Új Szó, 1973. április (26. évfolyam, 78-101. szám)

1973-04-29 / 17. szám, Vasárnapi Új Szó

SIKER, KUDARC, KÉSZÜLŐDÉS Vége Clay pályafutásénak? „Megrendezzük az olimpiát...” sérülés megakadályozta abban, hogy győztes­ként hagyja el a szorítót. A szakemberek közül sokan — akik végignézték a mérkőzést — azt állítják, hogy Mohammad Ali lassú volt, ref­lexei nem működtek, bár a 3. és a 11. menetet így is ő nyerte meg. A győzelemnek önfeledten örülő 28 eszten­dős Ken Norton 1968-ban kezdte profi pálya­futását, és tavaly még csak a B-csoport nyol­cadik helyén tartották nyilván. A mérkőzés után magabiztosan jelentette ki: — Edzőm megmondta, mit tegyek, hogyan győzhetem le Clayt. Nem szabad őt egy má­sodpercig sem nyugodtan hagyni. Ezt csinálta Frazier is, amikor a világbajnoki címet meg­szerezte. Nekem is bevált ez a taktika, és bár­melyik világklasszis ökölvívó ellen kiállók. A legszívesebben most Frazier ellen lépnék a szcrítóba, utána pedig Foreman világbajnok következhetne. Ki is ez a Ken Norton? Már amatőr korában felfigyeltek rá. 26 mérkőzésből huszonnégyet megnyert, ebből tizenkilencet kiütéssel. Négy éven át az amerikai tengerészeknél szolgált. Mint profi csak egyszer szenvedett vereséget. Clay elleni győzelméért 50 000 dollár ütötte markát. Mohammad Ali viszont 210 000 dollárt kapott. így egyeztek meg. Norton az anyagia­kon kívül az észak-amerikai bajnoki címet is megszerezte. Természetesen most az érdekel mindenkit, vajon ez a vereség véget vet-e Cassius Clay kétségtelenül sikerekben gazdag pályafutásá­nak? Clay 43 profi mérkőzésen csupán kétszer szenvedett pontozásos vereséget: 1971. március 8-án Fraziertől és most Nortontól. Amikor 1970 ben Clay hároméves kihagyás után ismét szorítóba lépett, sokkal jobb benyomást kel­tett, mozgékonyabb és ütőképesebb volt, mint a legutóbbi Norton elleni találkozón. Kérdés, vajon az a tizenegy mérkőzés, amit a Frazier elleni összecsapás utáni két év leforgása alatt vívott, nem volt-e túl sok a harmincéves Ali­nak. Egy bizonyos: a Foreman ellen kilátásba helyezett és nagy anyagi hasznot ígérő össze­csapásról lemondhat. K. f. A montreali olimpiai stadion makettje Wuttie Eugeae-ben az amerikai atléták válo- gatóver**myén állította be Snell világcsúcsát Ki nek sikerül? Egy „szakállas“ világcsúcs vár megjavításra. Az új-zélandi Peter Snell, a római olimpia 800 méte­res aranyérmese 1962. február 2-án Christchurch- ben két világrekordot futott, és a 800 méteren l:44,3-nél állt meg az óramutató. Ezt az időt azóta sem tudták túlszárnyalni, csupán beállítani (Doubell és Wotlle). Snell 1964-ben a tokiói olimpián 800 és 1500 méteren egyaránt aranyérmet nyert. Ö volt a ne­gyedik atléta a világon, akinek ez sikerült. Előtte az amerikai Sheppard 1908-ban vitte véghez ezt a bravúrt. Snell edzőjének Tokió után még az volt a meggyőződése, hogy védence saját maga szár­nyalja túl ezt az időt, de Snell aránylag fiatalon visszavonult. A szakemberek véleménye szerint már az idén esedékes az új világrekord. Ki lesz az, aki néhány másodpercet lefarag a fennálló világcsúcsból, arra senki sem mer határozott választ adni. Az utóbbi időben jó néhány középtávfutó ért el figyelemre méltó eredményt: Doubell és Wottle 1:44,3, Kip- rugut és Vasala 1?44,5, Broberg 1:44,7, Swenson 1:44,8, Kemper és Adams 1:44,9. Ezeket az időeredményeket különböző feltételek között, különböző időpontokban és versenyeken futották. Snell a világcsúcsot füvespályán állította fel segítőtárssal. Ez a recept látszik különben a legalkalmasabbnak az új rekord elérésére. Az említett atléták közül bármelyik megjavíthatja a világcsúcsot, ha akad olyan társa, aki hajlandó öt az első négyszáz méteren „húzni“. Megtörtén­het azonban, hogy két világklasszis futó összecsa­pása eredményezi majd az új rekordot. Az utóbbi hetekben sokat emlegetik a dél-afri­kai Danis Maian nevét, az új világcsúccsal kap­csolatban. Ez a 22 éves atléta valóban kitűnő adott­ságokkal rendelkezik, de csak az idén robbant be a világ élvonalába. Maian első nagy versenyére 1966-ban került sor, amikor 16 éves korában a dél­afrikai bajnokságon figyelemre méltó 49,6 másod­perces idővel nyerte a 400 métert. 800 méteren csak a harmadik helyen végzett. 1969-ben 1:47,9 volt legjobb ideje, s ennek köszönhette, hogy mint a válogatott tagja európai portyán vehetett részt. Két évvel később figyelt fel rá és barátjára, Bro- bergre a világ, amikor 1:44,7, illetve 1:45,1 perces kiváló időt értek el. Most nagyon készül a Pretoriában megrendezés­re kerülő nemzetközi versenyre, majd utána eu­rópai vendégszereplésen vesz részt. Nem titkolja, hogy itt, kontinensünkön akar az l:44-es idő kö­zelébe jutni. A profi ökölvívásban az 1973-as esztendő már két hatalmas meglepetéssel szolgált. Az első Frazier Foremantól elszenvedett kiütéses ve­resége volt, a második a Clay—Norton össze­csapás, illetve az utóbbi győzelme. San Diego sportcsarnokában 12 000 néző ön­feledten ünnepelte a város szülöttjének, Ken Nortonnak a győzelmét. Clay állt a szorítóban és hallgatott. Egyszerűen azért, mert nem tud­ta a száját kinyitni. Az első menetben ugyan­is Norton balegyenese állkapcsát törte. Edzője minden menet után kérte, adja fel a további küzdelmet, de Clay hajthatatlan maradt. Utá­na kórházba szállították; az orvosok vélemé­nye szerint hat hétig nem tud majd beszélni, és három hónapon át nem léphet szorítóba. így a július 14-re tervezett Rudi Lubbers (hollandJ elleni mérkőzés nagyon kérdéses. C!ay hősiesen viselkedett, de ez a komoly Norton jobbegyenesét igyekszik Clay hárítani Jean Drapeau, Montreal polgármestere nem­rég magabiztosan jelentette ki: „Az 1976. évi nyári olimpiai játékokat feltétlenül megren­dezzük. Az olimpia nem lesz olyan pompás, mint a müncheni, sem olyan, mint a mexikói vagy tokiói, hanem jellegzetesen kanadai lesz.“ Nem is olyan régen még csak kevesen bíz­tak benne, hogy Montreal minden igényt kie­légítően meg tudja rendezni az olimpiát. Ami­kor azonban Willie Daume, a Nemzetközi Olim­piai Bizottság alelnöke legutóbbi látogatása alkalmával azt a kijelentést tette, hogy az olimpiai létesítmények nyolcvan százaléka már kész, egycsapásra mindenütt megváltozott a hangulat. Drapeau általában rövid, frappáns válaszo­kat ad az érdeklődőknek. A következő olim­pia városának polgármestere nagyon derűlátó: „Az anyagiakat előteremtjük, a többi pedig azon cégek dolga, melyek a létesítmények építésér vállalják. A földmunkákra például öt hónapot kapnak, s hogy e rövid idő alatt fel­adatukat elvégezzék, naponta 18, esetleg 24 órát kell majd dolgozniuk:“ Aki végigjárta Montreali, meggyőződhet ar­ról, hogy ez a város olyan sportcsarnokokkal rendelkezik, amilyenekkel Európában senki sem dicsekedhet. Miért? Egyszerűen azért, mert a kanadai sportélet a kedvezőtlen időjárás kö­vetkeztében csaknem kizárólag a sportcsarno­kokban zajlik le. A Montreal Canadiens 16 000 nézőt befogadó arénájában rendezik majd a tornászok versenyét, az ökölvívódöntőket, a kosárlabda- és esetleg a kézilabda-mérkőzése­ket. Ezenkívül legalább egy tucat három-ötezer férőhelyes sportcsarnok között válogathatnak, amelyekben a birkózó-, cselgáncs-, vívó-, súlyemelőversenyekre kerülhet sor. — Fontos kérdés — hangsúlyozza Drapeau —, mi lesz a sportlétesítményekkel az olimpia után? Ezért építjük a stadiont mozgatható te­tőzettel. Azoknak, akik vidékről hosszú utat tesznek meg, hogy egy-egy sportesemény szemtanúi legyenek, nem kell attól tartaniuk, hogy az időjárás keresztülhúzza számításukat. Az olimpia után a 70 000 ülőhelyből húszezret felszámolunk, s ugyanazt tesszük az uszoda egyik oldalának lelátóival is. A stadiont ha­talmas üvegfal választja majd el az uszodától. A létesítmények közül először a kerékpár­stadiont adják át rendeltetésének, s 1974-ben itt bonyolítják le a kerékpár-világbajnokságot. Milyen lesz ez a stadion? Azt nem hajlandók elárulni. Az Expo 1967 tapasztalataiból kiin­dulva a mintegy 30 000 szállodaágyon kívül magánlakásokban helyezik el az olimpiára ér­kező látogatókat. A földalatti hálózatát is ki­bővítik, egy utcát pedig újjáépítenek, így a város keleti részében fekvő olimpiai stadion és az olimpiai falu, no meg a többi sportcsarnok is elérhető lesz. Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Főszerkesztő: Lörincz Gyula. Szerkesztőség: 893 38 Bratislava, Gorkij utca 10. Telefon: 169, 312-52, 323-01, főszerkesztő: 532-20, titkárság: 550-18, sportrovat: 505-29, gazdasági ügyek: 506-39. Távíró: 09308. Pravda Kiadóvállalat, Bratislava, Volgogradská 8. Nyomja a Pravda Nyomdavállalat bratislavai üzeme, Bratislava, Štúrova 4. Hirdetőiroda, Jesenského 12. Telefon: 551-83. Előfizetési díj havonta 14,70 korona, a Vasárnapi Oj Szó negyedévre 13,— korona. Terjeszti a Posta Hirlapszolgálat. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és postai kézbesítő. Külföldi megrendelések PNS — Ústredná expedícia tlače, Bratislava, Gottwaldovo námestie 48/VII. Maian, akit a világ legjobb nyolcszázasai közé soroltak, sokan tőle várják az új vi­lágcsúcsot

Next

/
Thumbnails
Contents