Új Szó, 1973. április (26. évfolyam, 78-101. szám)

1973-04-17 / 91. szám, kedd

Tanácskoztak a járási ^ártkonferenciák Szombaton és vasárnap hazánk 69 járásában tartották meg a járási pártkonferenciákat. Kiküldött munkatársaink tudósításai anyagtorlódás miatt kimaradtak tegnapi számunkból. Az alábbiakban kö­zöljük ezeket az anyagokat. 1973. IV. 17. Eredményesen dolgoznak - jól élnek Csallóköz központjában, Du­najská Stredán (Dunaszerda- hely) közel kétszáz küldött és számos vendég részvételével zajlott le a párt járási konfe­renciája. Szlovákia Kommunis­ta Pártja Központi Bizottságá­nak küldöttségét Karol Martin­ka, a Szlovák Szocialista Köz­társaság kormányának aielnöke vezette. A járási pártbizottság elnökségének beszámolóját Ste­fan Ferencei, Szlovákia Kom­munista Pártja Dunajská Stre­da-i járási pártbizottságának vezető titkára terjesztette elő. Többek között elmondta, hogy a dunaszerdahelyi járás kom­munistái szilárdan állnak a marxizmus-leninizmus talaján és következetesen teljesítik Csehszlovákia Kommunista Pártja XIV. kongresszusának és Szlovákia Kommunista Pártja kongresszusának a határozatát. A kommunisták vezetésével a járásban az elmúlt két év alatt is nagyarányú fejlődés ment végbe mind a mezőgazdaság, mind az ipar területén. Sikernek tekinthető az is, hogy a járás dolgozói az elsők között telje­sítették a mezőgazdasági ter­mékek eladási tervét. Tavaly gabonából háromezer vagonnal, húsból ötezer vagonnal, tejből pedig mintegy tízmillió literrel adtak terven felül. A lakosság bevétele az 1960^as évek elején elért 430 millió koronával szemben 1971-ben 960 millió ko­ronára emelkedett. Mindez azt bizonyítja, hogy a járás dolgo­zói eredményes munkát végez­nek, és ennek megfelelően jól élnek. A vitában felszólalók is több­nyire a munka frontján elért sikerekről beszéltek. Egyben rámutattak arra, mit kell ten­ni, hogy tovább léphessenek. A minden teikintetben magas színvonalú járási konferencián elfogadott határozat részletesen meghatározza, milyen újabb feladatok várnak a járásban dolgozó kommunistákra. I zs») Megszilárdult a pórt vezető szerepe A Bratislava-vidéki járás pártalapszervezeteinek több mint 300 küldötte Pezinokon találkozott, hogy megtartsa a járási pártkonferenciát. A kom­munisták tanácskozásán részt vett a CSKP KB küldöttsége, élén Eugen Turzoual, az SZLKP nyugat-szlovákiai kerületi bi­zottságának vezető titkárával. A járási pártbizottságok az utóbbi két évben kifejtett te­vékenységéről, a CSKP XIV. kongresszusa határozataiból ©redő feladatok teljesítéséről, valamint az elkövetkező idő­szak legfontosabb teendőiről Ján Marušic elvtárs, a járási pártbizottság vezető titkára számolt be. Az alapszervezetek munkáját értékelő beszámoló részletesen foglalkozót a járás valamennyi szervezetének éle­tével. A vezető titkár megálla­pította, hogy a járásban az el­múlt időszakban megszilárdult a párt vezető szerepe, nőtt a tagok aktivitása, javult a párt- fegyelem. A jövőben azonban még nagyobb gondot kell fordí­tani a tagság szociális és kor szerinti összetételére. A járás üzemei, vállalatai és földművesszövetkezetei a párt gazdaságpolitikájának teljesíté­se érdekében növelték a mun­kateljesítményt. Az ipari ter­melés tervét — mondotta J. Marušic elvtárs — 103 száza­lékra teljesítették; a termelés az 1971 évihez képest 14,2 szá­zalékkal emelkedett. Még jobb eredményeket értek el a mező- gazdasági termelésben: e téren átlagban 11,8 százalékos növe­kedést mutathatnak ki. Jó mun­kát végeznek különösen a Zá­horská Ves-i, a jabloneci és a blatnéi szövetkezeti dolgozók. A beszámolókat élénk vita követte. A felszólalók az ered­ményeket érintve szóltak a fo­gyatékosságokról is. A vitában szót kért E. Turzo elvtárs is. Értékelte a XIV. kongresszus határozatainak teljesítését, foglalkozott a párt gazdaság- politikájából a járás üzemeire és szövetkezeteire háruló igé­nyes feladatokkal, az ideológiai munka jelentőségével, majd érintette külpolitikánk időszerű kérdéseit. A járási pártkonferencia résztvevői a vita után megvá­lasztották a járási bizottságot, melynek vezető titkára ismét Ján Marušic mérnök lett. —ym— Az egység jegyében A rožňavai (Rozsnyó) járás pártkonferenciája értékelte a járás kommunistáinak kétéves munkáját, a XIV. pártkongresz- szus által kitűzött feladatok teljesítését és megvitatta az el­következő időszak feladatait. A konferencia küldöttei szívélye­sen üdvözölték körükben az SZLKP KB küldöttségét, ame­lyet Herbert Ďurkovič, az SZLKP KB Elnökségének tagja, a Szlovák Nemzeti Tanács ál- elnöke vezetett. Ladislav Bobčák, a járási pártbizottság vezető titkára be­számolójában részletesen ele­mezte a legutóbbi járási konfe­rencia óta eltelt időszakot. Tárgyilagosan értékelte a kong­resszusi párthatározatok teljesí­tésében elért eredményeket. Le­szögezte, hogy megszilárdult a párt akcióképessége, elmélyült vezető szerepe a társadalmi élet valamennyi területén. A járás becsületes dolgozói: munkások, szövetkezeti tagok és értelmi­ségiek egyértelműen támogat­ják a párt politikáját s elköte­lezetten vesznek részt megvaló­sításában. A járás gazdasági té­ren is sikeresen valóra váltja a párt irányvonalát, jó eredmé­nyeket ér el az iparban, a me­zőgazdaságban egyaránt, bár amint Bobčák elvtárs rámuta­tott, vannak fogyatékosságok is, amelyeket közös erővel kell kiküszöbölni. Nagy figyelmet kell szentelni az ideológiai-ne­velő munkának, a tömegpoliti­kai munkának, a kultúra és is­kolaügy fejlesztésének s nem utolsósorban az új szocialista ember kialakításának. A beszámolót gazdag, tartal­mas vita követte, amelyben a felszólalók rámutattak a járás egyes üzemeinek és más mun­kahelyeinek konkrét eredmé­nyeire, problémáira. A vitában felszólalt Ďurkovič elvtárs is, aki ismertette a nemzetközi helyzetet, a konszolidálás utá­ni időszak eredményeit konk­rétan rámutatva a járás legfon­tosabb feladataira. Az új járási plénum ismét Ladislav Bobčák elvtársat vá­lasztotta meg vezető titkárrá.-r­Fokozódott oz aktivitás Košicén a sportcsarnokban rendezték meg a kelet-szlová­kiai kerület legnagyobb párt- szervezetének városi konferen­ciáját, melyen részt vettek Mi­loslav Hruškovič elvtárs, a CSKP Elnökségének póttagja, az SZLKP KB elnökségi tagja, a KB titkára, továbbá Emil Rigó elvtárs, a CSKP KB tagja, a ke­rületi pártbizottság elnökségi tagja és más vendégek. A košicei városi pártszerve­zet tagjainak több mint 440 kül­döttét és a konferencia vendé­geit Rudolf Benetin elvtárs, a városi pártbizottság titkára üd­vözölte, majd fán Brondoš elv­társ, a košicei városi pártbizott­ság vezető titkára tartotta meg az értékelő beszámolót. Brondoš elvtárs rámutatott arra, hogy a városi pártbizott­ság az előző konferencia és a felsőbb szervek határozatainak szellemében fontos dokumentu­mokat dolgozott ki, Egyebeken kívül a városi pártbizottság szorgalmazta a több, mint tizen­kétezer kommunistát tömörítő pártszervezetek munkája szín­vonalának emelését és az igé­nyességet a pártmunkában. A pártszervezetek és kommu­nisták munkáját, az évzáró tag­gyűlések és az üzemi konferen­ciák lefolyását kedvezően érté­kelte a városi pártkonferencia, javult a párttagság részvétele a pártrendezvényeken, s aktivitá­sa egyéb formájában is meg­nyilvánult. Sikeres volt az a 2411 nyilvános pártgyűlés, me­lyeken közel 146 000 lakos vett részt. Több mint 640 tagjelöltet vettek fel az elmúlt évben, s ezek 58 százaléka munkás. Az elért kedvező eredmények mellett a beszámoló hangsú­lyozta, hogy az ideológiai mun­ka minőségével még nem lehet elégedett a városi pártbizottság. Aprólékosan elemezte a helyze­tet ezen a fontos területen, s azt is megmondta, mit kell ten­ni a politikai és társadalmi élet különböző szakaszain annak ér­dekében, hogy a párt ideológiai munkája eredményesen hasson a legszélesebb tömegekre. A pártkonferencia kedvezően értékelte a városi nemzeti bizott­ság szervei 653 képviselőjének munkáját, a társadalmi és tö­megszervezetek tevékenységét, a városban végbemenő rohamos fejlődést, de felhívta a figyel­met, a fogyatékosságokra is. Behatóan foglalkozott a konfe­rencia a város gazdasági fej­lesztésének kérdéseivel. A vitában felszólalt Miloslav Hruškovič elvtárs is. Az új pártbizottság élére, a vezető titkári tisztségbe a ko- sicei városi pártkonfe>rencia Ján Brondoš elvtársat választotta meg. (ik) Előtérben a minőségi munka A levicei (lévai) járási párt- konferencia ünnepi hangulatát fokozta az a tény, hogy a több mint 300 küldött a most fel­épült járási művelődési ház nagytermében foglalhatott he­lyet. A jelenlevők hosszantartó tapssal fogadták a CSKP KB küldöttségét, amelyet dr. Karol Laco, a szövetségi kormány mi­niszterelnök-helyettese vezetett. Ezután dr. Štefan Uhnák, az SZLKP lévai járási pártbizottsá­gának vezető titkára ismertette a küldötteknek előzőleg már írásban megküldött beszámoló lényegét. A járási pártbizottság beszámolója hangsúlyozza, hogy az eltelt időszakban megkülön­böztetett gondot fordítottak pártunk XIV. kongresszusa ha­tározatainak maradéktalan meg­valósítására. 1970-hez viszonyít­va a lévai járásban 24,5 száza­lékkal nőtt az ipari termelés, a mezőgazdaságban, különösen pedig a növénytermesztésben jelentős előrehaladást értek el. Tovább emelkedett a lakosság életszínvonala, és sokrétűbbek lettek a kulturális rendezvé­nyek. Természetesen az ered­mények mellett nem kevés a megoldásra váró probléma sem. A járás területén lévő pártalap- szervez etekben még mindig ke­vés a munkások és a szövetke­zeti dolgozók aránya. Tovább kell harcolni — hangsúlyozta a beszámoló — a még felbukka­nó opportunista megnyilvánu­lások és a formalizmus ellen. Nem lehet szó nélkül hagyni azt sem, hogy számos fontos építkezés, például a tejüzem, a baromfifeldolgozó, gabonafel vá­sárló központ befejezése körül problémák merültek fel, mert az építkezést végző vállalatok nem tartották be a szállítási időpontokat. A beszámolót követő vitában több mint 40 küldött beszélt a párt alapszervezeteiben és a munkahelyeken végzett tevé­kenységről, az elért eredmé­nyekről, valamint az időszerű tennivalókról. Felszólalt dr. Ka­rol Laco elvtárs is, aki rámu­tatott az ideológiai munka je­lentőségére, majd az időszerű gazdasági kérdésekről beszélt. A tartalmas vitát követően a küldöttek megválasztották az SZLKP lévai járási pártbizottsá­gának az új plénumát. A já­rási pártbizottság vezető titká­ra ismét dr. Štefan Uhnák lett.-yf~ Teljesült a vágya Zenepedagógus - példás tanító 0 Cserehangversenye­ket rendeznek £ Üj iskola épül Irma Vikartovskáról, a ko- márnól (komáromi) művészeti népiskola „Példás tanító“ címmel kitüntetett, bőséges élet- és szakmai tapasztalatokkal rendelkező igazgatónőjéről el­mondható, hogy nem pályaté­vesztett ember. Amikor több, mint két évtizede zenetanári képesítést szerzett és okleveles pedagógusként igazgathatta Poprádon tanítványainak a fe­kete-fehér billentyűkkel ismer­kedő, tétován keresgető, botla­dozó ujjait a klaviatúrán, telje­sült a szíve vágya. — Igen, mindig zenetanárnő szerettem volna lenni — mon­dotta meghitt otthonának egy csendes szobájában —, kicsi ko­romban már áhítattal gondol­tam arra, milyen jó lenne, ha egyszer a zongora mellé állhat­nék és taníthatnék ... Nos, az ő esetében is betel­jesedett a közmondás minden betűje, mely szerint „Az akarat diadalt arat". Nem lehet meg­hatottság nélkül hallgatni, ami­kor a zenepedagógusi hivatás szépségeiről, felemelő érzései­ről beszél. — Amikor a kislány vagy kisfiú hat éves korában felvé­teli vizsgára jön, lulajdonkép- pen néhány, főleg az óvodában tanult gyermekdalocskát ismer. Kíváncsian figyeljük, milyen a ritmusérzéke, mennyire fogé­kony a zenei hangok iránt. Az egészben az a legszebb, hogy csak spontán vagy még inkább ösztönös megnyilatkozásokkal találkoztunk ilyenkor, melye­ket aztán a későbbiek folyamán mi hajlítunk, igazítunk. S mek­kora örömet jelent a pedagó­gusnak, amikor egy ilyen gye­rek évek múlva összefüggő ze­neművet ad elő. Olyan öröm ez, mely semmilyen mértékegység­gel nem mérhető. Az a pedagó­gus érzi, aki éveken át a gye­rekkel együtt „szenvedett meg“, aki tanúja volt a tanítvány ze­nei fejlődése, sokszor csigalas­súsággal történő előrehaladás­nak. Visszaemlékszik ilyenkor a helyes ujjrakás sok türel­met, fáradtságot igénylő szabá­lyai, később néhány taktusból álló, egészen egyszerű kompozí­ció elsajátításával járó problé­mákra és most pedig a beérő gyümölcsöt szemlélő kertész szemével nézi, illetve hallgatja a tanítványt, akinek sikerei az ő sikerei is ... Hát igen! A szakmáját szere­tő pedagógus szavai ezek, aki­nek az öröm mellett az ürömből is kijut, mert a zeneoktatás nem „színig tejfel“. A jó hal­lással, sok esetben előadói tu­dással is rendelkező zenetanár­nak mennyi „kalimpálást“, zajt kell napjában végighallgatnia! Tízszer, húszszor kell ismétel- tetnie egy egyszerű zenei mon­datot s hol van még akkor a zenei élvezetet is nyújtó egy­szerű dalocska vagy kisebb ze­nemű?! Az oktatás szépségét azonban éppen a nehézségek leküzdése adja meg. Vikartov- ská Irma évtizedekkel ezelőtt vállalta ezt a nehézséget és nem bánta meg. — Ha egy más munkaterüle­ten sokkal többet fizetnének, akkor is zenetanár maradnék — fűzi tovább és fejezi be frap­pánsan ezt a rövid fejtegetést. Huszonhárom évvel ezelőtt került a komáromi művészeti népiskolába és 1954 óta igazga­tó. Az iskola 617 növendékéből 62-en festészetet, 92-en népitán­cot, a többiek zenét tanulnak. Ha a tanuló sikeresen elvégez kilenc osztályt, konzervatóriami felvételi vizsgára jelentkezhet. Ha az itteni négyéves „akadályt is sikeresen veszi“, beiratkozhat b Zeneművészeti Főiskolára. — Voltak kivételes tudású növendékei? — Igen. Táňa Hubinská bra­tislavai énekesnőt, Nánássy 1b dikót a komáromi, Uhrin Má­riát, a dunaszerdahelyi zeneis­kola tanárát, Nagy Elvirát, Gan­zer Lászlót hosszabb-rövidebb ideig tanítottam. Persze ez a „skála“ nem teljes, mert régen tanítok és sok kivételes tudású tanítványom volt. — Nézete szerint van úgyne­vezett botfülű gyerek? — Vannak tehetséges és gyengébb képességű tanulók* Minden egészséges gyermekben van valami és ennek felkutatá­sa a pedagógus feladata. Egye­sek belső hallással rendelkezi nek, melyet 6—7 éves korban, a felvételi vizsgán nehéz vagy egyáltalán nem lehet megálla­pítani. Előfordulnak azonban olyan esetek, hogy a gyerek­nek se vonzalma, se különösebb tehetsége nincs a zene iránt. Ilyen esetekben kár kínozni Őt, mert kisebbségi érzés alakul ki benne annak láttán, hogy má­soknak megy, neki pedig nem. Ezeknek a szüleivel beszélünk és eltanácsoljuk a növendéket az iskolából. A fennállásának 25. évét 1975-ben ünneplő komáromi mű­vészeti iskola kollektíváját jó munkája elismeréséül a városi szervek már kitüntették. Az idei pedagógusnapon pedig Ir­ma Vikartovská, az iskola igaz­gatója a „Példás tanító“ kitün­tetést kapta. Aki ismeri őt, tud­ja, megérdemelte a hivatalos elismerést. Igazgatói teendői mellett hetente 6 órát tanít, de szívesen helyettesít is, mert a vérében van az oktatás iránti szeretet. A komáromi művészeti népis­kola pedagógusai, nevelői sok­rétű, hasznos munkát végeznek; Évente többször cserehangver- senyeket rendeznek a más já­rások ilyen típusú iskoláinak növendékeivel. Hangversenyez­tek Esztergomban, Győrben, Pŕerovban, Brnóban, Dunaszer- dahelyen és most készülnek Ér­sekújvárba. Tavaly a kerületi versenyeken több első díjat sze­reztek. Rácz Gábor pedig az or­szágos versenyen második, Ško- dáčková Anna pedig harmadftt- lett. Nem „mostohagyerek“ a fes­tészet és a népitánc se. Fran­tišek Chrastek festőművész 19631 óta tanít Komáromban. A festő­növendékek alkotásait hazánk több városában állították ki si­kerrel. — A színjátszás viszont, saj­nos, nem tud meghonosodni is-- kólánkban — mondja az igaz­gatónő. Ennek főleg az az oka, hogy majdnem minden iskolá­ban adnak elő színműveket és ott is s azután nálunk is — ez egy kicsit sok lenne! Az oktatás jelenleg — meg­felelő épület hiányában — meglehetősen szétszórtan törté­nik. Az iskola 18 tanterme is kevésnek bizonyul, mert évente száznál is többen jelentkeznek felvételi vizsgára, de csak a gyerekek felét tudják felvenni. — Régi vágyam — mondja Irma Vikartovská —, hogy a művészeti népiskola végre meg­felelő otthont kapjon. Ez a vágy nem amolyan légvár, fel­legekben való járás, mert az új iskola tervein már dolgoznak s ha minden jól megy, december­re elkészülnek a rajzok. Úgy érzem, akkor ünnepelhetjük meg méltón az iskola fennál­lásának negyedszázadát, ha 1975-ben már az új 18 + 9 tante­remben taníthatnánk. A tervek szerint ugyanis az új épületben 18 tantermet kapunk és a je­lenlegi zeneiskola 9 tantermét is használhatnánk. Ezt a riportot tulajdonképpen a most kitüntetett igazgatónő életéről, munkásságáról akar­tam írni. Hogy személyén túl több gondolatot, sikert, problé­mát ölel fel ez az írás, azért van, mert az embert nem lehet kiszakítani élet- és munkakör­nyezetéből. S főleg Irma Vikar- tovskát nem, akinek éltető ele­me, életének célja és értelme a munka. KOMLÖSI LAJOS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents