Új Szó, 1973. április (26. évfolyam, 78-101. szám)

1973-04-29 / 17. szám, Vasárnapi Új Szó

■ idén szeptemberben a Csehszlovák Mező- fl7 gazdasági Akadémia a Mélník melletti Liblicén országos konferenciát rendez a gabonafélék öntözésének kérdéseiről. Mivel az öntözéses gazdasá­gokban jelentős mértékű a gabonatermesztés, és mert az intenzív gabonafajták részaránya állandóan nö­vekszik, röviden ismertetjük az öntözött gabonafé­lék hektárhozamának növelésében szerzett eddigi tapasztalatokat. A kutatómunka első eredményei Az öntözéses növénytermesztéssel kapcsolatos kí­sérleti és kutatómunka már a két világháború kö­zötti időszakban megkezdődött. A kutatók figyelme eleinte csak a zöldségfélék öntözéses termesztésére irányult, de 1930 után már a többi növényre is ki­terjedt, amelyek között a gabonafélék sem hiányoz­tak. E kutatási eredményekből arra lehetett követ­keztetni, hogy a gabonaféléknek az öntözéses gaz­dálkodásban nem jut vezető szerep. Gazdaságosabb­nak mutatkozott más növények, főleg a zöldségfélék, a gyümölcsösök, a szőlők, a takarmányfélék és az ipari növények öntözése. 1966-ban az addigi eredmények alapján már ezt a következtetést vontuk le: az öntözéses gazdálkodás fő növényei, nálunk a cukorrépa, a lucerna, a korai burgonya, a kukorica és a tarlókeverékek, mert ön­tözés esetén 20—30 százalékkal növekszik a hoza­muk. Ezeket a többi burgonya és a gabonafélék kö­vetik, amelyeknél 10—20 százalékos hozamtöbblet érhető el, végül pedig a 3—10 százalékos többletet kimutató magnak termesztett hüvelyesek. A mérsé­kelt éghajlatú övezet többi államában is hasonló eredményekre jutottak, a gabonaféléket ott is az öntözésre közepesen, gyengén reagáló növények kö­zé sorolták. Mifelénk ezért csak ritkán öntözték a gabonaféléket, bár az öntözéses vetésforgókban te­kintélyes mennyiségben szerepeltek. Mit tapasztalhatunk a többi államban? A száraz és a félszáraz övezetekben az öntözött területek 25—65 százalékán gabonaféléket termeszte­nek. Ezekben az államokban az egész gabonater­més 16—25 százalékát öntözött gabonatáblákon ter­mesztik. Az EAK-ban pl. csak öntözött területeken termesztik a búzát. Az NDK-ban, melynek éghajlati viszonyai a mieinkhez hasonlítanak, indokoltnak tartják a gabonafélék 30—40 százalékos részvételét az öntözéses vetésforgókban. Szárazabb éghajlati viszonyok között természete­sen jobban kidomborodik az öntözés terméstnövelő hatása, bár a végeredményt a talajművelés színvo­nala is jelentősen befolyásolja. Általában 18—36 q/ha hozamokat érnek el és csak ritkán emelkedik a hozam az 50 mázsás szint fölé. Az öntözéses gabonatermesztés feltételeinek kuta­tásával Finnországtól Ausztráliáig számos államban foglalkoznak különböző éghajlati viszonyok között. Még a viszonylag csapadékosabb államokban is (pl. Finnországban, Angliában, Hollandiában és Dániá­ban], ahol főleg az egyes növények reagálását figye­lik. Azokban az államokban, amelyeknek jelentős gabonaterületei vannak a szárazabb körzetekben, a kutatás már az öntözéses gazdálkodás technológiáját illetően is jelentős eredményekkel jár. Mint ismeretes, a hozam nagysága a növény bio­lógiai képességeitől, a felhasználható napenergia mennyiségétől, valamint a növények növekedését és fejlődését szabályozó különböző feltételektől függ (a talaj termelékenysége, az agrotechnika színvonala, éghajlati viszonyok stb.). Az öntözéses gazdálkodásban a kultúrnövények — közöttük a gabonafélék — hozamának növelésénél alapjában véve két irányzat ismeretes: 1. A nagyhozamú fajták kiválasztása és biológiai képességei további fejlesztése. Ez elsősorban a nö­vénynemesítés feladata. 2. A növénytermesztés technológiájának tökéletesí­tése, a vízellátás színvonalának emelése és a ta­laj tevékenységének fokozása. Milyen biológiai anyagot válasszunk? Nem is olyan régen az az általános vélemény ala­kult ki, hogy egyelőre még nincs módunkban a ga­bonafélék hektárhozamát 50 mázsa fölé emelni, illet­ve nagyobb területeken tartósan 40 mázsa fölött tartani, bár a trágyázási rendszer és az öntözés színvonala már ennek kétszeresét is biztosíthatná. E szint áttörésének fő akadálya a gabonák megdőlé­se, ami 30—50 százalékban csökkenti a hozamokat, emellett rontja a szem minőségét, és megnehezíti a gépi betakarítást. A megdőlés leginkább a magasabb színvonalú ag­rotechnikai feltételek (intenzív trágyázás) között fordul elő, melyek következtében erősödik a növény növekedése, és nehezebb kalászokat fejleszt. Ez a körülmény eleinte áthidalhatatlan akadályt jelentett, és gyakran húzta keresztül a nagy hozamokra tö­rekvő kutatók számításait. A tapasztalatok arra késztették a kutatókat, hogy különböző intézkedése­ket dolgozzanak ki a megdőlés, főleg a buja növeke­dés megakadályozására (a vetés fogasolása, henge- rezése, legeltetése, kaszálása stb.). Ezek azonban extenzív jellegű intézkedések voltak, s csak néhány esetben óvták meg a növényzetet a megdőléstől, in­kább a hozamok csökkenéséhez vezettek. Újabban a leghatékonyabb megdőlés elleni agrotechnikai té­nyezőnek a CCC vegyszeres kezelés bizonyult, amely főleg a régebbi fajtáknál vált be. A mezőgazdasági termelés intenzitásának gyors nö­velése, a gépesítés és az állandóan javuló tápanyag- ellátás, valamint az öntözés nagy igényeket támaszt a termesztett fajtákkal szemben. Olyan nézet alakult ki, hogy az új fajtákat már az öntözéses gazdálko­dás feltételei között kellene kinemesíteni, és ellen­őrzésüket az állami fajtaellenőrző állomásokon szintén öntözéses feltételek között kellene végre­hajtani. Az új gabonafélék kívánt tulajdonságai a következők: alacsony, erős, megdőlésnek ellenálló szár, nagy teljesítményű kalász, optimális arány a szem és a szálka minősége között, a mag kiváló technológiai tulajdonságai, ellenállóképessége a gombabetegségekkel szemben, és jó képesség a szín­vonalas tápanyagellátás és az öntözés gazdaságos ki­használását illetően. Egyes nemesítők szerint az in­tenzív típusú fajta kinemesítéséhez összesen 25 tu­lajdonságot kell megfelelően összhangba hozni. Mi a helyzet az ószi búzánál? Az egész világra kiterjedő szelekciós munka a hatvanas évek elejére már biztató eredményeket ho­zott. A szovjet, ausztrál, olasz, román, amerikai, mexikói és egyéb fajtaválasztékban számos olyan fajta található, amely sikeresen hozzájárulhat e ko­moly probléma megoldásához. A Szovjetunióban ilyen példa a Lukjanyenko által Kubányban kinemesített Bezosztája 1. Ezt a fajtát a hatvanas évek elején vezették be a gyakorlati termesztésbe, s ezután az öntözött búza vetésterülete is növekedésnek indult. A Bezosztája 1. mind öntözéssel, mind öntözés nél­kül egyaránt jelentősen felülmúlta (5—50 %) a töb­bi körzetesített fajta teljesítményét, ami az öntözé­ses termesztésben elsősorban a szár nagyobb szi­lárdságának és a gombabetegségek, főleg a rozsdá­val szemben tanúsított ellenállóképességének köszön^ hető. Nemesítésénél az alapvető nemesítési eljáráso­kat alkalmazták: egymástól távol álló ökológiai for­mák keresztezését a lágy búzafajon belül, s a pár­huzamos individuális kiválasztást. Az említett elő­nyök ellenére azonban rövidesen megmutatkozott, hogy a 120 kilogrammon felüli hektáronkénti nit­rogénadagolás már ennél a fajtánál sem növeli a ho» zamot, sőt a megdőlés miatt inkább csökkenti. Az őszi búza termékenységének fokozásához erő* sebb szárral és nagy teljesítményű kalásszal ren­delkező fajtákat iktattak be a hibridizációs nemesí­tés! munkákba. Az egész világon fellelhető fajták ta­nulmányozása után kitűnt, hogy erre a célra legjob­ban az NDK-beli Neuzucht 14/14 fajta felelt meg, amelynek erős, több virágú, produktív kalásza és erős szalmája van, ellenáll a sárga rozsdának, de kevésbé ellenálló a barna rozsdának. Legjobbaknak mutatkoztak a Neuzucht 14/14 x Bezosztája 4/x Bezosztája 1 kombinációból kinemesített törzsek, ezek képezték az alapját az Aurora és Kavkaz új szovjet fajtáknak, amelyek már 1967-ben állami faj- taellenörzésbe kerültek. Az új, intenzív fajták a Bezosztája 1. minden po­zitív tulajdonságával rendelkeznek, felülmúlják azon­ban a termelékenység, a betegségekkel és a megdő­léssel szemben tanúsított ellenállóképesség szem­pontjából. Ezeken kívül az ukrajnai Mironovszkban Remeszlo akadémikus kinemesítette a Mironovszkája 808-as faj­tát, amely szárazon és öntözve is hasonlóan szép eredményeket nyújtott. Ezek az új fajták kiváló tu­lajdonságaik következtében több európai államban is gyorsan elterjedtek, és jelentősen hozzájárultak a gabonaprobléma megoldásához. A mi feltételeink kö­zött a dél-morva kerületben, Podivínben és a Bratis­lava melletti Vrakuňán (Vereknye) levő állami el­lenőrző állomásokon az 1966—1972-es évek átlagá­ban az öntözéses termesztésben ezeket az eredmé­nyeket érték el: Podivín (könnyű talajon) — Miro­novszkája 64 q/ha; Jubilejnaja 60,9 q/ha; Auróra 51,7 q/ha és Kavkaz 57,2 q; Vrakuňa (könnyű tala­jon) a fajták azonos sorrendjében: 55,3 q/ha; 56,5 q/ha; 65,1 q/ha; 62,8 q/ha. Az Auróra és a Kavkaz szovjet fajtákat, amelyek 17—23 mázsával múlták felül a Bezosztája 1. termékenységét és ellenállób­bak is voltak a megdőléssel és a betegségekkel szemben, 1971-ben nálunk is engedélyezték. Doc. Ing. Mikulás Derco, CSc. 1973. !V. 29.

Next

/
Thumbnails
Contents