Új Szó, 1973. április (26. évfolyam, 78-101. szám)

1973-04-28 / 100. szám, szombat

NAGYOBB KÖZÖSSÉGBEN

A járásban az elsők egyikeként alakult meg huszonkét évvel ezelőtt a Vöelincei (Méhi) Egységes Földművesszövetkezet és az elsők között szerzett jó nevet magának. A Sajó menti termékeny földek meg a munkaszerető, törekvő szövetkezeti tagok jó feltételeket teremtettek a közös gazdálkodás nyújtotta előnyök kihasználására. Mélűben éltek a lehetőségekkel, aminek eredményei nemcsak az egységes földművesszövetkezet, hanem az egész község fejlődésében, lakosainak életmódjában megmutatkoznak.

Elérkezett az az idő, hogy a közös gazdálkodás további fejlesztéséhez, magasabb szintre emeléséhez szűknek mutatkozott az eddigi keret, új lehetőséget kellett teremteni, amit több falu szövetkezetének egyesítésében találtak meg. 1970 decemberében négy község — Méhi, Hubó, Lenke és Runya — gazdasága egyesült az Űj Elet Efsz ben.

KONKOLY IMRE elvtárs, a szövetkezet elnöke elmondja, hogy az egyesülést megelőzően mindegyik efsz-ben tagsági gyűlésen beszélték meg a szövetkezetiekkel az erők egyesítésének tervét és céljait. Habár voltak aggályok, ellenző hangok is, az emberek többsége megértette, hogy az eddiginél intenzívebb, hatékonyabb termelés tágabb teret követel a viszonylag kis területen gazdálkodó addigi szövetkezeteknél. 1971. január 1-én 2900 hektár mezőgazdasági területen kezdték meg a gazdálkodást. Az első lépések nem voltak könnyűek, szétforgácsolt volt a gépesítés, az állatállomány, mindegyik szövetkezet sok mindennel foglalkozott, „babrált“. Az első lépések arra irányultak, hogy az egyesült gazdaságot elindítsák a termelés szakosításának útján. Az állatállomány összpontosításával kezdték meg, ahogy a férőhely engedte; a kitűzött feladatot megvalósították, úgy ahogy elgondolták.

Nagy problémák nyilvánultak meg a gépek összpontosításánál és javításánál. Még a múlt évben is nehézségeket okozott a „ragaszkodás“ például azokhoz a kombájnokhoz, amelyekkel azelőtt az egyes gazdaságok rendelkeztek. A rossz időjárás is „leckét adott“ tavaly nyáron, hogy központilag jobban kihasználható a gépesítés. Ezen a télen már teljesen központosították a gépek javítását. Bebizonyosodott, hogy ily módon sokkal előnyösebb, gazdaságosabb a munka, mintha külön javítgatnának az egyes gazdaságokban.

Nehézségek voltak a díjazásnál is, hiszen a négy gazdaságban négyféle szokás, norma volt. Ezt közös nevezőre kellett hozni. A legfejletteb, a méhi szövetkezetei vették alapul az elmúlt két évben. Megmutatkozott azonban, hogy a gazdálkodás színvonalának fejlődése megelőzte a díjazásét. A normák, a munkabérek ellaposodtak, lazák voltak. Ezzel a problémával mélyrehatóan foglalkoztak az 1973-as évzáró közgyűlés előtt. A díjazást oly módon rendezték, hogy a szövetkezetieket érdekeltté tegyék a feladatok teljesítésében. A normákat szilárdították, ugyanakkor minden ágazatban bevezették a prémiumrendszert is. Mindenki tudja, mi a feladata és kötelessége, hogyan kell végeznie munkáját és ezért milyen fizetést kap.

MÄR AZ IDEI tavaszi munkáknál megmutatkozott, hogy az ez évi évzáró közgyűlésen elfogadott új bérezési rendszer jelentőségét teljes mértékben megértik a dolgozók. Amikor szükségesnek mutatkozott, ünnepnap, vasárnap is — az elnök pontos kifejezésével élve — „hangyaszorgalommal“ dolgoztak a gépesítők és a gyalogmunkások. Konkoly elvtárs név szerint felsorolta a „legjobbakat“, közben oly sok nevet említett mindegyik gazdaságból, és munkaszakaszról, hogy talán el se férnének e cikkre megszabott helyen. A látottak és hallottak alapján indokolt dicséret illeti az Űj Élet Efsz tagságának döntő többségét, akik az idén is mindent elkövetnek azért, hogy a növény- termesztésben és az állattenyésztésben, a kertészetben .és az építkezéseknél egyaránt teljesítsék, sőt túlszárnyalják az eddiginél nagyobb feladatokat.

A jó munka eredménye természetesen nemcsak a termelés növekedésében, hanem a jövedelemben is megmutatkozik. A négyszázhatvanhárora állandó dolgozó egy főre jutó havi keresete a múlt évben 2120 korona volt; ez 1971-hez viszonyítva kétszázötven korona növekedést jelent.

Az egyesült gazdaság keretében céltudatosan szakosítják a termelést mind a növénytermesztésben, mind az állattenyésztésben. A tehénállomány összpontosítását végleg az ötszázhúsz férőhelyes, korszerűen gépesített új istálló felépítése oldja majd meg, amelyet a szövetkezet építőbrigádja 1975. január l ére készít el. Az építőcsoport emellett a gazdasági központban a szövetkezet irodaházát és a szociális épületet is építi, főképpen szombati és vasárnapi munkában. A 30 hektáros kertészetet, melynek dolgozói tavaly hektáronként negyvenezer korona értékű árut termeltek — sőt a runyai részlegen ezt hektáronként ötszáz koronával meg is tetézték —, az idén két hektár fűszerpaprika termesztésével bővítik. A kertészet idei terve hektáronként 45 000 korona. A tizenhat tagú szocialista munkabrigád vállalásában a fölemelt feladatok túlszárnyalását vállalta.

A Sajó szabályozása, az árvízveszély megszüntetése lehetővé teszi a szövetkezetnek, hogy az eddig csekély hasznú réteket és legelőket termékeny szántófölddé változtassa. A múlt évben már száz hektár új szántóterületet nyertek és a talajjavítást az idén is folytatják, hogy intenzíven kihasználják a földiílapot.

AZ EGYESÜLT SZÖVETKEZETBEN az űj feltételekhez kellett alkalmazni a pártszervezet felépítését is. Erről Varga Ferenc elvtárs, a méhi magyar tanítási nyelvű iskola igazgatója, az Űj élet Efsz pártalap- szervezetének elnöke tájékoztatott.

— A négy gazdaság egyesítésével párhuzamosan a községekben működő pártalapszerve- zeteket is összevontuk — ismertette Varga elvtárs. — Mivel Lenkén és Hubón kevés volt a párttag, ezért a két község alapszervezetéből egy részlegszervezetéből egy részleg- szervezetet alakítottunk, ezenkívül Méhiben és Runyán működnek részlegszervezetek. Ezt a szervezeti formát azért is fontosnak tartjuk, mert a részlegszervezeteknek nemcsak a szövetkezet ügyeivel, a gazdasági feladatok teljesítésével kell törődniük, hanem a községek életével, a polittikai-neve- lőmunkával, a tömegszervezetek irányításával is. A részlegszervezetek munkaterv szerint dolgoznak, havonta egy tagsági gyűlést és két pártbi- zottsógi ülést tartanak. A bizottság egyik ülése főképpen a tagsági gyűlés előkészítésével foglalkozik, a következő ülésen pedig a taggyűlés lefolyását értékelik. A három részlegszervezetet összefogó és irányító pártalapszervezet szintén előre kidolgozott munkaterv szerint végzi munkáját, a pártbizottság havonta egyszer tart ülést, tagsági gyűlést pedig negyedévenként egyszer rendezünk. A részlegszervezetek taggyűlésein az átlagos részvétel meghaladja a kilencven százalékot, az alapszervezet taggyűlésein pedig átlagosan 82,8 százalékos volt a megjelenés.

— Idei évzáró taggyűlésünkön értékeltük alapszervezetünknek az egyesülés óta végzett működését. Megállapíthattuk, hogy az eltelt időszakban a pártmunka színvonala lényegesen javult, a szervezésnek ez a formája bevált. A múlthoz viszonyítva jelentős lépést tettünk előre. Ez persze nem jelenti azt, mintha mindennel meg lennénk elégedve, hiszen a növekvő feladatok egyre nagyobb

követelményeket támasztanak a pártmunkával szemben, s arra törekszünk, hogy ennek minden tekintetben megfeleljünk — hangsúlyozta Varga elvtárs.

A pártszervezet elnöke a to vábbiakban rámutatott, hogy a pártszervezet javuló munkája hatással volt a szövetkezet gazdálkodásának menetére is. A taggyűléseken első napirendi pontként mindig a szövetkezet gazdálkodásának eredményei és problémái szerepeltek. Ez a gyakorlat a tagság körében nagy érdeklődésre és visszhangra talált, színvonalas, tárgyilagos viták alapjává vált. Nem egy esetben komoly kérdésekre sikerült megoldást találni. A méhi gazdaságban például a pártbizottság két esetben is a helyszínen segített komoly problémák megoldásában. Az egyik esetben a takarmány raktározásánál az új technológia, a szenázskészítés bevezetése ütközöt nehézségekbe, mivel ezt a módszert a szövetkezeti tagok nem fogadták kedvezően. A tagok részéről elhangzott ellenvéleményeket a helyszínen vizsgálta meg a pártbizottság. Megállapította, hogy a szenázs készítése helyesen történik és megfelel a követelményeknek. Erről meggyőződtek a szövetkezeti tagok is. A másik esetben a kertészet vezetője panaszának orvoslásában nyújtottak segítséget. Nagyon hiányzott ugyanis az öntözőberendezés, amelynek beszerzése nehézségekbe ütközött és nagyon elhúzódott. Az idén már ezt a problémát is sikerült megoldani.

— A pártszervezet a hatás körébe tartozó községekben rendszeres figyelmet szentel a tömegszervezeteknek — folytat ta szavait az elnök. — Igyekszünk jó munkára ösztönözni a szervezeteket. A párttagokat aktivistákként beosztottuk a tömegszervezetekbe. A párt vezető szerepe érvényesül gazdasá gi téren és a tömegszervezetekben is; a kommunisták minden munkaszakaszon jó példával és kezdeményezéssel járnak elöl a feladatok teljesítésében. A párl- alapszevezeteknek negyvenöt tagja és hat tagjelöltje van, a regisztrált tagok száma harminchat. Harminckilenc kommunista a szövetkezetben dolgozik és négy nyugdíjas is sző vetkezeti tag volt.

AZ ÉVZÄRÔ TAGGYŰLÉSEN megállapították, hogy a mostani időszakban a pártmunka egyik legfontosab feladata a szervezet megerősítése fiatal párttagjelöltekkel. Tavaly négy tagjelöltet vettek fel, az idén hat új jelentkező van, négy tagjelöltet pedig párttaggá vesznek fel. Az új tagjelöltek kiválasztásánál nagy körültekintéssel járnak el, hogy minden tekintetben megfelelő embereket vegyenek fel tagjelöltekké, akik világosan látják a párttagság célját és a marxis ta—leninista világnézetet vallják. Különösen nagy szükség lenne nők megnyerésére a pártba, mivel a szervezetnek mindössze egyetlen nőtagja van, és a regisztrált párttagok között is csak egy nő szerepel.

A pártszervezet elnöke hang súlyozta, hogy az ideológiai nevelés érdekében nagy gondot fordítanak a pártoktatásra. Az iskolázást a jóváhagyott terv szerint pontosan megtartják, képzett, jól felkészült előadóik vannak. A párt ok tatásban pár- tonkívüliek is részt vesznek. Az előadások látogatottsága 93—95 százalékos. A pártoktatás iránt nagy az érdeklődés és remélik, hogy a tavalyihoz hasonlóan a záróbeszélgetések az idén is sikeresek lesznek.

Az Üj Élet Efsz tagsága és a községek lakossága bekapcsolódott a „Mindenki szocialista módon“ nevű versenymozgalomba, melynek keretében az idén 2 millió 787 ezer korona értékű kötelezettséget vállaltak főképpen a termelési feladatok túlszárnyalására és az anyagköltségek csökkentésére. A pártalapszervezet évzáró taggyűlésén a többi között azt is feladatul tűzték ki, hogy a munkaverseny eredményeit negyedévenként értékelik és a dolgozókat a felajánlások maradéktalan teljesítésére mozgósítják.

GÁL LÁSZLÓ

J. Alexy (elvétele

Íz eillezi.ee 1945. a« 30 a

Huszonnyolc évvel ezelőtt, 1945 márciusában a nyugat-kárpáti és az észak-szlovákiai hadműveletek befejezése után új harcok kezdődtek, amelyek a tavaszi offenzíva részét, a szovjet hadsereg csehszlovákiai felszabadító harcainak harmadik szakaszát képezték, amelyhez az ostravai hadművelet is tartozik. Ez a hadművelet a támadó akciók elválaszthatatlan része volt, amelyet a szovjet hadsereg 1945 év elején Dél- nyugat-Lengyelországban indított és azt a célt szolgálta, hogy biztosítsák az összpontosított hadászati erők bal szárnyát, amelyet a Berlinre mért végső csapásnak szántak. A hadműveleti tevékenységben részt vettek a negyedik ukrán front hadseregei az első csehszlovák hadtesttel és az első önálló csehszlovák harckocsizó dandárral, valamint az első csehszlovák vegyes légi hadosztály kötelékeivel együtt.

A fasiszta hadvezetőség a második világháború vége felé nagy jelentőséget tulajdonított az ostravai ipari területnek. E célból Ostrava környékén jelentős katonai erőket összpontosított. Védelmi rendszerük tökéletesítésére kihasználták a kiváló csehszlovák határerődítményeket, amelyeket a második világháború előtt építettek. A dicsőséges szovjet hadsereg megsemmisítő csapásának a fasiszta hadseregek nem tudtak ellenállni és nehéz harcok során az északról és északnyugatról meginduló bekerítő támadás után felszabadult Ostrava, Morvaország nagy része és Szlovákia.

Az eredeti terv szerint a nagy kiterjedésű ostravai hadműveletet három szakaszra osztották. Az elsőben a negyedik ukrán front főerői Strumie- na térségétől délre, Nový Jičí- nen és Olomoucon keresztül mérték volna az első csapást és nyolc nap alatt elérték volna a Šternberk, Olomouc, To- vacov közti vonalat. A második szakaszban az első ukrán front jobb szárnyával együtt megsemmisítették volna az ellenség első páncélos hadseregét és 15 nap alatt a Jozefov, Hradec Králové, Pardubice és Chotöbor közti vonalhoz érkeztek volna el. A harmadik szakaszban a negyedik ukrán front gyors támadás kibontakozása során nyugati irányban a hadművelet negyvenedik, ill. negyvenötödik napján elérték volna a Vltavát (Moldvát) és elfoglalták volna Prágát.

Az ostravai hadművelet a lázas előkészületek után 1945. március 10-én a délelőtti órákban kezdődött. Az ellenséges erők erős támadása és különböző más kedvezőtlen körülmények miatt azonban nem az eredeti terv szerint ment végbe. Ötvenhét nappal eltolódott, s május 6-án végleg félbeszakították és a prágai hadműveleti terv keretében új támadásba mentek át.

A támadás első napjaiban a negyedik ukrán front haderőt nagy veszteségek árán naponta csak 6—12 km-t nyomultak előre. Minden községért és magaslatért súlyos harcot vívtak. Március végén a 60. hadsereg erői jelentős sikert értek el Felső-Sziléziában, a 38. hadsei- reg és az első gárdahadsereg egységei pedig 10—15 km-nyi- re megközelítették Ostravát. A szovjet hadvezetőség, hogy a várost megkímélje a pusztulástól, elhatározta, hogy a fő csapást északnyugati irányból hajtja végre, kikerülve az ipari területet.

Áprilisban ismét fellángoltak az elkeseredett harcok. Raci- buža és Opava térségében délre éjjel-nappal rengett a föld a gránátok és a repülőbonibák robbanásától. A támadó haderők előtt új feladat merült fel, áttörni az ellenség megerő-< sített védelmi vonalát az Opava folyótól délre és megkezdeni Opava és Ostrava felszabadítását. Április 20-tól 23-ig a vasbeton erődítmények vonalát áttörték és április 22-én a 60. hadsereg egységei nehéz harcok után felszabadították Opavát. A 38. hadsereg — az első csehszlovák önálló harckocsizó dandárral együtt — északi és északnyugati irányból megközelítette Ostravát. Ugyanakkor a negyedik ukrán front kötelékében harcoló első gárdahadsereg Ostravától

északkeletre áttörte az ellenség védelmi vonalát és megközelítette Bohumínt.

A 38. hadsereg fő erőinek előnyomulása Ostrava irányában még egész héten át tartott. A szovjet egységek a hónap végén súlyos harcok közepette a város nyugati peremére hatoltak be és 1945. április 30-án felszabadították „a köztársaság acélszívét“. Az ostravaiak soha nem felejtik el azt a napot, amikor városuk felett végre kifüggesztették a szabadság zászlaját. A város felszabadításában részt vett az első önálló csehszlovák dandár is és harckocsizóink az elsők között törtek be Ostravába.

A negyedik ukrán front ostravai hadművelete nagy jelentőségű volt Csehszlovákiának a hat évig tartó fasiszta megszállás alóli felszabadítása szempontjából. Ebben az ellenség ellen vívott közös harcban kovácsolódott a csehszlovák és a szovjet hadsereg hagyományos harci szövetsége.

JÁN MICÁTEK, alezredes