Új Szó, 1973. április (26. évfolyam, 78-101. szám)
1973-04-29 / 17. szám, Vasárnapi Új Szó
1973. IV. 29. 3-' r r ~ -ľ : r . , A K JMÁNYBAN A tudomány fejlődése századunk második felében hatalmas eredmények elérését tette lehetővé a gazdasági életben, az iparban és a gyógyászatban is. Közkeletű fogalommal élve: a tudomány termelőerővé válik. Ugyanilyen lényeges azonban, bár talán kevésbé feltűnő, hogy napjainkban a tudományos világszemlélet is átalakul. A tudományos és műszaki haladás korában sok mindent át kell értékelnünk, újból végig kell gondolnunk. Ez mindenekelőtt azokra az elképzelésekre vonatkozik, melyek az ismeretek szakosodásával kapcsolatban élnek bennünk. Általában úgy véljük: a tudósoknak ma valamely nagyon szűk szakterületre kell korlátozniuk tevékenységüket, mert hiszen a tudományos közlemények óriási áradatában akár egyetlen téma szakirodaimát is képtelenség kellő mértékben figyelemmel kísérni. A jelenkori tudományos fejlődés azonban valójában nem ilyen jellegű, hanem dialektikus. A szakosodás mellett már egy másik lényeges folyamat is megfigyelhető: az ismeretek egyesülése, integrációja. A fejlődés során korábban szétvált utak ismét összetalálkoznak, egymástól eddig távoleső tudományterületek most egybeolvadnak. Ennek következtében újszerűén értelmezzük a bennünket környező világot, s újszerűen értelmezzük önmagunkat is. A legkülönbözőbb területeken egyaránt hatalmasat alkotó zsenik kora, a Leonardo da Vincik vagy Lomonoszovok kora végleg lezárult, ám ez korántsem jelenti azt, hogy a tudósoknak ma szűk látókörű specialistáknak kell lenniök. Nem. A modern tudós nehézség nélkül tájékozódik a természettudomány egészében, sőt nem is csupán a természettudományban. Helyesen állapította meg Landau, a híres szovjet fizikus: a tudománynak az a feladata, hogy új kapcsolatokat létesítsen. A kapcsolatok integrációja egyre fokozódik. A Szovjetunióban, ahol a tudomány tervszerű fejlesztése a társadalom érdekét szolgálja, e folyamat különös erősséggel megy végbe. A tudományágak összefonódásának tendenciája rendkívül jól látható napjaink biológiájának néhány szakkérdésével kapcsolatban. Századunk elején a fizikában ment végbe tudományos forradalom. Létrejött a kvantumfizika s a relativitáselmélet. A tudomány túlhaladta a mindennapi tapasztalatból kölcsönzött szemléleti képzeteket, teljesen új módon kezdte értelmezni a való világot, s ez — az atomenergia meghódításával — a társadalom életében is hatalmas következményekkel járt. A tudományban most új — biológiai — forradalom megy végbe. Az örökléstan és a sejttan, a szerves kémia és a molekuláris fizika fejlődésének eredményeként megjelent az élet alapjelenségeivel foglalkozó molekuláris biológia. Ez az új tudományág úgy született meg, hogy a biológia egyesült a fizikával és a kémiával. A molekuláris biológia fejlődésével nemcsak az élet titkait fejthetjük meg, hanem igen fontos eredményeket érhetünk el a mezőgazdaságban, valamint a gyógyászatban is, például a rák problémájának megoldásában. A Szovjetunióban rövid idő alatt több nagy tudományos intézmény jött létre: a Szovjet Tudományos Akadémia Molekuláris Biológiai Intézete és Fehérjekutató Intézete, a Lomonoszov Egyetemen pedig nagy kutatócsoport alakult e téma vizsgálatára. Számos kémiai és fizikai intézetben ugyancsak végeznek molekuláris biológiai kutatásokat. Molekuláris Biológia címmel szakfolyóirat is megjelenik. Több szovjet egyetemen képeznek molekuláris biológiával foglalkozó szakembereket. Nagy fejlődésnek indult a biofizika is. A fizika évszázadokon át csupán az élettelen természettel foglalkozott, újabban azonban az életre is kiterjesztette érdeklődési körét. A sejtek pedig, különösen a többsejtű szervezetek, összehasonlíthatatlanul bonyolultabbak, mint bármi, amivel a fizika eddig foglalkozott. Ismereteink még nagyon is hiányosak, ezért ma korántsem mindig lehet pontosan megfogalmazni, mi a fizika feladata az élő természettel kapcsolatban. Itt a fizikának nem is a módszerei, hanem az eszméi a legfontosabbak. A biológia rég segítségül hívta már a fizikát — gondoljunk csak a mikroszkópra vagy a közönséges orvosi lázmérőre — ettől azonban még nem vált biofizikává. Napjainkban viszont a biofizika lett a természettudomány egyik legfontosabb területe. A bonyolult rendszerek biofizikája fizikai-matematikai modellek segítségével vizsgálja a sejt és a szervezet egészének, illetve egyes szervrendszereinek (például a vérkeringési rendszernek) a működését. A kidolgozott elméleti modellek máris nagyon fontos és érdekes orvostudományi feladatok megoldását tették lehetővé. Elég, ha egyetlen példára utalunk ezzel kapcsolatban: a Szovjetunióban sikerült olyan műkezet szerkeszteni, melyet a bioáramok impulzusai működtetnek. A biofizikát kibernetikai és információelméleti kérdések vizsgálatánál is gyakran alkalmazzák. A kibernetika maga is szemléletesen példázza az ismeretek integrációját: a matematika, a rádióelektronika, a fiziológia és más természettudományi szakterületek egyesüléséből jött létre. A molekuláris biológia mellett a kibernetika határozta meg a tudomány legújabb forradalmát. A Szovjetunió új akadémiai biológiai központjában, az Oka folyó menti Puscsinóban, ahol a már említett Fehérjekutató Intézet is működik, létrehozták a Szovjet Tudományos Akadémia Biológiai Fizikai Intézetét. A Szovjetunió számos városában működnek biofizikai kutatóintézetek és laboratóriumok, Biofizikusokat az egyetemek és főiskolák biológiai, orvosi és — ami különösen lényeges — fizikai karain képeznek. Csupán Moszkvában három ilyen tanszék működik: egy a Lomonoszov Egyetem fizikai karán, kettő pedig a Moszkvai Műszaki-Fizikai Főiskolán. Tavaly számos ország több ezer tudósának részvételévei Moszkvában rendezték meg a negyedik nemzetközi biofizikai kongresszust. A szovjet tudósok előadásai, de' maga az a tény is, hogy a kongresszust Moszkvában tartották, világosan mutatja, hogy a szovjet biofizika jelentős eredményeket ért el, s biztató távlatokkal rendelkezik. Az ökológiának, a biológiai környezettel foglalkozó tudománynak a fejlődése ugyancsak elképzelhetetlen különböző szaktudományos módszereket együttesen alkalmazó kutatások, vagyis az ismeretek integrációja nélkül. A természetvédelem, a természetnek az ember romboló és káros tevékenységétől való megóvása a jelen és a jövő egyik legfontosabb feladata. E problémák ma összehasonlíthatatlanabbul aktuálisabbak, mint mondjuk negyven évvel ezelőtt voltak. Természetes hát, hogy társadalmunk rendkívül nagy figyelmet fordít a környezetvédelemre. Ez jutott kifejezésre a Legfelsőbb Tanács nemrég hozott határozataiban is. A fentiekben mindössze néhány kiragadott példával szemléltettük az ismeretek integrációját, azaz egységbe olvadását. A biológiának a fizikával, a kémiával, a matematikával s a kibernetikával történő összekapcsolódása véget vet annak a folyamatnak, melynek során az egyes szakterületek mereven elhatárolódtak egymástól, ami pedig akadályozza a tudományos és műszaki haladást. A biológia és más tudományágak összekapcsolódása új, még beláthatatlan lehetőségeket ígérő tudományágakat hív életre, s megteremti azok gyakorlati alkalmazásának lehetőségét is. Eddig csupán arról szóltunk, hogyan kapcsolódnak össze a természet- tudomány különböző ágai. A probléma azonban egészében véve sokkal szélesebb körű. Az új természettudományos elgondolások és felfedezések révén most már bátran hidat verhetünk a humán tudományok felé is. A kibernetika, a matematika s az elektronikus számítógép-technika eredményei például rendkívül fontosak a közgazdaságtudomány és a szociológia számára. Az ember kilépett a világűrbe, tevékenysége így már nemcsak közvetlen élő környezetére hat, hanem bolygónk egészére is. Újszerűen kell tehát értelmeznünk azt is, milyen helyet foglal el az ember a világegyetemben, s milyen kapcsolatban van a környező világgal. Új megvilágítást nyer az irodalmi és művészeti alkotó tevékenység is. A modern művészettudomány és irodalomtudomány gyakran alkalmazza az információelmélet tételeit. A költemény vagy a festmény bonyolult rendszer, amely információt közöl az olvasóval vagy a nézővel, s ezt az információt nemcsak közvetlenül a tartalom hordozza, hanem közvetett módon a műalkotás minden formai eleme s azok egymáshoz való viszonya is. Ma már mind gyakrabban elemzik a versek szerkezetét és általában a nyelvezet szerkezeti elemeit is. A Tartui Tudományegyetem filológusai figyelemre méltó munkát végeznek e téren. Az esztétika ma a művészeten kívül a természetet és a természettudományt is bevonta vizsgálódási körébe. Mint az elemzések mutatják, az esztétikai mozzanatok a tudományos alkotómunkában is igen fontos szerepet játszanak. Abban, hogy ma egységes és széles körű kutatások végezhetők az ember alkotó tevékenységével kapcsolatban, nagy szerepük van az egzakt tudományok sikereinek. A történettudományban szintén alkalmazhatók természettudományos módszerek. A természeti környezet adta feltételek és a társadalom viszonyának pontsabb megértésével magyarázatot kaphatunk olyan nagy történelmi eseményekre, melyeknek okait eddig nem sikerült kiderítenünk. Gu- malijev szovjet történész például az ázsiai nomád népek történetével foglalkozó munkáiban kimutatta, miként hatottak a csapadékos és aszályos időszakok a sztyeppevidékeken élő népek történelmi sorsának alakulására. A bennünket körülvevő világ egységes egész, az emberiség ennek elválaszthatatlan része. Ezt az egységet csak úgy érthetjük meg, s a természettudományok és a humán tudományok is csak úgy fejlődhetnek megfelelően, ha ismereteink nem szétválnak egymástól, hanem ellenkezőleg: integrálódnak, azaz összekapcsolódnak egymással. A tudománynak és a felsőoktatásnak a Szovjetunióban kialakult szervezeti formái a legkedvezőbb lehetőségeket nyújtják ahhoz, hogy a tudomány és a kultúra az egységesülés, a magasabb egységek létrehozása jegyében fejlődjön. Számos egyetem és pedagógiai főiskola egyesíti falai között a humán és az egzakt tudományokkal foglalkozókat. Ugyanilyen integrálódás megy végbe a Szovjet Tudományos Akadémián, valamint a szövetségi köztársaságok tudományos akadémiáin. Ez kétségkívül elősegíti, hogy a legkülönbözőbb területek szaktudósai szoros kapcsolatot tartsanak fenn egymással. Ne gondoljuk azonban, hogy a tudományok integrációja egyszerűen és , zavartalanul megy végbe. Gátolják ezt a folyamatot a leszűkítő szakosodás elavult hagyományai, akadályozza az olyan tudósok magatartása, akik vonakodnak „idegeneket“ engedni szakterületükre, továbbá zavaróan hat a bürokratikus szemlélet is. A tudományok integrációja azonban megállíthatatlan, sőt egyre erősebben érvényesül. Lehetséges, hogy olyan új korszak küszöbén állunk, amelyet a jövő kultúrtörténészei a reneszánsz, vagyis az újjászületés korához fognak hasonlítani. Ez azonban azt a feladatot adja számunkra, hogy továbbra is bővítsük a nemzetközi tudományos és műszaki, valamint a kulturális együttműködést a világbéke s a népek felvirágzása érdekében. M. VOLKENSTYEJN, a Szovjet Tudományos Akadémia levelező tagja Hírek a Szovjetunióból Kazahsztáni kutatók egészségügyi környezetföldrajzi atlaszt készítenek a köztársaságról. A térképek feltüntetik majd, hogy Kazahsztán mely vidékén milyen hatással van az egészségre a talaj, az éghajlat, a domborzat, a folyók, a tavak és más természeti tényezők. Az atlasz segítségével megállapítható lesz, hogy mely helyek a legalkalmasabbak új városok és lakótelepek építésére, valamint szanatóriumok és üdülőhelyek létesítésére. — Q — Egy számítógép pontosan válaszolga- tott a férfi matematikusoknak, ha azonban nők fordultak hozzá, valótlan válaszokat adott. Ez a mulatságos dolog a Novoszibirszk melletti Akagyemgorodok számítóközpontjában történt. Kiderült, hogy a gépet a női ruhák anyagának nagy műszáltartalma „hozta ki a sodrából“: a műszálak körül elektromos tér keletkezett, ami megzavarta a gép működését. Ha nyírfát különleges keverékkel — éghető pala feldolgozásából nyert anyaggal — itatjuk át, értékes tulajdonságokra tesz szert. Az észt kutatóknak ez a megállapítása felkeltette a síkészítők érdeklődését. Az impregnált nyírfából gyártott sílécek sokkal tartósabbak, jobban tartják a kenőanyagot. Két híres szovjet síző, Kolcsin és Vegyenyin igen elismerően nyilatkozott a pärnui Viisnurk Gyárban ezzel az eljárással készített sílécekről. Még a Holdról is látható lesz a Koun- radszkij melletti külszíni rézércbánya, mely a Balhas-tó északi partvidékén, egy kialudt vulkán kráterében terül el. A bányászok jelentősen kibővítik ezt a színesfémben bővelkedő hatalmas külszíni já- nyatelepet. Az egy kilométer vastag ércréteg rézen kívül 20 értékes fémet tartalmaz. — ® — Kazahsztán délkeleti részének őslakói ismerték a vonóshangszert — állapították meg a régészek az Alatau hegység lejtőin feltárt leletek alapján. Találtak ugyanis egy sziklarajzot, amely táncoló férfiakat ábrázol. Mellettük női alakok láthatók, amint hegedűhöz hasonló hangszert tartanak a kezükben. — © — A taskenti Fan Kiadó sajtó alá rendezte a Gyógyszerismeret című könyvet, az 1000 évvel ezelőtt született Abu-Raihan Muhammad ibn Ahmed al-Biruni művét, amelyet most fordítottak le először orosz nyelvre. Ubajdulla Karimov, a filológiai tudományok doktora, az Üzbég Tudományos Akadémia Orientalisztikai Intézetének osztályvezetője nyolc évig tanulmányozta és fordította ezt az értekezést. Az értékes mű kétnyelvű kiadásban: oroszul és arabul jelenik meg. Napjainkban nagyon is megsokasodott a csillagászok munkája: már nemcsak a csillagok és a bolygók mozgását kell megfigyelniük, hanem a mesterséges holdakat, a bolygóközi kutatóállomásokat és más űrkutató berendezéseket is. Ilyen megfigyeléseket végeznek például a Krími Asztrofizikai Obszervatórium munkatársai a csillagászati távcső segítségével. Az így nyert adatok alapján módosítják a kozmikus objektumok mozgását. Értékes leletre bukkantak Zaporozsje megyében egy időszámításunk előtti IV. századból származó szkíta sírhalom feltárásakor. Az ásatások során mintegy öt méter mélységből egy kis aranyszobor került napvilágra, amely a termékenység istennőjét, Démétért ábrázolja. Az istennő eddig ismert szobrai agyagból készültek. Az ókori ötvös alkotását a részletek gondos kidolgozása jellemzi. — i> — Különféle szakemberek, mérnökök és építészek közös kutatások alapján megoldották azt a problémát, hogy miként lehet biztonságosan magas épületeket emelni földrengésektől gyakran sújtott helyeken. Ilyen házak épülnek többek között Taskentben is. A tervezők a perzselő napsugaraktól is óvni akarják a lakásokat. Az épületek betondíszítése a hagyományos keleti stílust követi. A loggiaszerű erkélyek építészeti megoldása igen tetszetős.
