Új Szó, 1973. április (26. évfolyam, 78-101. szám)
1973-04-29 / 17. szám, Vasárnapi Új Szó
A HÉT KÉPEKBEN! EBl 1973. április 29. A NAP kel — Nyugat- Szlovákia: 4.35, nyugszik: 19.03; Közép-Szlo- vákia: 4.27, nyugszik 18.55; Kelet-Szlovákia: 4.19, nyugszik: 18.47 órakor. A HOLD kel: 2.47, nyugszik: 16.14 órakor. NÉVNAPJUKON SZERETETTEL KÖSZÖNTJÜK PÉTER - LEA nevű kedves odvasóinkat 0 1893-ban született 10SEF M0LÁK, a CSKP dolgozója, a CSKP III. illegális Központi Bizottságának tagja (a német fasiszták 1943-ban megölték) fii 1963-ban halt meg J0SEF TESLA, a CSKP dolgozója (szül.: 1905). A következő tartalmából: Béke, építés, siker Balázs Béla cikke Sikeresen teljesítik az ötödik ötéves tprv feladatait B. Thomes cikke Él és élni akar Hajdú András riportja Oj hang „a hallgatás összeesküvésében” Angol adatok Mozart haláláról Fordul a kerék Viktor Nyekraszov elbeszélése HELYREIGAZÍTÁS A Vasárnapi Oj szó 1973. április 22-i számának első oldalán közölt kép Molnár János felvétele. A szerző és olvasóink szíves elnézését kérjük a név elírásáért Haladás és maradiság Mindennapi életünkben tapasztalhatjuk és különböző statisztikai kimutatások is igazolják, hogy a társadalom fejlődése évszázadunk második felében, s főleg az utóbbi években rendkívül felgyorsult. Ez a jelenség a tudományos-technikai forradalom előretörésére vezethető vissza, s ha meggondoljuk, hogy ez a folyamat tulajdonképpen csak most veszi kezdetét, ebből arra következtethetünk, hogy a közeljövőben az eddiginél sokkal gyorsabb fejlődés várható. Ezért vált napjainkban gyakorlati jelentőségűvé a prognózis, a gazdasági és a társadalmi jövőkutatás, és ezért vált divatos témává a science fiction, a jövőbe néző tudományosfantasztikus irodalom, akárcsak Verne idejében, az ipari forradalom kezdetén. Az olvasó számára is érdekes és izgalmas ez a téma, mert amíg Verne álmainak megvalósításáig csaknem egy évszázad telt el, ma már húsz-huszonöt éves előrejelzés is elég sok lehetőséget, elég széles teret nyújt a jövőbe néző fantáziának. Mindez akaratlanul is arra készteti az embereket, hogy a világ dolgait ne mereven, mozdulatlanságukban, hanem fejlődésükben szemléljék, s a társadalmi haladás szempontjából már ez is nagy eredmény. Mert amióta a világ világ, mindig voltak maradi gondolkozású, konzervatív tagjai a társadalomnak, és mindig voltak forradalmárok, reformátorok, újítók is. A szocialista társadalomban nincsenek egymással ellentétben álló osztályok, az emberek magatartásában mégis találkozunk mind konzervatív, maradi, mind pedig progresszív, haladó hozzáállással. Ez a kérdés eléggé honyolult, teljes felmérése részletes szociológiai elemzést igényel, néhány aktuális vonatkozását azonban röviden is megemlíthetjük. Mint tudjuk, a társadalmi fejlődés üteme minden tekintetben a gazdasági alap fejlődésétől, konkrétan a nemzeti jövedelem növekedésétől függ. A társadalmi életben megnyilvánuló maradiságot szűkítsük most le erre a területre, s nézzük meg, hogyan nyilvánul meg a gazdasági életben, a termelés területén. A gazdasági életben megnyilvánuló maradiságnak két válfaja lehetséges, és ezeket sokszor elég nehéz megkülönböztetni: az egyik a háttérbe szorított szocialistaellenes erők által kitartóan élesztett, politikai célzatú, tudatos „nemtörődömség“, a másik a „közönséges“ kényelemszeretet, a jóra való restség. A kétféle indíték között társadalmi és politikai szempontból határt lehet ugyan húzni, de gazdasági kihatásuk egyformán súlyosan káros. Napjainkban, amikor az exten- zív fejlődés tartalékai már kimerültek, amikor már nincs szabad munkaerő, amikor a fejlődés egyedül járható útja az intenzitás fokozása és a hatékonyság növelése, a régi munkamódszerekhez, az elavult szakmákhoz, a társadalmilag szükségtelen termeléshez, a korszerűtlen normákhoz, a hamisan értelmezett „kollektív érdekekhez“ való ragaszkodás már lényegesen több a „közönséges“ kényelemszeretettől. Az egész társadalom érdekeit szolgáló fejlődésnek legfőbb kerékkötőjévé válik és mind gazdasági, mind politikai vonatkozásban súlyos mulasztássá. MAKRAI MIKLÖS KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK Krónikus válság Krónikussá vált a nyugati pénzvilág válsága, az inflációs dullár mind problematikusabbá teszi a vezető tőkésországok viszonylagos ökonómiai stabilitását. Kétségtelen ugyanis, hogy a pillanatnyi „szélcsend“, a kétes értékű kompromisszumok mögött szinte áthidalhatatlan ellentétek rejlenek, olyan válságtünetek amelyek alapjaiban rázhatják meg a kapitalista világrendszert. Erre a tényre egyébként néhány nyugati és tengerentúli közgazdász is rámutatott, jelezve, hogy az ökonómiai vonatkozásokon túlmenően törvényszerűen előtérbe kerüil a dollár-válság politikai vetülete. Elmondhatjuk, hogy az Egyesült Államok nyugat-európai szövetségeseinek a nagyobbik része messzemenően toleráns volt mindeddig a dollár-ügyben. Igaz ugyan, hogy a közös piaci tagországok különböző szintű tanácskozásain elhangzottak éles szavak is, végeredményben olyan határozatok születtek, amelyek közvetve, vagy éppen közvetlenül a dollár helyzetének megóvására irányultak. Ezzel szemben Tokióban hevesebben reagáltak az eseményekre, a japán kabinetet ugyancsak kihozta sodrából Nixon elnök dollár-mentő akciója. Ügy tűnik azonban, hogy a washingtoni vezetésnek, legalábbis ideig-óráig — sikerült elhárítania a kétoldalú kapcsolatok el- merevedésével fenyegető, valóban feszült helyzetet. Ehhez természetszerűleg további momentumok is hozzájárultak, hiszen a japánok Nixon eUnök „jóvoltából“ majdnem lekésték a pekingi vonatot. Nem vitás, hogy Washington távol-keleti szövetségesével szemben a politikai zsarolás félreérthetetlen módjaitól seni riadt vissza, olyan képletet alkalmazott tehát, amellyel Nyugat-Európában csak kevésbé merészelne kísérletezni. A megerősödött Közös Piac, annak ellenére, hogy termelése nem éri el az Egyesült Államok által produkált mennyiséget, az export tekintetében máris túlnőtt tengerentúli gazdasági partnerén. Ez nem utolsósorban a piacok kérdése, viszont a piacok kérdése végső soron mindig az aktív nemzetközi politika kérdése is volt. Nem meglepő tehát, ha Nyu- gat-Európa és az Egyesült Államok viszonylatában nem csupán gazdasági, hanem politikai ellentétekről is beszélünk. Kétségtelen, hogy a szóban forgó ellentétek elkendőzése érdekében mindkét fél részéről történtek és történnek intézkedések, ám az elhidegülés csalhatatlan előjelei mégis fel-felbukkannak. Hozzájárul ehhez természetesen a kontinensünkön tapasztalható enyhülési folyamat, a gazdasági, tudományos-műszaki és kulturáUis kapcsolatok bővülése is. Az a washingtoni illúzió tehát, amely közel két évtizeden keresztül a függőség ábrándos szemüvegén keresztül tekintett Nyugat-Európára, végképp a múlt zenéje. Ennek ellensúlyozásaképpen növekedett meg az amerikai aktivitás a NATO-ban, a katonapolitikusok nyelvén próbál meg befolyást gyakorolni a nyugat-európai kormányokra. Kétségtelen, hogy a NATO-n belül csoportosuló politikai erőkben Washington lojális szövetségesre talál, viszont az idő nem éppen ezeknek a köröknek dolgozik. Ezt tudatosították természetesen az Egyesült Államok vezetői is, így azután az utóbbi hónapok eseményei is bizonyítják, hogy fokozott ütemben óhajtják konkrét tartalommal megtölteni a szovjet—amerikai gazdasági jellegű megállapodásokat. Tagadhatatlan, hogy az amerikai üzletemberek féltékenyen tekintettek mindig a nyugat-európai országok és a Szovjetunió kereskedelmi és gazdasági kapcsolatainak bővülésére, amely a német kérdéskomplexum rendezését követően egyre gyorsabb ütemű. E néhány szempont tehát szintén arra utal, hogy a dollár krónikus válsága politikai kérdés a javából, amely e*lől a Fehér Ház gazdái nem térhetnek ki. BALOGH P. IMRE A CSSZSZK és a Mongol Népköztársaság külügyminisztériumai küldöttségei között tanácskozások folytak a hét elején, Prágában. Felvételünk a megállapodások aláírásakor készült. fCSTK) Leonyid Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára fogadta az amerikai szenátorok csoportját, akik hivatalos látogatáson tartózkodtak a Szovjetunióban. (ČSTK—TASZSZ) Mintegy kétszáz amerikai állampolgár rendezett tiltakozó menetet Libanonban a palesztin nép elnyomásának a politikája ellen. A tiltakozó menetet megelőzően Bejrútban nagygyűlést tartottak, amelyen a libanoni közélet és a palesztinai félszoba-> dítási mozgalom képviselői köszönetiiket fejezték ki az ameri- kai államvolaároknak az akcióért. ÍČSTK—AP) E heti karikatúránkViharok tengerén... BELPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK Május 9. — a béke ünnepe Versösszeállítás
