felvenniük a kapcsolatot a földalatti mozgalom tagjaival. Vasutasok megszerezték a katonai transzportok menetrendjét. Fontos információk kezdtek érkezni a Szovjetunióba. Bogdanov cseh hazafiakból néhány diverzáns csoportot szervezett. Kisiklattak egy hadianyagot szállító vonatot, és megrongáltak több hidat. Egyszer átállították a váltókat, és két német csapatszállító vonat teljes sebességgel összeütközött ... A fasiszták tomboltak. De a partizánegységek, melyeknek magvai kis ejtőernyős csoportok voltak, szaporodtak és erősödtek, és bátran harcoltak a hitleristák ellen. NEM MESSZE VOLT A REPÜLŐTÉR Kriiov csoportja már annyi információt gyűjtött össze, hogy szükséges volt ezekét mielőbb eljuttatni a törzskarhoz. Ghocenban, amelynek közelében a csoportnak támaszpontja volt, működött egy repülőgép- alkatrészeket gyártó kis üzem. Itt szerelték és javították a németek a Heinkel—126 mintájú felderítő repülőgépeket. Nem messze volt a repülőtér, ahol az összeszerelt és a kijavított repülőgépeket kipróbálták. A csoportban ekkor már volt egy repülő is. Légiharcban 161 lék le, fogságba esett, ahonnan megszökött, és így jutott ei a hírszerzőkhöz. — Ha szerzünk egy repülőgépet, elrepülsz vele, és átadod a táskát az információkkal? — kérdezte tőle egyszer Kriiov. — Természetes, ha teli lesznek a tartályai benzinnel, és startkész állapotban lesz. Késő éjszaka indultak akcióra. Magasan álltak a csillagok, és gyengén világítottak, a köd azonban kissé felszállt, s így lehetett egy kevéssé látni. Előttük, a jávorfa fehér lombozata mögött fények világítottak. A felderítők földre vetették magukat. Hosszan feküdtek ott, és a távolba meredtek. „Hát akkor, elvtársak, sok szerencsét ...“ — Kriiov szeretett volna a lehető legszívélyesebben elbúcsúzni tőlük: ki tudja, ki tér vissza életben a harcból... De csak megvakarta az állát, és a homlokát ráncolta. Otakar intett Bronyiszlavnak, aki már egészséges volt, képes a harcra. Otakar kinyújtotta a lábát, cipője orrával megtámaszkodott a homokban, és kúszni kezdett. A ruhán keresztül áthatolt a hideg, orrába csapott a tavalyi avar erős, édeskés szaga. Otakar közvetlenül mellette kúszott, és alig észlelte Bronyiszlav egyenletes, begyakorolt lélegzését. Egyszerre csak, szinte nem is a fülével, de az egész testével lépéseket hallott. Megmerevedett. — Karl, mines ná'lad gyufa? — hallatszott balról. — Bírd ki, Heinrich, nemsokára jön a váltás — válaszolt neki a másik hang. Két őr találkozott kőrútján. Még szerencse, hogy elárulták magukat beszélgetésükkel. Közben Szása Bogdanov elérte az őrséget. A bejáratnál levő „faköpönyeg“ alatt ott állt az őr. Le-leejtette a fejét, arcával érintve szuronyának széles pengéjét. Szása és az őr között hét lépés volt a távolság. Ezt azonban kettészelte az ablakból kivetődő fénycsík. A német katona biztosan észreveszi, míg oda tud futni hozzá. Szása csendesen kihúzta hüvelyéből a tőrét, és rövid lélegzetet vett, elfojtva félelmét. Egyszerre hátulról lövés dör- rent. Az őr felugrott, és eltűnt a sötétben. S ekkor Bogdanov egy ugrással, amelyet egy versenyző is megirigyelhetett volna, odaszaladt, és hátába döfte a kést... Az őrszobából lábdobogás hangzott fel. Szása felemelte géppisztolyát, egy sorozattal elzavarta a hitleristákat, és behajított egy kézigránátot az előszobába. Csakhogy a németek kezdtek kiugrálni az épület túlsó oldalán levő ablakokon. A fasiszták túl sokan voltak ahhoz, semhogy egyedül fel tudná tartóztatni őket, legalább néhány percre ... Csak most jött rá, hogy nem kellett volna Lo- vocijevet elküldenie. Már Kriiov előtt is világos volt, hogy nem sikerült elrabolniuk a repülőgépet. Legalább fél órára van szükség ahhoz, hogy leszedjék a gépről a védőtakarót, hogy ellenőrizzék a benzintartályokat, beindítsák a motort, és a gépet kitolják a kifutópályára. A németek pedig már magukhoz tértek, meggyújtották az összes reflektort, és csoportokban törtek előre. Kriiov odafutott, ahol Otakar- nak és Bronyiszlavnak kellett lennie. Észrevette őket fegyverük torkolattüzéről. A két felderítő szerette volna eltalálni a toronyban levő őrt, aki golyószóróval lőtt. — Gyújtsátok fel a gépeketi — kiáltotta Kriiov. — Ebben a harcban elesett Szása Bogdanov, aki fedezte bajtársai visszavonulását. Kri- lovnak más módon kellett eljuttatnia az okmányokat a törzskarra. De a német repülőteret m egs e mm is í t e t ték. Még akkor is üzemeltette a rádiót, amikor már szemben volt a Gestapo. Azon az éjszakán, amikor a felderítők megsemmisítették a repülőteret, a szovjet csapatok megkezdték Berlin ostromát. Csakhogy Prágában még mindig erős helyőrség tartózkodott. Prága volt a fasiszták utolsó bástyája. Ezért Otakart oda küldték. A földalatti mozgalom tagjai szereztek számára személyazonossági igazolványt, kijárási engedélyt, munkakönyvét, és szerencsésen bejuttatták Prágába, Itt a hírszerző felvette a kapcsolatot a CSKP illegális bizottságának egyik tagjával, aki bő tájékoztatással látta el őt, de a lakásából ezeket rádión keresztül nem továbbíthatta a törzskarnak. A környező magas épületek, üzemek és a villamosvezeték lehetetlenné tették a jó rádiőkapcsolatot. Más helyet kellett találni. Otakarnak megtetszett Prága IV. kerülete. Egy Pokorný nevű illegális dolgozónak volt egy második lakása. Ezenkívül magának Pokornýnak volt egy rádiójavító műhelye, ahol köny- nyen el lehetett helyezni a rádióadót. Csak az volt a baj, hogy az utca másik oldalán volt a Gestapo tanyája. Prága azonban ekkor már a felkelésre készülődött, és Otakar azon a véleményen volt, hogy a titkosrendőrség számára ezekben a forró napokban senkit sem érdekel már egy magányos adó. Prágába érkezése után másnap kezdett híiaket közvetíteni. A német lehallgató szolgálat rögtön magnószalagra vette a hosszú üzeneteket. A rádiós az „Ikarosz“ fedőnevet használta. De a rejt jelzett üzeneteket egyelőre nem sikerült megfejteni. Annak ellenére, hogy gyakran igen hosszú ideig kellett dolgoznia, Otakar óvatos volt. Az üzenet leadása után rögtön elrejtette az adókészüléket, felült a villamosra, és amikor meggyőződött róla, hogy senki sem követi, kiutazott Prága déli negyedébe. Végül a fasisztáknak sikerült meghatározniuk azt a házat, ahol a titkos adó működött. Éppen akkor törtek be a lakásba, amikor Otakar a készülék mellett ült. Már csak a rejtjelet sikerült megsemmisítenie. A Gestapo emberei rávetették magukat. Meg akarták tudni, kinek a számára dolgozik. Valamilyen oknál fogva szerették volna rábizonyítani, hogy angol ügynök. A pisztoly agyával verték, a lábujjai közé lövöldöztek, összetörték a csontját, és kiverték a fogait. Szörnyű fájdalmai voltak, különösen az elején. Aztán már nem érzett semmit. Otakar ránézett összezúzott ujjaira. Nem volt belőlük annyi, hogy ki lehetett volna rajtuk számítani, hány halál vár rá. Megpróbált felállni, de az éles fájdalom földre döntötte. Megcsörrent a zárban a kulcs. Fegyorök felemelték Otakart, és a vizsgálóbíró elé cipelték. A csupasz falú, rideg helyiségben hárman voltak. Ketten polgári ruhában. Ezek tartóztatták le Pokorný lakásán. A harmadik — halszemű, ritka vöröses bajszú — fekete egyenruhás SS-Obersturmführer volt. Otakar nem látta őt korábban kínzói között. Az egyenruhás a székre mutatott, és meredten nézett Ota- karra, mintha fegyverrel célozná. Végül is ellepett a szürke faltól, és csehül szólt hozzá: — Fölösleges tagadnia, Vašall Tudjuk, hogy kicsoda. Nem érdekelnek a rejtjelek, a leadott jelentések tartalma... Ez már nekünk nem fontos. A prágai főnökének a nevére van szükségünk. Mondja meg, és szabadon engedjük. — Itt pusztul. Vasal — próbálta őt rábeszélni megjátszott részvéttel az Obersturmführer. — Ugye, szomorú dolog akkor halni meg, amikor már vége a háborúnak? Makacssága nyomra vezetett, rájöttem... Maga, sajnos, nem az angolok részére dolgozott, hanem az oroszoknak ... A halántékára váratlanul mért ütést Otakar nem érezte. Csak mintha valami kidobta volna őt az életből a sötétbe. „Ez a halál“ — regisztrálta valamelyik agysejtje, és minden eltűnt... ... 1945. május 5-én kellett volna őt kivégezni. De aznap reggel megkezdődött a felkelés ... A hazafiak elfoglalták a Pankráci börtönt. A foglyok között ráismertek Otakarra, kórházba szállították, ahol csaknem egy évig feküdt. 1946-ban, amikor meggyógyult, hazatért szülőföldjére, Kárpátaljára. Szolyva városában, Ukrajna Kárpáton túli területén, a milícia járási parancsnokságán dolgozik mindmáig Otakar Vašal egykori hírszerző — tulajdonképpeni nevén: Dmitrij Picskar. J. FJODüROVSZKIj (AFN) APRÓHIRDETÉS ES Kedvezően eladó Fiat 600 ü, jó állapotban. Ár megegyezés szerint. Telefon Bratislava: 614-60. 0-371 E Kiadó két ágy, kát darab éjjeliszekrény és egy toalettükör. Cím a hirdetőlrodában. 0-387 KOSZONETNVILVÁN H Ezúton mondunk köszönetét mindazoknak az ismerősöknek, barátoknak, munkatársaknak, a társadalmi szervezetek képviselőinek és a hozzátartozóknak, akik 1973. III. 23 őn elkísérték utolsó útjára Zupkó Gyulát a füleki temetőbe, és vlrágado- mányalkkal, meleg búcsúszavaik* kai, őszinte részvétükkel lgy^ keztek enyhíteni mély fájdalmunkat. A gyászoló család. 0 388 Az Udvardi Mezőgazdasági Szaktanintézet felvesz olyan fiúkat tanoneviszonyba az alapiskola befejezése után, akik még eddig nem választottak hivatást: 2 éves tanoneviszonyba — jelentkezhetnek olyan tanulók, akiit különböző okoknál fogva nem fejezhették be az alapiskola minden osztályát. A tanoncvl- szony befejeztével segédlevelet, valamint hajtási jogosítványt kapnak. Az alapszakhoz szorosan kötődő 1 éves felépítményi tanulmány befejeztével elnyerik a jogosítványt ív- és lánghegesztésre, gabonakombájn és lánctalpas traktor kezelésére. A hajtási jogosítványt kibővítik személy- és teherautókra. 3 éves tanoneviszonyba — jelentkezhetnek a 8.—9. osztályt végzett fiúk. A tanoncvlszony befejezésével segédlevelet, valamint hajtási jogosítványt kapnak személy- és teherautókra, továbbá Ív- és lánghegesztésre, gabonakombájn, lánctalpas traktor, valamint rakodók kezelésére. A tanoncvlszony befejezéss után tovább folytathatják tanulmányaikat a Mezőgazdasági Technikumon, ahol 2 év eltelte után érettségizhetnek. Szállást modern diákotthonban, 2—4 ágyas szobákban biztosítunk. A szállás és az étkezés ingyenes. A tanoncok munkaruhát és cipőt, valamint havonta 50—190,— korona zsebpénzt kapnak. jelentkezni lehet az Udvardi Mezőgazdasági Szaktanintézet igazgatóságán, személyesen vagy írásban. Cím: POU — Dvory nad Žltavou, okres Nové Zámky. OF-48 Hirdessen Ön is a z ÚJ SZÖ-ban! fii» m ÁLLÁS .'Jt' ~ SS
