Új Szó, 1973. április (26. évfolyam, 78-101. szám)
1973-04-30 / 101. szám, hétfő
^Folytatás az I. oldalról-) kongresszusán megfogalmazta az új típusú párt alapelveit, amelyekre épült a bolsevik párt fejlődése, s később a további kommunista pártok, beleszámítva Csehszlovákia Kommunista Pártjának fejlődése is. Lenin 1903-ban kifejtette azt a tételt, hogy az új típusú marxista párt a tudományos szocializmus és a munkásmozgalom kapcsolatát jelenti. Ez az elgondolás tömören jellemzi pártunk jelenlegi munkájának tartalmát. Lenin akkor még egy további, ma is érvényes komoly tézist fejtett ki, hogy minden kommunista felelős az egész pártért és az egész párt minden egyes tagjáért. Amikor ezt az elgondolást mérlegeljük, észre kell vennünk, hogy ma ezen a téren még fogyatékosságok tapasztalhatók. Még vannak olyan párttagok, akiknek nincs felelősségérzetük az egész pártért és politikájáért, és gyakran ellenkezőleg is, hogy nem segítünk idejében az elvtársaknak a fogyatékosságok leküzdésében. A Szovjetunió Kommunista Pártjának 70 éves, Csehszlovákia Kommunista Pártjának immár 52 éves tapasztalatai, a burzsoáziával, a kapitalizmussal vívott kemény osztályharcokban szerzett tapasztalatok, a nemzeti felszabadító küzdelemben és a szocializmus építésében szerzett tapasztalatok óriási tőkét képeznek, amelyhez nem csupán a hagyományok iránti tiszteletből kell szüntelenül visszatérni, hanem azért is, hogy az SZKP, a CSKP és más testvérpártok tapasztalatai, továbbá történelmi szempontok alapján okosan tudjuk irányítani a munkásosztály és a dolgozó nép forradalmi tevékenységét, hogy alkotó módon érvényesítsük ar marxizmus—leninizmus általános érvényességű elveit. Nagy igényeket támasztunk a párttagsággal és a párttal, mintegy egésszel szemben, mert felelősek vagyunk az egész szocialista társadalom fejlődéséért. És ezt a felelősséget senki sem veheti le vállainkről. Az egyén megkönnyítheti a dolgát, ám a párt egy egészként ezt nem teheti, ha elveihez, forradalmi hagyományaihoz és forradalmi küldetéséhez hű akar maradni. A forradalmi jelleget néha, főleg a fiatalok részéről leegyszerűsítve értelmezik. A fiatalok gyakran hangoztatják: ti forradalmi harcot vívtatok a kapitalistákkal, a fasizmussal, olyan időszakban éltetek, amikor hőstetteket, forradalmi tetteket vihettetek végbe, tőlünk azonban csak munkát követeltek. Ma azonban minden forradalmi, ami elősegíti a szocialista társadalom progresszív fejlődését. Forradalmi minden becsületes munka, amely segíti a szocialista társadalom fejlődését, a termelésben végzett munka, a szocialista ember nevelésénél végzett munka, az inter- nacionális kapcsolataink megszilárdítása stb. érdekében végzett munka, éppen olyan forradalmi munka, mint amilyen volt a burzsoáziával vívott küzdelem, mint amilyen volt a nemzeti felszabadító harc. Az ifjúság a múltat néha romantikusan szemléli, ám ma a szocialista társadalom fejlődéséért vívott nagy küzdelmekben ennek is megvan a jelentősége, ha reális, tárgyilagos bázisra épül. Szocialista társadalmunk forradalmi fejlődése nem ért véget 1948 februárjával. A forra- dalmiság a kommunista párt állandó tulajdonsága a szocializmus megszilárdításánál és fejlesztésénél. Nagy súlyt helyezünk munkánk szüntelen javítására. Eddig sok mindent tettünk, ám ez a holnap, az elkövetkező évek számára már nem lenne elegendő. Ezért minden szerv, minden szervezet, s végül is a párt valamennyi tagja köteles gondolkozni munkájának javításán, minőségének fokozásán. Pártunk járási és körzeti konferenciáin az egész társadalom problémáinak sokaságával foglalkoznak. Ez másként már el sem képzelhető. A kommunista párt vezető szerepe a Nemzeti Front rendszerében, a szocialista társadalomban kötelez bennünket, hogy a társadalom valamennyi problémájával foglalGUSTÁV HUSÁK ELVTÁRS BESZÉDE kozzunk. Eleinte természetesen előbb az egyik, majd a másik és a harmadik kérdésre kellett hangsúlyt helyeznünk, ma azonban egy széles fronton kell dolgoznunk — a termeléstől kezdve a felépítmény valamennyi alakulatáig. A járási és körzeti pártkonferenciák ezért foglalkoznak oly iíúgy figyelemmel a gazdasági, a műszaki haladással, az ember nevelésével és további problémákkal. Minden érint bennünket, ami ebben az államban történik. Államunkban a szocialista rendszer polgáraink túlnyomó többségének ügyévé, jelképesen mondva valamennyiünk ügyévé vált. Rendszerünk sikerét mindnyájan, mindenki saját magán érzékeli, ha azonban nehézségekbe jutunk, ez is kihatással van mindnyájunkra. Ezért kell foglalkoznunk a társadalom fejlődésének valamennyi kérdésével és nem csupán a konferenciákon, hanem a mindennapi, a konferenciákat követő munkában is. Társadalmunknak ezen a szakaszán is kétségtelenül túlsúlyban van a pozitív fejlődés. Figyelemre méltó jelenség főleg az emberek egyre növekvő politikai elkötelezettsége, munkakezdeményezése. Itt konkrét példák hangzottak el arról, miként fejlődik az üzemekben a szocialista munkabrigádok mozgalma és a munka ésszerűsítésének egyéb formái. Milyen kezdeményezés, mennyi érték születik a „Prágaiak saját maguknak“ akció keretében, a választási programok teljesítésénél. Társadalmunk nagymértékben gazdagodik ezekkel az akciókkal. Itt nem csupán anyagi kérdésekről van szó, mit, hogyan építenek fel, itt az emberek kezdeményezésének mélyreható társadalmi jelentőségéről van szó. Amikor azt mondjuk, hogy számunkra legfontosabb a széles tömegeknek politikánk alkotásában és megvalósításában való részvétele, akkor ez nem egy frázis, vagy csak egy jelszó. A dolgozó nép államában ennek így kell lennie. Szocialista demokráciánk rendszere összehasonlíthatatlanul népibb, demokratikusabb rendszer, mint bármilyen burzsoá polgári demokrácia. A dolgozók a párt-, a szakszervezeti és az ifjúsági szervezetek és más alakulatok közvetítésével véleményt mondhatnak a termelési, a technológiai, a szociális és a politikai kérdésekről. És ez így legyen, s nem csupán az üzemekben, hanem mindenütt. Mindez nemcsak a politikánk iránti bizalmukat erősíti, hanem egyben tömöríti a jó és bíráló megjegyzéseket, az emberek javaslatait, amelyeknek az üzemekben, a járásban, vagy akár az egész államban való megvalósítása igen fontos a politika alkotása és sikeres érvényesítése, a döntés szempontjából is. Elvtársak! Az utóbbi időszakban Csehszlovákiában a szocialista eszmék bizonyos reneszánszát, az eszmék új fellendülését, észlelhetjük. Felújult a szocialista rendszer alapvető elgondolásai, a kommunista párt politikája iránti bizalom. Számunkra ez nagy tőkét jelent, ezt nem szabad könnyelműen elkölteniink, ezzel gazdaságosan kell bánnunk, ezt egyre inkább gyara- pítanunk kell. Az utóbbi években, s a hazánk szocialista építésének 25 éve alatt elért eredmények — amint azt a központi bizottság ez idei februári plenáris ülésén is mérlegeltük — jogos büszkeséggel töltik el népünket a szocialista rendszer sikerei felett. Jogos a munkásosztály és a dolgozók büszkesége, hogy ebben az országban milyen forradalmi átalakulásokra került sor, hogy államunk milyen színvonalra emelkedett. Hazánkban a különböző kispolgári körökben több éven keresztül alacsonyabbrendűségi érzéseket tápláltak. Ebből filozófiai, vagy politikai következtetéseket vontak le. Erre már régóta nincs ok. Szocialista építésünk sikerei ma már köztársaságunk szocialista emberét a büszkeség jogos érzetével töltik el. A világban nem vagyunk egyedül. A Szovjetunióval és a szocialista országokkal való szövetségünk és barátságunk, a világ forradalmi mozgalmával és haladó erőivel való kapcsolatunk olyan méretű, hogy minden világrészen vannak már osztály testvéreink, szövetségeseink, barátaink. És ezek a növekvő erők ebben a világküzdelemben nem kételkedhetnek jövőjükben. Ezen alapul a csehszlovák hazafiasság, párosulva a proletár internacionalizmussal. Ennek az éremnek két oldala van: Büszkeség saját országunkra, saját népünkre, saját sikereinkre, és büszkeségünk szövetségünkre, a közösen elért sikerekre, a nemzetközi osztályszolidaritás növekedése és ereje feletti büszkeség. És ezt a tudatot, ezt a büszkeséget szilárdítani, fejleszteni, ápolni kell társadalmunkban és főleg az ifjúságban. Fejlődésünknek főleg pozitív oldalairól szóltam. Már itt is elhangzott, hogy nem eshetünk önelégültségbe, amint azt valaha Gottwald elvtárs is mondotta: „Isten őrizzen bennünket attól, hogy fejünkbe szálljon a dicsőség.“ A sikerek feletti büszkeség és az előttünk álló hatalmas feladatok két különböző dolgot jelentenek. Az egyik azonban nem zárja ki a másikat. Nem akarunk mindent rózsás színben látni, csak azért, mert sikereket értünk el, de ne is lássunk mindent sötéten, mivel még számos kérdés vár megoldásra. A népünk számára oly sajátos józan, realista szemlélet maradjon meg politikánkban és munkánkban a jövőben is. Amikor megoldatlan kérdésekről szólunk, néha megfeledkezünk az arról szóló marxista dialektikai elméleti tantételről, miszerint a társadalmi haladás az ellentétek szüntelen leküzdéséből születik. A kapitalista társadalom ellentétei elvből másfajták, mint társadalmunk ellentétei. Azok az összeférhetetlen társadalmi osztályok közti ellentétek. A szocialista társadalom fejlődésében is keletkeznek problémák és ellentétek, melyeknek leleplezése, leküzdése és a megoldásért vívott küzdelem egy állandó folyamat. Gyakorlati példát hozok fel: Oj technikát kell bevezetnünk, világrekordokat kell elérnünk. Néhol azonban csak a kitaposott úton haladnak, ami kényelmesebb. Lehet, hogy ma má' ez nem okoz problémát. De mi lesz holnap, vagy egy év múlva? Ellentét áll be a gyakorlott rutinosság és a szükségszerűség, az újítás szükség- szerűsége és a termelés színvonalának emelése között. Ma a társadalomban nem csupán a tegnapról visszamaradt előítéletekkel, de a középkorból visz- szamaradt előítéletekkel is küzdünk, ami berögződött az egyes emberek tudatába. Az újnak a régivel, az elavulttal, a lemaradóval vívott küzdelme az élet szerves része. A párt a munkásosztály és a dolgozók politikai vezéreként, melynek feladata e folyamat vezetése és irányítása, e feladatok megoldásánál és felismerésénél a követelmények színvonalán álljon. Pártunk életében és általában a politikai életben az új iránti megértést és érzéket, úgy is mondhatnám az új elemeknek való „szurkolását" támogatnunk kell. A szocializmus társadalmi fejlődése dialektikájának értelmezésénél elsősorban fontos objektivitásának igaz felismerése. Számunkra, akik a vezetőségben dolgozunk, a legfontosabb, hogy tudjuk, miként szemléli a dolgokat az 1 200 000 kommunista és 34 millió polgárunk. Miként értékelik a pozitív és a negatív tényeket. Ez a feltétele annak, hogy eljussunk a problémák helyes és idejekorán történő megoldásához. A kései megoldások konfliktusokat, néha válságot idéznek elő. Az idő előtti megoldás pedig elhamarkodottságot jelent, s önök mindnyájan tudják, hogy voltak elhamarkodott megoldások, ígéretek, amelyekre a társadalomban még nem alakultak ki a feltételek. Néha követelményeink és kívánságaink lehetőségeinknél gyorsabban növekednek. A marxista politika tudomány és művészet, mégpedig nemcsupán a központban, hanem a városokban, a járásokban és mindenütt egyaránt. Az emberi társadalom nagyon gyorsan fejlődik. Idejében kell észrevennünk a társadalmunk, a tudomány és a technika fejlődésében végbemenő változásokat és ennek alapján kell döntéseket hoznunk. Kapek elvtárs mondotta, hogy a városi párt konferencián valószínűleg visszatérünk az alapszervezetek gyűlései tartalmának megvitatásához. Az embereket megnyugtató, vagy bántó problémáknak vissza kell tükröződniük az alapszervezetek munkájában. Felelősséget vállalunk az egész társadalomért, és ezért összpontosítanunk kell a kollektív tapasztalatokat, okosságot a feladatok megoldásánál. Mérhetetlenül fontos, hogy a pártszervezetek munkáját alkotó vita töltse ki, hogy mindenki saját tudásával járuljon hozzá a megoldáshoz. Feladataink jellege megköveteli, hogy feltétlenül bíráljuk a fogyatékosságokat, a lemaradást, az előítéleteket, a helytelen cselekedeteket és a különböző rendellenességeket. A bírálat és az önbírálat a kommunista párt munkájának egyik alapelve. A fejlődés hajtóereje. Ha megbékülnénk a fogyatékosságokkal és zavarokkal, akkor azok „legálisakká“, szinte hivatalos tanítássá válnának. Több levelet kaptam, s ezekben az emberek konkrét példákon mutattak rá a különböző fogyatékosságokra. Teret kell adni a bíráló megjegyzéseknek, ezeket ellenőrizni kell, a fogyatékosságokat pedig ki kell küszöbölni. Legyünk egyre igényesebbek saját magunkkal szemben. Aki csak mással szemben igényes, annak nem lehet nagy tekintélye. Néhány szót még a közgazdaságról. Pártunk a XIV. kongresszuson elfogadta a következő időszak teljes gazdasági programját, amely súlyt helyez az életszínvonal magas fokú emelésére, az anyagi források alkotásának fejlesztésére a hatékonyság növelése, az ipari, az építőipari, a mezőgazdasági termelés intenzifikálásának alapján, továbbá az egész gazdasági mechanizmus irányításának és menetének tökéletesítésére. Az évek folyamán ez a program reálisnak, s egyben igényesnek bizonyult. Alapjában helyesnek tartjuk. Az 5. ötéves tervidőszak több mint két éve már megadta a program jó, pozitív mérlegét. Mire összpontosítsuk most a figyelmet? Elsősorban a minőségre, a választék szerkezetének tökéletesítésére és javítására, termelésünk világszínvonalának elérésére. Ezen a téren még sok a fogyatékosság. Az általános adatok azt mutatják, hogy az egyes üzemek nagyszerű eredményeket értek el, más üzemek azonban feladataikat kényelmesen, minden megerőltetés nélkül végzik, nem gondolkodnak lehetőségeik jobb kihasználásán. Mivel pedig a mennyiségi fejlődés terén jó eredményeket értünk el, most a legfőbb nyomásit a minőségi gazdasági eredmények javítására kell gyakorolnunk, a szerkezeti változások, az újítások meggyorsítására, az új technika bevezetésére stb. Kétségtelenül kényelmesebb a kitaposott úton haladni, mint törni a fejünket azon, hogy mi újság a világon, hogy tudományunk és kutatásunk mit fedezett fel, és hogy azt néha bár nehézségekkel és kockázattal bevezessük a termelésbe. És ezért igazi küzdelmet kell vívnunk, mert különben egy helyben topogunk majd. Ez nem a jószándék kérdése, vagy az, hogy ezt most a központi bizottság mondotta, ez iparunk számára törvényszerűség. A világon fejlett ipari állam hírnevének, egy magas életszínvonalú állam hírnevének örvendünk. Nagy igyekezetünk folytán belpiacunk ma már igen szolid színvonalon áll. Az egyes termelési ágazatokban bizonyos nehézségek merültek fel a gyártmányok kelendősége terén. Mi idézte ezt elő? Talán az embereknek nincs pénzük? A lakosság nominális és reálbérei szüntelenül növekednék. Növekedik azonban az emberek igénye is. A becsületesen megkeresett pénzért nemcsak olyat akarnak vásárolni, amit kínálnak nekik, hanem azt, ami nekik tetszik, ami érdekli őket. Voltak olyan idők is, hogy azt vásároltak, ami kapható volt. Ma azonban az emberek új, jó minőségű gyártmányokat akarnak vásárolni. Ha tehát valamelyik üzem ma bizonyos áru- kelendőségi nehézségekkel küzd, akkor ennek oka elsősorban abban rejlik, hogv nem gondolt idejében a választék javítására, a gyártmányok színvonalának emelésére, külalakjára, hogy megfeleljenek a kereslet változásainak. Nagyobb gondot kell fordítani arra, hogy a belpiacra jó minőségű, vonzó kivitelezésű gyártmányok kerüljenek. A kereskedelem is törődjön azzal, mi kell az embereknek, mit kérnek és a termeléssel együtt a követelményekre rugalmasan reagáljon. Amikor a belpiac már lényegesen el van látva, akkor a kelendőség fontos tényezője a minőség, a választék, a gyártmányok korszerűsége. A kivitel terén is — amely közgazdaságunk számára mérhetetlen jelentőségű —, a külpiacokon, a szocialista és a kapitalista piacokon egyaránt növekednek az igények a gyártmányok minőségével szemben, az egyre kiéleződőbb konkur- renoiával szemben. És ez a jövőben talán máshogy lesz? Éppen ellenkezőleg. Ha a külpiacokon is meg akarjuk állni helyünket, akkor minden téren a legkiválóbb gyártmányokat kell előállítanunk. Ez a törvény. És ezt közülünk senki .sem változtathatja meg. Az ebből eredő következtetéseket át kell vin> nünk termelésünkbe, a külkereskedelmi szervek munkájába. E követelmények sürgetően merültek fel most nemcsak a központi szervek, hanem egyben a járási pártbizottságok, az üzemi szervezetek vezetőségei, a gazdasági szervek és mindnyáj junk előtt. A társadalmi kapcsolatokról szólva: tudják, hogy valamennyi párt-, társadalmi és állami szervben céltudatosan erősítjük a munkások, a parasztok képviseletét. Ezt az irányzatot továbbra is megtartjuk, mivel ki‘ fejezi a munkásosztálynak, társadalmunk vezető osztályának szerepét. Néhány elvlárs foglalkozott a Jobb feltételek megteremtésének gondolatával ahhoz, hogy a nők bekapcsolódjanak a közélett munkába. Ezen a téren az utóbbi két évben jó munkát végeztünk. Örvendetes tény, hogy több elvtársnő vállalt funkciókat. Ez azonban még csak a kezdet. Programelveink közé tartozik a nők egyenjogú helyzetének következetes érvényesítése a munkáiban, a társadalomban, a politikai, a közéletben és másutt. Alapvetően segítsük ezeknek az elveknek a megvalósítását. Sok szó esett az ifjúságról. Amit eddig elértünk, nagy munkába került. Három évvel ezelőtt egyesek ilyen módon vélekedtek: Ezt az ifjúságot még tíz év alatt sem tudják összehozni. És ma, a Szocialista ifjúsági Szövetség majdnem egymilliós szervezet. Körülbelül egymillió a pionírok száma. Ezek a szervezetek egyre növekednek. Ennek a pozitív növekedésnek ne csupán szurkoljunk, hanem gyakorlatilag is segítsünk. Hiszen az új nemzedéket neveljük, amely majd tovább viszi a forradalom, a szocializmus zászlaját és felelős lesz társadalmunk további fejlődéséért. Tartsuk szem előtt az értelmiséggel, különböző rétegeivel való munkát. Beható figyelmet kell szentelnünk az értelmiség politikai és szakmai növekedésének helyes irányzatára, hogy az eredmények ne csupán a gazdálkodás, hanem az iskola- ügy, az egészségügy és más téren is észlelhetők legyenek. Az értelmiség kétségtelenül fontos munkát végez, túlnyomó többsége megérti és támogatja politikánkat. Értékelnünk kell a? emberek munkáját az anyagi termelésben és a többi szakaszon egyaránt, hogy tiszteletet tanúsítsunk minden, a társadalom számára hasznos, pozitív munka iránt. (Folytatás a 3. oldalon) 1973. IV. 30.
