Új Szó, 1973. április (26. évfolyam, 78-101. szám)

1973-04-17 / 91. szám, kedd

Felrobbant a kabintető Nincs olyan műszer a vilá­gon, amely képes lenne hitele­sen lemérni a lélekjelenlétet. S nincs pszichológus, aki tel­jes biztonsággal és pontosan körül tudná határolni az ernbb- ri lélekjelenlét nagyságát, ere­iét. Hiszen a pillanatnyi! lélek­jelenlétet az ember fiziológiai és idegállapotán, tapasztaltslí- gán és képzettségén kívül szin­te felmérhetetlenül sok külső és belső tényező befolyásolja. S ezeknek együttes hatását szinte lehetetlen teljes pontos­sággal előre kiszámítani. Külö­nösen akkor, ha teljesen várat­lan és ismeretlen veszély teszii hirtelen próbára az embert. Parragi Vilmos főhadnagynak a közelmúltban volt része ilyen megpróbáltatásban. Olyan kü­lönlegesen veszélyes helyzetbe került, amilyenben soha senki ő előtte. Tizennégyezer méter magas­ságban viharzott szuperszoni­kus gépével, a hangsebességnél jóval nagyobb gyorsasággal, amikor teljesen váratlanul külö­nös koppanásra lett figyelmei. A koppanás jobb felől hallat­szott. Mi történt? Eltévedt meteor ütközött a gép testének? Vagy valamely más, ismeretlen erő­hatás érte? Teljes koncentrálással, gyors és átható pillantásokkal ellen­őrizte a műszereket, a kapcso­lótáblát, a kabintetőt. Semmi rendellenesség, A gép minden berendezése a megszokott biz­tonsággal működött. Parragi főhadnagy azzal a feladattal emelkedett a magas­ba, hogy egy légtérbe hatolt el­lenséges gép szerepét alakítsa. A parancsnak megfelelően kis­sé csökkentenie kellett a sebes­séget. A gázkarért nyúlt. E pillanatban iszonyú robba­nás reszkettette meg a gépét. S a vadászrepülőt kibírhatatlan erejű légnyomás taszította mell­be és préselte vasmarokkal az ülésbe. Fejvédőjét, a „haubét“ viszont hirtelen kerekedett szí­vóhatás igyekezett letépni. Ar­ca szabadon levő részébe mint­ha milliónyi jégtű fúródott volna. Szemhéja görcsösen ösz- szezárult, mindkét szeméből patakzott a könnye. A testét ol­talmazó magassági ruha luft- ballonként felvuvódott. A főhadnagy nem vesztette el lélekjelenlétét. Ereje teljes meg­feszítésével ültében előre ha­jolt, s arcát a műszerfal mögött óvta a felülről beáramló elsöp­rő erejű léghuzattól. Felpillantott. A kabintető plexi-üvegének nagyobb hányada hiányzott. Mi történhetett vele? Talán való­ban nekiütközött valami, amitől megsérült, megrepedt, s azután a kabin belső légnyomása nagy hirtelen, robbanásszerű erővel kitörte. A pilóta testét a túlnyomásos ruha biztonságosan oltalmazta. E nélkül ilyen esetben a szer­vezet belső nyomása és a sztra­toszférában uralkodó igen ki­csiny külső nyomás közötti kü­lönbség következtében az em­beri test valósággal szétrobban­na. és a légzés? A pilóta orrá­ra és szájára szerelt légzőcső bőségesen elegendő oxigént biz­tosított. De képes-e vadászrepülő ilyen körülmények között gépé­nek további irányítására? El tud­ja-e vezetni a legközelebbi re­pülőtérig, s le tud-e szállni? Parragi főhadnagynak nem volt ideje arra, hogy e kérdéseken tűnődjék. Tüstént cselekedni kezdett. Kikapcsolta a gép hangsebesség feletti repülését biztosító úgy­nevezett forszázst, kiengedte a törzsféklapot, s továbbra is elő­re hajolva, a műszerfal viszony­lagos oltalma mögött megfeszí­tett koncentrálással dolgozott. Rádión jelenteni akarta a tör­ténteket a repülőtérre, de hasz­talan: a nagy torlónyomás és a hajtóműnek a kitört kabintetőn keresztül beáramló zaja lehetet­lenné tette a forgalmazást. Testét másodpercek alatt der­mesztő hideg járta. A kirobbant plexi-üvegen besíivitő levegő hőmérséklete mínusz ötvenkét fok volt! Tízezer méter magas­ságban még mindig dermesztő volt a hideg: mínusz negyven- nyolc fokos fagy gémberítette végtagjait. Vajon meddig bírja? Nem lenne-e célszerűbb a katapultá­lás, mielőtt teljesen átdermed a hidegtől és cselekvőképtelenné válik? A légzőkészülék szájára és orrára szoruló csöve alatt az ajkába harapott. Nein. Nem hagyja sorsára a gépet. A mű­szerek működnek. Amíg erővel és akarattal bírja, nem adja fel a harcot. Megkísérli azt, amit ilyen helyzetbe soha senkinek sem volt alkalma megpróbálnia: éspedig fölre juttatni a gépet. Kékre-lilára dermedt kezét hevesen a nadrágjához dörzsöl­te. Meg kell őriznie ujjal moz­gásképességét. Enélkül tehetet­lenségre lenne kárhoztatva. S nem csupán a gép, de pilótája is menthetetlenül odaveszne. Gépének sebességét sikerült a megengedhető minimálisra csökkentenie. A kitört kabintető felől beáramló légzuhatag ereje érezhetően lanyhult. A kisebb kapacitással dolgozó hajtómű zaja is gyengült. Sikerült helyre­állítania a rádióösszeköttetést. — Jelentem, nagy magasság­ban kirobbant a kabintetőm. A repülőtér irányító harcál­láspontján nem akartak hinni a fülüknek. — Ismételje meg adását. Megismételte, majd rádióját átkapcsolta a repülésvezető hullámhosszára. — Haza tudja hozni a gépét? — kérdezte a repülés vezető. — Megpróbálom. A gép kabintetőjének plexi­üvege elöl nem törött ki, de millió és millió hajszálrepedés miatt teljesen átláthatatlanná vált. A pilóta vizulálisan nem tájékozódhatott. A repülőtér apparátusa se­gítségére sietett. A harcálláspontról megadták neki a repülési irányt és a szükséges süllyedést adatokat. Az irányító lokátor személyzete biztos hozzáértéssel vezette őt hazafelé. A gépével ugyancsak a lég­térben tartózkodó Kis Endre fő­hadnagy, elfogó vadász is se­gítségére sietett. A bajba ju­tott gép mellé csatlakozott, hogy segítse a leszál lémezőre történő vezetésben. Odalent a repülőtéren pilla­natok alatt felforrósodott a hir­telen jött izgalom hulláma. Min­denki feszült figyelemmel, ag­gódva figyelte az iskolaköröket: sikerül-e leszállnia Parragi Vil­mos főhadnagynak? A pilóta nagy akaratösszponto- sítással koncentrált. Lélekjelen­léte továbbra sem hagyta cser­ben. Az első leszállási kísérlet nem sikerült. Újabb iskolakor- rel megismételte a műveletet. S másodszorra sikeresen letette a gépét a kényszerleszálló mezőn. Amint földet érzett a kerekek alatt, azonnal kikapcsolta a hajtóművet, kiengedte a féker nyőt és áramtalanította a gé­pet, amely viszonylag rövid gu- rulás után baj nélkül megállt. Parragi főhadnagy megköny- nyebbült sóhajjal lépett ki a vezetőfülkéből. Megnézte a sé­rült kabintetőt, fürkésző pillan­tással végigpásztázla a törzset, a szárnyakat, a vezérsikokat. A kirobbant plexin kívül sehol semmi sérülés. Most már volt ideje a tűnő­désre és az izgalomra. Egyszeriben belényilalt a döb­benetes felismerés: másképp is végződhetett volna. Lélekjelen­létének, erős akaratösszpontosí- tásának és a reptérről kapott segítségnek köszönhető, hogy sikeresen átvészelte ezt a kü­lönlegesen veszélyes helyzetet, amely rajta kívül még soha egyetlen vadászrepülővel sem fordult elő. BERTALAN ISTV/-NÍ ÉS A SZOCIALIZMUS VÉDELMEZŐI Nehéz poszton A Felső Garam menti Šumiac községben született, de már tőzsgyökeres rozsnyóinak szá­mít. Stefan Filo rendőr őrnagy ugyanis már tíz éve a járási főka pit án y s á g p a ran c s n ok a, 1964-től pedig a jnb munkájából is aktívan kiveszi a részét. Ta­nácstag. Éjt nappallá téve vég­zi munkáját, mert amint mond­ja, sokkal tartozik a rendszer­nek. Favágósorból küzdötte fel magát mai beosztásába, oda, hogy a népet, a közérdekei szolgálja. — Apám 1923-ban belépett a pártba — lapoz bele a múlt em­lékeibe. Az erdőn, a vasútépí­tésnél dolgozott, ha éppen volt munkája. Kiflit, cukorkát csak fizetéskor láttunk. Ilyenkor vá­sároltak egy negyedkiló cukrot s esetleg egy fél kiló húst. Így élt a mi négytagú családunk. A mai fiatalok mindezt csak nehezen hiszik el, hogy a sze­gényemben egykor így, ilyen kö­rülmények között tengette éle­tét. A nyolc elemi- elvégzése után neki is munkát kellett vállal­nia. A közeli erdőgazdaságok­ba facsemetét járt ültetni, majd amikor megizmosodott, édesapjával fát vágott, vagy va­gont rakott. Ilyen körülmények közepette köszöntött rá a Szlo­vák Nemzeti Felkelés előestéje. Hiába jelentkezett a harcosok sorába, nem vitték magukkal. A polgárőrségbe osztották be. Éjjel szolgálatot teljesített, nap­pal lövészárkot járt ásni. Ek­koriban a partizánoktól igen sokat hallott arról, hogyha vé­ge lesz a háborúnak, ebben az országban is másképpen lesz minden, miint azelőtt volt. — A felszabadulás után a CSISZ helyi szervezetének egyik alapító tagja voltam — fonja tovább az emlékezés fonalát. — A pártba 1947-ben léptem be. Rá egy évre részt vettem a földművesek februári nagygyű­lésén. Korabeli fényképet vesz elő. A breznói küldöttség tagjai közt áll, fokossol a kezében, népvi­seletben. Most, a munkásosztály nagy győzelmének 25. évfordu­lóján, a SZSZK belügyminiszte­rétől egy karórát kapott aján­dékba. így most a Csehszlovák Sajtóiroda felvételén kívül ez az óra is emlékezteti arra, hogy február szellemében, azt to­vábbfejlesztve éljen és dolgoz­zon. Štefan Filo persze e két em­léktárgy nélkül is tudná, mit kell tennie. Tudta ezt akkor is, a mii kor az emlékezetes év őszén teljesíteni kezdte tényleges ka­tonai szolgálatát. Tizesbizalmi, s másodéves korában tizedesi ranggal a századparancsnok po­litikai helyettese volt. Felette­sei szerették volna, ha a had­seregben marad. Öt azonban a hazai táj, a Felső Garam men­te vonzotta. — Az elv társaik odahaza is gyakran felkerestek — mond­ja. — Javasolták, menjek az igazságügyhöz dolgozni. Én azonban egyéves otthoniét után a nemzetbiztonsági testületbeli szolgálatot részesítettem előny­ben. S nem bántam meg ... Mint járőrszolgálatos kezdte. jubilált a Magyar Honvédelmi Szövetség Márciusban ünnepelte fennál­lásának 25. évfordulóját a Ma­gyar Honvédelmi Szövetség — a PHSZ (ZväzarmJ testvérszö­vetsége. Ebből az alkalomból a szövetség számos munkaterüle­tén számba vették az eredmé­nyeket. Megállapították példá­ul, hogy a Magyar Honvédelmi Szövetség (MHSZ) keretein be­lül, a többi szakág mellett csak­nem 200 különböző típusú rá­diósklub is működik. Az MHSZ országos központja rádiótechni­kai osztályának hatáskörébe tartozik a honvédelmi előképzés számos fontos területe: A rá­diótáv irász-, a rádióelektroni­kai, műszerész-, filmgépkezelői, tábort stúdió kezelői és tábori nyomdász-kiképzés. 1971-ben a rádiógéptávirász-kiképzés is megkezdődött. A továbbiakban a zárt láncú televíziós rendszer (más néven: ipari televíziós rendszer] és oktatóképkezelői kiképzést is bevezetik. A MHSZ keretein belül ugyancsak igen eredményesen folyik a gépko­csivezetői, az ejtőernyős, a mo­toros stb. kiképzés. A honvé­delmi előképzés nagy segítsé­get jelent a magyar néphadse­reg harckészültségének erősíté­se szempontjából, hiszen az MHSZ ben kiképzett fiatalok igen rövid idő alatt teljes érté­kű katonák lesznek. —bér— Később más felelősségteljes funkcióval is megbízták. Leg­inkább politikai tiszti beosz­tásban tevékenykedett. Rőcén a területi átszervezésig a párt já­rási bizottságának is tagja volt. Rozsnyón 1964-től a múlt választásokig a járási közleke­désügyi bizottságnak is tagja volt. — Szerettem ezt a munkát, most is szeretem — mondja. — Jóllehet már nem vagyok a szakbizottság elnöke, mint já­rási parancsnok a tanács- és a plenáris ülésen gyakran be­számolok a közúti balesetekről, nag y mérv ű növekedésű kr öl. Közismert tény, hogy járásunk természeti kincsekben gazdag, sok turista keresi fel. Tavaly például a járásunk területén előfordult balesetek több mint 50 százalékát más járásbeli gép­kocsivezetők okozták. Több in­tézkedést foganatosítottunk. A jnb legutóbbi ülésén olyan ha­tározatot hoztunk, hogy utain- kon szakemberek bevonásával műszaki méréseket kell végez­ni, főleg azokon a szakaszokon, amelyeken gyakoriak a karam­bolok. Mint képviselőnek áttekintése van a járás gazdasági életéről, problémáiról. Beosztottjain ke­resztül oda tud hatni, hogy ezek megelőző, meggyőző mun­kát végezzenek, figyelemmel kí­sérjék a munkakerülőket, ö ja­vaslatokat terjeszt elő, hogyan lehetne a leghatásosabban har­colni a bűnözés ellen, főleg a fiatalok körében. — Beosztásomból eredően gyakran járom a községeket —• mondja a járási parancsnok. — így lényegében nemcsak a vá­lasztókörzetemben, hanem a já­rás egész területén képviselői munkát is végzek. Az emberek bizalommal vannak irántam. így, bár 46 éves múltam —- a há­roméves jogi iskolát is elvégez­te —, mindig gazdagodom em­berismeretben, tapasztalatban, s érzem, mit várnak tőlünk, kép­viselőktől az emberek. Bármerre jár-kel a járásban, a polgári honvédelmi kérdések­ről sem feledkezik meg. Köz­vetlen, barátságos és rendsze­rető embernek ismerik. A haza védelmében szerzett érdeme­kért kitüntetés, s több emlék­érem tulajdonosa, a rendőrség példás dolgozója, a Szovjetunió, a Magyar és a Lengyel Népköz társaság példás határőrjelvé­nyének tulajdonosa. — Ami még számomra elér­hető a jövőben — mondja bú­csúzóul —, hogy becsülettel el­végezzem feladatomat, két gyer­meket a maguk szárnyára bo­csássam és felépüljön a családi házam, amelyben nyúg díjas éveim eltölthetem. No persze, nem az emberek és a politikai munka elől elzárkózva ... NÉMETH JÁNOS A szovjet középső hodseregcsoport katonáinak életéből A but*€íí»tífgš*u való nevetés Egységünknél a Lenin-terem feldíszítése a katonák interna- cionalista szellemben való ne­velésére irányul. A teremben összejöveteleket és nevelői-érte­kezleteket tartunk, amiről a párt- és a Komszomol-szerveze- tek az aktivistákkal együtt gon­doskodnak. A rendezvények cél­ja katonáink közös találkozása a csehszlovák néphadsereg ka­tonáival és az üzemek ŠZ1SZ- szervezeteinek tagjaival. Nemrégen talákoztunk a SZISZ-szervezetek tagjaival és a testvér csehszlovák néphadse­reg egységeinek katonáival, akikkel kicseréltük az ideológi­ai nevelés terén szerzett tapasz­talatainkat. Ezek az összejöve­telek mindkét fél részére na­gyon hasznosak voltak. Az ifjú­sági szövetség tagjainak különö­sen szemléltető agitációnk és faliújságunk tetszett. Érdeklő­dést mulattak különösen az iránt, hogy milyen módon nép­szerűsítjük legjobb specialitá­sunkat —■ a szocialista munka­versenyt és a lenini eredmény­számla győzteseit. A csehszlovák katonák néze­tét fejezte ki a búcsúzáskor M. Žižek őrnagy, a látogató kato­nacsoport vezetője, aki azt mondta, — hogy az egységünk­nél szerzett gazdag tapasztala­tokat ők is alkalmazni fogják. Erről meggyőződhetünk majd, ha viszonyozzuk a látogatást. Hasznos volt az aktivisták egész napi'szemináriuma is, valamint a „V. I. Lenin és a Szovjetunió Kommunista Pártja a nevelésről, a szovjet hazafiságról és a pro­letár internacionalizmusról“ tar­tott közös témájú esti össze­jövetel. Karéi Mendel elvtárs, a csehszlovák néphadsereg klub­jának vezetője érdekes és idő­szerű előadást készített elő „Az ország, ahol szolgálsz“ címen. Katonáink szabad idejét na­gyon gyakran kitöltik a cseh­szlovák katonákkkal való közös kirándulások. Csehszlovákia kü­lönböző részeiben műemlékeket látogatunk, megismerkedünk az üzemek munkaszervezésének módszereivel és ellátogatunk színházakba, kulturális rendez­vényekre és koncertekre is. Kapcsolatainkat a testvéri hadseregekkel együtt legjobban a közös taktikai gyakorlatokon erősítjük és mélyítjük el. A ka­tonák egész sor különböző prob­lémát együtt oldanak meg, se­gítenek egymásnak. Nagy megtiszteltetés ért min­ket, amikor Vlasjukov hadnagy, Domrecsev és Polovinkinov komszomolísta a katonák inter­nacionalista szellemben való ne­velés terén kifejtett munkáju­kért megkapták a Fučík-emlék­érmet. Egységünk Komszomol- szervezetét pedig a SZISZ KB vándorzászlójával tüntették ki. V. USENKO őrmes/ter 1973. IV. 17 Jm, •nn-wp-n «n. JBZS» JCi JE9k. Jti

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents